Search Results

You are looking at 11 - 20 of 45 items for :

  • "veseelégtelenség" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Rita Nagy, Csaba Márkus, László Jáger, Csaba Tóth, and Zoltán Lőcsei

Absztrakt:

A szerzők a heveny veseelégtelenség és hyponatraemia ritka okát, a szecernáló tubulovillosus vastagbél-adenoma okozta McKittrick–Wheelock-szindrómát mutatják be saját esetük ismertetése kapcsán. Híg, vizes hasmenés, súlyos dehidráció, az elektrolit-háztartás zavara, akut veseelégtelenség miatt öt hónap alatt több alkalommal szorult belgyógyászati osztályon kezelésre a 75 éves nőbeteg, amíg a diagnózisra, ezáltal a szükséges terápiára fény derült. Esetüket a szindróma ritkasága és differenciáldiagnosztikai nehézsége miatt tartották bemutatásra érdemesnek. Orv Hetil. 2017; 158(18): 711–714.

Restricted access

A “null-biopszia” klinikai értéker

Klinikai és kísérletes lehetőségek az átültethető vesék számának növelésére és minőségük javítására

Magyar Sebészet
Author: Péter Szakály

Absztrakt

A javuló eredmények ellenére a veseátültetés hosszú távú eredményei elmaradnak a benne rejlő potenciális lehetőségektől. A graftok késői elvesztésének legfőbb oka a cardiovascularis halálozás után, napjainkra a krónikus allograft-nephropathia lett. Ez egy olyan multietiológiás kórkép, melynek megjelenésére időben bármikor számíthatunk. Ha nem találunk időben megfelelő kezelési lehetőséget, akkor elkerülhetetlen az idült veseelégtelenség ismételt kialakulása. Tanulmányom célja annak vizsgálata, hogyan lehetne növelni az átültethető vesék számát, illetve javítani minőségüket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Endre Balázs, Andrea Ruszwurm, Miklós Székely, István Wittmann, and Judit Nagy

A vesék korfüggő morfológiai és funkcionális változásait nem lehet fiziológiásnak tekinteni. A korral csökken a glomerulusok száma, scleroticus glomerulusok és aglomerularis arteriolák jelennek meg. A tubulusok atrophiája mellett gyakori az interstitialis fibrosis, és az időskori érelváltozások is erősen érintik a veséket. Csökken a vesék keringése és a GFR, az utóbbit nem tükrözi a se-creatinin értéke. A tubularis transzportok zavara főként a só- és vízkiválasztást érinti, hyposthenuriát okoz. A korfüggő változások patogenezise komplex, és részleteiben még nem tisztázott. A változások mindenesetre rontják a kiválasztást, és befolyásolják a gyógyszerek farmakokinetikáját. Valódi krónikus veseelégtelenségben más funkciók (eritropoetin-képzés, D-vitamin, Ca- és P-anyagcsere) is károsodnak. Az időskorban gyakoribb szisztémás betegségek (diabétesz, hipertónia stb.) miatt a valódi krónikus veseelégtelenség is gyakoribb, de az akut veseelégtelenség különféle formái is könnyebben alakulnak ki.

Restricted access

Pintér I., Mátyus J., Czégány Zs., Harsányi J., Homoki M., Kassai M. és mtsai (2001): Analgetikum-nephropathia előfordulása krónikus veseelégtelenség miatt dializált betegekben Magyarorszagon. Orvosi Hetilap , 142 (19): 1001

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dóra Bajcsi, Kypros Constantinou, László Krenács, Zsolt Barabás, Szabolcs Molnár, Szabolcs Nyiraty, György Ábrahám, and Béla Iványi

Absztrakt:

A proliferativ glomerulonephritis monoklonális immunglobulin-G (IgG)-depozitumokkal entitást immunfluoreszcens vizsgálattal szemcsés mintázatú monoklonális IgG (többnyire IgG3-kappa), elektronmikroszkóppal elektrondenz depozitumok, fénymikroszkóppal jobbára membranoproliferativ vagy endocapillaris proliferativ laesio jellemzi; előfordulhatnak félholdak. A glomerulonephritist plazmasejt/B-sejt klón által szekretált immunglobulinmolekula lerakódása okozza; a biopszia időpontjában csupán a betegek harmadánál mutatható ki paraproteinaemia. A proteinuriához gyakran társul haematuria és valamilyen szintű veseelégtelenség, a betegek negyedénél alakul ki végstádiumú veseelégtelenség. Egy 62 éves nőbeteg gyors vesefunkció-romlásának hátterében a klinikai kép, a laboratóriumi és a képalkotó vizsgálatok nem támogattak praerenalis és postrenalis okot, illetve intrinsic vascularis vagy tubulointerstitialis eredetet. A proteinuria és a glomerularis microhaematuria alapján gyorsan progrediáló glomerulonephritist valószínűsítettünk. Az ez irányú kivizsgálás antineutrofil citoplazma-antitest, antiglomerularis bazálmembrán, sejtmagellenes ellenanyagok, illetve cryoglobulin tekintetében negatívnak bizonyult, a szérum-C3- és -C4-szint a normális tartományban volt. Vesebiopsziát végeztünk. Immunfluoreszcens vizsgálattal a mesangiumban IgG3-kappa-, C3- és C1q-pozitív szemcsés depozitumok látszottak, melyek ultrastrukturálisan elektrondenz depozitumoknak bizonyultak. Fénymikroszkóppal 2 heges és 29 nyitott glomerulust vizsgáltunk, az utóbbiakban csupán enyhe mesangialis sejtproliferatio mutatkozott. A glomerularis elváltozásokat enyhe arteriola hyalinosis, interstitialis fibrosis és tubulus atrophia kísérte. Proliferativ glomerulonephritis monoklonális IgG-depozitumokkal betegséget kórisméztünk (gyakorisága felnőtt natív vesebiopsziás anyagunkban 0,18%). A beteg hematológiai kivizsgálása paraproteint, myeloma multiplexet nem igazolt. Az enyhe morfológiai eltérések ellenére a veseelégtelenség előrehaladt, és a diagnózis felállítása után két héttel hemodialíziskezelést kellett kezdenünk. Szteroid, ciklofoszfamid, majd rituximab adása a vesefunkciót nem befolyásolta; a beteg krónikus hemodialízisprogramba került. Az esetismertetés tudomásunk szerint az első hazai közlés; nefrológiai érdekessége a gyorsan progrediáló glomerulonephritis szindróma és a szövettanilag látott enyhe elváltozások közötti szembetűnő eltérés. Orv Hetil. 2018; 159(38): 1567–1572.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Mátyus, Anna V. Oláh, László Ujhelyi, István Kárpáti, and József Balla

Az idült vesebetegség napjainkban népbetegséggé vált az atherogeneticus nephropathiák számának drámai megemelkedése miatt. A klasszikus vesetünetek hiánya miatt a betegséget legtöbbször csak az előrehaladott, súlyos vagy végstádiumú veseelégtelenség stádiumában ismerik fel, holott laboratóriumi vizsgálatokkal már jóval korábban diagnosztizálható lehetne. Ekkor már nem lehetséges a vesefunkció romlásának megállítása, a vesepótló kezelés elkerülése. Ugyanakkor az enyhe-mérsékelt súlyosságú idült vesebetegség is jelentősen fokozza, megsokszorozza az atherosclerosis kockázatát, így a betegek többsége cardiovascularis betegségekben meghal még a dialízis előtt. Ezek miatt a tünetmentes korai stádiumú vesebetegség szűrése alapvető fontosságú lenne. A glomerulus filtrációs ráta számítása segítheti leginkább a kórkép felismerését, a veseelégtelenség és cardiovascularis betegségek progressziójának csökkentését. A Magyar Nefrológiai Társaság és a Magyar Laboratóriumi és Diagnosztikai Társaság már 2005-ben javasolta a glomerulus filtrációs ráta laboratóriumokban történő kiszámítását és az eredmény automatikus közlését minden egyes szérumkreatinin vizsgálatakor. Ezt a gyakorlatot az országban már egyre több laboratórium alkalmazza. A jelen összefoglaló a számított glomerulus filtrációs ráta alkalmazásában, értékelésében kíván segítséget nyújtani.

Restricted access

A B-típusú natriuretikus hormonok értékes diagnosztikus és prognosztikus cardiovascularis biomarkerek. A mérsékelt agyi natriuretikus hormon emelkedés alkalmas lehet a preklinikai, panaszmentes balkamra dysfunctio jelzésére. Jelenleg a legfontosabb szerepe az alacsony agyi natriuretikus hormonnak van az akut szívelégtelenség kizárásában. Agyi natriuretikus hormon emelkedést okoz az idős kor, a balkamra hypertrophia, a balpitvar dilatatio, a pitvarfibrillatio, a myocardialis ischaemia, a veseelégtelenség, továbbá a pulmonalis hypertonia, az akut tüdőembólia és az aorta stenosis is. Ezért a krónikus szívelégtelenség diagnózisában csak a magas agyi natriuretikus hormonszint használható a felsorolt tényezők kizárása vagy figyelembevétele után. Az agyi natriuretikus hormon terápiás szerepe a közeljövő ígérete.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Bidiga, László Asztalos, Zoltán Fülep, Béla Fülesdi, and Gábor Méhes

