Search Results

You are looking at 31 - 40 of 74 items for :

  • "oxidatív stressz" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Emil Fraenkel, Rita Takács, József Hamvas, Gabriella Lengyel, and János Fehér

Bevezetés: A nem alkoholos zsírmáj szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre, és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirózissal is. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisében jelentős kóroki tényezők az elhízás, az inzulinrezisztencia, a 2-es típusú diabetes mellitus és a hyperlipidaemia, tehát a metabolikus szindróma egyes megnyilvánulási formái. Ismert, hogy azon epekövességben szenvedő betegeknél, akik anamnézisében diabétesz is szerepel, gyakoribbak az alapbetegség szövődményei. Célkitűzés: A kutatás célja az epekövességnek, továbbá szövődményei előfordulásának megfigyelése nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint az epekövesség gyakoriságának összehasonlítása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegek és egészségesek között. Módszer: A hasi ultrahang-vizsgálati leleteket elemezték ambuláns, illetőleg bentfekvő betegeknél, a megfigyelésből kizárták a súlyos társbetegségekben szenvedő betegeket. A vizsgált betegcsoport válogatott betegmintának tekinthető. A két valószínűségi változó függetlenségének vizsgálatakor a χ 2 próbát alkalmaztuk. Eredmények: A vizsgált betegek 38%-ánál a steatosis jelenlétét, és 16%-ban az epekövesség jelenlétét tudták igazolni. A nem alkoholos zsírmáj kétszeri gyakorisággal fordul elő epekövesség és szövődményei miatt vizsgált betegeknél (33%), mint az epekövesség a nem alkoholos zsírmáj irányában vizsgált betegeknél (16%). Az epekövesség szövődményei gyakrabban fordultak elő azon betegeknél, akiknél nem alkoholos zsírmáj diagnózisát is véleményezték, mint azoknál, akiknél ez nem volt jelen. A χ 2 -próba nem hozott szignifikáns eredményt az epekövesség és a zsírmáj függetlenségét illetően. Következtetés: A nem alkoholos zsírmáj kóroki tényezői szerepet játszhatnak az epekövesség kialakulásában, így valószínűsíthető, hogy a nem alkoholos zsírmáj gyorsabban alakul ki az adott közös kóroki tényezők hatására, mint az epekövesség.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gabriella Varga, Dániel Érces, Eszter Tuboly, József Kaszaki, Miklós Ghyczy, and Mihály Boros

Absztrakt

Bevezetés: A gastrointestinalis metántermelődés élettani és kórélettani jelentősége nem világos. Célunk az exogén metán hatásainak vizsgálata volt a reoxigenizációt követő gyulladásos folyamat során, mesenterialis ischaemia-reperfusio (I/R) modellkísérletében. Anyag és módszer: Na-pentobarbitállal altatott beagle kutyák (n = 18) egyedeit álműtött és I/R csoportokba osztottuk. Az arteria mesenterica superiort 1 órán keresztül elzártuk, majd az ischaemiát 3 órás reperfusio követte. Az ischaemia vége előtt 5 perccel kezdtük az állatok lélegeztetését normoxiás levegővel vagy normoxiás, 2,5% metánt tartalmazó gázkeverékkel. Monitoroztuk a macrohaemodynamica és a vékonybél-mikrokeringés (pCO2-gap) változásait, vékonybél-biopsziából szöveti szuperoxid- és nitrotirozin-szintet, valamint mieloperoxidáz enzimaktivitás-változást mértünk; a strukturális nyálkahártya-károsodást fénymikroszkópos szövettani vizsgálattal (HE-festés) jellemeztük. Eredmények: A normoxiás metáninhaláció javította a macrohaemodynamicai változásokat, szignifikánsan csökkentette a pCO2-gap és a szövetkárosodás mértékét a reperfusiót követően. A vékonybél leukocyta-akkumulációt jelző mieloperoxidáz-aktivitása, a szuperoxid- és a nitrotirozin-szint csökkent. Konklúzió: Adataink a metán gyulladáscsökkentő hatását bizonyítják. Exogén normoxiás metán alkalmazásával a leukocyta-aktiváció modulálható, és az I/R által okozott oxidatív és nitrozatív stressz kóros következményei hatékonyan befolyásolhatók.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Szöllősi, Zoltán Závaczki, and Attila Pál

A szelén abszolút hiánya az emberi szervezetben igen ritkán következik be, de a szuboptimális napi szelénbevitel miatt kialakuló relatív szelénhiány észrevétlenül is kialakulhat. A szelénhiány számos ismert következménye közül a jelen közleményben a szerzők a férfifertilitásra gyakorolt hatásokat emelik ki, összefoglalva a legfontosabb biokémiai, állatkísérletes és humán vonatkozásokat.

