Search Results

You are looking at 11 - 20 of 64 items for :

  • "neutropenia" x
  • All content x
Clear All

Valószínűleg az antraciklinek tekintendők az emlőrák – valamint az egyéb szolid tumorok és az egyes malignus hematológiai kórképek – legaktívabb gyógyszereinek. Sajnos, a dózistól függő kardiotoxicitásuk van, mely progresszív szívizom-károsodáshoz vezethet, és korlátozza a beadható maximális kumulatív dózist. Az áttekintő közlemény a nem pegilált liposzomális doxorubicinre (Myocet®) koncentrál, melyet a szabad doxorubicin terápiás indexének javítása céljából alakítottak ki. A doxorubicinnek egy makromolekuláris vektorba (liposzómába) való foglalása révén egy nanorészecske alapú gyógyszerhordozó rendszer jön létre, melynek következtében csökken a gyógyszer megoszlási volumene, csökken az ép szövetekre gyakorolt toxicitás, ugyanakkor növekszik a daganatban elérhető koncentráció. A leggyakoribb mellékhatás a neutropenia, mely a szabad doxorubicinnel szerzett előzetes tapasztalatoknak felel meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a hematológiai toxicitás is enyhébb a konvencionális doxorubicin mellett észlelteknél. A Myocet® monoterápiában, vagy kombinációkban hatásos és biztonságos gyógyszer, ritkább és enyhébb kardiális mellékhatásokkal jár. Magyar Onkológia 54: 359–367, 2010

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Botond Lakatos, Radka Nikolova, László Ocskay, Judit Csomor, and Gyula Prinz

A zygomycosis (mucormycosis) ritka, kifejezetten agresszív lefolyású opportunista infekció, amelyet a Zygomycota (Járomspórás gombák) törzs Zygomycetes osztályába tartozó gombák okoznak. Jellemzően immunhiány, neutropenia, vastúlterhelés, hematológiai betegség, illetve diabeteses ketoacidosis eseteiben fordul elő. Esetismertetés: A szerzők 18 éves, 9 éve inzulindependens diabetes mellitusban szenvedő, rossz compliance-szel rendelkező beteg kórtörténetét ismertetik. Súlyos állapotban, beszűkült tudattal, ketoacidosisban, orrmelléküreg-gyulladásra utaló egyoldali periorbitalis duzzanattal, bőrpírral került kórházba. Bár az endoszkópos sinusműtét során vett váladékból methicillinrezisztens Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa tenyészett, a beteg anamnézise, klinikuma zygomycosis gyanúját keltette, emiatt amphotericin-B-kezelést indítottak. Szövettani, illetve mikrobiológiai vizsgálatok során Rhizopus oryzae okozta invazív infekció igazolódott. Megbeszélés: Az antifungális kezelés ismételt sebészeti beavatkozásokkal és adjuváns granulocytakolónia-stimuláló faktor alkalmazásával kiegészítve eredményesnek bizonyult. A beteg négy hónappal hazabocsátását követően él és panaszmentes. Orv. Hetil., 2010, 39, 1591–1596.

Restricted access

A Shwachman–Diamond-szindróma ritka, autoszomális recesszív öröklődésmenetű primer immunhiánybetegség, amelyre exocrin pancreaselégtelenség, metaphysealis dysostosis, növekedési retardáció, csontvelő-diszfunkció és visszatérő fertőzések jellemzők. A közleményben a szerzők ismertetik a betegség klinikumát, laboratóriumi eltéréseit, összefoglalják a kórkép molekuláris patomechanizmusával kapcsolatos ismereteket és kezelésének lehetőségeit. Bemutatják egy Magyarországon elsőként diagnosztizált Shwachman–Diamond-szindrómában szenvedő gyermek kórtörténetét, akinek alapbetegségét genetikai vizsgálattal igazolták. A klinikai képet congenitalis neutropenia, az exocrin pancreaselégtelenség következtében kialakuló súlyos malabsorptiós szindróma és visszatérő, gennyes bőr-, illetve alsó- és felső légúti fertőzések jellemezték. A Shwachman–Diamond-szindróma génjén két új, az irodalomban korábban még nem leírt mutációt (c.362A > C, p.N121T és c.523C > T, p.R175W) találtak. A beteg gyermek születendő testvérében praenatalis genetikai vizsgálatot végeztek, amely hordozó állapotot igazolt. Ennek alapján az anya dönthetett a terhesség kihordásáról.

