Search Results

You are looking at 11 - 20 of 23 items for :

  • "légzési elégtelenség" x
  • All content x
Clear All

Nádasi, A., Keszler, P., Székely, O., et al.: Tartós gépi lélegeztetés a posztoperatív légzési elégtelenség kezelésében. Orv. Hetil., 1960, 101 , 1336–1340. Székely O. Tartós gépi

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István László, Csilla Molnár, György Koszta, Tamás Végh, Ákos Fábián, Mariann Berhés, Marianna Juhász, and Béla Fülesdi

Absztrakt:

A világunkon végigvonuló koronavírus-járvány számos kihívással szembesíti az egészségügyben dolgozókat. A vírus cseppfertőzéssel terjed, és magas a virulenciája, ezért minden olyan beavatkozás, mely légúti aeroszolképződést generál, potenciálisan veszélyezteti az ellátásban részt vevők egészségét. A koronavírus-fertőzés súlyos formája progresszív légzési elégtelenséggel jár, melynek ellátásában a korai endotrachealis intubáció és invazív gépi lélegeztetés elengedhetetlen. Az intubáció során fokozott a légúti aeroszolképződés veszélye, így magas az ellátó személyzet fertőződésének veszélye. Az előzőeken túl ezen betegeknél relatíve gyakori a nehéz légútbiztosítás is. Cikkünk célja, hogy gyakorlatorientált áttekintést adjon a koronavírussal fertőzött betegek légútbiztosításának specialitásairól, különös tekintettel az infekciókontroll és a betegbiztonság szempontjaira. Orv Hetil. 2020; 161(17): 696–703.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Lorx, Dóra Bartusek, György Losonczy, and János Gál

A légzési elégtelen betegek akut és krónikus ellátása továbbra is nagy terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A légzési elégtelen betegek magas dependenciájú osztályon való kezelése a költséghatékonyságon túl jobb túlélést, gyorsabb gyógyulást, rövidebb kórházi tartózkodást és alacsonyabb intubációs rátát biztosít. A hazai gyakorlatban ezen betegeket mégis az általános osztályok látják el mindaddig, amíg teljes légzési elégtelenség alakul ki, és ekkor kerülnek a betegek az intenzív osztályokra. A szerzők a Semmelweis Egyetemen hazánkban elsőként létrehozott nem invazív légzési osztály elsőéves tapasztalatait, működését és a hazai rendszerbe történő integrációját mutatják be. Orv. Hetil., 2012, 153, 918–921.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Bidiga, László Asztalos, Zoltán Fülep, Béla Fülesdi, and Gábor Méhes

A H1N1-influenzavírus-fertőzéssel kapcsolatban a legsúlyosabb szövődményként a víruspneumoniát, illetve az ehhez társuló másodlagos fertőzéseket szokás emlegetni. A fatális kimenetelű esetekben a halált progresszív légzési elégtelenség okozza. Egyes, laboratóriumban igazolt H1N1-fertőzött esetekben ugyanakkor nem lehet egyértelműen tüdőgyulladást megállapítani, ilyenkor az amúgy elesett beteg kórlefolyásában a H1N1-fertőzés szerepe is tisztázatlan marad. Ismertetőnkben egy súlyos, veseelégtelenség miatt kezelés alatt álló beteg H1N1-fertőzés asszociált, szervülő pneumoniáját mutatjuk be, mely típusosnak tartható. A vírusfertőzés szövődményeinek igazolása nélkül a járvány epidemológiai és halálozási kimutatásai is torzulhatnak.

Restricted access

I. Postoperative respiratory failure. In: Molnár Zs, Bede A (eds.) Practice of respiration. [Posztoperatív légzési elégtelenség. In: Molnár Zs, Bede A. (szerk.) A lélegeztetés gyakorlata

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Levente Fazekas, Balázs Sax, István Hartyánszky, Miklós Pólos, Ferenc Horkay, Tamás Varga, Kristóf Rácz, Endre Németh, Andrea Székely, Erzsébet Paulovich, Krisztina Heltai, Endre Zima, Zoltán Szabolcs, and Béla Merkely

