Search Results

You are looking at 31 - 40 of 54 items for :

  • "ultrahangvizsgálat" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: István Szabó, Balázs Börzsönyi, Csaba Demendi, and Zoltán Langmár

A csökevényes méhszarv terhessége ritka kórkép, legjelentősebb veszélye az életveszélyes hasűri vérzéssel járó ruptura. Hüvelyi ultrahangvizsgálat segítségével még tünetmentes, korai állapotban lehetséges a felismerés. A diagnózist követően a csökevényes méhszarv és az abban elhelyezkedő terhesség laparoszkópos reszekciója javasolt, az érintett oldali kürt eltávolításával együtt. A szerzők egy rudimenter szarvban kialakult, 9 hetes terhességgel jelentkező beteg esetét ismertetik, amelyet laparoszkópia segítségével sikeresen oldottak meg.

Open access

Az ultrahangvizsgálat jelentősége és fontossága a modern képalkotó vizsgálatok (CT, MR, izotóp, PET/CT) elterjedésével csökkent, nemritkán csak mint első tájékozódó vizsgálat jelenik meg. A legújabb sokszeletes spirál-CT-kkel a képalkotás másodpercek alatt elvégezhető, ami a jelentős sugárterheléssel járó vizsgálatok számának drámai növekedéséhez vezetett, gyermekkorban is. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt években jelentős fejlődés történt az ultrahang-technológiában, a képminőség egyre jobb. A gyermekek ideális alanyai a vizsgálatnak, miután az esetek nagy részében testtömegük kisebb, kevesebb zsírt tartalmaz, így könnyen vizsgálhatók magas frekvenciájú transzducerrel, aminek következtében sokkal részletgazdagabb, jobb felbontású képek nyerhetők, mint általában felnőtteknél. Megfelelő készülék és gyakorlott, gyermekradiológiában tapasztalt vizsgáló esetében csaknem valamennyi testtájék vizsgálható, mindenképpen első választandó módszer, amely legtöbbször elegendő (esetleg röntgenvizsgálattal kiegészítve) a megfelelő diagnózis felállítására. A közlemény azokkal a lehetőségekkel foglalkozik, ahol a modern ultrahangkészülékek birtokában az ultrahangvizsgálat elegendő a pontos diagnózishoz. Orv. Hetil., 2014, 155(4), 132–140.

Open access

A képalkotó vizsgálatok alkalmazása alapvető jelentőségű a hepatocellularis carcinoma szűrésében, diagnosztikájában és kezelésében is. A képalkotók között vezető szerepet játszik az ultrahangvizsgálat, mert egyszerű, noninvazív, real-time képalkotást tesz lehetővé. A primer májrák szempontjából nagy kockázatú csoportba tartozó betegek szűrése/aktív követése nagy fontosságú a tumor korai kimutatása érdekében. A magas rizikójú betegcsoportokban a hepatocellularis carcinoma szűrése/aktív követése a hathavonta végzett ultrahangvizsgálatot jelenti. A hepatocellularis carcinoma diagnózisa a tumor jellegzetes kontraszthalmozási dinamikájának kimutatásán alapul, amelyre a dinamikus képalkotó eljárások alkalmasak (kontrasztanyagos ultrahangvizsgálat, háromfázisú CT, MRI). A diagnózishoz alkalmazott képalkotó vizsgálatok a talált góc méretétől függnek. A korszerű képalkotó technikákkal is nehéz feladat a cirrhoticus máj vizsgálata, különösen a kisméretű korai hepatocellularis carcinoma, valamint a praemalignus gócok felismerése.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoran Belics, Balázs Gérecz, and M. György Csákány

Méhen kívüli terhességnek nevezzük azt az állapotot, amikor a megtermékenyített petesejt nem a méh üregében ágyazódik be és indul fejlődésnek. A kórkép az összes terhesség körülbelül 2%-ában fordul elő, leggyakrabban a petevezetékben. Az 1970-es évektől gyakorisága napjainkig ötszörösére emelkedett, hazánkban az összes terhességre vonatkoztatva csaknem duplájára nőtt, 2012-ben 1000 terhességre számítva 7,4 méhen kívüli terhesség jutott. Jelenleg az elváltozás közel 80%-ban intakt állapotban felismerhető, a kórképből eredő mortalitás az 1970-es évektől 90%-kal csökkent, jelenleg 3,8/10 000 terhesség. Általános szabály, hogy pozitív terhességi teszt, alhasi fájdalom és/vagy hüvelyi vérzés esetén gondolni kell méhen kívüli terhesség lehetőségére, és olyan kivizsgálási tervet kell kiépíteni, hogy azt biztonsággal ki lehessen zárni. Mortalitás és morbiditás szempontjából nagy fontossággal bír a korai felismerés és kezelés, amelynek alapját az ultrahangvizsgálat, legfőképpen a hüvelyi ultrahangvizsgálat és a szérum β-humán choriogonadotropin szintjének meghatározása adja. Az ultrahang-diagnosztika alapját inkább a méhen kívüli terhesség kimutatása, mintsem a méhen belüli terhesség igazolásának hiánya adja. Kérdéses esetekben segítséget jelenthet a diagnosztikus abrasio vagy akár laparoszkópia elvégzése is. A téma aktualitását az adja, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati módszerek ellenére az akár életveszélyes állapotot jelentő kórkép felismerése esetenként nem egyszerű és a diagnózis felállítása nagy szakmai kihívást jelenthet, főleg a terhesség korai szakaszában. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1158–1166.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Pete, Ágnes Harmath, Zsanett Szigeti, Csaba Papp, and Júlia Hajdú

