Search Results

You are looking at 31 - 40 of 46 items for :

  • "autoimmun betegségek" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Absztrakt

Az ösztrogének modulálják az immunválaszt és az autoimmun betegségek kialakulását, lefolyását. Hatásaikat magreceptorok (azaz ösztrogénreceptor-alfa és ösztrogénreceptor-béta) mellett membránreceptorok közvetítik, illetve egyéb hormonokkal való kölcsönhatásaik befolyásolják. A szöveti homeosztázis fenntartásában a lokálisan képződő hormonoknak van elsődleges szerepe. Az immunrendszer a szervezetünk egyik legdinamikusabban változó rendszere. Citokintermelésük révén hatásuk a szervezet minden sejtjét érinti. Ugyanakkor az immunsejtek is szabályozás alatt állnak, a kiváltott hatást az immunsejtek fejlődési stádiuma is meghatározza. Klinikai megfigyelések bizonyítják, hogy a nemi hormonok közül az ösztrogéneknek szerepe lehet a különböző típusú autoimmun betegségekben. A B-sejt-mediált kórképek lefolyását az ösztrogének súlyosbítják. T-sejt-mediált kórképekben a hatás a Th1- vagy Th2-dominanciától függ: az ösztrogén az immunválasz Th2 jellegét erősíti, ezért azok a betegségek, amelyekre Th2-dominancia a jellemző, ösztrogén hatására súlyosbodnak, míg a Th1-domináns betegségek enyhülnek. A gyulladás önmagában is befolyásolhatja az ösztrogének immunsejtekre kifejtett hatásait. A gyulladásos citokinek megváltoztathatják az ösztrogénreceptorok expresszióját, funkcióját, de a perifériás ösztrogénmetabolizmuson keresztül a ligand elérhetősége is fontos tényező. A helyi, szöveti rendszer monitorozása, a rendszerben részt vevő molekulák felismerése, mennyiségük meghatározása döntő jelentőségű a mechanizmusok megismerésében és új diagnosztikai, illetve terápiás eljárások kidolgozásában. Jelenleg a napi, laboratóriumi gyakorlatban mért molekulák korlátozottan alkalmasak az ösztrogének szövetspecifikus hatásainak monitorozására. Jelen összefoglalóban a szerzők áttekintik az ösztrogének immunválaszban betöltött szerepét és összefoglalják azokat az új laboratóriumi módszereket, amelyek segítséget jelentenek a lokális hatások nyomon követésében. Orv. Hetil., 2015, 156(51), 2070–2076.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kiss, Valéria Gaál, Zoltán Nyul, and Bernadett Mosdósi

Absztrakt:

Bevezetés: Az uveitis a szem középső burkát alkotó képletek gyulladásával járó betegség, melynek incidenciája alacsony. Hátterében a leggyakrabban autoimmun megbetegedések és infekciók állnak. Az autoimmun kórképek közül a juvenilis idiopathiás arthritishez asszociáltan előforduló uveitis a leggyakoribb. A betegek jelentős része a lokális szemészeti kezelésre kevésbé mutat javulást, így szükség lehet immunmoduláló terápia bevezetésére. Célkitűzés és módszer: Retrospektív vizsgálatunkban összesen 33 gyermek adatait elemeztük, akiket az elmúlt 5 év során a Pécsi Gyermekgyógyászati és Szemészeti Klinikán uveitisszel diagnosztizáltak és kezeltek. Eredmények: A betegek átlagéletkora 9,3 (0,3–17,8) év volt. A nemi megoszlásban lényeges különbséget nem észleltünk, de juvenilis idiopathiás arthritishez társult uveitis esetén női túlsúlyt találtunk. Az esetek 60%-ában (20/33) sikerült a betegség háttérében etiológiai faktort azonosítani. 12 betegnél juvenilis idiopathiás arthritishez, két esetben Behcet-kórhoz, egy gyermeknél gyulladásos bélbetegséghez társultan alakult ki uveitis. 5 betegnél az uveitis hátterében infekció igazolódott. A kórkép az autoimmun betegségek többségében anterior, ezzel szemben infekciók esetén posterior lokalizációjú volt. A betegek többsége a lokális szerek mellett szisztémás terápiában is részesült. 3 gyermek szisztémás szteroidot kapott, 18 esetben betegséglefolyást módosító reumaellenes szer, per os metotrexátkezelés került bevezetésre. 13 betegnél a súlyos betegségaktivitásra való tekintettel biológiai terápiát (adalimumabinjekció) indítottunk. A gyógyszer bevezetését követően átlagosan 1,45 (0,75–2,5) hónapon belül remisszió alakult ki. Következtetés: A gyermekkori uveitis kiemelt jelentőséggel bír. A korai diagnózis, a megfelelő terápia, a rendszeres kontrollvizsgálatok a társszakmák szoros együttműködését igénylik. Orv Hetil. 2019; 160(34): 1335–1339.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emese Kiss, Csaba György Kiss, and Gyula Poór