A H1N1-influenzavírus-fertőzéssel kapcsolatban a legsúlyosabb szövődményként a víruspneumoniát, illetve az ehhez társuló másodlagos fertőzéseket szokás emlegetni. A fatális kimenetelű esetekben a halált progresszív légzési elégtelenség okozza. Egyes, laboratóriumban igazolt H1N1-fertőzött esetekben ugyanakkor nem lehet egyértelműen tüdőgyulladást megállapítani, ilyenkor az amúgy elesett beteg kórlefolyásában a H1N1-fertőzés szerepe is tisztázatlan marad. Ismertetőnkben egy súlyos, veseelégtelenség miatt kezelés alatt álló beteg H1N1-fertőzés asszociált, szervülő pneumoniáját mutatjuk be, mely típusosnak tartható. A vírusfertőzés szövődményeinek igazolása nélkül a járvány epidemológiai és halálozási kimutatásai is torzulhatnak.

Restricted access

Ismert, hogy az étrendi fehérjemegszorítás lassítja a krónikus vesebetegség progresszióját. Ha a fehérjebevitel kevesebb mint 0,5-0,6 g/ttkg/nap, a diétát esszenciális aminosavakkal/ketosavakkal szükséges kiegészíteni. A szerzők tanulmányukban a hosszú időn keresztül ketosavakkal kiegészített fehérjeszegény diéta hatását vizsgálták krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben a veseelégtelenség progressziójára, a kalcium- és foszforanyagcserére, a betegek tápláltsági állapotára, továbbá felmérték a betegek complience-ét. Ötvenegy beteget kezeltek 12–57 hónapig (átlagos kezelési idő: 26 hónap). A szérumkreatinin-érték átlaga 349,72±78,04 µmol/l-ről 460,66±206,66 µmol/l-re emelkedett, amely 27 µmol/l/év, illetve 2,3 µmol/l/hó szérumkreatinin-növekedést jelentett. A Cockroft–Gault-formula alapján számolt glomerulusfiltrációs ráta (GFR) 21,52±7,84 ml/min-ról 18,22±7,76 ml/min-ra csökkent, ami 0,83 ml/min/év, illetve 0,07 ml/min/hó GFR-csökkenést jelentett. Lineáris regressziós analízissel az 1/szérumkreatinin versus időegyenes dőlésszöge 0,0018 volt. A szérumparathormon-szint szignifikánsan csökkent, a szérumkalcium, -foszfor szintje nem változott. A betegek tápláltsági állapota (a BMI, szérumalbumin, szubjektív tápláltsági felmérés alapján) a folyamatos és intenzív diétás edukációnak köszönhetően nem romlott, a betegek tartani tudták az alacsony fehérjetartalmú diétát a kezelés hosszú időtartama alatt. Eredményeik igazolják, hogy a ketosavakkal kiegészített fehérjeszegény diéta hatásos a veseelégtelenség progressziójának csökkentésében, előnyösen befolyásolja a kalcium- és foszforanyagcserét, nem rontja a betegek tápláltsági állapotát.

Restricted access

Az urémiás szindróma és állapot elsősorban a veseelégtelenség következtében felhalmozódó urémiás toxinok eredményeképpen jön létre. Egyre nagyobb figyelem fordul az urémiás toxinok eltávolításának lehetőségei felé, amely már nemcsak a dialíziskezelést jelenti, hanem a táplálkozással kapcsolatos speciális meggondolásokat, illetve a toxinokat megkötő, termelődésüket csökkentő lehetőségeket vizsgálja. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek és a vesepótló kezelésben részesülők morbiditásában és mortalitásában kiemelt szerepet játszanak a cardiovascularis kockázatot is növelő urémiás toxinok. Ezek közé tartozik a cardiorenalis kockázatot növelő, dialízissel nehezen eltávolítható, fehérjéhez kötött endogén urémiás toxin, az indolcsoportba tartozó indoxil-szulfát. Mai ismereteink szerint az indoxil-szulfát vasculonephrotoxicus anyag, a renalis és cardiovascularis betegségek progresszióját fokozó urémiás toxin. Az urémiás toxinok között is különös jelentőséggel bír az a tény, hogy redox potenciája révén egyszerre antioxidáns és oxidatív stresszt okozó hatású, és a saját bélrendszerünkben képződik. Szérumkoncentrációja a táplálkozástól, illetve a tubularis funkciótól függ, ezért képes a glomerulusfiltrációs rátától függetlenül is jelezni a krónikus veseelégtelenség progresszióját. Az indoxil-szulfát sikeres eltávolítása csökkenti a morbiditást és mortalitást, illetve növeli a túlélést. Mindezek alapján lehetséges célpontja, befolyásolási területe lehet az urémia csökkentésének krónikus veseelégtelenségben. A pro- és prebiotikumokkal együtt alkalmazott orális adszorbensek ígéretesebb indoxil-szulfát befolyásolási lehetőséget jelentenek. Orv. Hetil., 2011, 152, 1724–1730.

Restricted access