Search Results

You are looking at 21 - 30 of 56 items for :

  • "ultrahangvizsgálat" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Absztrakt

A dustus urachus a foetalis életben az allantoist és a hólyagot összekötő fibromuscularis vezeték, amely általában a 4–5. gestatiós hónapban elzáródik. Az urachus nem teljes záródása a születéskor még fiziológiásnak tekinthető, nyitva maradása a köldök recidiváló gyulladásához, váladékozásához vezethet. Diagnózisában az ultrahang az elsődlegesen választandó vizsgálóeszköz. A szerzők 19 éves, elhízott nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a köldökváladékozás hátterében a hasi ultrahangvizsgálat ductus urachus persistenst írt le. Három portból végzett laparoszkópos műtét során a peritoneum meghasítása után láthatóvá vált vezetéket a hólyagkupoláig felszabadították, majd egy műanyag klippel distalisan elzárták és kiirtották. A műtéti idő 38 perc volt. A posztoperatív szakban a beteg egy alkalommal igényelt minor analgetikumot, és a műtét másnapján távozott a klinikáról. A szerzők kiemelik, hogy a ductus urachus persistens műtéti ellátása laparoszkópos technikával javasolt; az urachus maradványa az első hasfalon a 30 fokos optikával, nagyított képen jobban látható, végig követhető a Retzius-spatiumtól a köldökig, és esztétikailag is szebb eredmény érhető el. Orv. Hetil., 2015, 156(38), 1547–1550.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Kristóf Illés, Judit Tamás, Damján Pekli, Rezső Szlávik, Bálint Kokas, and Attila Szijártó

Összefoglaló. Esetismertetések: 66 éves nő vizsgálatai irreponibilis fájdalmas inguinalis terime miatt kezdődtek. Ultrahangvizsgálat során a panaszok hátterében femoralis sérvben kizárt gangraenás appendix vermiformis igazolódott. Inguinalis metszésből appendectomiát és hernioplasticát végeztünk. Posztoperatív szövődménye nem volt, szövettana appendicitist igazolt. Pár héttel később egy 76 éves, több társbetegséggel rendelkező férfi fájdalmas, sercegő gangraenás, jobb inguinalis terime miatt került átvételre. CT-vizsgálat femoralis sérvbe kizárt abscedáló appendix vermiformist ábrázolt. Inguinalis metszésből, illetve alsó median laparotomiából a féregnyúlványt a hasüregbe reponáltuk, majd appendectomia és inguinalis necrectomia történt. Posztoperatív adhéziós ileus és hasfali disruptio miatt egy alkalommal reoperáltuk, adhaesiolysist és hasfali resuturát végeztünk. Ezt követően lágyéki sebén negatív nyomásos sebkezelést alkalmaztunk, a beteget a 22. napon otthonába bocsájtottuk. Az appendix szövettana low grade mucinosus neoplasiát igazolt. Megbeszélés: A femoralis sérvbe szorult appendix vermiformis de Garengeot-sérvként ismeretes, extrém ritka incidenciájú sérvtípus, ennél is ritkább az appendix mucinosus neoplásiájával szövődő variánsa. E sérv klinikai megjelenése széles spektrumon mozoghat, pontos preoperatív diagnózisa CT-vizsgálat nélkül kifejezetten nehéz. A műtéti megoldásra többféle lehetőség választható, mely nagyban függ az esetleges komplikációktól, a rendelkezésre álló eszközöktől, az intraoperatív lelettől, valamint az operáló sebész jártasságától.

