Search Results

You are looking at 31 - 40 of 52 items for :

  • "prevalencia" x
  • All content x
Clear All

Az anorexia nervosa előfordulása magas az evészavarok szempontjából nagy kockázatú populációnak számító sportolók körében, amit anorexiaatlétika néven jegyez az irodalom. Célunk az evészavarok prevalenciájának felmérése a magyar élsportolók között. Betegek és módszerek: A 2008-ban megrendezésre kerülő olimpia előtt több magyarországi edzőtáborban kérdőíves vizsgálatot végeztünk: demográfiai és edzési adatok, anorexianervosa-felmérő teszt (ANIS) és bulimianervosa-felmérő kérdőív (BITE). Az adatokat SPSS programcsomag segítségével dolgoztuk fel. Eredmények: A különböző sportágakban (kajak-kenu, öttusa, kézilabda, kosárlabda, röplabda, súlyemelés) a 72 sportoló életkorátlaga 22±4,9 év. Testtömegindex-átlag (22,15±2,12 kg/m 2 ) a normáltartományban. Tizenkettő (16,7%) klinikai anorexia nervosa és 5 (6,9%) klinikai bulimia nervosa prevalencia. Legalább egy kóros tünet 73,6%-ban fordult elő az egész populációt tekintve. A sportolók közel egyharmada (29,2%) több alkalommal is átélt mély depresszív hangulatot, de biztosan egy letargiás epizódról 27 (37,5%) sportoló számolhat be. A súlyemelő-, a röplabda- és az öttusasportág versenyzői voltak inkább érintettek. Következtetések: Az átlagpopulációhoz viszonyítva a sportolók körében közel négyszeres az evési attitűdök és a klinikai evészavarok előfordulási gyakorisága, ami korrelál a nemzetközi adatokkal. Kiemelkedő a depressziós tünet gyakorisága, amelynek háttértényezői további részletes vizsgálatokra sarkallnak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Endre, Sarolta Láng, Adrienn Vámos, János Bobvos, Anna Páldy, Ildikó Farkas, Zsuzsa Collinsné Horváth, and Mihály János Varró

Bevezetés: A magyarországi asztma prevalencia a legutóbbi 15 évben egyenletesen nőtt, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet nyilvántartása szerint 2004-ben elérte az 1,8%-ot. A gyermekkori asztma hazai gyakoriságára vonatkozóan csak szórványos felmérésekből származó adatok vannak. Célok: Szerzők célul tűzték ki a területet ellátó gyermekorvosoktól nyert adatok segítségével a budapesti gyermekek asztma prevalenciájának a felmérését 1995-ben, 1999-ben és 2003-ban. Megkísérelték az esetleges változás okát is felderíteni. Módszerek: Ennek érdekében kérdőíveket küldtek a 23 kerületi szakfelügyelő gyermekgyógyász főorvosnak, melyet ők a területet ellátó kollégáknak továbbítottak. Ebben csupán azt kérdezték, hány gyermek tartozik a körzetükbe és közülük hányról tudják biztosan, hogy asztmában szenved. Emellett Budapest 8 pontján folyamatosan mérték a levegő CO, NO 2 , SO 2 , O 3 és szálló por koncentrációját, valamint külön Pesten és Budán a pollenszámot. Eredmények : 1995-ben 11 kerületből 108 gyermekorvos válaszolt. Az általuk kezelt 104.060 gyermek közül 1962-ről tudták, hogy asztmában szenved, ami 1,88±0,87%-os prevalenciát jelent. 1999-ben 22 kerületből, 153 kollégától kaptak választ. A gondozásuk alatt álló 142.679 (0–18 év közötti) gyermek 2,26±0,94%-át asztmásként tartották nyilván (összesen 3228-at). 2003-ban már mind a 23 budapesti kerületből sikerült válaszhoz jutniuk. A 204 kolléga által ellátott 176.049 gyermek között minden eddiginél több (4712) az asztmában szenvedő, ami a prevalencia 2,68±1,31%-ra történő emelkedését jelenti. A növekedés üteme mind 1995 és 1999, mind 1999 és 2003 között szignifikáns (p < 0.0001). Ez a szignifikáns növekedés akkor is igazolható, ha csak azt a 11 kerületet hasonlítjuk össze a vizsgált években, amelyekből már 1995-ben is érkezett válasz. A mért légszennyező anyagok koncentrációja nem nőtt a vizsgált évek alatt és a leginkább allergizáló növények pollenszáma sem emelkedett. Következtetések: Jóval több mint 100 ezer gyermek vizsgálati adata alapján megállapítható, hogy 1995 és 2003 között az asztmás gyermekek aránya másfélszeresére nőtt Budapesten, miközben a légszennyezettség nem romlott és a pollenszám sem emelkedett.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emőke Adrienn Hompoth, Natália Gálosi, László Becsei, and Annamária Töreki

