Search Results

You are looking at 11 - 20 of 125 items for :

  • "szennyvíziszap" x
  • All content x
Clear All

Tenyészedény-kísérletet folytattunk egy kommunális szennyvíziszap növény-talaj rendszerben való alkalmazási lehetőségeinek modellezésére egy Magyarországon köztermesztésben lévő, ellenálló étkezési szárazbabfajtával, mivel a szennyvíziszapok nagy tápelemtartalmuk miatt a növénytápláláshoz kedvezően járulhatnak hozzá. Üvegházi modellkísérletben neveltünk ellenálló Albamax fajtájú étkezési szárazbab (Phaseolus vulgaris L.) növényeket; szennyvíziszapot különböző arányban tartalmazó talajkultúrákban, majd 50 napos tenyészidőszak után a talaj mikroorganizmus-közösségének állapotjelzőit elemeztük, az említett bab jelzőnövénnyel. Megállapítottuk, hogy az iszapadagolás minden esetben növelte a kontrollhoz képest az összes csíraszámot, különösen 30% iszaptartalom felett. A kitenyészthető mikrobák között a rizoszférában minden szennyvíziszap-adagnál a baktériumok, különösen a Gram-negatív típusúak dominálták, mely jelenség azzal magyarázható, hogy e csoportban sok fermentatív (fakultatív anaerob) mikroszervezet fordul elő. Az iszapadagolás következtében megnőtt a redoxpotenciál és a hidrolitikus talajenzimek aktivitása (dehidrogenáz, kataláz, proteáz, ureáz, β-glükozidáz és foszfatáz), s ezt a jelenlévő nehézfémek számottevően nem gátolták. Az iszapkezelés kedvezően hatott a növények fejlődésére, különösen a magasabb iszapkoncentrációknál (70-80%) nőtt meg a hajtás/gyökér arány, azaz fokozódott a zöldtömeg felhalmozása. Az iszapok rövid távú alkalmazásával ily módon a talaj termékenységére és fizikai, kémiai, valamint biológiai tulajdonságaira kedvezően ható módszerhez juthatunk.

Restricted access

Üvegházi modellkísérletben neveltünk búzanövényeket szennyvíziszapot különböző arányban tartalmazó talajkultúrákban, és 50 napi tenyészidő után a talajmikrobiota állapotjelzőit elemeztük tavaszi búza jelzőnövénnyel. Megállapítottuk, hogy az iszapadagolás minden esetben növelte a kontrollhoz képest az összes csíraszámot, különösen 30% iszaptartalom felett. A kitenyészthető mikrobák között a rizoszférában minden szennyvíziszap-adagnál a baktériumok, különösen a Gram-negatív típusúak dominálták. A mikroszkopikus gombák közül leggyakrabban az élesztők fordultak elő. Az iszapadagolás következtében megnövekedett a redox és hidrolitikus talajenzimek aktivitása (dehidrogenáz, kataláz, proteáz, ureáz, β-glukozidáz és foszfatáz), s ezt a jelenlévő nehézfémek nem befolyásolták. Az iszapkezelés kedvezően hatott a növények fejlődésére, különösen a magasabb iszapkoncentrációknál nőtt meg a hajtás/gyökér arány, azaz a zöldtömeg felhalmozás fokozódott. Az iszapok rövidtávú alkalmazásával ily módon a talaj-termékenységre és a talajok fizikai-kémiai-biológiai tulajdonságaira kedvezően ható módszerhez juthatunk.

