Search Results

You are looking at 11 - 20 of 46 items for :

  • "insulin therapy" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt

A serdülő- és fiatal felnőttkorban kezdődő diabetes mellitus klasszifikációja néha nehéz. A monogénes diabetesforma felismerése az érintett betegek számára döntő jelentőségű lehet az életminőség, a prognózis és a megfelelő kezelés kiválasztása terén. A MODY (maturity-onset diabetes of the young) alcsoporton belül a MODY-1 előfordulása ritka, a nemzetközi szakirodalom szerint 2000-ig mindössze 13 családot, 2013-ig összesen 173 családot (103 különböző mutációval) azonosítottak világszerte. A szerzők a HNF-4-α gén korábban már leírt mutációján alapuló monogénes diabetesforma (MODY-1) első hazai esetét ismertetik. A 42 éves nőbeteg diabetestörténete 20 éves korában gestatiós diabetesszel indult (csak diétát tartott), majd 26 éves korában tüdőgyulladás kapcsán észlelt hyperglykaemia miatt inzulinterápiát kezdtek. A 20 éves leánya diabetesét 13 éves korában állapították meg, kezdetben 2-es típusú diabetest véleményeztek (csak diétát tartott), majd 14 éves korában a diabetestípust revideálva (1-es típusú diabetest megállapítva) inzulinterápiát kezdtek. A diabetesmanifesztáció körülményei, a feltűnően alacsony inzulindózis, a halmozott családi diabetes-előfordulás vetette fel a monogénes diabetes gyanúját. Mind az anyánál, mind leányánál molekuláris biológiai módszerrel igazolni lehetett a HNF-4-α gén mutációját (c.869G>A, p.R290H), ennek alapján a MODY-1 diabetes-kórforma kórisméjét. Mindkét beteg esetében az inzulinterápiát szulfanilureakezeléssel lehetett felváltani, ez a terápia az egyéves követés során kifogástalan anyagcserehelyzetet biztosított. A család elérhető tagjainál végzett szűrővizsgálat nem igazolta az indexbetegeknél talált génmutáció további előfordulását. Orv. Hetil., 2016, 157(12), 469–473.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Szakály, Károly Kalmár Nagy, and István Wittmann

Az 1-es típusú inzulindependens cukorbetegség veseelégtelenséggel szövődött esetében a kombinált hasnyálmirigy- és veseátültetés az egyetlen olyan rutineljárás, mely inzulin nélkül normoglycaemiássá teszi a beteget jó vesefunkció mellett. A cukorbetegek egy részénél megtartott vesefunkció mellett is kialakulhat számos szövődmény. Ilyen esetben lehet választandó eljárás a hasnyálmirigy önmagában történő átültetése. 6 évvel hasnyálmirigy-transzplantációs programunk elindítását követően elvégeztük az első szóló hasnyálmirigy-átültetést. A beteg egy 40 éves férfi volt. Enterális drenázst alkalmaztunk portális vénás drenázs mellett. Időben kiterjesztett indukciós kezelésre IL-2-receptor-gátlót használtunk. A műtétből eredő technikai és immunológiai nehézségek ellenére szövődményünk nem volt, illetőleg kilökődést nem észleltünk. 3 évvel a műtét után betegünk életminősége jó, vesefunkciója megtartott, és nem szorul inzulinkezelésre. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szoliter hasnyálmirigy-átültetés rutinszerűen jó eredményekkel használható terápiás lehetőség az I-es típusú cukorbetegség veseelégtelenséggel nem komplikált eseteiben.