Absztrakt:

Bevezetés: Bár a várandósság általában vágyott állapot, mégis megvannak a maga nehézségei, melyek megterhelők lehetnek, így lehangoltság, depresszió alakulhat ki. Ennek prevalenciája a nemzetközi szakirodalomban 6,58–26,7%, magyar mintákon 6,5–17,9%. Célkitűzés: A 2014-ben Békéscsabán elindult, a várandósság alatti és a szülés utáni depressziószűrés adatainak elemzése: a patológiás arány felmérése, illetve a demográfiai tényezők és a depressziós tünetek mértéke közötti összefüggések vizsgálata. Módszer: 2019 augusztusáig 1708 nő vett részt a szűrésben, melynek lebonyolítását a védőnők végzik: ők magyarázzák el a program lényegét, töltetik ki és értékelik az Edinburgh Postnatal Depression Scale kérdőívet mindhárom trimeszterben, valamint a szülés után is egyszer-egyszer. Szükség esetén pedig javasolják a kitöltőnek, hogy vegye igénybe a szűrőprogram részeként a pszichológiai intervenciót. Eredmények: A négy mérési alkalom során a határérték feletti kérdőívek prevalenciája a következő: 15,31%, 14,29%, 11,87%, 12,68%. A teljes minta 18,27%-a mutatott legalább egyszer emelkedett depressziós tüneteket. A négy mérési alkalom depresszió-pontértékei szignifikánsan, közepes erősséggel korreláltak egymással. Emellett mind a négy mérési alkalommal szignifikánsan magasabb volt a depressziószintje azoknak a nőknek, akik nem tervezték várandósságukat. Az első trimeszterben volt szignifikáns összefüggés a korral és a családi állapottal: a 21 év alatti, illetve az egyedülálló nők szignifikánsan magasabb depressziószintet mutatnak a 21 évnél idősebb, illetve a kapcsolatban/házasságban élő társaikhoz képest. A paritással tendenciaszerű kapcsolat volt a második trimeszterben: a multiparáknak tendenciaszerűen magasabb volt a pontértékük. Következtetés: A magas prevalencia, valamint a depressziószint állandósága megerősíti a szűrés és a pszichológiai intervenció fontosságát, hiszen korábban találtak összefüggést a depresszió és bizonyos szülészeti komplikációk között. Egyes demográfiai faktorok mint rizikótényezők jelezhetik, hogy ki a veszélyeztetettebb. Orv Hetil. 2020; 161(10): 374–381.