Summary. Case reports: a 66-year-old woman was admitted to our Department due to a painful inguinal lump. During examinations an incarcerated femoral hernia was found with an inflamed vermiform appendix inside the hernial sac. Appendectomy and femoral hernioplasty was performed from inguinal approach. The patient was discharged home without complications. Pathological examinations of the specimen showed signs of acute appendicitis. A few weeks later a 76-year-old man with severe comorbidities was admitted to our unit due to painful gangraenous inguinal skin lesion. CT scan showed an incarcerated femoral hernia containing the appendix with subcutaneous abscess. Appendectomy, hernioplasty, and inguinal necrosectomy was performed from an inguinal and low median approach. Another operation was necessary due to postoperative obstruction and subcutaneous dehiscence. After intraabdominal adhaesiolysis and abdominal wall reconstruction negative pressure wound therapy was applied to the inguinal wound, the patient was discharged 22 days after the primary operation. Pathological examinations of the appendix showed low grade mucinous neoplasm. Discussion: The femoral hernia containing the appendix is called de Garengeot’s hernia and is one of the rarest types of inguinofemoral hernias. The clinicopathology of this type of hernia can cover a wide range of symptoms. The definitive preoperative diagnosis is relatively difficult to find without a CT-scan. The surgical approach and treatment depends on the manifestation, clinical findings and on the available equipment and the expertise of the surgeon.

Open access

Absztrakt:

A féregnyúlvány diverticulitise ritka, gyakran az akut appendicitis klinikai képét utánzó megbetegedés. Klinikai jelentőségét a késői – az esetek többségében csak műtét utáni – diagnózis, a kóroki tényezőként is szereplő tumoros társbetegségek gyakorisága, valamint a heveny féregnyúlvány-gyulladáshoz viszonyított harmincszorosára emelkedett mortalitás adja. Összefoglalónkban egy eset kapcsán az irodalom áttekintésével mutatjuk be a betegség kóroktanát, klinikai megjelenését, diagnózisának és kezelésének kulcspontjait. A 65 éves nőbeteg 2 napja tartó jobb alhasi fájdalom miatt került felvételre. Az elvégzett ultrahangvizsgálat akut appendicitis lehetőségét vetette fel, melyet a klinikai kép nem támasztott alá. Kétnapos obszerváció után a panaszok konzekvens jelenléte miatt laparoszkópos explorációt végeztünk, melynek során a féregnyúlvány diverticulosisát találtuk. A szövettani vizsgálat során számos diverticulum és ulcerophlegmonosusan gyulladt appendix volt látható. A féregnyúlvány-diverticulitis a lehetséges szövődmények, az igen nehéz preoperatív diagnózis és a gyakran elnézett tumoros társbetegségek miatt a belgyógyász, a sebész, a radiológus és a patológus kiemelt figyelmére érdemes. Képalkotó vizsgálatok, illetve más okból végzett műtét során véletlenül felfedezett féregnyúlvány-diverticulosis esetén az appendix vermiformis profilaktikus eltávolítása javasolt. Orv Hetil. 2018; 159(19): 768–772.

Open access

Absztrakt:

Az újraélesztés a legsürgetőbb orvosi tevékenységek egyike, a lehető legmagasabb színvonalon történő végzése nemcsak szakmai, de etikai kötelességünk is. Mindehhez a nemzetközi szakmai társaságok, mint az Európai Resuscitatiós Tanács (ERC) vagy az Amerikai Szívtársaság (AHA) rendszeresen frissített, robusztus evidenciákon vagy (ahol ez nem elérhető) széleskörűen elfogadott szakértői konszenzuson alapuló ajánlásokat tesznek rendszeresen közzé (az érvényes, 2015-ös ERC-ajánlás kivonata magyarul is olvasható a Magyar Resuscitatiós Társaság honlapján). Az utóbbi évek-évtizedek egyik kellemetlen tapasztalata, hogy újraélesztéseink egyre nagyobb hányada nem arrhythmogen eredetű keringésmegállás: ilyenkor az ajánlások (és a józan klinikai belátás) szerint is létfontosságú az esetlegesen fennálló kiváltó okok (az ún. reverzibilis okok) keresése és hatékony kezelése, mely nélkül sikeres kimenetel kevésbé valószínű. Ebben nyújthat jelentős segítséget a már akár az újraélesztés közben elvégzett, célzott és protokollizált ultrahangvizsgálat. Cikkemben a szakirodalom és az érvényes ajánlások áttekintésével szeretném ezen eszköz jelenlegi szerepét pontosítani, amivel nem titkolt célom, hogy az átgondolt, protokollizált ultrahanghasználat mindennapos része legyen újraélesztési tevékenységünknek. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1821–1825.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt kezelt betegek száma az utóbbi évtizedekben nőtt és az esetek is előrehaladottabbak. A belet infiltráló endometriosis legsúlyosabb szövődménye a vastagbélileus. A betegség ezen szövődményéről napjainkig 16 angol nyelvű, a betegek anamnézisét, kivizsgálását leíró esetismertetés jelent meg. Betegek: 2009 óta az I. Nőgyógyászati Klinikán endometriosissal kezelt 535 beteg közül három esetében korábban vastagbél-elzáródás miatt akut sebészeti beavatkozás történt. Eredmények: A betegek (13/21) 59%-ának anamnézisében endometriosisra utaló tünetek vagy endometriosis miatti korábbi kezelés szerepelt. A képalkotó vizsgálatok (ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonanciás vizsgálat) csak egy esetben vetették fel endometriosis gyanúját. Az esetek 61%-ában (13/21) a primer műtét előtt, 24%-ában (5/21) a műtét után történt kolonoszkópia, de egyetlen esetben sem merült fel endometriosis lehetősége. Bár minden esetben ileus alakult ki, a mucosa csupán 5%-ban (1/19) volt infiltrált. Következtetések: Fiatal nőbeteg ileusa hátterében endometriosis is állhat. A másodlagos kolonoszkópos jelek (falmerevség, megtöretés, benyomat) felismerésével a gasztroenterológus segítheti a preoperatív diagnózist, így megelőzhető a műtét felesleges kiterjesztése. Javasolt nőgyógyász bevonása a műtétbe. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1960–1966.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Weninger, Edit Várady, Giyab Omar, Imre Szabó, and Tamás Tornóczky

Absztrakt:

A hasi és retroperitonealis (például vese, máj) daganatokkal összefüggő vénás invázió viszonylag gyakori. Az elsődleges vascularis (vénás) daganatok azonban ritkák, szokatlanok. A szerzők egy 67 éves nőbeteg esetét ismertetik, akit rossz általános állapotban, icterusosan utaltak kórházba. Laboratóriumi leletei máj- és veseelégtelenséget mutattak. A hasi ultrahangvizsgálat egy nagy retroperitonealis terimét mutatott, lehetséges uterinalis eredettel. A hasi CT-vizsgálat is retroperitonealis folyamatot ábrázolt, amely magában foglalta a vena (v.) cava inferiort hasüregi vagy kismedencei tumor egyértelmű jele nélkül. A beteg rossz átalános állapotára tekintettel műtétet nem végeztek, a beteg néhány napos ápolás során meghalt. A boncolás a v. cava inferior primer leiomyosarcomáját igazolta. Szakirodalmi adatok alapján a v. cava inferior primer leiomyosarcomája kifejezetten ritka. A v. cava inferior leiomyosarcoma különböző tüneteket képes okozni, attól függően, hogy a véna melyik részét érinti a kórfolyamat. Sebészi beavatkozás a betegség korai stádiumában végezhető el, rossz prognózisú. A v. cava inferiort magában foglaló, bizonytalan retroperitonealis daganatok esetén a radiológusnak gondolnia kell a vascularis eredetű daganat lehetőségére is. Orv Hetil. 2019; 160(19): 756–761.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Garam, András Tislér, Ákos Pethő, Nóra Ledó, Ágnes Kárpáti, Ágnes Fehér, Magdolna Kardos, Judit Csomor, and István Takács