Restricted access

Tenyészedény-kísérletben vizsgáltuk az ipari-kommunális iszapterhelés hatását a tavaszi árpa ásványi összetételére, valamint a kísérleti talajok (savanyú és meszes homok, ill. savanyú agyagos vályog és meszes vályog) cc. HNO 3 +cc. H __

Restricted access

főbb eredményei 2001 Benedek P. , 1977. A szennyvíziszap elhelyezése és mezőgazdasági hasznosítása. Műszaki

Restricted access

A szennyvíziszappal kezelt talajok minőségének meghatározásához elengedhetetlen a biológiai mutatók jellemzése. Jelen tanulmány célja az volt, hogy modellkísérlet segítségével megvizsgáljuk a talajokhoz (barna erdőtalaj és réti csernozjom) különböző arányban (0, 20, 40, 60 és 100% iszap:talaj) hozzáadott szennyvíziszap hatását a talaj pH-értékére, nedvességtartalmára és légzésére, valamint termőképességére (növényi szárazanyag-tartalom), enzimatikus tulajdonságaira és az ott élő mikrobiális közösségekre.Modellkísérletben, eltérő arányú iszap/talaj keveréken termesztettünk lucernát 63 napon keresztül. Mértük a relatív növényi szárazanyag-tartalmat, valamint a talaj pH-értékének és nedvességtartalmának a változását. Megvizsgáltuk továbbá a rizoszféra mikrobiális összetételét (aerob heterotróf baktériumok, aerob heterotróf spórások, cellulózbontók és foszfátoldók, fuorescens Pseudomonas ok, Sinorhizo-biummeliloti , aktinomicéták, fonalas gombák, valamint élesztők csíraszámát) és a különböző enzimek (FDA, dehidrogenáz, kataláz, ureáz, proteáz, foszfatáz, β-glükozidáz és aril-szulfatáz) aktivitását. Ugyancsak meghatároztuk a kibocsátott CO 2 alapján a talajlégzés mértékét.Eredményeink azt mutatják, hogy a szennyvíziszap hozzáadásával a talaj hosszabb ideig megőrizte nedvességtartalmát, mint a kontroll (100% talaj/0% iszap), valamint emelkedett a talaj pH-értéke is. A növények egészséges fejlődésén és növekedésén kívül, a legnagyobb növényi szárazanyag-tömeget is a nagy szennyvíziszap tartalmú minták (60–100% iszap) esetében mértük. A minták szennyvíziszap- koncentrációjának emelésével jelentősen nőtt a tenyészthető mikrobiális populációk sűrűsége is a lucerna rizoszférájában.A leggyakrabban előforduló baktériumok a következő genus okhoz tartoztak: Acinetobacter, Azotobacter, Bacillus, Brevundimonas, Cellulomonas, Chromo-bacterium, Corynebacterium, Enterobacter, Escherichia, Flavobacterium, Klebsiella, Micrococcus, Proteus, Pseudomonas, Sinorhizobium, Serratia, Stenotrophomonas, Streptococcus, Streptomyces és Zooglea . A legmagasabb fonalasgomba-populációkat a barna erdőtalajban mértük, mindkét (hódmezővásárhelyi és nyíregyházi) szennyvíziszap jelenlétében. A leggyakoribb izolátumok az Altenaria, Aspergillus, Cephalosporium, Cladosporium, Fusarium, Geotrichum, Mucor, Penicillium, Rhizopus és _s