Restricted access

Absztrakt

A ramucirumab egy humanizált vascularis endothelialis növekedési faktor receptor-2 elleni monoklonális antitest, amely megakadályozza a vascularis endothelialis növekedési faktor-A, -C és -D ligandok kötődését. Gátolja továbbá a p44/p42 mitogén aktiválta proteinkinázok ligand által stimulált aktivációját, ezzel neutralizálva a humán endothelsejtek ligand által indukált proliferációját és migrációját. A REGARD (Ramucirumab monotherapy for previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) és a RAINBOW (Ramucirumab plus paclitaxel versus placebo plus paclitaxel in patients with previously treated advanced gastric or gastro-oesophageal junction adenocarcinoma) vizsgálatok eredményei alapján a ramucirumab befogadásra került másodvonalbeli kezelésként, mint monoterápia és paclitaxellel történő kombinációban a lokálisan recidiváló és nem reszekábilis vagy metasztatizáló gyomorrákban (beleértve a gastrooesophagealis junctio adenocarcinomáját is). Az eddigi adatok alapján előrehaladott szolid daganatokban szenvedő betegeknél a progressziómentes túlélést és a teljes túlélést megnyújthatja a ramucirumab adása, de emellett az összes nemkívánatos esemény kockázatát is megemelheti (fáradtság, neutropenia, vérzés, hányinger, stomatitis). A szerzők áttekintik a ramucirumabbal végzett vizsgálatokat. Orv. Hetil., 2016, 157(40), 1587–1594.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Adrienn Biró, László Ternyik, Miklós Egyed, István Bálint, Veronika Czoma, Béla Kajtár, and Zsolt Káposztás

Összefoglaló. Az akut myeloid leukaemia ellátása primeren hematológiai feladat, relapsusa során is ritka a sebészeti szövődmény. Esettanulmányunkban egy 46 éves férfi beteget mutatunk be, akinél rutinvérvétel során felfedezett akut promyelocytás leukaemia miatt történt hematológiai kezelés. Alapbetegsége komplett molekuláris remisszióba jutott, ezt követően fenntartó kezeléseket kapott, de betegsége kiújult. Reindukciós kezelést követően fehérvérsejtszáma normalizálódott, de nem jutott molekuláris remisszióba. További kezelés után a férfi testvérétől gyűjtött őssejttel allogén csontvelő-transzplantáció történt. Közel egy éve molekuláris remisszióban volt a beteg, amikor jelentkeztek jobb alhasi panaszai neutropenia, a C-reaktív protein magas értéke és pozitív hasi ultrahang mellett. Akutan laparoszkópos módszerrel távolítottuk el a láthatóan gyulladt féregnyúlványt. A hisztológiai feldolgozás során az akut promyelocytás leukaemia manifesztációja igazolódott. Tekintettel arra, hogy közben csontvelői relapsus is kialakult, újabb reindukciós kezelés, és másik testvérétől vett őssejtekkel ismételten allogén csontvelő-transzplantáció történt. Az általunk ismert irodalomban appendicitis képében jelentkező akut promyelocytás leukaemia relapsusáról nem találtunk közleményt, ezért tartottuk esetünket publikációra érdemesnek. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2171–2174.

Summary. The treatment of acute myeloid leukemia is primarily hematological. Surgical complications are rare even during relapse. We present the case of a 46-year-old man who was diagnosed with acute promyelocytic leukemia after a routine blood test. Following hematological treatment, molecular remission was achieved, and he was on maintenance therapy, when his leukemia relapsed. He received re-induction treatment and his white blood cell count normalised, however, molecular remission was not reached. After further treatment, allogeneic bone marrow transplantation was performed with stem cells collected from his brother. He developed right lower quadrant abdominal pain with neutropenia, elevated C-reactive protein and abdominal ultrasound report showed thickened appendix after nearly one year of molecular remission. We performed en emergency laparoscopic appendicectomy to remove the inflamed appendix. Histology confirmed acute promyelocytic leukemia manifestation in the appendix. Given the repeated bone marrow relapse, he received re-induction treatment and allogeneic bone marrow transplantation again with stem cells collected from his another brother. To the best of our knowledge, no previous report in the literature can be found of appendicitis mimicking relapse of acute promyelocytic leukemia, thus, this case report holds merit for publication. Orv Hetil. 2020; 161(51): 2171–2174.

