Az anorexia nervosa előfordulása magas az evészavarok szempontjából nagy kockázatú populációnak számító sportolók körében, amit anorexiaatlétika néven jegyez az irodalom. Célunk az evészavarok prevalenciájának felmérése a magyar élsportolók között. Betegek és módszerek: A 2008-ban megrendezésre kerülő olimpia előtt több magyarországi edzőtáborban kérdőíves vizsgálatot végeztünk: demográfiai és edzési adatok, anorexianervosa-felmérő teszt (ANIS) és bulimianervosa-felmérő kérdőív (BITE). Az adatokat SPSS programcsomag segítségével dolgoztuk fel. Eredmények: A különböző sportágakban (kajak-kenu, öttusa, kézilabda, kosárlabda, röplabda, súlyemelés) a 72 sportoló életkorátlaga 22±4,9 év. Testtömegindex-átlag (22,15±2,12 kg/m 2 ) a normáltartományban. Tizenkettő (16,7%) klinikai anorexia nervosa és 5 (6,9%) klinikai bulimia nervosa prevalencia. Legalább egy kóros tünet 73,6%-ban fordult elő az egész populációt tekintve. A sportolók közel egyharmada (29,2%) több alkalommal is átélt mély depresszív hangulatot, de biztosan egy letargiás epizódról 27 (37,5%) sportoló számolhat be. A súlyemelő-, a röplabda- és az öttusasportág versenyzői voltak inkább érintettek. Következtetések: Az átlagpopulációhoz viszonyítva a sportolók körében közel négyszeres az evési attitűdök és a klinikai evészavarok előfordulási gyakorisága, ami korrelál a nemzetközi adatokkal. Kiemelkedő a depressziós tünet gyakorisága, amelynek háttértényezői további részletes vizsgálatokra sarkallnak.
Bevezetés: A magyarországi asztma prevalencia a legutóbbi 15 évben egyenletesen nőtt, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet nyilvántartása szerint 2004-ben elérte az 1,8%-ot. A gyermekkori asztma hazai gyakoriságára vonatkozóan csak szórványos felmérésekből származó adatok vannak. Célok: Szerzők célul tűzték ki a területet ellátó gyermekorvosoktól nyert adatok segítségével a budapesti gyermekek asztma prevalenciájának a felmérését 1995-ben, 1999-ben és 2003-ban. Megkísérelték az esetleges változás okát is felderíteni. Módszerek: Ennek érdekében kérdőíveket küldtek a 23 kerületi szakfelügyelő gyermekgyógyász főorvosnak, melyet ők a területet ellátó kollégáknak továbbítottak. Ebben csupán azt kérdezték, hány gyermek tartozik a körzetükbe és közülük hányról tudják biztosan, hogy asztmában szenved. Emellett Budapest 8 pontján folyamatosan mérték a levegő CO, NO 2 , SO 2 , O 3 és szálló por koncentrációját, valamint külön Pesten és Budán a pollenszámot. Eredmények : 1995-ben 11 kerületből 108 gyermekorvos válaszolt. Az általuk kezelt 104.060 gyermek közül 1962-ről tudták, hogy asztmában szenved, ami 1,88±0,87%-os prevalenciát jelent. 1999-ben 22 kerületből, 153 kollégától kaptak választ. A gondozásuk alatt álló 142.679 (0–18 év közötti) gyermek 2,26±0,94%-át asztmásként tartották nyilván (összesen 3228-at). 2003-ban már mind a 23 budapesti kerületből sikerült válaszhoz jutniuk. A 204 kolléga által ellátott 176.049 gyermek között minden eddiginél több (4712) az asztmában szenvedő, ami a prevalencia 2,68±1,31%-ra történő emelkedését jelenti. A növekedés üteme mind 1995 és 1999, mind 1999 és 2003 között szignifikáns (p < 0.0001). Ez a szignifikáns növekedés akkor is igazolható, ha csak azt a 11 kerületet hasonlítjuk össze a vizsgált években, amelyekből már 1995-ben is érkezett válasz. A mért légszennyező anyagok koncentrációja nem nőtt a vizsgált évek alatt és a leginkább allergizáló növények pollenszáma sem emelkedett. Következtetések: Jóval több mint 100 ezer gyermek vizsgálati adata alapján megállapítható, hogy 1995 és 2003 között az asztmás gyermekek aránya másfélszeresére nőtt Budapesten, miközben a légszennyezettség nem romlott és a pollenszám sem emelkedett.