Restricted access

Absztrakt

Az elmúlt években nagy jelentőséget tulajdonítottak az antioxidáns-kezelésnek az oxidatív stresszel összefüggő betegségek megelőzésében, illetve kezelésében. A kezdeti sikerek után azonban bizonyos antioxidánsok nem kívánt hatásairól, toxicitásáról, prooxidáns tulajdonságáról számoltak be (CARET, ATBC vizsgálat). A későbbi metaanalízisek eredményei sem támasztották alá az antioxidáns-pótlás alkalmazását az elsődleges és a másodlagos megelőzésben. A szerzők áttekintik az antioxidánsok prooxidáns tulajdonságait, valamint a jelátviteli folyamatokban, a sejtműködés befolyásolásában betöltött szerepüket. Az antioxidánsok kombinált alkalmazása előnyösebb, amelynek lehetséges magyarázatát összegzik a szerzők. Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1884–1887.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Endre Arató, Mária Kürthy, Gábor Jancsó, László Sínay, Gábor Kasza, Gábor Menyhei, Shafiei Masoud, Zoltán Varga, Andrea Bertalan, Zsófia Verzár, Lajos Kollár, and Erzsébet Rőth

Absztrakt

Háttér és célkitűzés: A compartment-syndroma műtéti indikációja döntően a klinikai kép alapján történik, amely sok esetben bizonytalan, s így megkésett beavatkozást eredményez. Tanulmányunk során a compartment-syndromában kialakuló emelkedett rekesznyomás mérésével és a következményes microcirculatio elégtelenségét jelző csökkent szöveti oxigénsaturatio monitorozásával kívántuk megítélni a folyamat progresszióját.

Beteganyag és módszer: Vizsgálatainkba 16 beteget vontunk be (12 férfi, 4 nő; átlagéletkor: 62,7 ± 9,5 év), akiknél súlyos, 4 órán túli kritikus also végtagi ischaemia miatt végeztünk revascularisatiós műtétet. Az acut ischaemia okai közt 5 arteria iliaca embolia szerepelt, míg a többi elzáródás femoralis szintű volt (szintén embolia, illetve artériás thrombosis). A revascularisatiót követően már a műtét másnapján különböző szintű, de jelentős lábszári duzzanatot észleltünk a betegeknél. Ezt követően a fasciarekeszekben uralkodó emelkedett nyomás detektálására, illetve a végtag keringésének megítélésére bevezettük az intracompartmentalis nyomásmérést (ICP) KODIAG eszközzel, valamint a szöveti oxigénsaturatio (StO2) meghatározását NIRS-szel (near-infrared spectroscopy).

Eredmények: 12 betegnél az ICP meghaladta a kritikus 40 Hgmm-t. Ebben a betegcsoportban az StO2 50–53%-ra esett a teljes recanalisatio ellenére. Ezt követően urgens, félig nyílt fasciotomiát végeztünk. 4 betegnél, akinél klinikailag szintén compartment-syndroma gyanúja merült fel, a vizsgálatok nem támasztották alá a sürgős fasciotomia szükségességét. Az ICP 25–35 Hgmm volt, míg a StO2 megközelítette a normálisat.

