Search Results

You are looking at 21 - 30 of 52 items for :

  • All content x
Clear All

The aim of this study was to detect different alleles of the prolactin receptor (PRLR) gene and to examine their effects on the litter size of the indigenous Hungarian pig, the Mangalica. G1789A single nucleotide polymorphism (SNP) was investigated as a candidate for litter size. Samples from 80 purebred Mangalica sows and data of their 335 litters were provided by Olmos & Tóth Ltd. Hair follicles were used to isolate the required DNA. Allelic discrimination was performed by means of the polymerase chain reaction-restriction fragment length polymorphism (PCR-RFLP) method using the AluI restriction enzyme and agarose gel electrophoresis. In the population examined, the A allele was found to be preferable in the Mangalica breed group. The most advantageous AA genotype was the least prevalent (8.75%), while the frequencies of AB and BB were 40% and 51.25%, respectively. Remarkably, the average number of piglets born alive per litter was 1.11 ± 0.39 higher in sows with AA as compared to those with BB genotype. By raising the frequency of the AA genotype, the litter size is likely to increase. However, the effect of PRLR genotypes can differ among pig breeds and even lines. Further studies may be required to observe and estimate possible pleiotropic effects of this polymorphism on other traits.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Á. Maróti-Agóts, I. Bodó, L. Jávorka, Alice Gyurmán, N. Solymosi, Petra Zenke, Marita Skogseth, and L. Zöldág

The synthesis of Heat Shock Protein 70.2 mRNA is also regulated by the Upper Promoter elements of the gene. This promoter region is polymorphic in cattle. These polymorphisms have a major effect on the activity of the mRNA transcription. In a comparison of quantity of transcribed mRNA from the wild type and AP2 mutant allele the wild type can produce 2–3-fold more transcripts.The Hungarian Grey Cattle (HG) and Norwegian Red (NFR) as control breed were genotyped with PCR-RFLP method. Our results showed that the frequencies of alleles in breeds (p(wt)HG = 0.859419, p(wt)NFR = 0.5) are different. The effective response to heat stress in the Norwegian Red seems to be less important than in the Hungarian Grey breed. The extensive keeping in hot and arid region during centuries could have been proved as selection pressure for the heat tolerance.Our results combined with the global climate forecasts emphasize the role of autochthonous, well adopted, heat tolerant breeds in the near future.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Zsuzsanna Tapaszti, Petra Forgách, Csaba Kővágó, László Békési, Tamás Bakonyi, and Miklós Rusvai

Microsporidiosis (nosema disease) of the European honeybee ( Apis mellifera L.) is present in bee colonies worldwide. Until recently, Nosema apis had been regarded as the causative agent of the disease, which may have many negative effects on the colony and cause heavy economic losses in apicultures. Another microsporidium species, Nosema ceranae , was reported to infest the Asian honeybee ( Apis ceranae ), but both honeybee species are susceptible to both microsporidia. In the European honeybee N. ceranae was first detected in Spain in the year 2006. As it is difficult to distinguish N. ceranae and N. apis morphologically, a rapid and accurate assay has been developed to differentiate N. apis and N. ceranae based on polymerase chain reaction-restriction fragment length polymorphism (PCR-RFLP) of the partial large subunit ribosomal RNA. The assay was tested on 38 Nosema -infested bee samples, which were collected from geographically distant Hungarian bee colonies representing all regions of the country. Only one sample contained N. apis , and in the other 37 samples N. ceranae was detected, which indicates the dominance of N. ceranae in Hungarian apiaries. This is the first report on the presence of N. ceranae in Hungary.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Navid Sahebekhtiari, Zahra Nochi, Mohammad Eslampour, Hossein Dabiri, Mehdi Bolfion, Morovat Taherikalani, Babak Khoramian, Mohammad Zali, and Mohammad Emaneini

Staphylococcus aureus is considered one of the most important food borne pathogens.A total of 111 isolates of S. aureus were cultured from raw milk samples during January 2009 to June 2009 from Tehran and Mashhad. The coagulase gene polymorphism and the prevalence of classical enterotoxin genes of S. aureus strains were determined by PCR-RFLP (restriction fragment length polymorphism) and Multiplex-PCR. Disk diffusion method was used to determine the susceptibility of isolates to antimicrobial agents as instructed by Clinical and Laboratory Standards Institute.Sixty-seven % of the isolates harboured one or more enterotoxin genes. The most prevalent gene was sec, found in 59 % of the isolates. Approximately 8% of the isolates were positive for sea, seb and sed genes. Only one isolate had see gene. The rate of coexistence of enterotoxin genes was 14%. All S. aureus isolates were susceptible to ciprofloxacin, gentamicin, imipenem, minocycline, oxacillin and vancomycin. They were resistant to ampicillin (64%), penicillin (56%), clindamycin (22%), tetracycline (22%), doxycycline (19%), teicoplanin (13%), rifampin (2%) and trimethoprim-sulfamethoxazole (2%). On the basis of coagulase gene analysis of 111 S. aureus isolates, the PCR products of 56 isolates were digested with Alu I that produced three distinct patterns.These data indicate the high prevalence of enterotoxigenic S. aureus in raw bovine milk in Tehran and Mashhad, and highlight the importance of proper quality control of dairy products for public health.