Absztrakt:
Bevezetés: Bár a várandósság általában vágyott állapot, mégis megvannak a maga nehézségei, melyek megterhelők lehetnek, így lehangoltság, depresszió alakulhat ki. Ennek prevalenciája a nemzetközi szakirodalomban 6,58–26,7%, magyar mintákon 6,5–17,9%. Célkitűzés: A 2014-ben Békéscsabán elindult, a várandósság alatti és a szülés utáni depressziószűrés adatainak elemzése: a patológiás arány felmérése, illetve a demográfiai tényezők és a depressziós tünetek mértéke közötti összefüggések vizsgálata. Módszer: 2019 augusztusáig 1708 nő vett részt a szűrésben, melynek lebonyolítását a védőnők végzik: ők magyarázzák el a program lényegét, töltetik ki és értékelik az Edinburgh Postnatal Depression Scale kérdőívet mindhárom trimeszterben, valamint a szülés után is egyszer-egyszer. Szükség esetén pedig javasolják a kitöltőnek, hogy vegye igénybe a szűrőprogram részeként a pszichológiai intervenciót. Eredmények: A négy mérési alkalom során a határérték feletti kérdőívek prevalenciája a következő: 15,31%, 14,29%, 11,87%, 12,68%. A teljes minta 18,27%-a mutatott legalább egyszer emelkedett depressziós tüneteket. A négy mérési alkalom depresszió-pontértékei szignifikánsan, közepes erősséggel korreláltak egymással. Emellett mind a négy mérési alkalommal szignifikánsan magasabb volt a depressziószintje azoknak a nőknek, akik nem tervezték várandósságukat. Az első trimeszterben volt szignifikáns összefüggés a korral és a családi állapottal: a 21 év alatti, illetve az egyedülálló nők szignifikánsan magasabb depressziószintet mutatnak a 21 évnél idősebb, illetve a kapcsolatban/házasságban élő társaikhoz képest. A paritással tendenciaszerű kapcsolat volt a második trimeszterben: a multiparáknak tendenciaszerűen magasabb volt a pontértékük. Következtetés: A magas prevalencia, valamint a depressziószint állandósága megerősíti a szűrés és a pszichológiai intervenció fontosságát, hiszen korábban találtak összefüggést a depresszió és bizonyos szülészeti komplikációk között. Egyes demográfiai faktorok mint rizikótényezők jelezhetik, hogy ki a veszélyeztetettebb. Orv Hetil. 2020; 161(10): 374–381.
