Search Results
A húgyhólyagrák a második leggyakrabban előforduló urológiai jellegű tumoros megbetegedés. A mai gyakorlatban kezelésének módját és a beteg várható életkilátásait szinte kizárólag a szövettani diagnózis határozza meg. A tumor invazivitásának megítélése azonban gyakran nehézségekbe ütközik. Újabb molekuláris vizsgálatok lehetőséget nyújthatnak e betegség korai felfedezésére, kérdéses esetekben a szövettani diagnózis megerősítésére, illetve a tumor várható viselkedésének előrejelzésével segíthetnek a terápia optimalizálásában. Az e disszertációban bemutatott vizsgálatok a hólyagrákok aktuális diagnosztikai és prognosztikai problémáira keresnek válaszokat. Ehhez pedig a molekuláris biológia modern módszereit hívják segítségül. Munkánk során 334 hólyagtumoros beteg és 117 kontroll személy tumor-, vér- és/vagy vizeletmintáit vizsgáltuk. A hólyagtumor genetikai eltéréseit PCR-alapú mikroszatellita-allélvesztés vizsgálattal (12 marker felhasználásával) illetve FISH-technikával (4 DNS-próba alkalmazásával) diagnosztikai céllal kerestük vizeletben. A tumormintákból elvégzett teljes genomi mikroszatellita-allélvesztés vizsgálat – melyhez 400 markert használtunk – az invazivitással korreláló markerek kiválasztása által a szövettani diagnózis megerősítését célozta. Továbbá vizsgáltuk a VEGF, Ang-1, Ang-2 és a Tie2 prognosztikus értékét. Megállapítottuk, hogy a vizeletből történő mikroszatellita-allélvesztés vizsgálat és a FISH-vizsgálat érzékeny és specifikus módszer a hólyagtumor nem invazív kimutatására. A teljes genom mikroszatellita-allélvesztés vizsgálata során összeállítottunk egy olyan négy tagból álló markerkombinációt, mellyel az összes vizsgált tumor azonosítható volt. Kiválasztottuk azokat a mikroszatellita-markereket, melyek a tumor invazivitásával mutatnak összefüggést. Megállapítottuk, hogy a tumor indukálta angiogenezisben részt vevő molekulák expressziójának és szérumkoncentrációjának meghatározása alkalmas eszköz lehet a betegség várható viselkedésének pontosabb előrejelzésére.
CB Cargile MS Blazes 1998 PTEN mutations and mi-crosatellite instability in complex atypical hyperplasia, a precursor lesion to uterine
Absztrakt
A vastag- és végbélrák karcinogenezise során a korai adenómákban az esetek közel felében K-RAS-, ennél ritkábban B-RAF-mutáció alakul ki. A K-RAS-mutáns daganatok inkább férfiakban alakulnak ki, míg a B-RAF-mutáns tumorok inkább nőkre jellemzőek és e gének mutációja független a mikroszatellita-státusztól. Az epidermális növekedési faktor receptorának (EGFR) változó mértékű expressziója a vastag- és végbélrákok döntő hányadában kimutatható; maga a gén nem mutált, amplifikációja igen ritka, gyakrabban a megfelelő kromoszóma poliszómiája miatt fokozott a kópiaszám. Ez képezte alapját az anti-EGFR antitest-terápiák bevezetésének a vastag- és végbélrákok kezelésébe. E terápiák indikációjának alapját sokáig az EGFR fehérje legalább minimális szintű expressziója jelentette. A két antitest-terápia kemoterápia-rezisztens kolorektális rákok monoterápiája esetén hasonló mértékű (kb. 10%) objektív tumorválaszt eredményez, mely független a daganat EGFR-státuszától. A panitumumab esetében fény derült azonban arra, hogy a kedvező klinikai hatás csak a K-RAS-mutáns daganatos csoportban mutatkozik. A cetuximab kombinációja kemoterápiával az eddigi adatok alapján szintén a vastag- és végbélrákok K-RAS-mutációs státuszától függ. Mindezek alapján megállapítható, hogy az EGFR-t célzó monoterápiák negatív predikciós markere vastag- és végbélrákban a K-RAS onkogén mutációja. Mindaddig, amíg nem rendelkezünk hatékonyabb betegszelekciós módszerrel, a vastag- és végbélrákok K-RAS-mutációs státuszának meghatározását el kell végezni az EGFR-t célzó terápiák alkalmazása előtt.
://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK1211/ 14 Hussein, M. R., Wood, G. S.: Microsatellite instability and its relevance to cutaneous tumorigenesis. J. Cutan. Pathol., 2002, 29 (5), 257
. Pádár , Zs. , Egyed , B. , Kontadakis , K. , Zöldág , L. and Fekete , S. ( 2001 ): Resolution of parentage in dogs by examination of microsatellites after death of putative sire: Case report . Acta Vet. Hung. 49 , 269 – 273
cancer stage: the state of Ohio, 1996–2001. J Womens Health (Larchmt). 2006; 15: 877–881. 15 Popat S, Hubner R, Houlston RS. Systematic review of microsatellite instability and
Cancer 47 247 – 252 . 3 Nagahashi , M , Ajioka , Y , Lang , I , Szentirmay , Z et al. 2008 Genetic changes of p53, K-ras, and microsatellite instability in gallbladder carcinoma in
. Reprod. Sci. 149 , 199 – 203 . Cunningham , E. , Dooley , J. , Splan , R. and Bradley , D. ( 2001 ): Microsatellite diversity, pedigree relatedness and the contributions of
, 1948, 142 (3–4), 241–243. [French] 24 Chen, X. Q., Stroun, M., Magnenat, J. L., et al.: Microsatellite alterations in plasma DNA of small cell lung cancer
. Histopathology 2007; 50: 113–130. 7 Popat S, Hubner R, Houlston RS. Systematic review of microsatellite instability and colorectal cancer prognosis. J Clin Oncol. 2005; 23: 609