Restricted access

Interferon-gamma (IFN-γ) and P2X7 receptor are crucial for host defence against mycobacterial infections. Recent studies have indicated that IFN-γ, IFN-γ receptor 1 (IFN-γR1) andP2X7 gene polymorphisms are associated with susceptibility to pulmonary tuberculosis (TB). However, the relationship between IFN-γ and P2X7 polymorphism and TB susceptibility remains inconclusive in Iranian population. For this reason, single nucleotide polymorphisms (SNPs) in IFN-γ (G+2109A), IFN-γR1 (G-611A) and P2X7 genes (at –762, 1513 position) in patients (n = 100) were assessed using PCR-RFLP. Data were analysed with SPSS version 18. For the 2109 loci of IFN-γ gene, the frequency of mutant alleles between patients and controls were not statistically significant. However, there was a significant difference between the TB patient and controls for –611 alleles of IFN-γR1 (P = 0.01). Additionally, the frequency of P2X7 gene polymorphisms (SNP-762 and 1513) between patients and controls was statistically significant. In conclusions, our study revealed a significant association of IFN-γR1 and P2X7 genes polymorphisms with risk of developing TB in Iranian population.

Restricted access

Objectives: The aim of this work was to investigate the prevalence of TNF-a -308 polymorphism among the 29 members of a family with RA and the association between the MHC-linked biallelic HSP70-2 gene and the TNF-a polymorphism. Five of the members with RA were diagnosed by using the revised 1987 ACR criteria, and 1 member suffered from SLE. Methods: The variations in the TNF-a and the HSP70-2 genotypes were analyzed by PCR-RFLP, using NcoI and PstI restriction enzymes. Results: Two of the 29 members were homozygotes for allele A, 18 were heterozygotes (TNF A/G) and 9 of them were homozygotes for allele G. Nineteen of the 29 were heterozygotes for HSP70-2 (A/G), 10 of them were homozygotes for the G allele, and none were homozygotes for allele A. Four of the 5 the RA patients carried the A allele for TNF-a all 5 were heterozygotes for HSP70-2 genotypes. Conclusion: The carriage of the A allele for TNF-a of -308 SNP in 4 of the 5 RA patients, and the high prevalence (68.0%) of TNF A allele carriers in this family confirms the important role of this candidate gene in the pathomechanism of RA, and might be of prognostic value for future clinical observations. Further, to test for association a much larger set of genetically independent patients and controls is needed. 

Restricted access

The analysis of some extra- and intragenic markers within or closely linked to the cystic fibrosis transmembrane regulator (CFTR) gene is useful as a molecular method in clinical linkage analysis. Indeed, knowing that the molecular basis of cystic fibrosis (CF) is highly heterogeneous in our population, the study of haplotype association with normal and CF chromosomes could be very helpful in cases where one or both mutations remain unidentified. In this study, we analysed with PCR-RFLP and capillary electrophoresis some extra (pJ3.11, KM19 and XV2C) and intragenic (IVS8CA, IVS17bTA and IVS17bCA) polymorphic markers in 50 normal and 10 Tunisian patients carrying the rare E1104X mutation in order to determine the haplotype associated with this mutation. For the extragenic markers, 8 haplotypes were identified. The most frequent of them are the 221 and 112 accounting for 80% of total haplotypes. For the intragenic markers, five haplotypes were present on the E1104X chromosomes. One of them 16-31-13 accounted for 50%. To our knowledge, this is the first work to be interested to the haplotypes linked to the E1104X mutation. This preliminary study of haplotypes could be a helpful method to determine the molecular lesions responsible of this pathology.

Restricted access

A warfarin és az acenokumarolok a leggyakrabban alkalmazott antikoagulánsok, amelyek szűk terápiás tartománnyal rendelkeznek, a hatásos dózis pedig populáción belül és egyénenként is nagy változatosságot mutat. A kumarinok a K-vitamin-epoxidreduktáz enzim (VKOR) gátlásán keresztül akadályozzák meg a koagulációt. Az enzimet kódoló VKORC1 gén mutációi jelentősen befolyásolják a kumarinok iránti érzékenységet. A VKORC1 gén genetikai variabilitását a *2, *3 és a *4 haplotípusok fedik le a kaukázusi populációban. Antikoaguláns kezelésben részesülő betegek bemutatásán keresztül összefoglaló tanulmányban ismertetjük a VKORC1 gén haplotípusának variabilitását. Munkánkban 28, klinikailag nem szokványos antikoaguláns választ produkáló beteget karakterizáltunk a VKORC1 G-1639A, G9041A és C6009T polimorfizmusokra. Molekuláris módszerként PCR-RFLP technikát és direkt szekvenálást alkalmaztunk. Betegpopulációnkban sikerült kimutatni VKORC1 *1*2, *2*2, *2*3, *1*4, *2*4 és *3*4 haplotípusokat. Vizsgált betegeink körében előfordult a VKORC1 gén haplotípusa alapján közepes dózisigényű (4,9±0,2 mg/nap) A/B haplocsoportú (a vizsgált betegek 61%-a) és magas dózisigényű (6,2±0,3 mg/nap) B haplocsoportú (25%) beteg is. Az antikoaguláns terápia vérzéses szövődményeinek megelőzésében fontos az alacsony warfarindózisú (2,7±0,2 mg/nap) A haplocsoportba tartozó betegek (esetünkben 14%) diagnosztizálása. Eredményeink mutatják, hogy a haplocsoport-vizsgálat segíti a megfelelő szintű véralvadásgátláshoz szükséges gyógyszerdózis meghatározását és a végzetes vérzési epizódok elkerülését.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Lilla Lakner, Veronika Csöngei, Lili Magyari, Márta Varga, Pál Miheller, Patrícia Sarlós, Péter Orosz, Zsolt Bári, István Takács, Luca Járomi, Enikő Sáfrány, Csilla Sipeky, Judit Bene, Zsolt Tulassay, Zoltán Döbrönte, and Béla Melegh