A szerzők az 1976 és 2005 közötti időszakban, az intézetük genetikai tanácsadásán előforduló autoszomális dominánsan öröklődő Holt–Oram-szindrómás esetekről számolnak be. Első betegük, egy Holt–Oram-szindrómás férfi a betegség 50%-os átörökítési esélyét túl magasnak ítélve, lemondott a gyermeknemzésről. Két, Holt–Oram-szindrómában szenvedő nő terhességében történt magzati ultrahangvizsgálat és echokardiográfia. Az egyik esetben kizárták a betegség lehetőségét, a másik esetben diagnosztizálták a magzat Holt–Oram-szindrómáját. Ezenkívül két, genetikai szempontból nem terhelt nő magzatában ismerték fel a Holt–Oram-szindrómát praenatalisan a második trimeszterben. Az egyik esetben a szív- és végtagfejlődési rendellenességek olyan súlyosak voltak, hogy a házaspár a terhesség megszakításához folyamodott. A vetélésindukciót követő fetopatológiai vizsgálat megerősítette a praenatalis diagnózist.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Zoltán Farsang, Ádám Nagygyörgy, László Horváth, Zsuzsanna Baranyák, Gábor Forrai, Erika Riedl, Éva Cserepes, Adrienne Benedek, and Boldizsár Bakity

Absztrakt

Az emlődiagnosztika fejlődése, a szűrővizsgálatok elterjedése miatt egyre gyakrabban kerülnek felfedezésre nem tapintható emlődaganatok. Az elmúlt öt évben 830 emlőműtét kapcsán szerzett tapasztalatainkról számolunk be. A praeoperativ pontos diagnosztika (mammographia, emlő-ultrahangvizsgálat, MRI, aspiratiós cytologia, core-biopsia, vacuumasszisztált core-biopsia) során igazolt emlődaganat, valamint malignitásgyanú (microcalcificatio, szerkezeti torzulás) miatt végzett műtétek során az előzetes jelölés utáni excisio kiemelkedő jelentőségűvé vált. Retrospektív feldolgozás során megállapítottuk, hogy az emlőműtétek 36,9%-a ma már úgynevezett nem tapintható elváltozás miatt történik. A nem tapintható elváltozások esetén is törekszünk pontos praeoperativ hisztológiai mintavétel elvégzésére, amely segíti a korrekt műtéti terv felállítását. Anyagunkban nem tapintható elváltozás esetén az elváltozások 78%-ában sikerült biztos szövettani diagnózishoz jutni. Vacuumasszisztált core-biopsia megjelenésével kevesebb lett az indeterminált képletek miatti sebészeti beavatkozás. Várhatóan a később benignusnak bizonyuló elváltozások miatt elvégzett excisiók száma további csökkenést fog mutatni. A resectiós szélek intraoperativ radiológiai vizsgálata segíti a definitív műtét végzését. Specimen-mammographia, specimen-ultrahangvizsgálat a mindennapi gyakorlatunk részét képezi. Végleges szövettani vizsgálat után kiemelkedő jelentőségű a megfelelő ép resectiós szél megléte, amelynek hiánya esetén reexcisiót, szükség esetén a műtét kiterjesztését tartjuk indokoltnak. A sebészi resectiós szél elégtelensége miatt mintegy 5,5%-ban végeztünk reoperációt. T1 tumorméret esetén, illetve a T2 tumornagyságú esetek nagy részében sentinelnyirokcsomó-vizsgálatot végzünk, hogy a felesleges axillaris blokkdissectiót elkerüljük.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mária Jakó, Andrea Surányi, László Kaiser, Dóra Domokos, Róbert Gáspár, and György Bártfai

