Search Results

You are looking at 41 - 50 of 213 items for :

  • "aggressiveness" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

: Hypoxic cervical cancers with low apoptotic index are highly aggressive. Cancer Res., 1999, 59 , 4525–4528. Hocke S. Hypoxic cervical cancers with low apoptotic index are highly

Restricted access

Absztrakt

Manapság egyre nagyobb figyelem fordul a fej-nyaki daganatok felé, mert Magyarországon mind előfordulásuk, mind az e daganatok miatti halálozás az elmúlt 20 év során dinamikusan nőtt. Munkánk során a különböző anatómiai lokalizációjú fej-nyaki daganatok mikrokörnyezetét vizsgáltuk, mert ennek a komplex rendszernek meghatározó szerepe van a daganatok progressziójában, és mert ez megjelent az új daganatellenes terápiák célpontjaként is. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a hypopharynxrákos betegek túlélése kedvezőtlenebb, mint a más lokalizációjú fej-nyaki daganatban szenvedőké. Megvizsgáltuk, hogy a tumor mérete és erezettsége mutat-e összefüggést a biológiai viselkedésbeli eltéréssel. Eredményeink azt mutatták, hogy a T2 stádiumú laryngealis daganatok volumene szignifikánsan nagyobb, mint a T4 stádiumú hypopharyngealis tumoroké, ugyanakkor erezettségüket és VEGF-expressziójukat illetően nem találtunk különbséget a kétféle lokalizációjú laphámrák esetében, ami arra utal, hogy a hypopharyngealis rákok fokozottabb agresszivitásáért nem a tumor növekedése vagy beereződése felelős, hanem a tumorsejtek erősebb invazív hajlama, amely feltevésünket genomikai vizsgálatok is alátámasztják. Prospektív tanulmány keretében vizsgáltuk az összefüggést a daganat mikrovaszkuláris denzitása és a kezelés sikere között, sugárkezeléssel ellátott helyileg előrehaladott szájgaratrákban szenvedő betegek esetében. Kimutattuk, hogy a sugárkezelés hatására a daganatokban létrejött érdenzitás-csökkenés a kezelésre adott válasz és a túlélés érzékeny prediktora. Az endokrin környezet esetleges szerepét is vizsgáltuk a progresszióban, ezért meghatároztuk a fej-nyaki daganatok szexhormonreceptor-státusát immunhisztokémiai módszerekkel, melyeket mRNS-szintű expresszió analízisével validáltunk. Kimutattuk, hogy az esetek közel felében az ösztrogén- és progeszteronreceptor kifejeződik fej-nyaki daganatokban. A funkcionális hormonreceptor-expresszió – ösztrogén- és progeszteronreceptor együttes megjelenése – szintén gyakori jelenség volt fej-nyaki daganatokban (40,3%), míg a szoliter hormonreceptor-expresszió ritka volt. A szexhormonreceptorok expressziója nem volt összefüggésbe hozható a betegek túlélésével, viszont a laryngo-hypophyryngealis daganatok csoportjában az ER-expresszió rövidebb túléléssel párosult (p=0,0636 Mantel-Cox analízissel). Multicentrikus, fázis I/II vizsgálat keretében tanulmányoztuk egy természetes leukocita-interleukin (LI) helyi adagolását követő tumor- és stromalis reakciókat T2-3 stádiumú szájüregi daganatokban. A LI-t négy különböző dózisban adagoltuk. A tumorstroma/daganatsejtfészek arány jelentősen csökkent az immunstimuláns kezelések hatására (fibrózisindukció), aminek hátterében intenzív nekrózisindukció állt. A sejtciklusban lévő sejtek meghatározásával kimutattuk, hogy a LI kezelés hatására dózisfüggően csökken a proliferáló stromális sejtek aránya, míg alacsonyabb dózisok esetében átmeneti fokozódás volt tapasztalható a daganatsejtek vonatkozásában. A LI kezelés jelentősen megnövelte az neutrofilek intraepithelialis denzitását és a klinikailag jól reagáló csoportban a stromálisat is. A CD68+ makrofágok denzitása nem változott a LI kezelést követően a tumorstromában, viszont intraepithelialisan jelentős csökkenést tapasztaltunk. Végül ezekben a tanulmányokban CD34+ ún. immunszuppresszív mononukleáris sejteket nem találtunk a vizsgált daganatokban. Vizsgálataink megerősítik azt a nézetet, hogy a daganatos stromának, annak valamennyi komponensének jelentős szerepe van a fej-nyaki daganatok progressziójában és ezek terápiás befolyásolása kihathat a daganatok progressziójára.