Open access

Magyarországon a gümőkór elleni szervezett küzdelem egyik legfontosabb eleme a mellkasi röntgenvizsgálaton alapuló évenkénti kötelező lakosságszűrés bevezetése volt. A hetvenes években megközelítően a teljes felnőttnépesség részt vett tüdőszűrésen. A tbc epidemiológiai helyzetének javulásával egyre nagyobb jelentőséggel bír a tüdőrákos betegeknek a szűrővizsgálat „melléktermékeként” történő korai felfedezése. A jövőben a kiemelési hatékonyság érdekében a súlyt a rizikócsoport vizsgálatára kell helyeznünk. Ez a tüdőrák esetében a negyvenévesnél idősebb dohányosok évenkénti ajánlott mellkasi röntgenvizsgálatát jelentheti. Az ajánlott vizsgálat előnyeinek bizonyítására elvégeztük a budapesti tüdőrák-prevalencia retrospektív elemzését. 2511 beteg adatai alapján megállapítottuk, hogy az öt évnél tovább élő tüdőrákos betegek 60%-át fedezték fel szűrővizsgálattal, szemben a panasszal felfedezettek 40%-ával. A szűréssel kiemeltek körében 34% volt az operábilitási ráta, míg a panasszal felfedezetteknek csak a 14%-át lehetett megoperálni. Megállapítottuk, hogy a radikális reszekciós műtét elvégzése valódi többlettúlélési esélyt jelent e betegek számára. Ezt az operált betegek kedvezőbb – három-négy éves – túlélése igazolja. Igaz ugyanakkor az is, hogy a későbbiekben, a kialakuló recidívák miatt a tüdőrák mortalitása nem javul a céllakosság körében. A jelenlegi kiemelési adatok ismeretében ez évente 5–600 beteg számára jelent reálisan többlettúlélési esélyt. Az ajánlott rizikócsoportok (>40 év, dohányosok) mellkasi röntgenvizsgálata esetén az operábilitási ráta további javulásával 1100–1200 beteg kaphatná meg ezt az esélyt.

Restricted access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Jaime Vargas-Arzola, Leobardo Reyes-Velasco, Aristeo Segura-Salvador, Adrián Márquez-Navarro, Dylan Díaz-Chiguer, and Benjamín Nogueda-Torres

Godínez Hana, A. L., Medina de la Garza, C. E., Velázquez Arenas, L., García Guerrero, C. J., González González, S. E.: Prevalencia de los ácaros Demodex folliculorum y Demodex brevis en una población mexicana. Med. Universitaria 6 , 96–100 (2004

Restricted access

Prevalencia zápalových zmien v prínosových dutinách jedincov včasnostredovekej populácie v Borovciach (okr. Piešťany) . Slovenská antropológia: bulletin Slovenskej antropologickej spoločnosti pri SAV (Bratislava) 13 , 11 – 15

Restricted access

antibiotikum-használat prevalencia vizsgálata a hosszú ápolási idejű intézményekben.] Családorvosi Fórum, 2012, 12 (5–6), 34–36. [Hungarian] Matheï, C., Niclaes, L., Suetens, C., et al.: Infections in residents of

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Márk Juhász, Dorottya Kocsis, Tamás Zágoni, Pál Miheller, László Herszényi, and Zsolt Tulassay

A coeliakia (lisztérzékenység, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a vékonybél krónikus, malabszorpcióhoz vezető betegsége. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán gondozott felnőttkorú coeliakiás betegek dokumentációjának retrospektív feldolgozása. Betegek, módszerek: Az elmúlt 11 évben (1999–2010) a klinikán gondozott összesen 132 coeliakiás beteg (107 nő, 25 férfi; átlagéletkor 37 év, medián 35 év, range: 19–78 év) dokumentációját dolgozták fel. A centrumban jelentkező coeliakiagyanús betegeknél rutinszerűen az alábbi kivizsgálást végezték el: duodenumból sorozatbiopszia, szöveti transzglutamináz- vagy endomysiumellenes antitest metodikával végzett szerológia, testtömegindex-számítás, oszteodenzitometria, illetve a társuló betegségek feltérképezése és családszűrés. Eredmények: Szövettani eredmény 101 esetben volt elérhető, amelyek megoszlása a Marsh-klasszifikáció alapján: negatív 9%, M3a 27%, M3b 18%, M3c 46%. A rendelkezésünkre álló 117 szerológiai eredmény közül 93/117 (79%) mutatott szeropozitivitást. A testtömegindex 95 betegnél volt számítható; a férfiaknál az átlag 22,4 kg/m² (tartomány: 17–30,3 kg/m²), nőknél az átlag 20,7 kg/m² (tartomány: 15,2–30,4 kg/m²) volt. Oszteodenzitometria 90 betegnél történt: 45 (50%) normális, 31 (34%) osteopenia, 15 (26%) osteoporosis eredmény igazolódott. Negyvenöt coeliakiás betegnél (hat férfi, 39 nő; 34%) állt fenn coeliakiához társult betegség, ezek: 15 dermatitis herpetiformis Duhring, 15 pajzsmirigy-érintettség (öt hypo- és 10 hyperthyreosis), hat Crohn-beteg, három szelektív IgA-hiány, két endometriosis, egy szisztémás lupus erythematosus, egy myasthenia gravis és egy 1-es típusú cukorbetegség. Családszűrésre 64/132 (48%) index coeliakiás beteg hozta el összesen 133 elsőfokú rokonát, akik közül 26 elsőfokú rokonnál (19,5%) igazolódott coeliakia. Következtetések: A betegek életkori megoszlása is bizonyítja, hogy a coeliakia bármely életkorban jelentkezhet. A szerzők centrumában is jelentős a női dominancia. A szövettani eredmények a diagnózis felállításakor rendszerint súlyos boholyatrófiát mutattak. A szerológiai vizsgálatok, együtt a szövettani eredményekkel, nélkülözhetetlenek a diagnózis felállításához, továbbá alkalmasak a diéta monitorizálására és a családszűrések kivitelezésére. A testtömegindex-eredmények jól tükrözik, hogy a felnőttkori coeliakiások többnyire nem alultápláltak. A családszűrés során észlelt közel 20%-os prevalencia kiválóan demonstrálja a szűrés feltétlen szükségességét. Orv. Hetil., 2012, 153, 776–785.

