Search Results

You are looking at 21 - 30 of 75 items for :

  • "Beta blockers" x
  • All content x
Clear All

A krónikus szívelégtelenség magyarországi prevalenciája 1,6% a felnőtt populációban. Nyolcvanéves kor felett a prevalencia már 15–20%. A szívelégtelenség kezelésének alapja a neurohumorális blokád. Ennek részei az angiotenzinkonvertáló enzim gátlószere (intoleranciában az angiotenzinreceptor-blokkoló), a béta-receptor-blokkoló és a mineralokortikoidreceptor-antagonista gyógyszercsoportok. A béta-receptor-blokkolókat negatív inotrop hatásuk miatt sokáig mellőzték a szívelégtelenség kezeléséből. Az elmúlt évtizedek során végzett tanulmányok azonban szívelégtelenségben igazolták a béta-receptor-blokkolók mortalitást csökkentő hatását. A bisoprolol kedvező hatékonyságát szintén számos nagy tanulmány eredménye támasztja alá. Orv. Hetil., 2013, 154, 1731–1734.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: András Jánosi, Péter Ofner, Zoltán Kiss, Levente Kiss, Róbert Gábor Kiss, József Dinnyés, Zoltán Járai, Gergely Nagy, Gábor Veress, and Tamás Ferenci

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A szerzők szívinfarktust túlélt betegek terápiahűségét (adherencia) vizsgálták a másodlagos prevenció szempontjából szóba jövő gyógyszerek esetén. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben 2013. január 1. és 2014. december 31. között regisztrált szívinfarktusos betegek közül azok kerültek a vizsgált betegcsoportba, akik a heveny myocardialis infarctust túlélték és a kórházi kezelést követően 180 napig nem volt újabb eseményük. Ezen kritériumoknak 14 843 beteg felelt meg, akiket egy évig követtek. Vizsgálták a sztatin, a béta-blokkoló, a thrombocytaaggregáció-gátló, valamint az angiotenzinkonvertáló enzim/angiotenzinreceptor-blokkoló kezeléshez való adherenciát. A „gyógyszerszedést” az Egészségbiztosító Pénztár gyógyszer-finanszírozási adatbázisa alapján követték. Az adherenciát az indexeseménytől a végpontig (vagy a cenzorálásig) eltelt idő és a kiváltott készítményekkel való ellátottsági idő hányadosaként határozták meg. Végpontnak a halált vagy az újabb infarktus előfordulását tekintették. Többváltozós modellel elemezték az adherenciát és a túlélést. Eredmények: Jó adherenciát (\>80%) találtak a klopidogrel, sztatin, béta-blokkoló, aszpirin és ACEI/ARB esetén a betegek 64,9%, 54,4%, 36,5%, 31,7% és 64,0%-ánál. Azoknál a betegeknél, akiknél az infarktus kezelésekor percutan intervenció történt, magasabb terápiahűséget találtak (p<0,01) minden gyógyszer esetén, kivéve a béta-blokkolókat (p = 0,484). A többváltozós elemzés során igazolták, hogy a sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB adherencia 25 százalékpontos növekedése a végpontok bekövetkezésének 10,1%-kal (p<0,0001), 10,4%-kal (p = 0,0002), 15,8%-kal (p<0,0001) kisebb kockázatával járt együtt. Az aszpirin- és a béta-blokkoló kezelés esetén az adherencia nem függött össze a végpontok bekövetkezésének kockázatával. Következtetés: A sztatin, klopidogrel, ACEI/ARB kezelés esetén a magasabb adherencia jobb hosszú távú prognózissal járt együtt. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1051–1057.

