Search Results

You are looking at 11 - 20 of 43 items for :

  • "serdülőkor" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Melinda Pénzes, Edit Czeglédi, Péter Balázs, and Róbert Urbán

Absztrakt:

Bevezetés: A serdülőkori dohányzói életutak jellemzőinek ismerete elengedhetetlen a hatékony dohányzásprevenciós programok tervezéséhez. Célkitűzés: Longitudinális vizsgálattal azonosítani a serdülők cigarettahasználatának változásait, valamint a dohányzói életutak alakulásában szerepet játszó kockázati tényezőket. Módszer: Hároméves, évenkénti adatgyűjtéssel folytatott kutatásunkat nagyvárosi serdülők (n = 1092) két életkori kohorszában (6. és 9. iskolai évfolyam) végeztük, önkitöltős kérdőíves módszerrel. A cigarettahasználati adatok alapján öt dohányzói életútcsoportot határoztunk meg. Eredmények: A minta 67,5%-a megőrizte nem dohányzó magatartását, 11,3%-a mindvégig dohányzott, 14,3%-a rászokott, 3,3%-a leszokott, 3,7%-a kísérletező maradt. Az egyes dohányzói életútcsoportba tartozók jelentősen különböztek egymástól a cigarettázó barátok száma, szülői dohányzás, családszerkezet, tanulmányi eredmény és heti zsebpénz kiindulási vizsgálatban tapasztalt jellemzői alapján. Következtetések: A serdülők nem kezelhetők homogén populációként a dohányzást megelőző programokban, mert különböző dohányzó magatartású csoportjaikban eltérő kockázati tényezők kerülnek előtérbe. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 67–76.

Open access

Absztrakt:

Az „Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása” (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) kutatás 1985 óta folyik hazánkban, nemzetközi keretben. Célja a 11–17 éves korosztály egészséget befolyásoló szokásainak és szubjektív egészségi állapotának feltérképezése, ezek időbeli és nemzetközi trendjeinek követése és a magatartásokat, egészségi mutatókat befolyásoló tényezők felderítése, működési mechanizmusaik vizsgálata.

Tanulmányunkban bemutatjuk néhány, egészséget támogató (táplálkozás, fizikai aktivitás), illetve kockázati magatartásforma (dohányzás, alkoholfogyasztás, szexuális élet) jellegzetes változásait a 2000-es évektől kezdődően. Eredményeinket nemzetközi szinten is értelmezzük.

Open access

Összefoglaló. A táplálkozás iránti figyelmet igénylő krónikus betegségek (így a coeliakia, az 1-es típusú diabetes és a gyulladásos bélbetegségek), valamint az evészavartünetek kapcsolata egyelőre kevéssé széleskörűen tanulmányozott terület serdülők körében. Az eddigi kutatási eredmények kiemelik a testkép- és evészavartünetek iránti magasabb kockázatot ezekben a betegségekben. Rizikótényező lehet az evési szokások megváltozása, a táplálkozásra irányuló fokozott figyelem és az ételekkel, valamint az elfogyasztásuk következményeivel kapcsolatos aggodalom. A korai felismerést nehezíti, hogy az evészavartünetek sokáig rejtve maradhatnak, és átfedést mutathatnak a krónikus betegség egyes tüneteivel (például testsúlyváltozás, hasmenés, hányás, hasfájás). A fennálló evészavar-érintettség gyengítheti a krónikus betegség hatékony terápiáját, súlyosbíthatja a szövődményeket, és növelheti a mortalitási rizikót. A tünetek korai felismerése és az adekvát terápia csak multidiszciplináris szemléletben és teammunkával, a szomatikus gondozás és a pszichoterápia összehangolásával lehet eredményes. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1872–1876.

Summary. Disordered eating is not a well-understood phenomenon in diet-related chronic illnesses (e.g., celiac disease, type 1 diabetes, inflammatory bowel diseases) among adolescents. Previous research found a higher risk for eating disorders and negative body image among these patients. Following the prescribed or suggested dietary regime may lead to increased food awareness and become an eating disorder risk factor. Further risks may be the altered eating patterns, the fear from unknown food sources and its consequences. In many cases, eating disorder characteristics may be hidden and the symptoms of chronic illness (e.g., changes in weight, diarrhoea, vomiting, abdominal pain) and disordered eating can mimic each other. Disordered eating can worsen the effective therapy of physical illnesses and increase complications and mortality. Early diagnosis and adequate treatment can only be provided through multidisciplinary approach and teamwork. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1872–1876.