Összefoglaló. Közleményünkben egy 63 éves férfi esetét ismertetjük, aki fáradékonyság, fogyás miatt végzett laboratóriumi vizsgálatokon igazolódó veseelégtelenség és hypercalcaemia miatt került felvételre Klinikánkra. A területen végzett röntgenvizsgálaton a koponyán frontalisan és a sacrumon csonteltérések (temporofrontalisan 13 mm-es, körülírtabb, mérsékelten intenzív árnyék és az S1-es rés sclerosisa) ábrázolódtak, ultrahangvizsgálat során lépmegnagyobbodás volt látható. Tünetei hátterében endokrin vagy malignus betegség nem igazolódott. A háttérben elsősorban myeloma multiplex merült fel, ugyanakkor azt célzott vizsgálatokkal sem megerősíteni, sem kizárni nem lehetett, így csontvelő-biopszia történt. A vesefunkció-romlás okának tisztázása végett vesebiopsziát végeztünk, melynek előzetes eredménye interstitialis nephritist véleményezett óriássejtekkel. Az angiotenzinkonvertáló enzim szérumszintjének ez okból történő vizsgálata emelkedett szintet mutatott, így esetünket Boeck-sarcoidosis extrapulmonalis manifesztációjának tartottuk. Per os szteroidkezelésre a beteg tünetei egyértelmű regressziót mutattak. A csontvelő- és vesebiopszia eredménye megerősítette a Boeck-sarcoidosis diagnózisát. A sarcoidosis ezen extrapulmonalis formája hypercalcaemiával és veseérintettséggel – de tüdőérintettség nélkül – rendkívül ritka, különös tekintettel a vesét érintő formára. Hypercalcaemia nagyjából 7,9%-ban, veseelégtelenség 1,4%-ban fordul elő. Ezen eset alapján fontos hangsúlyozni, hogy a hypercalcaemia és a veseelégtelenség hátterében a gyakoribb endokrin, malignus, hematológiai okok mellett a Boeck-sarcoidosisnak is fel kell merülnie a differenciáldiagnosztika során. Orv Hetil. 2021; 162(13): 514–518.

Summary. We present the case of a 63-year-old male patient who was admitted to our Clinic with fatigue, weight loss, hypercalcemia, renal insufficiency and anemia. X-ray showed lesions on the frontal skull and sacral region. On abdominal ultrasound, splenomegaly was detected. Based on these, myeloma multiplex was the most likely initial diagnosis; this, however, could not be confirmed with targeted serum tests, therefore bone marrow biopsy was performed. To clarify the underlying cause of decreased kidney function, renal biopsy was performed, the preliminary results of which revealed interstitial nephritis accompanied by giant cells. Serum angiotensin converting enzyme level was elevated, which led to the diagnosis of Boeck sarcoidosis with extrapulmonary manifestations. Oral corticosteroid therapy was commenced that was followed by regression of the patient’s symptoms and laboratory abnormalities. Both the bone marrow and the kidney biopsies supported the diagnosis of Boeck sarcoidosis. Presentation of sarcoidosis with hypercalcemia and renal insufficiency but without the involvement of the lungs is extremely rare. Hypercalcemia occurs in about 7.9% and renal insufficiency in 1.4% of the cases. Based on this case, it is important to highlight that in the background of hypercalcemia and renal failure – beside the more frequent causes such as endocrine and hematological diseases, malignancy – one is to consider the possibility of Boeck sarcoidosis as well. Orv Hetil. 2021; 162(13): 514–518.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kincső Sára Kovács, Anna Rebeka Kovács, Balázs Harangi, Rudolf Lampé, and Péter Török

References 1 Valent S, Oláh O, Sára L, et al. Ultrasonography in the diagnosis of ovarian and endometrial carcinoma. [Az ultrahangvizsgálat szerepe a

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Csorba, Norbert Pásztor, Emese Szalma, Gabriella Kovács, András Palkó, and Zsuzsanna Fejes

Absztrakt:

Az endometriosissal küzdő betegek száma, ezen belül az atípusos megjelenési formák előfordulása is folyamatosan növekszik, ez pedig a képalkotó diagnosztát is növekvő kihívás és fejlődés elé állítja. Retrospektív módon a 2016 és 2018 közötti, női páciensek esetében végzett ultrahangvezérelt intervenciós vizsgálatokat tekintettük át, melyek ismeretlen dignitású hasfali terime miatt történtek a Szegedi Tudományegyetemmel együttműködő diagnosztikai központjainkban. A hasfali eltérések közül egyet CT-, a többit ultrahangvizsgálat során észleltük mellékleletként. Összesen 12 eset felelt meg a beválogatási feltételeknek. A betegek átlagéletkora 59 év (29–79 év), az eltérések átlagos mérete 34,4 mm (20–49 mm) volt; az anamnézisben hasfali műtét 8 esetben szerepelt. A kivizsgálás indikációja minden esetben malignus folyamat vagy annak gyanúja volt, a mintavételt 4 esetben MRI-vizsgálat előzte meg. Ezeken kívül további 2 esetben a hasfali képlet excízióját nem előzte meg ultrahangvezérelt mintavétel, az endometriosis diagnózisát az eltávolított képlet patológiai vizsgálatával állítottuk fel. Egy esetben a szövettani diagnózis primer, serosus típusú epithelialis malignus tumort, hat esetben metasztázist, hat esetben endometriosist, egy esetben pedig hasfali tályogot igazolt. Az endometriosis a fiatalabb korosztályban fordult elő. Fiatal, praemenopausában lévő nőbetegek hasfali képletének eseteiben az endometriosis valószínűsége kifejezetten nagy, főként, ha az anamnézisben szülészeti vagy nőgyógyászati műtét is szerepel. Az elváltozás felismerésében, illetve a későbbi sebészi kezelés megtervezésében az ultrahangvizsgálatnak elsődleges szerepe van. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1395–1402.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az idült hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés gyakori szövődményei a májzsugor (20–25%) és a májrák (1,5–3%), valamint az inzulinrezisztencia (30–40%) és a 2-es típusú diabetes mellitus (25–30%); az utóbbiakról kevés magyar adat érhető el. Célkitűzés: A kórképek gyakoriságát, az interferonalapú terápiával kapcsolatos metabolikus változásokat és a virológiai válaszkészséget értékeltük magyar betegekben, akiket tartósan követtünk a májrák korai felismerésére. Módszer: Vizsgálatunkban 150 HCV-beteg (átlagéletkor: 48,55 ± 8,55 év, férfi/nő: 45/55%) kezelés előtti, alatti és utáni adatait elemeztük, majd 5 éves követést végeztünk (2012–2017). Eredmények: A vizsgálatba bevont betegek 35,3%-a inzulinrezisztensnek, míg 27,3%-a diabetesesnek bizonyult; e két vizsgálati alcsoportban a vérminták levételének napján a kiindulásihoz képest szignifikánsan csökkent éhgyomri vércukorértékek mutatkoztak a kezelést követően fél évvel (5,47 ± 0,66 vs. 5,08 ± 0,60, p<0,001; 7,90 ± 2,67 vs. 7,04 ± 2,75, p = 0,006). Észlelésünk független volt az antivirális kezelés sikerétől, mely a cukorbetegekben jelentősen kisebbnek bizonyult az inzulinszenzitív és az inzulinrezisztens csoportétól (17% vs. 46% és 40%). A tartós vírusmentesség elérésében nem volt előny az inzulinszenzitivitás. Az 5 éves követés alatt három cukorbetegben jelent meg májrák, amelyek felismerése rendszeres ultrahang-szűrővizsgálat révén történt. Következtetés: Az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes az irodalmi adatokkal egyezően gyakori volt idült HCV-fertőzött betegeinkben. Az antivirális kezelés kedvező szénhidrátanyagcsere-változásokat eredményezett. Adataink megerősítik, hogy a korai májrák felfedezésére a májzsugorban és cukorbetegségben szenvedő HCV-betegekben is félévenként hasi ultrahangvizsgálat végzése szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1591–1602.

Open access