Összefoglalás: Vizsgálataink újszerűsége, hogy a klinikai gyakorlatban korábban alkalmazott empirikus terápiás irányelvek mellett mért paramétereken alapuló (evidence based medicine) műtéti indikációs stratégiát állítottunk fel. Az általunk meghatározott nyomás- és saturatiós értékek segítséget nyújtanak a betegség konzervatív és sebészi kezelési indikációinak felállításában.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A diagnosztika fejlődése és az elérhető hatékony antimikrobás szerek ellenére a neuroinfekciók továbbra is magas letalitással járó kórképek. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat célja, hogy felmérje a nyugat-dunántúli régióban 2010 és 2016 között otthon szerzett neuroinfekciók epidemiológiai és klinikai jellemzőit. Módszer: Életkor szerinti csoportosításban (<65 év és >65 év) elemeztük 176 beteg adatait. Eredmények: 81 bakteriális, 91 virális, 1 parazitás és 3 kevert neuroinfekció fordult elő. A leggyakrabban izolált baktérium a Streptococcus pneumoniae (20%) és a Borrelia burgdorferi (16%) volt. A virális kórokozók közül a legtöbbször a kullancsencephalitis-vírus (37%), majd a herpes simplex vírus (10%) és az enterovírus (7%) fordult elő. Az összes eset 40%-ában az etiológia ismeretlen maradt. Az incidencia átlagosan 9,8/100 000 fő/év, a letalitás 12% volt. Az idősek körében szignifikánsan gyakrabban fordult elő az immunrendszert negatívan befolyásoló tényező (p = 0,008), alacsony felvételi Glasgow Kóma Skála-érték (p = 0,017) és tudatzavar (p = 0,050). Kedvezőtlen klinikai kimenetelt prognosztizált az idős életkor (OR = 6,5 CI95%: 2,5–17,1; p<0,001), a sérült immunstatus (OR = 3,1 CI95%: 1,2–8,1; p = 0,019) és az alacsony felvételi Glasgow Kóma Skála-érték (OR = 1,6 CI95%: 1,3–1,9; p<0,001). Következtetések: A bakteriális kórképek között továbbra is a S. pneumoniae a vezető kórokozó. Régiónkban a kullancsencephalitis incidenciája jelentősen magasabb az országos átlaghoz képest (2,3 versus 0,35/100 000 fő/év). Vizsgálatunk epidemiológiai és klinikai jellemzést tett lehetővé a régiónkban előforduló neuroinfekciókról. Orv. Hetil. 2019; 160(40): 1574–1583.

Open access

Absztrakt

A szem struktúráit vérrel ellátó érendothelium működészavarának kulcsfontosságú a szerepe az időskori maculadegeneráció létrejöttében, és indirekt bizonyítékok arra utalnak, hogy az időskori maculadegeneráció érbetegség, végső soron az egész érrendszer megbetegedésének a része. A vascularis események csökkenését eredményező beavatkozások nyomán az endotheldiszfunkció javulása/gyógyulása következik be: az endotheldiszfunkció helyreállítása megakadályozza az érbántalom és így az időskori maculadegeneráció kialakulását vagy csökkenti a már kialakult elváltozást. Ami a kockázati tényezők jelenlétében kialakuló endotheldiszfunkció és következményes időskori maculadegeneráció kiküszöbölésének, illetve megelőzésének stratégiáját illeti, számos – az endothel-működészavart javító, korrigáló – nem gyógyszeres és farmakológiai intervenció áll rendelkezésünkre. Ezek az életmód helyes irányba történő megváltoztatásával függenek össze: 1. a dohányzás abbahagyása; 2. túlsúly esetén a testsúly csökkentése; 3. megfelelő fizikai aktivitás/több testmozgás; 4. helyes étrend: a) kellő mennyiségű flavonoid, polifenol, kurkumin bevitele; b) ómega-3 hosszú láncú, többszörösen telítetlen zsírsav, dokozahexaénsav, eikozapentaénsav bevitele; c) karotinoidok – lutein és zeaxantin – bevitele; d) optimális glykaemiás indexű táplálék fogyasztása; e) a túlzott energiabevitel korlátozása; f) a stresszes életmód kerülése/krónikus stressz kiküszöbölése. Előnyben kell, hogy részesítsük a nem gyógyszeres beavatkozásokat a gyógyszeres intervenciós eszközökkel szemben akkor is, ha mindkettőt együtt, egymás mellett alkalmazzuk. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1128–1132.

Restricted access

A szem struktúráit vérrel ellátó érendothelium működészavarának kulcsfontosságú a szerepe az időskori maculadegeneráció létrejöttében, és indirekt bizonyítékok arra utalnak, hogy az időskori maculadegeneráció érbetegség, végső soron az egész érrendszer megbetegedésének a része. Az ártalmak, a rizikófaktorok oxidatív stresszhez vezetnek, ami aktiválja az endothelt, és szövetkárosodás alakul ki. Az erek, így a szem érhártyájában, a chorioideában lévő erek falát is számos ismétlődő és/vagy elhúzódó inger éri, amelyek mechanikai, fizikai, kémiai, mikrobiológiai, immunológiai, illetve genetikai eredetűek lehetnek. Bármilyen hosszan tartó/ismétlődő ártalom, amely működésbe hozza a védekezés láncreakcióját, gyulladást vált ki. Az ártalmas behatás eliminálásának sikertelensége endothelműködés-zavart, ér/szövet károsodást, időskori maculadegenerációt eredményez(het). Mindezek a tények arra utalnak, hogy az időskori maculadegeneráció érbetegség, az egész érrendszer megbetegedésének a része. Ami a kockázati tényezők jelenlétében kialakuló endotheldiszfunkció és következményes időskori maculadegeneráció kiküszöbölésének, megelőzésének, illetve megszüntetésének stratégiáját illeti, számos jótékony nem gyógyszeres és farmakológiai intervenció áll rendelkezésre: joggal várható, hogy az endotheldiszfunkció helyreállítása megakadályozza az érbántalom és így az időskori maculadegeneráció kialakulását vagy csökkenti a már kialakult elváltozást. Orv. Hetil., 2015, 156(9), 358–365.