Open access

Háttér és célkitűzések

Az Identitásfejlődés Felmérése Serdülőkorban kérdőív (AIDA) az egészséges identitásfejlődés, a normatív identitáskrízis és az identitásdijfúzió elkülönítésére alkalmas önkitöltős módszer a serdülő korosztály részére. A diffúz identitásszerveződés a személyiségzavarok egyik átható jellemzője, ezáltal az AIDA hatékony indikátora lehet a serdülőkori személyiségzavarok korai felismerésének. Tanulmányunk célja az AIDA magyar nyelvre és kultúrára történő adaptációja és pszichometriai jellemzőinek vizsgálata volt nem klinikai mintán.

Módszer

A faktoranalízisekhez felhasznált minta 522 főből állt, az életkori átlag 15,6 (SD = 1,93) év volt. A validitásvizsgálatokat a teljes minta 366 fős almintáján végeztük el. Az érvényesség ellenőrzéséhez a Képességek és Nehézségek Kérdőívet (SDQ) és a Borderline Személyiségvonások skálát (BPFSC-11) használtuk.

Eredmények

A megerősítő faktoranalízisek alapján a magyar nyelvű AIDA faktorstruktúrája megfelel az eredeti mérőeszköz kétskálás, hat alskálás szerkezetének. A kérdőív illeszkedési mutatói a tudományos kritériumoknak megfelelőek. Az AIDA skálái közepes erősségű korrelációt mutattak az Érzelmi tünetekkel, Viselkedési problémákkal és a Hiperaktivitás skáával, míg erős kapcsolatot mutattak a borderline vonásokkal. A regresszióanalízis alapján az AIDA Identitásdiffúzió összpontszám magas magyarázó erővel bír a borderline vonásokra nézve.

Következtetések

Az eredmények alapján az AIDA-Hungary egy megbízható és jól mérő kérdőív, amely alkalmasnak bizonyult a normatív és a patológia irányába mutató identitáskrízis elkülönítésére. Az AIDAezáltal lehetővé teszi a serdülők identitásfejlődésének személyiségfunkciók szempontjából történő felmérését a 12–18 éves korosztálynál, illetve a személyiségfejlődési problémák korai felismerését.

Background and aims

Assessment of Identity Development in Adolescence (AIDA) is a self-report questionnaire in order to differentiate healthy identity development from normative identity crisis and from identity diffusion. Diffuse identity is a pervasive feature of personality disorders, thereby AIDA can be a useful indicator in early detection of personality disorders in adolescent. The aim of our study is the Hungarian cultural adaptation of AIDA and to examine its psychometric properties.

Method

The sample used for factor analysis consisted of 522 adolescents with an average age of 15.6 (SD=1.93). Validity tests were performed on a 366 sub-sample of the entire sample. The Strengths and Difficulties Questionnaire (SDQ) and the Borderline Personality Features Scale-11 (BPFSC-11) were used for examine construct validity.

Results

Based on the confirmatory factor analysis, the factor structure of the Hungarian AIDA is consistent with the two scales and six subscales structure of the original instrument. The model-fit indices meet the scientific criteria. AIDA scales displayed moderate correlation with Emotional Symptoms, Behavior problems and Hyperactivity scale, while strong correlation was found with borderline traits. Based on the regression analysis, the AIDA Identity Diffusion total score has a high explanatory power on borderline traits.

Conclusion

Concerning our results we can assume AIDA-Hungary is a reliable and valid questionnaire, which has proven to be able to distinguish between normative and pathological identity crisis. Thereby it provides a new measurement for adolescents aged 12-18 years to assess identity development in terms of personality functioning and to identify problems of personality development.