Restricted access

A nehézfémekkel szennyezett (Cd: 15,0, Cu: 336, Mn: 568, Pb: 1919, Zn: 3306 mg·kg-1), erősen savanyú kémhatású (pH(KCl) 3,73), Gyöngyösorosziból származó bányameddőt adalékok (1% CaCO3, 5% szennyvíziszap komposzt, és 7,5% m/m zeolit) kijuttatásával stabilizáltuk. A mésszel, illetve mész, szennyvíziszap komposzt és zeolit kombinációjával kezelt bányameddőn tenyész-edényes kísérletben vörös csenkeszt neveltünk. A kultúrák egy részét Zn-toleráns arbuszkuláris mikorrhiza gombákkal is kezeltük. Megállapítottuk, hogy kombinált kezelés esetén kevésbé csökken le a közeg pH-ja a 12 hetes növénynevelés során, mint a csak meszezésben részesült kultúrákban. A kombinált kezelés előnyösen hatott a tesztnövények Ca-, K- és P-felvételére, és lecsökkent a növények Mn- és Zn-felvétele a csak meszezésben részesült kultúrákhoz képest. A vörös csenkesz gyökerének erős mikorrhizáltságát csak mész, szennyvíziszap komposzt és zeolit együttes kijuttatása esetén tapasztaltuk. A mikorrhizált kultúrákban - tendenciaként - a hajtások nehézfém-akkumuláció-jának csökkenését (Cd: 35-55, Cu: 10-34, Mn: 14-55, Zn: 22-44%-kal) figyeltük meg. A mikorrhiza kolonizáció nem befolyásolta szignifikánsan a kultúrák szárazanyaghozamát. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a gyöngyösoroszi bányameddőben lévő fémeket többféle adalék kombinált kijuttatásával lehet eredményesen stabilizálni, és ezen a közegen arbuszkulált mikorrhiza gombákkal szimbiózisban élő vörös csenkesz telepíthető meg. Az eredményes fitoremediációhoz tehát komplex megközelítés szükséges, melyben a különféle adalékoknak, a magasabb rendű növényeknek és az arbuszkuláris mikorrhiza gombáknak egyaránt fontos szerepe van.

Restricted access

A nyíregyházi búzaszalmával komposztált szennyvíziszap, a debreceni anaerob módon rothasztott szennyvíziszap és a miskolci riolittufával és karbidmésszel érlelt, granulált szennyvíziszap talajmikrobiológiai hatásait tanulmányoztuk tenyészedé-nyes kísérletben. Kezeletlen barna erdőtalajon (kontroll 0%), valamint a szennyvíziszapokat kezelésenként 10, illetve 15%-ban tartalmazó talajkultúrákban takarmányborsó jelzőnövényeket neveltünk. Megállapítottuk, hogy a talaj szennyvíziszapokkal való kezelése és a talaj-mikroorganizmusok száma és tevékenysége között szoros összefüggés van. Mindhárom iszap esetében valamennyi mintavételi időpontban a kontrollhoz képest megemelkedtek, vagy szignifikánsan nem csökkentek az összes baktériumszám és a mikroszkopikus gombaszám értékei. Az iszapok fokozták az ureáz, a dehidrogenáz és a celluláz enzim aktivitását, míg a foszfatázaktivitás lényeges változást nem mutatott. Ezeket a kedvező hatásokat feltételezésünk szerint a szennyvíziszapokkal bekerült, a mikrobák szaporodását és enzimtevékenységét stimuláló anyagoknak lehet tulajdonítani. A kísérletben alkalmazott különbözőképpen előkezelt települési szennyvízisza-pok mikrobaszámra és enzimaktivitásra gyakorolt hatását összehasonlítva, mindhárom esetben egyértelműen pozitív, de egymástól kissé eltérő eredményeket kaptunk. A vizsgált iszapok közül a debreceni rothasztott és víztelenített iszap hatása kifejezetten kedvező volt. A nyíregyházi rothasztás után komposztált iszap, valamint a miskolci granulált, illetve ásványi anyagokkal kevert és érlelt iszap jótékony hatása kisebb mértékű volt és közöttük lényeges különbséget nem találtunk. Az anaerob rothasztás, mint iszapstabilizációs eljárás hatásos előkezelésnek bizonyult, de mind-három iszapkezelés hozzájárulhat az eredményesebb végső elhelyezéshez. A vizsgált települési szennyvíziszapok szakszerű mezőgazdasági alkalmazásuk esetén pozitív hatást gyakorolhatnak a talajbiológiai életre, amely lényeges a talaj anyagforgalmi dinamikájának javításában, a talaj termékenységének fokozásában.