Az idiopathiás krónikus gyulladásos bélbetegség kialakulásában környezeti tényezők, immunológiai és genetikai faktorok egyaránt szerepet játszanak. Az utóbbi években a CARD15 gén mellett egyre több adat támasztja alá más gének, többek között az 5q31-33 régióban elhelyezkedő IBD5 locus (MIM#606348) szerepét. Egyes tanulmányok ezen régióban az SLC22A4 gén C1672T szubsztitúciójának, illetve az SLC22A5 gén G-207C transzverziójának együttes szerepét hangsúlyozzák, különösen Crohn-betegség kialakulásában, míg más szerzők új minor hajlamosító tényezőket azonosítottak az IBD5 kromoszómarégióban, ezek az IGR-variánsok. Célkitűzés: Az SLC22A4 C1672T és SLC22A5 G-207C mutációk mellett az IGR2096a_1 (rs12521868) és az IGR2198a_1 (rs11739135) polimorfizmusok szerepének vizsgálata gyulladásos bélbetegség kialakulásában. Betegek és módszer: Vizsgálatunk során 440 gyulladásos bélbeteg (206 Crohn- és 234 colitis ulcerosás beteg), valamint 279 kontrollegyén perifériás vérmintájából PCR-RFLP technikával végeztünk DNS-analízist. Eredmények: Sem a C1672T, sem a G-207C allélek, sem a TC haplotípus nem bizonyult rizikófaktornak sem Crohn-betegség, sem colitis ulcerosa esetében. Ezzel ellentétben mindkét minor IGR allél frekvenciája: mind az IGR2096a_1 T (48,1%), mind az IGR2198a_1 C (46,1%) szignifikánsan magasabb volt Crohn-betegségben a kontrollokéhoz (38,5%, 38,4%) képest (p<0,05). Korra és nemre standardizált regressziós analízissel mindkét allélnél fokozott rizikót észleltünk Crohn-betegség vonatkozásában (T-allél: OR=1,694, 95%-os CI: 1,137–2,522, p=0,010, C-allél: OR=1,644, 95%-os CI=1,103–2,449, p=0,015). Colitis ulcerosa esetén nem találtunk összefüggést a két IGR-variáns és a betegség kialakulása között. Következtetés: az IGR minor alléleknek a környező kaukázusi népcsoportoktól eltérően magyarországi populációban szerepük lehet a Crohn-betegség kialakulásában.

Open access

Gyulladásos bélbetegségekre (Crohn-betegség, colitis ulcerosa) hajlamosító gének vizsgálatát végeztük magyar populációban, ezek a CARD15 gén R702W, G908R, 1007finsC variánsai, az SLC22A4 gén C1672T és az SLC22A5 G-207C variánsai, valamint az általuk meghatározott TC haplotípus, a CTLA4 gén A+49G eltérése és az IL23R gén rs10889677 C/A, rs2201841 T/C, rs1884444 G/T variánsai. Vizsgálataink során 201 felnőtt Crohn-beteg, 241 felnőtt colitis ulcerosás, valamint 19 gyermek Crohn-beteget analizáltunk. Kontrollnak 235 felnőttől és 49 gyermektől vettünk vért. A genotipizálás során PCR/RFLP módszert és direkt szekvenálást alkalmaztunk. Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a CARD15 gén mutációi közül felnőttekben az 1007finsC, míg gyermekekben az 1007finsC és a G908R variáns is hajlamosít Crohn-betegség kialakulására. Az SLC22A4 és SLC22A5 gének által meghatározott TC haplotípus esetén nem találtunk szignifikáns különbséget a betegcsoportok kontrollokkal való összevetése során. A CTLA4 gén A+49G variánsa nem bizonyult hajlamosító tényezőnek gyulladásos bélbetegségekre. Az IL23R gén esetén az rs10889677 C/A és az rs2201841 T/C jelent kockázati tényezőt Crohn-betegség kialakulására. Megállapíthatjuk, hogy különböző populációktól függ, hogy az adott genetikai variánsok hajlamosítanak-e az adott populációban a gyulladásos bélbetegségek valamelyikének kialakulására.

Restricted access