Open access

A környezet és a saját énkép által támasztott egyre növekedő elvárások, a személyiségbeli és motivációs rendszer sajátosságai, valamint az előzetes tapasztalatok alapján rögzült válaszadási módok egyaránt befolyásolják az agresszív viselkedés sajátosságait és az alkalmazott megküzdési stílust a serdülők körében. Jelen tanulmányban célunk a serdülők agresszív megnyilvánulásainak jobb megértése, valamint a megküzdés sajátosságainak feltérképezése volt. Vizsgálatunk az agresszió kifejezésének nemek és életkor szerinti különbözőségeit, valamint az agresszió és a megküzdés kapcsolatát elemzi. Eszközeink a magyarországi populációra adaptált Spielberger-féle Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, valamint a megküzdési stílust vizsgáló Lazarus és Folkman-féle Konfliktusmegoldó Kérdőív, Rózsa és mtsai adaptációja után. A vizsgált minta 148 serdülőt tartalmaz a 9–12. évfolyamos korcsoportból, átlagéletkoruk 17 év volt. Eredményeink szerint a fiúk és a lányok agressziója hasonló mértékűnek bizonyult, ugyanakkor a két nem megküzdési stílusa különbözött. A lányok inkább alkalmaznak érzelmi megküzdést és a visszahúzódást, mint a fiúk. Ugyanakkor az általunk vizsgált mintában az érzelmi indíttatású cselekvések és a visszahúzódás következetes alkalmazása figyelhető meg a megküzdés folyamatában. Az agresszió mind a problémacentrikus, mind az érzelemcentrikus megküzdés formáiban jelen van, azonban az utóbbi esetén az agresszió kifejezési formáinak jelenléte nyilvánvalóbb.

Restricted access

Kutatásunkban a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés szerepét vizsgáltuk a szerhasználattal összefüggésben erdélyi serdülőkorúak mintájában (N = 980, átlagéletkor = 14 év, a minta 59,7%-a fiú). Míg az első változó kapcsolata a szerhasználattal széleskörűen vizsgált, a második változóval kapcsolatban az empirikus eredmények hiányosak és ellentmondásosak. A logisztikus regresszióelemzés az értelemkeresés és a proszocialitás nemenként eltérő összefüggés-mintázatát tárta fel a dohányzási és szeszesital-fogyasztási státusz vonatkozásában. Az élet értelmességére irányuló keresés a fiúk esetében mindkét vizsgált pszichoaktív szer (dohányzás: OR = 0,893, p<0,01; 95%-os CI = 0,855–0,917; szeszesital-fogyasztás: OR = 0,884, p<0,001; 95% CI = 0,835–0,928) esetében negatív prediktornak bizonyult, a lányok esetében viszont csak a szeszesital-fogyasztás esetében (OR = 0,963, p<0,01; 95% CI = 0,935–0,999). Továbbá, a lányok körében a konstruktív magatartás a dohányzásra (OR = 0,905, p<0,001; 95% CI = 0,879–0,938), valamint a szeszesitalfogyasztásra (OR = 0,934, p<0,05; 95% CI = 0,899–0,971) vonatkozóan bizonyult védőfaktornak, az együttműködés pedig a szeszesital-fogyasztással (OR = 0,951, p<0,05; 95% CI = 0,921–0,992) mutatott összefüggést. A fiúk esetében a szociális aktivitás a dohányzás (OR = 0,917, p<0,05; 95% CI = 0,871–0,941) és a szeszesital-fogyasztás (OR = 0,891, p<0,01; 95% CI = 0,851–0,937) megbízható prediktora. Eredményeink megerősítik a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés lehetséges egészségvédő következményeit a serdülőkorú populációban.

Restricted access

A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.