Open access

A szerző összefoglalja a funkcionális dyspepsia fogalmának történeti kialakulását, majd áttekinti az ún. római folyamatot: 1988–2006 között szakértői csoportok az ún. Delphi -módszerrel kidolgozták a funkcionális gastrointestinalis kórképek Róma I, II és III osztályozását. A Róma III osztályozás újrafogalmazta a funkcionális dyspepsia meghatározását, és azt a postprandialis distress és epigastrialis fájdalomszindróma alcsoportokba sorolta. Epidemiológiai adatok alapján a dyspepsia mint kórházi felvételt igénylő betegség az 1730-as években jelent meg, és néhány évtized alatt elérte a prevalencia mai színvonalát, amely jelenleg 7–45% között van, és földrajzi régiók szerint változik. A funkcionális dyspepsia etiopatogenézisében a Helicobacter pylori - és a Salmonella -fertőzés szerepe mellett a HCl-termelés kóros fenotípusának, a motilitászavaroknak (akkomodáció, gyomorürülési zavar), a gyomor hiperszenzitivitásának és hormonális elváltozásoknak lehet szerepe, de egyik eltérés sem jellemző a dyspepsia minden formájára. Felmerült az alfa-adrenoreceptorok szintézisét szabályozó gének polimorfizmusának szerepe is. A funkcionális dyspepsia kezelésében az eredmények nem váltották be a reményeket, és azok nehezen értelmezhetők a placebohatás magas aránya miatt. Az utóbbi évek metaanalízisei szerint a protonpumpagátlók és H 2 -receptor-blokkolók hatása jobb, mint a placebóé. A cisaprid hatásos volt, de 2004-ben visszavonták. A Helicobacter pylori -eradikáció tünetileg csak az esetek egy részében hatásos, de a kezelést a peptikus fekély és gyomorkarcinóma megelőzése céljából, valamint közegészségügyi szempontból el kell végezni test-and-treat vagy scope-and-treat stratégia szerint. A fenti kezelések hatása átmeneti, javulás után a panaszok a követés eddigi 5–7 éve alatt változó intenzitással az esetek 50%-ában visszatérnek. A Róma III osztályozás célja, hogy az új kutatások alapján a funkcionális dyspepsiát okozó kórélettani tényezőket azonosítsa, és azok célzott kezelésével az eddigieknél jobb, költséghatékony eredményeket érjen el.

Restricted access

Bácskai E., Gerevich J., Czobor P.: A dohányzás prevalencia-trendjei Magyarországon 1990 és 2008 között (egy metaanalízis eredményei). In: Dohányzás és leszokás. Szerk.: Kovács G. Medicina

Open access