Restricted access

In this study one spleen-intact dog (A) and two splenectomised dogs (BSE, CSE) were infected with Babesia canis. All animals developed an acute disease characterised by fever, haemoglobinuria and anaemia, the latter being more severe in the splenectomised dogs. Fever and parasitised red blood cells were detected for three days after imidocarb treatment in the splenectomised animals. Haematological abnormalities included regenerative anaemia, thrombocytopenia and leukopenia (due to neutropenia and lymphopenia) in the acute phase, soon followed by leukocytosis, neutrophilia and left shift a few days later. Acute hepatopathy was detected in all dogs with elevated ALT activity, which was more seriously altered in the splenectomised dogs. Diffuse changes in liver structure and hepatomegaly were seen by ultrasonography. Liver biopsy and histology revealed acute, non-purulent hepatitis in the splenectomised dogs. Both splenectomised dogs were successfully cured after collection of 400 ml highly parasitised blood, proving that large-amount antigen production is possible with rescuing the experimental animals. Whole blood transfusion, imidocarb and supportive care with infusions, antipyretics, glucocorticoids and diuretics were applied. The spleen-intact dog clinically recovered after receiving supportive treatment, with no imidocarb therapy. Microbial infections developed in both splenectomised animals (BSE: haemobartonellosis, CSE: osteomyelitis caused by Escherichia coli), probably as a consequence of immunosuppression after splenectomy and glucocorticoid therapy.

Restricted access

–16. 2 Jain H, Sengar M, Dangi U, et al. Dengue fever as a cause of febrile neutropenia in adult lymphoblastic leukemia: A singe center experience. Hematol Oncol Stem Cell Ther 2014; 7: 125

Restricted access
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Dávid Sipos, Adrienn Nyul, Krisztina Kovács, Hussain Alizadeh, and Zoltán Péterfi

. Treatment and prevention of infections in oncology patients with neutropenia [A neutropeniás onkológiai beteg infekcióink kezelése és megelőzése]. Hungarian Oncology [Magyar Onkológia] 2011; 55: 155

Open access

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.

Restricted access

Clinical observations of Babesia canis infection in 63 dogs during a 1-year period are summarised, demonstrating the pathogenicity of the Babesia strain endemic in Hungary. Most patients had babesiosis in the spring and autumn, correlating with the seasonal activity of ticks. Male animals appeared in higher numbers, probably due to an overrepresentation of outdoor dogs. Uncomplicated babesiosis was diagnosed in 32 cases. The disease affected dogs of any age in this study. Symptoms were similar to those published from other parts of the world: lethargy, fever, splenomegaly, pallor, icterus, haemoglobinuria and presence of ticks were the most common observations. Thrombocytopenia, lymphopenia and neutropenia were frequent haemogram changes. Imidocarb appeared to be highly effective in eliminating the Babesia infection. Thirty-one animals demonstrated babesiosis with complications. Most Rottweilers (7/9) developed complicated disease. Old age was a risk factor for multiple complications. Multiple organ manifestations had poor prognosis. Hepatopathy (44%), pancreatitis (33%), acute renal failure (ARF; 31%) and disseminated intravascular coagulation (DIC; 24%) were frequent complications, while immune-mediated haemolytic anaemia (IMHA; 10%), acute respiratory distress syndrome (ARDS; 6%) and cerebral babesiosis (3%) were rarely observed. There was a significant difference between the mean age of dogs having uncomplicated disease, babesiosis with a single complication and babesiosis with multiple complications (3.4, 4.8 and 8.6 years, respectively, p < 0.001). The recovery rate (78, 68 and 25%, respectively, p = 0.005) and mortality rate (3, 21 and 67%, respectively, p < 0.001) also tended to differ significantly in these groups. Systemic inflammatory response syndrome (SIRS) and DIC are two possible pathways leading to multiple organ dysfunction syndrome (MODS) in babesiosis. DIC was found to predict MODS more sensitively in this study than SIRS: there were 6 animals developing MODS out of 11 identified with DIC, while only 5 dogs developed MODS out of 22 having SIRS.

Restricted access