Restricted access

A komposztok érettsége döntően meghatározza azok felhasználását. A komposzt érettségét a fizikai, kémiai és biológiai stabilizáció mértékeként lehet meghatározni. Munkánk célja a különböző nyersanyagok komposztálása során az önhevülés, az oxigénfogyasztás és a szén-dioxid termelés, mint komposzt stabilitási módszerek alkalmazhatóságának vizsgálata, illetve az eredmények összehasonlítása volt.A vizsgálathoz kommunális szennyvíziszap és faapríték 1/1 arányú keverékét (SZI), illetve zöldhulladékot használtunk (ZH). A komposztálás 0–2–4–6 hónapja után vett mintákat vizsgáltuk laboratóriumi körülmények között. Az önhevülési tesztet az ún. Dewar-edényben határoztuk meg. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés mérésére egy, a komposztálás modellezésére alkalmas berendezést használtunk. Az összegzett O 2 -fogyasztási értékeket ábrázoltuk, melyre a biológiai folyamatokat leíró elsőrendű reakciókinteikai függvénykapcsolatot [OUR t =OUR max (1–e -kt )] illesztettük (OUR t : O 2 -felvétel; OUR max : maximális O 2 -felvétel) és meghatároztuk a pillanatnyi O 2 -fogyasztási sebességeket is. A kezdeti, gyors lebontást a 2. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 2d ), a szubsztrát-csökkenést jelentő szakaszt a 6. napi O 2 -fogyasztási sebességgel (v 6d ) jellemeztük.Az alapanyag (SZI-0) 7 napos összegzett O 2 -fogyasztása majdnem kétszerese a 2. hónapig kezelt szennyvíziszap és apríték O 2 -fogyasztásának. Zöldhulladék (ZH) komposzt esetében minden mintavételi időpontban nagyobb O 2 -fogyasztási sebességet mértünk, mint a szennyvíziszap és apríték (SZI) komposzt esetében. A 2. naphoz tartozó pillanatnyi CO 2 -termelés sebességének értékeit összehasonlítva láthatjuk, hogy a kezeletlen (0 hónap) v 2d értéke kétszerese a 6 hónaphoz tartozó v 2d értéknek. A Dewar-edényben végzett önhevülési teszt során megállapítottuk, hogy a vizsgált komposztok a hatodik hónapra az V. érettségi fokba sorolhatók, tehát érettnek minősíthetőek. Megállapíthatjuk, hogy mindkét komposzt esetében a 2. naphoz tartozó pillanatnyi O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés sebességével jellemezhetjük jobban a komposztok stabilizációs folyamatát. Mérési eredményeinket összehasonlítva a különböző szakirodalmi adatokkal, nem határozhatjuk meg egyértelműen a komposzt stabilitását. Ez azzal is magyarázható, hogy nincs egységes mérési módszer az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés meghatározására. Az általunk alkalmazott módszer kellően érzékenynek mondható, mivel az önhevülési teszttel már stabilnak mondható anyag esetében is sikerült kimutatnunk a biológiai aktivitás mértékét. A mérési módszer hátránya viszont, hogy meglehetősen költséges, időigényes, szakmai felkészültséget kíván, így komposztáló telepek esetében rutinszerű elemzésre nem alkalmazható. Az O 2 -fogyasztás és CO 2 -termelés fenti módszerrel történő mérésének a komposztok és komposztálási technológiák minősítésében lehet jelentőssége.Az önhevülési teszt eredményeit összehasonlítva az O 2 -felvétel és a CO 2 -termelés maximális értékeivel megállapítható, hogy önhevüléssel a komposztálás elején lehet leginkább különbséget tenni az érettségi fokok között, a komposztálás vége felé ennél érzékenyebb technikát érdemes alkalmazni. Az egyes komposztok mért paraméterei (hőmérséklet, Oa

Restricted access

. and Jávor A. Eds.) Soil and environment. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum. (in Hungarian). Kádár, I. (2004): Szennyvíziszap-adagok hatása a növény ( Triticum vulgare L.)-talaj rendszer néhány

Restricted access

International Weed Science Congress, Durban, South-Africa, Abst. 23. Kádár, I. (2004): Szennyvíziszap-adagok hatása a növény ( Triticum vulgare L.)-talaj rendszer néhány mikrobiológiai és biokémiai tulajdonságára

Restricted access