Search Results

You are looking at 11 - 20 of 65 items for :

  • "thyroid function" x
  • All content x
Clear All
Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry
Authors: Shen Rongsen, Wang Renzhi, Xing Ruiyun, Li Yingoi, Zhou Fengqi, Jiang Shaohua, Lin Zhihao, and Xu Banglei

Abstract  

Three types of magnetic microparticle antibodies were developed: 1) magnetic second antibody I (MSA-I) where the antibody molecules were directly immobilized by physical adsorption on Fe3O4 microparticles (magnetic nucleus, MN) 10nm±34% in diameter, 2) magnetic second antibody II (MSA-II) where the antibody molecules were immobilized by chemical coupling on the MN coated with polyacrolein, and 3) magnetic, first antibody (MFA-T3) where the anti-T3 antibody molecules were specifically immobilized by immunoadsorption to the second antibody molecules of the MSA-II. The optimal conditions for their preparation were elaborated. Some physical, chemical and immunological characteristics of these magnetic microparticles were described. The application of the MSA-I, MSA-II and MFA-T3 to RIAs for evaluation of thyroid function, such as triiodothyronine (T3), reverse T3(rT3), free T3 (fT3), thyroxine (T4), free T4(fT4), thyroid-stimulating hormone (TSH), thyroglobulin (TG) and TG-antibody (TG-Ab), etc., was reported.

Restricted access

Abstract  

Thirty radioisotopes of iodine are known but only those with mass numbers from 123 to 135 are of major radiotoxicological interest. Exposure of animals or man to inorganic131I or125 I may result in the induction of benign or malignant thyroid tumors or depression of thyroid function; Bq for Bq125I is less toxic than131I. However, the shorter lived radioiodines132I,133I, and135I appear to be 10 to 100 X more toxic than131I alone. Adrenal, pituitary and ovarian tumours, as well as parathyroid hypofunction and other biochemical disturbances, have been reported in animals but not, so far, in man. Gonad doses from131I up to at least 800 mGy do not appear to cause in man an increased incidence of congenital abnormalities or spontaneous abortions. Little information is available about the toxicity of radioiodine containing organic compounds. The DNA precursor, iododeoxyuridine when labelled with125I becomes incorporated into the cell nucleus and produces severe and often irreparable damage due to the emission of Auger electrons. The risk estimate for the induction of thyroid carcinoma or adenoma by inorganic131I is considered to be 10 to 20·10−6 persons Gy−1 y−1, but may be up to 100 times larger for persons exposed to mixtures of short-lived radioiodines.

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Introduction: It is well known that patients suffering from an autoimmune disease are more prone to develop another one, too. The authors have previously shown frequent occurrence of celiac disease in patients with type 1 diabetes mellitus compared to the background population. Autoimmune thyroid disease, the most common autoimmune disorder, associated with type 1 diabetes mellitus, generally occurs after the manifestation of diabetes, in the second decade of life. The aim of the study was to investigate the prevalence of thyroid autoimmunity as well as the frequency of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus. Its aim was also to compare the prevalence of autoimmune thyroid disease in patients with type 1 diabetes mellitus and in those with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Methods: Screening was performed in 268 patients with type 1 diabetes mellitus alone and in 48 children with type 1 diabetes mellitus and celiac disease, with the aid of anti-peroxidase and anti-thyroglobulin antibody. In case of autoantibody positivity testing of thyroid function and ultrasonography confirmed the autoimmune thyroid disease. According to the results, the frequency of autoantibody positivity was significantly higher in diabetic patients suffering from celiac disease (type 1 diabetes mellitus: 43 (16%), type 1 diabetes mellitus + celiac disease: 16 (33.3%, p < 0.01). Hypothyroidism due to thyroiditis was also more prevalent in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease. Conclusions: Due to increased risk, the authors emphasize the need of frequent screening for autoimmune thyroid disorder in patients with type 1 diabetes mellitus and celiac disease.