Magyarországon a gümőkór elleni szervezett küzdelem egyik legfontosabb eleme a mellkasi röntgenvizsgálaton alapuló évenkénti kötelező lakosságszűrés bevezetése volt. A hetvenes években megközelítően a teljes felnőttnépesség részt vett tüdőszűrésen. A tbc epidemiológiai helyzetének javulásával egyre nagyobb jelentőséggel bír a tüdőrákos betegeknek a szűrővizsgálat „melléktermékeként” történő korai felfedezése. A jövőben a kiemelési hatékonyság érdekében a súlyt a rizikócsoport vizsgálatára kell helyeznünk. Ez a tüdőrák esetében a negyvenévesnél idősebb dohányosok évenkénti ajánlott mellkasi röntgenvizsgálatát jelentheti. Az ajánlott vizsgálat előnyeinek bizonyítására elvégeztük a budapesti tüdőrák-prevalencia retrospektív elemzését. 2511 beteg adatai alapján megállapítottuk, hogy az öt évnél tovább élő tüdőrákos betegek 60%-át fedezték fel szűrővizsgálattal, szemben a panasszal felfedezettek 40%-ával. A szűréssel kiemeltek körében 34% volt az operábilitási ráta, míg a panasszal felfedezetteknek csak a 14%-át lehetett megoperálni. Megállapítottuk, hogy a radikális reszekciós műtét elvégzése valódi többlettúlélési esélyt jelent e betegek számára. Ezt az operált betegek kedvezőbb – három-négy éves – túlélése igazolja. Igaz ugyanakkor az is, hogy a későbbiekben, a kialakuló recidívák miatt a tüdőrák mortalitása nem javul a céllakosság körében. A jelenlegi kiemelési adatok ismeretében ez évente 5–600 beteg számára jelent reálisan többlettúlélési esélyt. Az ajánlott rizikócsoportok (>40 év, dohányosok) mellkasi röntgenvizsgálata esetén az operábilitási ráta további javulásával 1100–1200 beteg kaphatná meg ezt az esélyt.
Godínez Hana, A. L., Medina de la Garza, C. E., Velázquez Arenas, L., García Guerrero, C. J., González González, S. E.: Prevalencia de los ácaros Demodex folliculorum y Demodex brevis en una población mexicana. Med. Universitaria 6 , 96–100 (2004
Prevalencia zápalových zmien v prínosových dutinách jedincov včasnostredovekej populácie v Borovciach (okr. Piešťany) . Slovenská antropológia: bulletin Slovenskej antropologickej spoločnosti pri SAV (Bratislava) 13 , 11 – 15
antibiotikum-használat prevalencia vizsgálata a hosszú ápolási idejű intézményekben.] Családorvosi Fórum, 2012, 12 (5–6), 34–36. [Hungarian] Matheï, C., Niclaes, L., Suetens, C., et al.: Infections in residents of
A coeliakia (lisztérzékenység, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a vékonybél krónikus, malabszorpcióhoz vezető betegsége. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán gondozott felnőttkorú coeliakiás betegek dokumentációjának retrospektív feldolgozása. Betegek, módszerek: Az elmúlt 11 évben (1999–2010) a klinikán gondozott összesen 132 coeliakiás beteg (107 nő, 25 férfi; átlagéletkor 37 év, medián 35 év, range: 19–78 év) dokumentációját dolgozták fel. A centrumban jelentkező coeliakiagyanús betegeknél rutinszerűen az alábbi kivizsgálást végezték el: duodenumból sorozatbiopszia, szöveti transzglutamináz- vagy endomysiumellenes antitest metodikával végzett szerológia, testtömegindex-számítás, oszteodenzitometria, illetve a társuló betegségek feltérképezése és családszűrés. Eredmények: Szövettani eredmény 101 esetben volt elérhető, amelyek megoszlása a Marsh-klasszifikáció alapján: negatív 9%, M3a 27%, M3b 18%, M3c 46%. A rendelkezésünkre álló 117 szerológiai eredmény közül 93/117 (79%) mutatott szeropozitivitást. A testtömegindex 95 betegnél volt számítható; a férfiaknál az átlag 22,4 kg/m² (tartomány: 17–30,3 kg/m²), nőknél az átlag 20,7 kg/m² (tartomány: 15,2–30,4 kg/m²) volt. Oszteodenzitometria 