A szisztémás autoimmun betegségek és a terhesség együttes jelentkezése a háttérben zajló immunológiai és hormonális tényezők egymásra hatása következtében megváltoztatja mind az autoimmun kórkép, mind a terhesség lefolyását. Mivel az autoimmun betegek többnyire nők, sokszor fiatalok, fogamzóképes korban vannak és gyereket szeretnének, egyre inkább fel kell készülnünk erre a speciális helyzetre. Az elmúlt 30 évben jelentősen változott e betegek gyerekvállalásának a megítélése. Míg korábban szisztémás lupus erythematosusban a terhesség alatt és után akár 50%-ban is fellángolt a betegség, ez az arány az elmúlt időszakban jelentősen csökkent. Sokkal nagyobb gondot fordítunk arra, hogy a betegség a fogamzáskor ne mutasson aktivitást, ilyen esetben legalább felére csökken a betegség fellángolásának veszélye. A jobb eredményekhez hozzájárul a gondosabb betegvezetés, a kortikoszteroid megfontoltabb használata is. Antifoszfolipid-szindrómában adekvát antithromboticus kezelés hatására szignifikáns mértékben javult a sikeresen kiviselt terhességek aránya. Rheumatoid arthritisben a methotrexat bátrabb használata, a tumornekrózis-faktor-alfa-gátlók alkalmazása megváltoztatta a betegség természetes lefolyását, egyre több beteg kerül remisszióba. Ez közvetett módon a terhesség vállalását, kiviselését is kedvezően befolyásolja. Jelen tanulmányban a szerzők áttekintik a gyakoribb szisztémás autoimmun betegségek és a terhesség kapcsolatát, valamint a terhesség alatt alkalmazható gyógyszeres kezelés lehetőségeit. Orv. Hetil., 2011, 152, 1715–1723.

Open access

autoimmun betegségek közös és eltérő sajátosságai.] Orv Hetil. 2007; 148(Suppl 1): 44–51. [Hungarian] 13 Bolster M, Silver R. Clinical features of systemic sclerosis. In

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

Szegedi, Gy.: Az autoimmun betegségek sajátosságai. (Characteristics of autoimmune diseases.)(In Hungarian). LAM, 2004, 14 , 739–746. Szegedi Gy. Az autoimmun betegségek

Restricted access

. 45 Márton K. Oral symptoms of immunologic disorders. Part I. Systemic autoimmune diseases. [Immunológiai kórképek fogorvosi vonatkozásai I. Szisztémás autoimmun betegségek.] Fogorv Szle. 2003; 96: 9

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Kiss, Gyula Reményi, Róbert Szász, Péter Batár, László Rejtő, László Váróczy, Tamás Sípos, Erika Kovácsné Kovács, Marianna Szarvas, and Miklós Udvardy

Magyarország V. Hemopoetikus Őssejt Transzplantációs Központja öt évvel ezelőtt (2003 szeptemberében) kezdte meg működését. Az Európai Csontvelő Transzplantációs Bizottság 648-as alközpontja. Célok: Magyarország északkeleti régiói haemopoeticus őssejt transzplantációs igényének kielégítése, valamint a hazai és külföldi centrumokkal való aktív kapcsolat kialakítása. Módszerek: A beavatkozások a nemzetközi kritériumok szerint történtek. Eredmények: Működése során eddig 150 autológ őssejt-transzplantációra került sor. A betegek közül 74 myeloma multiplexes, 43 non-Hodgkin-lymphomás, egy krónikus lymphoid leukaemiás, 27 Hodgkin-kóros volt. Négy beteg autoimmun betegségben szenvedett. Egy leiomyosarcomás beteg átültetésére is sor került. A túlélési eredmények megfeleltek a hazai és a nemzetközi adatoknak. A központ szerepet vállalt a Debreceni Egyetem egyéb őssejtterápiás tevékenységeiben is (dendritikusvakcina-program, infarctus myocardii, perifériás artériás érbetegség, autoimmun betegségek őssejtterápiája). A központban került sor a legtöbb zevalin, bischloronitrosourea, etopozid, cytosin-arabinozid, melphalan kondicionáló protokoll alkalmazására Magyarországon (tíz beteget kezeltek ilyen módon).