Restricted access

145 Chandola A., Thapliyal, J. P. (1973) Effect of photoperiod on thyroid function of spotted munia, Lonchura punctulata . Gen. Comp. Endocrinol. 20 , 214

Restricted access

. and Morreale de Escobar, G. (1986): Effects of maternal iodine deficiency on the L-thyroxine contents of rat embryonic tissues before and after onset of fetal thyroid function. Endocrinology 118 , 1259-1265. Effects of

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Roland Oláh, Péter Hajós, Zsuzsanna Soós, and Gábor Winkler

A pajzsmirigy gyulladásos megbetegedései klinikai megjelenésük alapján heveny, szubakut és krónikus formákba oszthatók. A de Quervain- (más néven óriássejtes vagy granulomatosus) thyreoiditis a szubakut csoportba sorolható, a pajzsmirigy betegségeinek mintegy 5%-át teszi ki. Eredete pontosan még nem tisztázott, rendszerint két héttel a felső légúti virális infekciót követően jelentkezik. A klinikai képet típusos esetben nyelési, illetve a fül felé sugárzó fájdalom uralja, a pajzsmirigy kifejezett tapintási érzékenységével. Jellemző a jelentősen gyorsult süllyedés, amely nem feltétlenül társul leukocytosissal és a C-reaktív fehérje emelkedésével. Lefolyásában négy fázis figyelhető meg: a destruktív gyulladásos folyamat átmeneti hyperthyreosissal jár, majd annak mérséklődése, illetve megszűnése euthyreoid állapotot eredményez. Utóbbit átmeneti hypothyreoid fázis követi, végül, a regeneráció beindulását követően, ismét normofunkció észlelhető. Az ultrahangos képen diffúz hypoechogen szerkezet látható, nem ritka azonban göbök előfordulása sem. A kórkép gyakran felismeretlen marad, vagy kezdeti szakaszát tévesen, hyperthyreosisként véleményezik és kezelik. Antitestvizsgálatok, pajzsmirigy-szcintigráfia, göbök fennállása esetén finomtű-aspirációs citológiai mintavétel segíthet a kórisme felállításában. Speciális kezelést általában nem igényel, a fájdalom enyhítésére átmenetileg nem szteroid gyulladáscsökkentő, esetleg szteroid adható. A szerzők négy, részben eltérő klinikai megjelenésű esetük bemutatásával a kórismézés és az elkülönítő diagnózis sarokpontjaira kívánják felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 676–680.

Restricted access

Dean, C. E., Hargis, B. M. and Hargis, P. S. (1991): Effects of zinc toxicity on thyroid function and histology in broiler chicks. Toxicology Letters 57, 309--318. Effects of zinc

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Reismann and Anikó Somogyi

Cardoso, C., Ohwovoriole, A. E., Kuku, S. F.: A study of thyroid function and prevalence of thyroid autoantibodies in an African diabetic population. J. Diabetes Complications, 1995, 9 , 37–41. Kuku S. F