Restricted access

Abstract

In the genesis and later development of age-related macular degeneration (AMD), endothelial dysfunction (ED) has a crucial role. Various medicines (ACE inhibitors, AR blockers, statins, acetylsalicylic acid, trimetazidine, and third generation beta blockers) exert a beneficial effect on endothelial dysfunction or its consequential functional, structural and metabolic disorders. The beneficial effect of a favourable influence on and successful treatment of ED in patients with chronic vascular and cardiovascular diseases has become evidence now. In ED induced by oxidative stress (OS) ACE inhibitors, AR blockers and statins regenerate the lost balance between vasoconstrictors and vasodilators, growth factors and their inhibitors, pro-inflammatory and anti-inflammatory agents, as well as pro-thrombotic and fibrinolytic factors. They inhibit the development of OS and the evolution of its harmful effects. In addition, the AT1-receptor blocker telmisartan, with its peroxisome proliferator-activated receptor-gamma (PPARγ) agonist effect, also inhibits the development of choroidal neovascularisation (CNV); it exerts a clinically favourable influence on CNV and improves it. Aspirin, with its pleiotropic antiplatelet activity, effectively contributes to the restoration of the balance of endothelium, and trimetazidine helps in normalising, restoring the pathological metabolic status of organ tissues with impaired function. The third generation beta blocker carvedilol, nebivolol, as well as the PPARγ agonist pioglitazone and rosiglitazone exert their protective vascular effects exactly by means of their mitochondrial antioxidant effects. As the human vascular system is uniform, consubstantial; thus medicines beneficial in ED exert a favourable effect also on the vessels of the eye, in the retina. Based on the above, it seems logical to presume that, as a part of our primary and secondary preventive activity, such medicines should be given to (1) patients who have no macular degeneration, but have risk factors of AMD [and cardiovascular (CV) disease] inducing ED, and are older than 50 years; (2) patients who have been diagnosed with unilateral AMD, in order to prevent the damage of the contralateral eye due to macular degeneration; and finally (3) patients who have been diagnosed with bilateral AMD, in order to avert deterioration and in the hope of a potential improvement. In addition, we should strive to completely eliminate the risk factors of macular degeneration (and CV disease) which induce OS and consequential ED.

“A novel interpretation of relations between phenomena, particularly if it is a source for intellectual value, is worth as much as a discovery”

Confucius

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Szalóczi, Ágnes Harmath, Barbara Pete, Eszter Kovács, János Rigó jr., and Júlia Hajdú

A szerzők egy Basedow–Graves-kór miatt korábban thyreoidectomián átesett, kezeletlen anya koraszülöttjének esetét ismertetik. Gondozatlan terhességből magzati tachycardia, fenyegető intrauterin asphyxia miatt sürgős császármetszéssel született a 33. hétnek megfelelő érettségű, 1350 gramm súlyú, dysmaturus (testsúlypercentil <10), nagy nyaki strumával bíró koraszülött. Az újszülött respiratoricus elégtelenség miatt konvencionális és magas frekvenciás gépi lélegeztetésben részesült, súlyos tachycardia (>180/perc), cardialis decompensatio miatt béta-blokkoló, digoxin- és dobutaminterápiát igényelt. Kivizsgálása során cardiomegalia, pericardialis folyadékgyülem, súlyos tüdőhypoplasia, mitralis és tricuspidalis insufficientia, hepatosplenomegalia igazolódott. A pajzsmirigy-szabadhormonok szintje többszörösen meghaladta a referenciaértéket (fT4: > 6 ng/dl, fT3: > 30 pg/ml), a TSH-szint ugyanakkor 0 volt. Légzéstámogatást 7, keringéstámogatást 10 napig igényelt, propranolol- mellett K-jodid-kezelésben részesült. Tachycardiája mérséklődött, a béta-blokkoló kezelést csökkentett adagban kapta tovább, pajzsmirigyhormonszintjei fokozatosan a normális tartományba kerültek. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Basedow–Graves-kórban szenvedő anya újszülöttjénél jelentős súlybeli, növekedésbeli elmaradás, súlyos keringési elégtelenség, thyreotoxicosis tünetei alakulhatnak ki, és hangsúlyozzák az anyai hormon-, valamint antitestszintek nyomon követésének jelentőségét.

Open access

, Dargent-Molina P, Sabatier JP, Marcelli C, Breart G: Beta-blocker use, bone mineral density, and fracture risk in older women: results from the Epidemiologie de l’Osteoporose prospective study. J. Am. Geriatr. Soc. 53, 550–552 (2005

Restricted access

of the evidence. Am. J. Cardiovasc. Drugs, 2014, 14 (3), 167–173. Bangalore, S., Parkar, S., Grossman, E., et al.: Meta-analysis of 94,492 patients with hypertension treated with beta blockers to determine the