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Váróczy, Árpád Illés, Emese Kiss, Zoltán Szekanecz, Pál Soltész, Sándor Sipka, Attila Kiss, Miklós Udvardy, Gyula Szegedi, and Margit Zeher

A súlyos, terápiarefrakter poliszisztémás autoimmun kórképek kezelésében alternatíva lehet a nagy dózisú kemoterápia autológ őssejt-szupportációval. A szerzők saját kezdeti tapasztalataik ismertetését tűzték ki célul. Eredmények: A szerzők intézményükben 2006. augusztus és 2007. november között összesen 7 autoimmun beteg őssejt-transzplantációját végezték el: közülük kettő szisztémás lupus erythematosusban, négy rheumatoid arthritisben, egy pedig szisztémás sclerosisban szenvedett. Az őssejt-mobilizálás során cyclophosphamid + kolóniastimuláló faktor terápiát alkalmaztak, a kondicionáló kezelés nagy dózisú cyclophosphamid (200 mg/ttkg) + antithymocyta-globulin (9 mg/ttkg) protokoll szerint történt. A beadott őssejtek valamennyi betegnél sikeresen megtapadtak. Az egyik szisztémás lupus erythematosus miatt gondozott beteget a 46. napon fulmináns cytomegalovirus-infekció miatt elveszítették, a többieknél súlyos szövődmény nem lépett fel. Átlagosan 10 hónapos követésük során az alapbetegségük tartós remisszióba került, és az életminőségükben jelentős javulás következett be. Következtetések: Az autológ őssejtterápia biztonságosan és eredményesen alkalmazható a súlyos autoimmun betegségek válogatott eseteinek kezelésében is.

Restricted access

Az összefoglaló közleményben a szerzők áttekintést nyújtanak a neuromyelitis optica (NMO) epidemiológiájáról, klinikai jellegzetességeiről. A közelmúltban leírt anti-aquaporin-4 (AQP-4) antitest a betegséget az ellenanyag-mediált csatornabetegségek közé sorolja, és kimutatása a diagnosztika fontos elemét képezi. A szerzők hangsúlyozzák a betegség multidiszciplináris jellegét: az NMO spektrumbetegségként definiált relapszáló látóideg-gyulladás (RION) az NMO-hoz hasonló terápiát igényelhet és szemészeti diagnózisa alapvető, míg a szisztémás autoimmun kórképekhez társuló myelitisek és az NMO-val gyakran asszociálódó szisztémás autoimmun betegségek a klinikai immunológusok és reumatológusok figyelmét igénylik. Alapvető a sclerosis multiplextől való elkülönítés az eltérő terápiás protokollok miatt. A kritériumrendszer változása, az NMO-spektrum-betegségek definiálása, az NMO-specifikus IgG (anti-AQP-4) azonosítása, valamint megbízható diagnosztikus tesztek a betegség korai diagnózisát és így adekvát terápiát eredményezhetnek, amely létfontosságú a tartós remisszió és az életminőség fenntartásában. A szerzők esetek ismertetésével szemléltetik a diagnosztikai gondolkozást.

Restricted access

A neopterin szintézisét a T-lymphocyták által termelt interferon-γ indukálja. Emelkedett szérumszintje a celluláris immunrendszer aktiválódását jelzi. Cél: Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy autoimmun pajzsmirigybetegekben a neopterinszintek összefüggnek-e a betegség klinikai stádiumával, előre jelezheti-e a neopterin a kórkép recidíváját, tehát alkalmas-e immunológiai monitorizálásra. Módszerek: 137, Basedow-kórban (47 hyperthyreosis, 36 euthyreosis, 7 hypothyreosis, 34 gyógyult, 13 relapsus), 25 Hashimoto-thyreoiditisben, 14 toxikus adenomában szenvedő nőbetegben határozták meg a szérum neopterin, pajzsmirigy-stimuláló hormon, szabad tiroxin, szabad trijód-tironin, tireoglobulin- és pajzsmirigyperoxidáz elleni antitestek szintjét. Eredmények: A neopterinszint szignifikánsan magasabb volt a Basedow-kóros betegekben (hyperthyreosis, euthyreosis, hypothyreosis és recidív hyperthyreosis esetén is), valamint Hashimoto-thyreoiditises betegeinkben. Pozitív korrelációt találtak a neopterin és tireoglobulin elleni, valamint pajzsmirigyperoxidáz elleni antitestek szintje között, de nem találtak összefüggést a neopterinszint és a pajzsmirigyhormonok, pajzsmirigy-stimuláló hormon, illetve pajzsmirigy-stimuláló hormon-receptor elleni antitestek értékei között. Következtetések: A magasabb szérumneopterin-szint a háttérben zajló autoimmun folyamatot tükrözi, nem mutat összefüggést a pajzsmirigyhormonok változásával. A neopterin meghatározása fontos jelzője lehet az autoimmun betegségek fellángolásának. Orv. Hetil., 2012, 153, 1127–1131.

Restricted access