Restricted access

A metasztatikus daganatok okozta krónikus disszeminált intravaszkuláris koagulopátia (DIC) hátterében leggyakrabban a hasnyálmirigy-, gyomor- és a prosztatarák áll. A trombotikus trombocitopéniás purpura és a hemolitikus urémiás szindróma (TTP-HUS) hasonló klinikai és laboratóriumi eltérései miatt a krónikus DIC diagnózisa differenciáldiagnosztikai nehézséget jelent. 71 éves férfi betegünk kórelőzményében COPD, BPH, szignifikáns carotis-sztenózis, gyomorfekély és alkoholos májbetegség szerepel. Szurokszéklet miatti hospitalizációja során aktuálisan nem vérző koagulummal fedett nyombélfekély igazolódott. Négy nap múlva akut veseelégtelenség (AVE) miatt került Intézményünkbe. A trombocitopénia, a perifériás vérben fragmentocita, sisaksejtek, a normális INR, magas LDH és az AVE felvetette a TTP-HUS szindróma gyanúját. Többszöri dialízis és plazmaferezis kezelésekben részesítettük. A talpakon megjelenő trombotikus mikroangiopátia miatt készült alvadási vizsgálat (emelkedett D-dimer, normális fibrinogén, a kissé megnyúlt INR, APTI, normális retikulocita- és mérsékelten csökkent vérlemezkeszám) krónikus DIC fennállását mutatta. Az emelkedett PSA (109,6 ng/mL) hátterében a prosztata-adenokarcinóma igazolódott. A csontizotóp kiterjedt csontáttéteket mutatott. TAB kezelés mellett betegünk állapota három hónap után is kielégítő (PSA 4,6 ng/mL). Tisztázatlan eredetű trombocitopénia és a normális vagy megnyúlt INR-, APTI-értékek, emelkedett D-dimer melletti normális fibrinogén és retikulocita felfedheti a krónikus DIC folyamatát. A krónikus DIC-ben jó effektussal alkalmazható a terápiás dózisú LMWH. A metasztatikus prosztatarák szövődményeként kialakult súlyos DIC antiandrogén és nagydózisú ketokonazol kombinációval kezelhető. Magyar Onkológia 54: 351–357, 2010

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Szabó, Miklós Szűcs, András Horváth, Eszter Székely, Gitta Pánczél, Gabriella Liszkay, Péter Holló, Norbert Wikonkál, and Péter Nyirády

Absztrakt:

Bevezetés: Az urogenitalis lokalizációban előforduló mucosamelanomáknak mind a primer, mind az áttétes esetei ritka daganatok. A primer melanomás esetek mindössze 4–5%-a extracutan eredetű, melyek általában későn kerülnek felismerésre, ezért prognózisuk rossz. Betegek és módszer: Intézetünkben az elmúlt években húgy-ivar szervi melanomát 7 esetben észleltünk. Egy amelanoticus húgycső, egy húgyhólyag, két hímvessző melanomás esetet és három metasztatikus daganatot. A megjelenésről, a kezelésről és a klinikai kimenetelről rendelkezésre álló adatokat retrospektív módon értékeltük. Eredmények: Három inoperábilis áttétes esetben palliatív, urológiai-sebészeti beavatkozás és szisztémás daganatellenes terápia történt. Négy primer urogenitalis tumorból kettő lokalizálódott a péniszre. Az egyik esetben helyi recidíva alakult ki műtéti ellátás után, azonban radikális, ismételt műtéttel a beteg másfél éve tünetmentes. A másik, igen elhanyagolt hímvessző-melanoma radikális műtét és inguinalis blokkdissectio után két évvel disszeminálódott. A nőbeteg primer húgycsőmelanomájánál az első szövettani vizsgálat primer mesenchymalis tumort írt le, a másfél évvel később kialakult recidív tumorból igazolódott a melanoma diagnózisa. A húgycsőérintettség miatt elvégzett radikális műtét 5 év tünetmentességet eredményezett, ezt követően alakult ki helyi recidíva és távoli áttét. A negyedik, először primer húgyhólyag eredetű melanomának tartott esetben a rapid progressziót mutató kórlefolyás és a tumor BRAF-pozitivitása alapján felmerült, hogy nem az elsőként húgyhólyagban diagnosztizált melanoma volt a primer tumor. Következtetés: A húgy-ivar szervi melanoma előfordulása igen ritka. Felfedezése sokszor már disszeminált állapotban történik, ezért az esetek várható prognózisa is rossz. A terápiás hatékonyságot növelő legfontosabb tényezők a korai diagnózis és a radikális műtéti beavatkozás. A cutan melanomához képest prognózisuk rosszabb, aminek hátterében a klinikai és patológiai diagnosztikus nehézség állhat. A legújabb célzott és immunterápiás szerek az áttétes betegek túlélését lényegesen javíthatják. Orv Hetil. 2019; 160(10): 378–385.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A „spam” (ejtsd: szpem), azaz a levélszemét fogalma azokra a kéretlen elektronikus levelekre utal, melyek valamilyen reklámüzenet formájában próbálnak valamilyen terméket eladni a címzettnek. A világ összes elektronikusan küldött levelének 80%-a spam, és ez az arány nemcsak a termékek eladását szolgáló, de az egészséget érintő kérdésekben is egyre növekszik. Ez utóbbiakat a szerzők két részre osztják: a laikusokat, illetve az orvosokat és a tudományos kutatókat célba vevő levélszemétre. Módszer: A szerzők az egy éven keresztül kapott 12 986 kéretlen levél alapján a következőket állapították meg: ha az egészséggel összefüggő spamek százalékos részesedését nézzük az összes levélszeméthez viszonyítva, sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy az egészséggel összefüggő témájú kéretlen ajánlatok a második leggyakoribb spamfajták (27%) a különféle használati cikkek vásárlását szorgalmazó spamek (63%) után, messze megelőzve a többi szolgáltatást és tudományos témát ajánlgató leveleket. Eredmények: A lakosság egészségét célba vevő spamek között a legveszélyesebbnek tekinthető a laikusok részére küldött gyógyítási ajánlat (31%). Az egészséget érintő egyéb spamek közül a különböző szerek orvosságként való javallata 19%, a szexuális diszfunkció kezelésére ajánlott szerek 11% volt. A szakemberek számára küldött spamek az összes levélszemét 4%-át tették ki, köztük áltudományos újságok számára kért cikkek 68%-ban, különböző gyanús kongresszusokra való felhívás 27%-ban szerepelt. Következtetés: A spamek veszélye abban rejlik, hogy gyakran olyan egészségi problémák megoldását ígérik a laikusoknak, melyeket a jelenlegi orvosi ténykedések nem tudnak a beteg számára kielégítően gyógyítani (onkológiai, mozgásszervi, anyagcserezavarok stb.). Ezáltal nemcsak becsapják a reménykedő betegeket, de egyúttal – hatékonyságuk miatt – a betegek felvilágosítását, az egészségnevelési tevékenységet is nagymértékben rombolják. Ezen egészségügyi csalások ellen a jog eszközeivel még hatásosabban kellene fellépni, és még hatásosabb, szakmailag korrekt betegtájékoztatási módszereket szükséges kidolgoznunk. Orv Hetil. 2019; 160(43): 1706–1710.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Tóth, Ferenc Győry, Miklós Bodor, Csaba Molnár, and V. Endre Nagy

with more aggressive disease. Thyroid 2012; 22: 3–8. 10 Morris LG, Tuttle RM, Davies L. Changing trends in the incidence of thyroid cancer in the

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Zsolt Baranyai, Ákos Balázs, Péter Kupcsulik, and László Harsányi

perforation: a continuing challenge. Ann Thorac Surg 1992; 53: 534–543. 4 Vogel SB, Rout WR, Martin TD, Abbitt PL: Esophageal perforation in adults: aggressive

Open access

: fifth edition. Crit Care 2019; 23: 98. 11 Riskin DJ, Tsai TC, Riskin L, et al. Massive transfusion protocols: the role of aggressive resuscitation

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Anikó Berencsi, Edit Dósa, Balázs Nemes, Kálmán Hüttl, Péter Legeza, Zoltán Oláh, Vera Kristóf, György Acsády, and Péter Sótonyi

EG, Dym RJ, et al.: A new method for aggressive management of deep vein thrombosis: retrospective study of the power pulse technique. J Vasc Interv Radiol 2006; 17: 1043–1049 19

Restricted access

KP, et al. Giant radicular cyst of the maxilla. BMJ Case Rep. 2014; 2014: bcr2014203678. 6 Sankar D, Muthusubramanian V, Nathan JA, et al. Aggressive

Open access