Search Results
Az ismételt nagydózisú (75 mg/m2) cisplatin főként tüdődaganatos betegekben választandó kemoterápia. A cisplatin ismert vesekárosító hatásának kivédésére a szerzők intézményében tradicionális elő- és utóhidratációt szoktak végezni (összesen 3,5–4,0 liter sóinfúzió 3–4 óra alatt). Ennek ellenére a cisplatin okozta nefrotoxicitás – különösen kardiovaszkuláris- vagy cukorbetegségben szenvedő tüdőrákos betegek körében – igen gyakori. 2005 és 2009 között részletes és hivatalossá vált nemzetközi ajánlások jelentek meg a cisplatin vesekárosító hatásának előrejelzéséről és hatásos prevenciójáról. Ezek lényege, hogy 1) önmagában a szérum-kreatininkoncentráció alapján nem szabad megítélni a vesefunkciót, 2) mindig ki kell számítani – leginkább a Cockcroft-Gault-képlet segítségével – a kreatininclearance-et és ennek értéke alapján értékelni a vesefunkció csökkenésének mértékét, 3) biztosítani kell a cisplatinnal kezelendő beteg euvolaemiáját, és azt, hogy a kezelés előtt, alatt és utána még napokig a cisplatinnal kezelt betegben minimum 100 ml/óra sódiurézis álljon fenn (sódiurézis: ~1%-os Na+-koncentrációjú vizelet). Ezen ajánlások betartásával több tüdőrákos beteg cisplatinnal is tartósan kezelhető maradhat. Sőt, egy sor más, csökkent vesefunkció miatt csökkentett dózisban adandó citotoxikus szer is teljes dózisban alkalmazható marad. Magyar Onkológia 54: 289–296, 2010
A nem-kissejtes tüdőrákok szövettani alcsoportjai eltérő prognosztikai tulajdonságokkal és terápiás érzékenységgel rendelkeznek. Az egyénre szabott kezelések célpontjainak azonosítása a hagyományos patológiai vizsgálatok mellett új módszerek bevezetését igényli. Az alcsoportok elkülönítésének és a célpontok kijelölésének módszereit sebészi biopsziás anyagon dolgozták ki (erre a tüdőrákos esetek 20%-ában van lehetőség). A tüdődaganatok többsége felfedezéskor már nem operálható, így a diagnózisok többsége lényegesen kisebb, bronchoszkópos, tűbiopsziás mintákon, de döntően citológiai keneteken alapul. A korlátozott nagyságú mintákból a korrekt kezelések érdekében azonban egyre több immunmorfológiai és molekuláris patológiai vizsgálatot szükséges elvégezni. E szemléletváltás miatt a tüdőbiopsziát végző szakemberek mintavételi technikájának súlypontját meghatározóan a szövettani feldolgozásra alkalmas módszerek felé kell áthelyezni. A többféle biopsziás technika kombinálása (szövettan/citológia, illetve hörgőkefe, BAL, TBNA stb.), a citológiai minták sejtblokkokba ágyazása, valamint immunhisztokémiai és molekuláris patológiai vizsgálatokra felkészült patológiai laboratórium biztosíthatja a tüdőrákok megfelelő diagnózisát és a betegek individualizált kezelését. Magyar Onkológia 54: 297–301, 2010
A tüdő- és emlődaganatok áttétet képezhetnek az agyhártyán. A leptomeningealis carcinomatosis a daganatsejtes gócok elhelyezkedésétől függően szinte bármilyen központi idegrendszeri tünet formájában megmutatkozhat. A diagnózis a cerebrospinalis folyadék citológiai vizsgálata során észlelhető daganatsejtek kimutatásán alapul. A meningitis carcinomatosa prognózisa kezelés nélkül mindössze néhány hétre vagy hónapra korlátozódik. Amennyiben a meningitis carcinomatosa emlődaganat szövődményeként alakul ki, intrathecalis methotrexat-kemoterápiával a túlélés és az életminőség az esetek mintegy felében jelentősen javítható. Orv. Hetil., 2012, 153, 1385–1388.
Döbrőssy L., Kovács A., Budai A. és mtsa: Szűrővizsgálatok a tüdőrák korai felismerésére: a klinikai és népegészségügyi nézőpontok ütközése. Orv. Hetil., 2007, 148 , 1587
A nem-kissejtes tüdőrákok szövettani alcsoportjai eltérő prognosztikai tulajdonságokkal és terápiás érzékenységgel rendelkeznek. Az egyénre szabott kezelések célpontjainak azonosítása a hagyományos patológiai vizsgálatok mellett új módszerek bevezetését igényli. Az alcsoportok elkülönítésének és a célpontok kijelölésének módszereit sebészi biopsziás anyagon dolgozták ki (erre a tüdőrákos esetek 20%-ában van lehetőség). A tüdődaganatok többsége felfedezéskor már nem operálható, így a diagnózisok többsége lényegesen kisebb, bronchoszkópos, tűbiopsziás mintákon, de döntően citológiai keneteken alapul. A korlátozott nagyságú mintákból a korrekt kezelések érdekében azonban egyre több immunmorfológiai és molekuláris patológiai vizsgálatot szükséges elvégezni. E szemléletváltás miatt a tüdőbiopsziát végző szakemberek mintavételi technikájának súlypontját meghatározóan a szövettani feldolgozásra alkalmas módszerek felé kell áthelyezni. A többféle biopsziás technika kombinálása (szövettan/citológia, illetve hörgőkefe, BAL, TBNA stb.), a citológiai minták sejtblokkokba ágyazása, valamint immunhisztokémiai és molekuláris patológiai vizsgálatokra felkészült patológiai laboratórium biztosíthatja a tüdőrákok megfelelő diagnózisát és a betegek individualizált kezelését. Magyar Onkológia 54: 297–301, 2010
–38. Monostori Zs.: A tüdőrák szűrésének dilemmája. Magyar Radiológia, 2002, 76 , 58–63. Monostori Zs. A tüdőrák szűrésének dilemmája Magyar Radiológia
cancer. [A mellkasi röntgen-szűrővizsgálat jelentősége a tüdőrák korai felismerésében a fokozott rizikójú népességcsoportban.] Orv Hetil. 2008; 149: 975–982. [Hungarian] 6
Cancer 2008 113 5 21 Kovács G., Ostoros G., Szondy K.: Tüdőrák a gyakorlatban és
] 3 Barta P, Losonczy G. Screening for lung cancer. [A tüdőrák szűrése.] Orv Hetil. 2012; 153: 904–907. [Hungarian] 4 Moizs M, Bajzik G, Lelovics Z, et al. Preliminary experiences
132 Ostoros Gy., Döme B.: Erlotinib a nem-kissejtes tüdőrák kezelésében. Magyar Onkol., 2006, 50 , 237–241. Döme B