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Ismert, hogy azok a betegek, akikben egy autoimmun betegség már kialakult, fokozottan veszélyeztetettek más autoimmun betegségek fellépésével szemben. Korábban a szerzők kimutatták, hogy 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben a coeliakia előfordulása gyakoribb, mint a háttérpopulációban. Az autoimmun pajzsmirigybetegség az 1-es típusú diabétesz leggyakoribb társbetegsége, amely általában az élet második évtizedében, az 1-es típusú diabétesz manifesztációját követően lép fel. Célkitűzés: Mindezek alapján a szerzők megvizsgálták a thyreoidea-autoimmunitás, illetve az autoimmun pajzsmirigybetegségek előfordulási gyakoriságát 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegekben. Választ kerestek arra a kérdésre is, hogy változik-e a thyreoidea-autoimmunitás prevalenciája azokban a gyermekekben, akik a diabétesz mellett coeliakiában is szenvednek. Módszerek: 268 1-es típusú diabéteszben, valamint 48 1-es típusú diabéteszben és coeliakában szenvedő betegben az autoimmun pajzsmirigybetegségek irányába szűrővizsgálatot végeztek a thyreoglobulin- és a peroxidáz-ellenes antitestek vizsgálatával. Pozitivitás esetén a betegséget a pajzsmirigyfunkció vizsgálatával, illetve ultrahang elvégzésével igazolták. Eredmények: Vizsgálataik szerint a pajzsmirigyellenes antitestek előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabb volt azokban az 1-es típusú diabéteszes betegekben, akik egyidejűleg coeliakában is szenvedtek (1-es típusú diabétesz: 43 (16%), 1-es típusú diabétesz + coeliakia: 16 (33,3%, p < 0,01). A thyreoiditis talaján kialakult hypothyreosis is gyakrabban fordult elő azokban a diabéteszes betegekben, akik coeliakiásak voltak. Következtetések: A szerzők hangsúlyozzák, hogy a coeliakiában szenvedő 1-es típusú diabéteszes betegekben az autoimmun pajzsmirigybetegség fellépésének nagyobb valószínűsége miatt ennek a populációnak az autoimmun pajzsmirigybetegségek iránti rendszeres szűrése feltétlenül indokolt.

Restricted access

Az utóbbi időszakban bővültek ismereteink a gyermekkori pajzsmirigybetegségekről. A congenitalis hypothyreosis számos formája (dysgenesisek, hormonképzési zavarok, a TSH-érzékenység csökkenése, centrális formák) genetikai eltérések következménye. A súlyos jódhiány az anyai hypothyroxinaemia révén vezet korai idegrendszeri károsodáshoz és congenitalis hypothyreosishoz. Az újszülöttkori CH-szűrés és a korai kezelésbe vétel jó prognózist biztosít. A congenitalis hypothyreosis újszülöttkori formáinak elkülönítése jelenleg is nehézkes. Az átmeneti hypothyroxinaemia kezelésének kérdése ellentmondásos. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis diagnózisa a klinikai kép, az ultrahangvizsgálat és az anti-thyroid–peroxidáz-antitest meghatározásával felállítható, kérdéses esetben a vékonytű-aspirációs citológia segíthet. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis l-tiroxin-kezelése szubklinikus és manifeszt hypothyreosis fennállása esetén indokolt. A ritka újszülöttkori hyperthyreosis átmeneti formája az anyai Graves–Basedow-kór következménye, esetenként súlyos betegség; a permanens nem autoimmun forma TSH-receptor-gén-mutáció következménye. Az autonóm pajzsmirigy-adenoma hátterében a TSH-receptor-gén mutációi mellett a stimuláló G-fehérje alfa-alegységének mutációi azonosíthatók. A gyermekkori Graves–Basedow-kór kezelése vita tárgya. Az elsőként választandó kezelési forma a pajzsmirigy hormonszintézisét csökkentő és béta-blokkoló szerekkel folytatott gyógyszeres kezelés. A kezeléssel alacsony remissziós ráta érhető el, s a betegségre jellemző a recidívák lehetősége, emiatt gyakran a definitív terápia szükségessége merül fel. Ez Európában általában a szubtotális thyreoidectomiát jelentő sebészi megoldás, az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint viszont a radiojód-kezelés is biztonságosan alkalmazható. A gyermekkori jódhiányos strúma a jódhiánybetegség egyik formája, a jódhiányhoz történő adaptáció következménye. Kezelése jód és/vagy l-tiroxin adásával történik, kialakulása jódozott só alkalmazásával előzhető meg. Gyermekkorban a pajzsmirigygöb észlelése a pajzsmirigyrák lehetősége miatt részletes kivizsgálást igényel. Medullaris carcinoma észlelése a családban genetikai szűrést indokol; RET-protoonkogén mutáció esetén teljes pajzsmirigy-eltávolítás szükséges már gyermekkorban is. Orv. Hetil., 2011, 152, 617–627.

Restricted access