Open access

A szerző a folyóirat-referáló rovat „Érendothel-funkciózavar, oxidatív stressz” tárgykörrel való bővítésének fontosságát szakmailag – a téma nagyságára való tekintettel – néhány önkényesen kiemelt kérdéskör kibontásával támasztja alá: Az endothelium a belső környezet állandóságát, integritását vigyázza, azt különböző anyagok termelésével-elválasztásával, azoknak egyensúlyban tartásával biztosítja. Ha az erek belfelületét, intimáját érő mechanikai, fizikai, kémiai, mikrobiológiai, immunológiai, genetikai károsító téyezők – vagy azok valamelyikének kombinációja – ellen foganatosított válaszreakció folyamán megbomlik az egyensúly az endothelium termelte vasoconstrictorok és vasodilatatorok, a növekedési faktorok és azok gátlói, a proinflammátorok és antiinflammátorok, a protrombotikus és fibrinolitikus tényezők között, endothel-működészavarról beszélünk. Az idült érbetegség, az atherosclerosis indító eseménye az erek hatalmas belfelületén, az endothelsejtekben megy végbe, ezt nevezzük endotheldiszfunkciónak . Az érpatogén tényezők, a rizikófaktorok mindegyike endothel-működészavar , endotheldiszfunkció indukálásával vezet idült (cardio)vascularis megbetegedéshez. Az élettani oxidatív metabolizmus során végbemenő fiziológiás szabad gyökös folyamatok – a védekező-kompenzáló endogén antioxidatív faktorok kimerülésekor – oxidatív stresszt , a veszélyeztető tényezők okozta endothel-működészavart okoznak. Nyomatékosan kiemelendő a „kauzális”, intracellulárisan, mitokondriálisan ható antioxidánsok (sztatinok, angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók, angiotenzinreceptor-blokkolók, acetilszalicilsav, a harmadik generációs béta-blokkolók) terápiás, preventív terápiás fontossága, a humán érrendszer élettani, kórélettani, terápiás konszubsztancialitásának, egylényegűségének és az endotheldiszfunkció szisztémás jellegének, az érrendszeri eseményláncolat preventív terápiás jelentőségének kulcsfontossága. Az oxidatív stressz, a konszekutív endotheldiszfunkció területén végbement hatalmas fejlődés a klinikai látásmódot alapjaiban átalakító momentum.

Restricted access

Az utóbbi időszakban bővültek ismereteink a gyermekkori pajzsmirigybetegségekről. A congenitalis hypothyreosis számos formája (dysgenesisek, hormonképzési zavarok, a TSH-érzékenység csökkenése, centrális formák) genetikai eltérések következménye. A súlyos jódhiány az anyai hypothyroxinaemia révén vezet korai idegrendszeri károsodáshoz és congenitalis hypothyreosishoz. Az újszülöttkori CH-szűrés és a korai kezelésbe vétel jó prognózist biztosít. A congenitalis hypothyreosis újszülöttkori formáinak elkülönítése jelenleg is nehézkes. Az átmeneti hypothyroxinaemia kezelésének kérdése ellentmondásos. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis diagnózisa a klinikai kép, az ultrahangvizsgálat és az anti-thyroid–peroxidáz-antitest meghatározásával felállítható, kérdéses esetben a vékonytű-aspirációs citológia segíthet. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis l-tiroxin-kezelése szubklinikus és manifeszt hypothyreosis fennállása esetén indokolt. A ritka újszülöttkori hyperthyreosis átmeneti formája az anyai Graves–Basedow-kór következménye, esetenként súlyos betegség; a permanens nem autoimmun forma TSH-receptor-gén-mutáció következménye. Az autonóm pajzsmirigy-adenoma hátterében a TSH-receptor-gén mutációi mellett a stimuláló G-fehérje alfa-alegységének mutációi azonosíthatók. A gyermekkori Graves–Basedow-kór kezelése vita tárgya. Az elsőként választandó kezelési forma a pajzsmirigy hormonszintézisét csökkentő és béta-blokkoló szerekkel folytatott gyógyszeres kezelés. A kezeléssel alacsony remissziós ráta érhető el, s a betegségre jellemző a recidívák lehetősége, emiatt gyakran a definitív terápia szükségessége merül fel. Ez Európában általában a szubtotális thyreoidectomiát jelentő sebészi megoldás, az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint viszont a radiojód-kezelés is biztonságosan alkalmazható. A gyermekkori jódhiányos strúma a jódhiánybetegség egyik formája, a jódhiányhoz történő adaptáció következménye. Kezelése jód és/vagy l-tiroxin adásával történik, kialakulása jódozott só alkalmazásával előzhető meg. Gyermekkorban a pajzsmirigygöb észlelése a pajzsmirigyrák lehetősége miatt részletes kivizsgálást igényel. Medullaris carcinoma észlelése a családban genetikai szűrést indokol; RET-protoonkogén mutáció esetén teljes pajzsmirigy-eltávolítás szükséges már gyermekkorban is. Orv. Hetil., 2011, 152, 617–627.