Bevezetés: Magyarországon 2012-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját a szívtranszplantáció, ám a mechanikus keringéstámogató eszközök ezalatt az idő alatt a végstádiumú szívelégtelenség korszerű terápiájának hiányzó láncszemét alkották. 2012 májusában, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján átadott szívtranszplantációs és szívelégtelenség intenzív osztály, valamint az ehhez társuló eszközfejlesztések tették lehetővé a műszívprogram elindulását. Célkitűzés: A szerzők a program tapasztalatairól számolnak be. Módszer: 2012 májusa és 2014 decembere között 72 beteget 89 esetben kezeltek mechanikus keringéstámogató eszközökkel. A támogatás indikációja valamennyi esetben terápiarefrakter végstádiumú szívelégtelenség, illetve akut bal- vagy jobbszívfél-elégtelenség volt. Eredmények: Huszonhét esetben szívtranszplantáció utáni akut graftelégtelenség, 24 esetben súlyos végstádiumú szívelégtelenség, 21 esetben akut infarktus, 14 esetben szívműtét utáni akut balszívfél-elégtelenség, két esetben súlyos légzési elégtelenség, egy esetben gyógyszermérgezés következtében kialakult malignus ritmuszavar miatt kezdték el a terápiát. A teljes program 30 túlélő betege közül 13 került sikeres szívtranszplantációra. Következtetések: A rendelkezésre álló sokoldalú műszerparkkal a ma létező valamennyi lehetséges terápiás modalitás megvalósítható a rövid távú keringéstámogatástól a középtávú támogatáson át a szívtranszplantációig vagy a végleges műszívbeültetésig. Orv. Hetil., 2015, 156(13), 521–527.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: József Kas, Attila Csekeő, Miklós Molnár, Attila Vágvölgyi, Zsolt Markóczy, Emese Szabó, Mária Héjja, István Pénzes, Zsolt Rozgonyi, Ibolya Soltész, János Fillinger, and Pál Vadász

Absztrakt

A mellkas nagy részét tömegükkel elfoglaló, gyakran benignus jellegű óriástumorok sebészi kezelése különös kihívást jelent. A feladat nagyságát a műtéttechnikai nehézségek, a narkózis vezetése és a postoperativ intenzív ellátás gondjai együttesen adják. Esetünk további sajátosságát az egyébként magától értetődőnek vélhető műtéti javallat végletes ellentmondásossága adja. A 64 éves férfi másfél éve fokozódó, terhelésre jelentkező fulladása ellenére más okból végzett mellkas-röntgenvizsgálatán derült ki a mellkas jobb felének óriási térfoglaló elváltozása. A pulmonológiai kivizsgálás során végzett vastagtű-biopszia solitaer fibrosus pleuratumort igazolt. Az onkológiai konzílium műtéti megoldás mérlegelését javasolta. A beteg állapota a megelőző vizsgálatok közben rohamosan romlott, majd nyugalmi dyspnoe és pitvari fibrilláció miatt intenzív osztályra került, ahol másnap légzési elégtelenség következett be, és respirátorkezelés vált szükségessé. Az igen magas kockázat ellenére műtét mellett döntöttünk, mert a daganat eltávolítása volt a beteg egyetlen esélye a túlélésre. A műtét sikerült, a beteg szövődményekkel terhes postoperativ szak után gyógyultan hagyta el az intézményt. Munkaképes állapotban egy évvel később recidívamentes.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Bíborka Bereczky, Krisztina Madách, János Gál, Gábor István, István Sugár, Pál Ondrejka, and Attila Vörös

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 30 éves nőbeteg esetét mutatják be, akinek intenzív osztályos felvételére hypertoniás krízist kísérő mellkasi panaszok, cardialis decompensatio, progrediáló acut légzési elégtelenség és tudatzavar miatt került sor. A gyors kivizsgálás mellett azonnal megkezdett intenzív terápia ellenére a felvételt követő harmadik napra többszervi elégtelenség képe alakult ki. Miután a kórkép kialakulása a bal oldali mellékvese térfoglaló folyamatára volt visszavezethető, a multidiszciplináris konzílium acut laparoscopos adrenalectomia végzése mellett foglalt állást. Az eltávolított képlet szövettani diagnózisa phaeochromocytoma volt. A postoperativ időszakban a beteg állapota fokozatosan javult, tünetei, panaszai regrediáltak, majd gyógyultan távozott. Megbeszélés: A phaeochromocytoma diagnózisa nehéz feladat, az általa kiváltott tünetek és panaszok sok egyéb kórképre is utalhatnak. Az acut phaeochromocytomás krízis általában belgyógyászati, intenzív terápiás eszközökkel uralható. A súlyos, többszervi elégtelenséghez vezető esetekben indokolt az acut műtéti beavatkozás. Az ilyen beavatkozások rizikója igen magas, de korrekt intra- és postoperativ észleléssel, megfelelő intenzív terápiával a laparoscopos műtét ezekben az esetekben választható megoldás lehet.