90 betegnél történt: 45 (50%) normális, 31 (34%) osteopenia, 15 (26%) osteoporosis eredmény igazolódott. Negyvenöt coeliakiás betegnél (hat férfi, 39 nő; 34%) állt fenn coeliakiához társult betegség, ezek: 15 dermatitis herpetiformis Duhring, 15 pajzsmirigy-érintettség (öt hypo- és 10 hyperthyreosis), hat Crohn-beteg, három szelektív IgA-hiány, két endometriosis, egy szisztémás lupus erythematosus, egy myasthenia gravis és egy 1-es típusú cukorbetegség. Családszűrésre 64/132 (48%) index coeliakiás beteg hozta el összesen 133 elsőfokú rokonát, akik közül 26 elsőfokú rokonnál (19,5%) igazolódott coeliakia. Következtetések: A betegek életkori megoszlása is bizonyítja, hogy a coeliakia bármely életkorban jelentkezhet. A szerzők centrumában is jelentős a női dominancia. A szövettani eredmények a diagnózis felállításakor rendszerint súlyos boholyatrófiát mutattak. A szerológiai vizsgálatok, együtt a szövettani eredményekkel, nélkülözhetetlenek a diagnózis felállításához, továbbá alkalmasak a diéta monitorizálására és a családszűrések kivitelezésére. A testtömegindex-eredmények jól tükrözik, hogy a felnőttkori coeliakiások többnyire nem alultápláltak. A családszűrés során észlelt közel 20%-os prevalencia kiválóan demonstrálja a szűrés feltétlen szükségességét. Orv. Hetil., 2012, 153, 776–785.
A szerző összefoglalja a funkcionális dyspepsia fogalmának történeti kialakulását, majd áttekinti az ún. római folyamatot: 1988–2006 között szakértői csoportok az ún. Delphi -módszerrel kidolgozták a funkcionális gastrointestinalis kórképek Róma I, II és III osztályozását. A Róma III osztályozás újrafogalmazta a funkcionális dyspepsia meghatározását, és azt a postprandialis distress és epigastrialis fájdalomszindróma alcsoportokba sorolta. Epidemiológiai adatok alapján a dyspepsia mint kórházi felvételt igénylő betegség az 1730-as években jelent meg, és néhány évtized alatt elérte a prevalencia mai színvonalát, amely jelenleg 7–45% között van, és földrajzi régiók szerint változik. A funkcionális dyspepsia etiopatogenézisében a Helicobacter pylori - és a Salmonella -fertőzés szerepe mellett a HCl-termelés kóros fenotípusának, a motilitászavaroknak (akkomodáció, gyomorürülési zavar), a gyomor hiperszenzitivitásának és hormonális elváltozásoknak lehet szerepe, de egyik eltérés sem jellemző a dyspepsia minden formájára. Felmerült az alfa-adrenoreceptorok szintézisét szabályozó gének polimorfizmusának szerepe is. A funkcionális dyspepsia kezelésében az eredmények nem váltották be a reményeket, és azok nehezen értelmezhetők a placebohatás magas aránya miatt. Az utóbbi évek metaanalízisei szerint a protonpumpagátlók és H 2 -receptor-blokkolók hatása jobb, mint a placebóé. A cisaprid hatásos volt, de 2004-ben visszavonták. A Helicobacter pylori -eradikáció tünetileg csak az esetek egy részében hatásos, de a kezelést a peptikus fekély és gyomorkarcinóma megelőzése céljából, valamint közegészségügyi szempontból el kell végezni test-and-treat vagy scope-and-treat stratégia szerint. A fenti kezelések hatása átmeneti, javulás után a panaszok a követés eddigi 5–7 éve alatt változó intenzitással az esetek 50%-ában visszatérnek. A Róma III osztályozás célja, hogy az új kutatások alapján a funkcionális dyspepsiát okozó kórélettani tényezőket azonosítsa, és azok célzott kezelésével az eddigieknél jobb, költséghatékony eredményeket érjen el.
Bácskai E., Gerevich J., Czobor P.: A dohányzás prevalencia-trendjei Magyarországon 1990 és 2008 között (egy metaanalízis eredményei). In: Dohányzás és leszokás. Szerk.: Kovács G. Medicina