Restricted access

Absztrakt

A szem struktúráit vérrel ellátó érendothelium működészavarának kulcsfontosságú szerepe van az időskori maculadegeneráció létrejöttében. Az időskori maculadegeneráció érbetegség, végső soron az egész érrendszer megbetegedésének a része. Az endotheldiszfunkció helyreállítása megakadályozza az érbántalom és így az időskori maculadegeneráció kialakulását, vagy csökkenti a már kialakult elváltozást. A kockázati tényezők jelenlétében kialakuló endotheldiszfunkció és következményes időskori maculadegeneráció kiküszöbölésére, megelőzésére, illetve kezelésére nem gyógyszeres és gyógyszeres lehetőségek állnak rendelkezésre. Jelen dolgozat a gyógyszeres intervenciót taglalja. Ezek közé tartoznak a renin-angiotenzin rendszert gátló angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók, angiotenzinreceptor-blokkolók és renininhibitorok, statinok, acetilszalicilsav, trimetazidin, harmadik generációs béta-blokkolók, peroxiszómaproliferátor-aktivált receptor-gamma-agonisták, folsav, D-vitamin, melatonin, az előrehaladt glikációs végtermékek keresztkötéseit feltörő alagebrium, az endothelinreceptor-antagonista bosentan, koenzim Q10, „kauzális” antioxidáns vitaminok, rezveratrol, L-arginin, szerotoninreceptor-agonisták, tumornekrózis-faktor-alfa-blokkolók, a komplement alternatív útjának specifikus gátlója, kurkumin és a doxiciklin. Az endothel működésének helyreállítása stabilizálja az állapotot idült érbetegségek, így időskori maculadegeneráció esetében is. Az emberi érrendszer egylényegűségét is tekintetbe véve a megelőzésre a felsorolt gyógyszereket azoknak a betegeknek kell adni, (1) akiknek nincs maculadegenerációja, de fennállnak az időskori maculadegeneráció endothelműködés-zavart kiváltó kockázati tényezői és 50 évesnél idősebbek, (2) akiknél egyoldali időskori maculadegenerációt állapítottak meg, a másik szem károsodásának a megelőzésére, valamint (3) kétoldali időskori maculadegenerációban szenvedőknek a romlás kivédésére és az esetleges javulás reményében. Mindezekhez randomizált prospektív klinikai vizsgálatok szükségesek. Orv. Hetil., 2015, 156(46), 1847–1858.

Restricted access

Absztrakt

A kardiológiai gyógyszeres terápia eszköztárában a béta-blokkolók kiemelkedő helyen szerepelnek. Ennek több oka van. Egyrészt számos indikációs körrel rendelkeznek, annak ellenére, hogy a szakmai vezérfonalak a korábbiakhoz képest a társbetegséggel vagy szövődménnyel nem járó hypertonia kezelésében háttérbe szorították. Azonban a különböző kardiális szövődményekkel társuló hypertoniás esetek mellett az ischaemiás szívbetegség különböző klinikai megnyilvánulási formáiban (stabil angina pectoris, posztinfarktusos állapot), a szívelégtelenség és a szívritmuszavarok kezelésében alapvető szereppel bírnak. A gyógyszercsoport több évtizedes fejlődése során hemodinamikai hatásaik egyre kifinomultabbak lettek. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy újabb és újabb olyan tulajdonságokra derült fény, amelyek kedvezően befolyásolják a cardiovascularis betegségek kimenetelét. Ez utóbbi tulajdonságok igazolása számos multicentrikus tanulmányban rávilágított arra, hogy béta-blokkoló kezelés során miként érhető el a túlélésre kifejtett, a hemodinamikai hatástól is független kedvező effektus. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1029–1034.

Open access