Restricted access

A trimetazidin hatásosságának összehasonlítása a revaszkularizált és a nem revaszkularizált stabil anginás betegeken a ONECAPS-vizsgálat alapján

Comparison of the efficacy of trimetazidine in revascularized and non-revascularized stable angina patients based on the ONECAPS study

Orvosi Hetilap
Author: János Tomcsányi

Összefoglaló. Bevezetés: A közelmúltban publikált ATPCI-vizsgálat azt eredményezte, hogy közvetlenül a sikeres revaszkularizáció után alkalmazott trimetazidin biztonságos volt, de nem volt effektívebb a cardiovascularis halál, anginarekurrencia, cardialis hospitalizáció tekintetében, mint a random kettős vakmódszerrel alkalmazott placebo. Célkitűzés: Az általunk korábban végzett ONECAPS nyitott, obszervációs vizsgálat retrospektív analízisét kívántuk elvégezni annak eldöntésére, hogy az anginás betegeknél van-e különbség a trimetazidin prolong hatásosságában annak megfelelően, hogy korábban revaszkularizáció történt. Módszer: 1670, anginás betegből 1008 nem volt revaszkularizálva, míg 662 korábban revaszkularizáción esett át. Az életkorban, társbetegségben nem volt különbség a két csoport között. A betegeknél a heti anginaszámnak és a nitroglicerin-fogyasztásnak, illetve az angina súlyosságának a változását vizsgáltuk a trimetazidin prolong 80 mg napi egyszeri alkalmazása során a revaszkularizált és a nem revaszkularizált betegcsoportban. Eredmények: Mind a revaszkularizált, mind a nem revaszkularizált betegcsoportban szignifikáns csökkenést (p<0,0001) eredményezett a trimetazidin mind a heti anginaszámban, mind a rövid hatású nitroglicerin fogyasztásában. Emellett mindkét betegcsoportban növekedett a Kanadai Cardiovascularis Társaság (CCS) osztályozása szerinti I. súlyosságú angina aránya, és csökkent a CCS III., illetve CCS IV . aránya is. Mindezt a hatást úgy érték el, hogy a revaszkularizált betegeknél 90% felett volt a sztatin, az ACEI/ARB, illetve a béta-blokkoló használata. Következtetés: A trimetazidin prolong napi egyszeri 80 mg adása szignifikánsan csökkenti a heti anginaszámot, nitroglicerin-fogyasztást, illetve az angina súlyosságát. Ezen hatása független attól, hogy a beteg korábban részesült-e revaszkularizációban vagy sem. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1167–1171.

Summary. Introduction: The recently published ATPCI study resulted in the safety of trimetazidine administered immediately after successful revascularization but was not more effective (cardiovascularis death, recurrence of angina, hospitalization for cardiac event) than the randomized double-blind placebo. Objective: A retrospective analysis of our previously published ONECAPS open-label observational study was performed to determine whether there was a difference in the efficacy of trimetazidin prolong in the angina patients according to whether or not they had previously undergone revascularization. Method: Of the 1670 angina patients, 1008 were not revascularized, while 662 had previously undergone revascularization. There was no difference in age or comorbidity between the two groups. Patients were examined for changes in weekly angina, short-acting nitroglycerin use and angina severity during once-daily administration of trimetazidine prolong 80 mg in revascularized and non-revascularized study groups. Results: In both the revascularized and non-revascularized group, trimetazidine resulted in a significant reduction (p<0.0001) in both weekly angina count and short-acting nitroglycerin use. In addition, the proportion of angina with Canadian Cardiovascular Society (CCS) I increased and the proportion of CCS III and CCS IV decreased in both patient groups as well. All of this effect was achieved with statin, ACEI/ARB, and beta-blocker use above 90% in revascularized patients. Conclusion: Trimetazidine prolong 80 mg once daily significantly reduced the number of angina per week, the use of short-acting nitroglycerin per week, and the severity of angina. This effect is independent of whether the patient has previously received revascularization. Orv Hetil. 2021; 162(29): 1167–1171.

Open access

. Dietz 2005 Practical recommendations for the use of ACE inhibitors, beta-blockers, aldosterone antagonists and angiotensin receptor blockers in heart failure: putting guidelines into practice

Restricted access