Restricted access

Elméleti háttér: A serdülők egészség-magatartása több tényezőegyüttes által meghatározott. Az egészség védelmében szerepet kapnak úgy az egyéni, személyiségbeli faktorok, mint a szociális kontextus tényezői. Cél: A serdülői önértékelés és megküzdés egészségvédő magatartásokkal való kapcsolatának vizsgálata. Módszerek: A serdülőkori egészség-magatartási szokásokat (Health Behaviour in School-aged Children kérdőív), a globális önértékelést (Rosenberg-féle Önértékelési Skála) és a megküzdési stílust (Konfliktusmegoldó Kérdőív) vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk. Az általunk vizsgált minta 447, 17—18 éves, 11—12. osztályos középiskolás tanulót foglal magába, 191 fiút (42,7%) és 256 lányt (57,3%). Eredmények: A magas önértékeléssel jellemzett serdülők több egészségvédő magatartást tanúsítottak. A pozitív önértékelés továbbá a magas szintű életminőség előrejelzője volt. Az életminőség (H = 37,04; p = 0,043) és az önértékelés magasabb szintjei (H = 43,74; p = 0,008) szignifikáns összefüggéseket mutatott a problémacentrikus megküzdési mechanizmusokkal. Az érzelemcentrikus megküzdés pedig alacsonyabb önértékeléssel (H = 36,36; p = 0,020) és kevesebb testmozgás végzésével (H = 23,83; p = 0,048) járt együtt. Következtetések: A megküzdés módok, valamint az önértékelés a serdülőkori egészségvédő magatartás fontos meghatározói.

Restricted access

Annak ellenére, hogy az élet értelmessége kiemelt fejlődés-lélektani cél, a szakirodalom elenyészően keveset foglalkozik az élet értelmességét meghatározó tényezőkkel serdülőkorban. Jelen tanulmányunkban egyéni szintű, szociokognitív és család szintű, kapcsolati tényezők szerepét vizsgáltuk az élet értelmességének a megélésében 15–19 éves (47,8%-a fiúk) erdélyi középiskolásoknál (N=1944). Míg az énhatékonyság, az önszabályozott viselkedés, a szülői társas támogatottsággal való elégedettség és az anyai elfogadó bánásmód pozitív, az apai ellenőrző bánásmód negatív összefüggést mutatott az élet megélt értelmességével, a vizsgált mintában. Ugyanakkor a társas összehasonlítás csak a fiúk, az apai elfogadó bánásmód pedig csak a lányok esetében függött össze az élet értelmességével. A talált eredmények felhívják a figyelmet azokra a szociokulturális hatásokra, amelyek a nemiszerep-szocializáció által érvényesülnek az élet értelmességének a megélésében serdülőkorban, egyben támpontokat adva a preventív és fejlesztő célú beavatkozások számára.

Restricted access

Elméleti háttér

A pszichológiai jóllét a pozitív pszichológia egyik legfontosabb kutatási területe. Az elmúlt tíz évben tapasztalható fejlődést az elméleti modellek területén a mérőeszközök is követik. Ugyanakkor serdülőkorban még életkorilag nem várható el a pszichológiai jóllét összetevőinek teljes kibomlása. Erre a kihívásra ad választ az Engagement, Perseverance, Optimism, Connectedness, and Happiness Measure (EPOCH kérdőív).

Cél

A vizsgálat célja az EPOCH kérdőív magyar adaptálása volt. Ennek során a magyarra fordított kérdőív strukturális megbízhatóságát, konkurrens, diszkrimináns és inkrementális validitását vizsgálatuk.

Módszer

A vizsgálatban 758, 14–19 év közötti középiskolás vett részt. Szülői beleegyezés után egy kérdőívcsomagot töltöttek ki, amely az EPOCH kérdőív magyar fordításán kívül általános jóllétet, élettel való elégedettséget, szükségletkielégítettséget és általános kötődést mérő kérdőíveket tartalmazott.

Eredmények

A konfirmatív (megerősítő) faktorelemzés alapján adataink jól illeszkedtek az eredeti modellel azonos ötfaktoros struktúrához. Az egyéb kérdőívekkel mutatott átlagosan közepes erősségű korrelációs együtthatók alapján elmondhatjuk, hogy az EPOCH-H kérdőív dimenziói megfelelő mértékben vágnak egybe és térnek el a jóllét hagyományosan mért mutatóitól. Az EPOCH-H kérdőív dimenziói a hagyományos jóllétmutatók hatását kontrollálva is szignifikáns kapcsolatot mutattak az általános kötődés és a pszichológiai szükséglet-kielégítettség dimenzióival.

Következtetések

Az EPOCH-H kérdőív egy életkorilag adekvát, a nemzetközi főáram elméleti modelljeihez jól illeszkedő mérőeszközt kínál azon kutatóknak, akik a serdülők jóllétét önkitöltős eszközzel és több dimenzió mentén kívánják vizsgálni.

Open access