Bevezetés: Évi 100 ezer szülésre számítva hazánkban 4–5 ezer intrauterin növekedésben visszamaradt újszülöttel kell számolnunk, akik jelentős perinatalis morbiditást képviselnek. Célkitűzés: Kórosan kis súlyú újszülöttek köldökzsinórereinek és méhlepényének patológiai és gyógyszerhatástani összehasonlítása kontrollterhességekével. Módszer: A Szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán vett köldökzsinórmintákat eset- és kontrollcsoportra osztották. A méhlepényeredésnél a köldökzsinórból két darab 10 cm-es mintából egyet 24 órán belül tápoldatban tárolva szervfürdőben dolgoztak fel. A méhlepény és a zsinór további darabjának jellemzőit a Royal College of Pathologists 2011-es protokollja alapján rögzítették. Eredmények: Az érgyűrűk standard alaptónusának beállítását követően oxitocin és dezmopresszin hatására, a várttól eltérően, egyik csoportban sem történt érösszehúzódás. A patomorfológiai és ultrahangvizsgálat adatai az eset- és normál kontrollcsoportban szignifikáns eltérést mutattak. Következtetések: Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a köldökerek sem oxitocin-, sem vazopresszinreceptort nem tartalmaznak. A kis születési súly hátterében a placenta elöregedése, a zsinór csökkent kanyarulatossága és a benne lévő kóros áramlás állhat. Orv. Hetil., 2014, 155(50), 1989–1995.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Tibor Wittmann, Ferenc Nagy, László Tiszlavicz, Tamás Molnár, and Zoltán Szepes

Gyulladásos bélbetegségekben gyakran kimutatható a pancreas endokrin és/vagy exokrin funkciójának károsodása, amelynek ritka oka az autoimmun pancreatitis. Együttes előfordulásuk pontos gyakorisága nem ismert, esetismertetések formájában jelenik meg a szakirodalomban. Diagnosztikus nehézséget jelent, hogy az autoimmun pancreatitis tünetei igen változatosak lehetnek, és magas a tünetszegény esetek aránya is. A hagyományos képalkotó vizsgálatok (ultrahang, komputertomográfia, retrográd cholangiographia) gyakran nem elég érzékenyek, és a gyulladásos eredetű gócok malignus daganat képét utánozhatják. A szerzők proctitis ulcerosa és az autoimmun pancreatitis ritka kombinációjával járó esetét ismertetik. A diagnózist nehezítette, hogy az ultrahangvizsgálat során a pancreas morfológiai eltérései daganat lehetőségét vetették fel, és ezt az emelkedett CA19-9-érték is támogatta. A komputertomográfia az eltérést nem tudta vizualizálni. A helyes diagnózis felállításában az endoszonográfiának és az ultrahang vezérelt mintavételnek volt döntő szerepe. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 1000–1004.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Konrády, Zsuzsa Bencsik, Zoltán Lőcsey, and Tamás Bénik

A differenciált pajzsmirigyrák előfordulása az utóbbi két évtizedben növekedett. A betegséget ma már korai szakban fel lehet ismerni. A kezelési stratégia változott. Cél: A tanulmány célja az volt, hogy elemezze az 1999 és 2009 között kezelt betegek sorsát az elsődleges kezelést (műtét és radiojódablatio) követően, valamint hasonlítsa össze az eredményeket az irodalmi adatokkal, illetve vizsgálja a nemzetközi ajánlások megvalósulását. Módszer: A műtét utáni radiojódablatiót 107 betegben tiroxinmegvonással vagy rekombináns humán tireotropin alkalmazásával készítették elő, amely után 1,1–3,7 GBq 131I-t adtak. Az átlagos nyomon követési idő 63 hónap volt. Eredmények: Az egyéves kontrollnál tireotropin-, tireoglobulin- (és antitest-) meghatározás, valamint ultrahangvizsgálat történt. Az ablatio eredményessége 83%, az ötéves túlélés 100% volt. Betegségspecifikus halálozás nem volt. Következtetések: A jövőben radikálisabb műtéti megoldások, valamivel kevesebb radiojódablatio és egységesebb nyomon követés szükséges. A munka ezek szerint fog folytatódni. Orv. Hetil., 2011, 152, 1731–1738.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Straub, Gyula Horváth, Sándor Dávidovics, and András Pintér

Bevezetés: Ectopiás ureterek kórismézése gyermekkorban hagyományos diagnosztikai eljárásokkal (fizikális, ultrahangvizsgálat, intravénás urográfia, mictiós cisztouretrográfia, uretrocisztoszkópia, izotópvizsgálatok) számos esetben nem lehetséges. Célkitűzés: A szerzők célja egy viszonylag új vizsgálómódszer, a mágneses rezonancia urográfia (MRU) ismertetése a más módszerekkel csak nehezen, vagy nem diagnosztizálható ectopiás ureterek kimutatására gyermekkorban. Módszer: A tanulmányban részt vevő osztályok beteganyagában az elmúlt 3 évben 7 leányban alkalmazták az MRU-t ectopiás ureterek kimutatására. A betegekben a jellemző klinikai tünetek alapján az ectopiás ureter lehetősége felmerült, ezt azonban a konvencionális kórismézési eljárásokkal nem sikerült igazolni, ezért a feltételezett kórisme igazolása céljából került sor az MRU-vizsgálatra. Eredmények: Mind a 7 betegben a vizsgálat kimutatta vagy valószínűsítette, a műtét igazolta a más diagnosztikus eljárásokkal nem igazolható ectopiás uretert. Két gyermekben a műtéti lelet csak részben igazolta az MRU során észlelt felső húgyúti rendellenességet. Következtetések: Az MRU megbízható diagnosztikus eljárás a nehezen kórismézhető ectopiás ureterek esetében.

Restricted access