Restricted access

A szerzők egy 18 éves, másodszor szülő esetét ismertetik, akinek első terhessége polyhydramnionnal szövődött, majd a 30. gesztációs héten a magzat méhen belüli elhalása következett be. A dysmorph küllemű magzatot akkor lepényleválás miatt császármetszéssel emelték ki, a rendellenességről pontos leírás nem született. Jelen cikkünk tárgyát képező második terhessége 19. hetétől észleltük a később extrém mértéket elérő polyhydramniont, majd a terhesség előrehaladtával sorra jelentkeztek magzati malformatióra utaló ultrahangjelek: abnormális helyzetű végtagok, szűk mellkas, koponya körüli oedema, a gyomortelődés hiánya. A 34. héten tehermentesítő amniocentesis vált szükségessé, az ekkor elvégzett magzati kromoszómavizsgálat normális karyotypust igazolt. A 39. gesztációs héten pozitív amnioszkópos lelet miatti szülésindukció során tartós magzati bradycardia jelentkezett, ezért sürgős császármetszést végeztünk. A 3000 grammos fiú újszülött a komplex resuscitatio ellenére, befolyásolhatatlan légzési elégtelenség miatt 2,5 órás korában exitált. A kórbonctani és hisztopatológiai vizsgálat a következő fenotípusos jegyeket írta le: nagy, oedemás fej, micrognathia, macroglossia, gégeoedema, szűk mellkas tüdőhypoplasiával, gracilis végtagok atrófiás izomzattal, gracilis ujjak karomállásban, valamint rövid köldökzsinór. Az anamnézis, a kórlefolyás és a fenotípusos jegyek alapján felállítható volt az I-es típusú Pena–Shokeir-szindróma diagnózisa. A közlemény második részében irodalmi adatok alapján áttekintjük a kórkép etiológiáját, patogenezisét, praenatalis diagnosztikáját és differenciáldiagnosztikáját, valamint a genetikai tanácsadás szempontjait. Tudomásunk szerint a jelen közleménnyel hazánkban először számolunk be diagnosztizált Pena–Shokeir-szindrómás esetről.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Piroska Orosi, Anikó Farkas, Ibolya Berkes, Gyöngyi Salné Nagy, Zoltán Szentkereszty, Katalin Mályi, and Anikó Dán

Irodalmi adatok szerint az intenzív osztályokon a nosocomialis fertőzések száma többszöröse a nem intenzív osztályos betegekének. Az életmentő technológia fejlődése növelte a kórházi fertőzések kialakulásának veszélyét az elmúlt évtizedekben. Széles körben elfogadott, hogy epidemiológiai módszert szükséges alkalmazni a kórházi fertőzések felderítésére, az előfordulási arány megállapítására, a járvány korai felismerésére és az infekciókontroll-intézkedések hatékonyságának lemérésére. Cél: Nosocomialis surveillance alkalmazása a nosocomialis fertőzések epidemiológiájának megismerése a Kenézy Gyula Kórház Intenzív Osztályán. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház 1637 ágyas megyei kórház, 16 ágyas Központi Intenzív osztállyal. A vizsgált időszak alatt (2004. április 1.–2006. március 31.) az interdiszciplináris intenzív osztályon 1490 beteget ápoltak, az összes ápolási nap száma 8058 volt. Az ápoltak leggyakrabban légzési elégtelenség, politraumatizáció vagy fejsérülés diagnózisokkal kerültek felvételre. A klinikai adatokat epidemiológus szakápoló gyűjtötte, előzetesen összeállított infekciókontroll-adatlap alapján. A kórházi fertőzések azonosítására CDC-definíciókat alkalmaztak. Eredmények: A vizsgált időszakban 194 nosocomialis infekciót detektáltak 134 betegnél. Az incidencia 13,0 száz betegre vonatkoztatva, az incidenciasűrűség pedig 24,0 ezer ápolási napra vonatkoztatva. A leggyakoribb kórházi fertőzés a légúti infekció volt (44,3%) majd azt követték a húgyúti (21,1%) és a véráramfertőzések (20,1%). Következtetések: A nosocomialis fertőzések felkutatására nosocomialis surveillance-t kell folytatni az intenzív osztályokon. A nosocomialis surveillance interdiszciplináris megközelítést és orvos-nővér szakmai együttműködést kíván. A beteg-nővér arány független rizikófaktor. Az egészségügyi intézmények létszám-racionalizálásánál figyelembe kell venni, hogy az intenzív osztályokon a beteg-nővér arány csökkentése a kórházi fertőzések számának növekedéséhez vezet.

Restricted access