Restricted access

A pancreatogen diabetesben a Langerhans-szigetek egésze károsodik, aminek következtében az inzulin- és glükagonelválasztás egyaránt károsodik, majd megszűnik. A tápanyagok emésztése, felszívódása bizonytalanná válik, ennek következtében a vércukorszint kiszámíthatatlanul ingadozik, kifejezett hypoglykaemia-hajlammal kell számolni. A glükagonszekréció károsodása miatt jelentősen károsodik a hypoglykaemia elleni védekezés is, amelyet gyakran súlyosbít az alkoholfogyasztás. Pancreatogen diabetesben, ha a normoglykaemia diétás kezeléssel már nem biztosítható, inzulinkezelés bevezetése szükséges. Orális antidiabetikum adása nem célszerű. A legjobb anyagcserehelyzetet a legkevesebb hypoglykaemia árán a szükséges legkisebb adagokkal végzett intenzív konzervatív inzulinkezeléssel érhetjük el. Inzulinanalógok használatával még nincs kellő tapasztalat, de az elhúzódó hatású inzulinanalógok használata célszerűnek látszik. A pancreas diabetes kezelése teammunka, amelyben a gasztroenterológus, a diabetológus orvos mellett meghatározó szerepe van a dietetikusnak és a diabeteses szakápolónak is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Marics, Levente Koncz, Anna Körner, Borbála Mikos, and Péter Tóth-Heyn

2005 59 80 83 Van den Berghe, G., Wouters, P., Weekers, F., et al.: Intensive insulin therapy in

Open access

Hansen, T. K., Thiel, S., Wouters, P. J. és mtsai: Intensive insulin therapy exerts anti-inflammatory effects in critically ill patients and counteracts the adverse effect of low mannose-binding lectin levels. J. Clin. Endocrinol. Metab., 2003, 88

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktor Zoltán Szabó, György Lázár, Béla Borda, Csaba Lengyel, Tamás Várkonyi, Zoltán Hódi, and Bernadett Borda

Absztrakt:

A szerzők esettanulmányukban egy nem gyógyuló talpi seb kórtörténetét foglalják össze. A 63 éves férfi beteg papucs levételét követően forró betonra lépett, és a bal talpán II. fokú égési sérüléseket szenvedett. Klinikánkra történő felvételekor már lokális kezelésben részesült, de a kezelés hatására a seb gyógyhajlamot nem mutatott. A lábról kétirányú röntgenfelvétel készült, mely osteomyelitist nem igazolt. Ekkor lágyrész-drenázs történt, a sebből a tenyésztés során methicillinrezisztens Staphylococcus aureus tenyészett. A láb vízben való áztatását követően lábháti phlegmone és septicus lázmenet alakult ki. Ismételt röntgenvizsgálat után az osteomyelitis igazolódott. A bal láb I. ujjának enucleatióját és metatarsusreszekciót végeztünk. Naponkénti kötéscseréket végeztünk, sebtoilettel. Inzulinját diabetológus segítségével módosítottuk. A műtétet követő 7. hónapban a seb teljes gyógyulását értük el, a beteg szénhidrát-anyagcseréje rendeződött. Esetünk bizonyítja, hogy kiemelten fontos felhívni a beteg figyelmét a lehetséges szövődményekre (diabeteses láb és annak megfelelő ápolása). A lábszárfekély kezelése multidiszciplináris összefogást igényel. A kezelés a diabetológus és a sebész együttes munkáját jelenti, szükséges a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyban tartása, valamint a seb rendszeres ellátása. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1727–1730.

Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Dániel Lex, Péter Szántó, Tamás Breuer, Roland Tóth, Mihály Gergely, Zsolt Prodán, Erzsébet Sápi, András Szatmári, Tamás Szántó, János Gál, and Andrea Székely

den Berghe G: Intensive insulin therapy for patients in paediatric intensive care: a prospective, randomised controlled study. Lancet 373, 547–556 (2009) Van den Berghe G. Intensive

Open access

943 948 Jabbar, M. A., Zuhri-Yafi, M. I., Larrea, J.: Insulin therapy for a non-diabetic patient with severe hypertriglyceridemia. J. Am. Coll. Nutr., 1998, 17

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mihály Dió, Tibor Deutsch, and Judit Mészáros

–330. 5 Sorensen, J. T.: A physiologic modell of glucose metabolism in man and its use to design and assess improved insulin therapies for diabetes. Thesis (Sc. D.) – Massachusetts Institute of

Open access

2 diabetes. N Engl J Med. 2009; 361: 1736–1747. 5 Bethel MA, Feinglos MN. Basal insulin therapy in type 2 diabetes. J Am Board Fam Pract. 2005; 18: 199

Restricted access