Search Results

You are looking at 41 - 50 of 159 items for :

  • "arrhythmia" x
  • All content x
Clear All

167 171 Fleg JL, Kennedy HL: Cardiac arrhythmias in a healthy elderly population. Detection by 24-hour ambulatory electrocardiography. Chest 81, 302–307 (1982

Restricted access

Bevezetés: A spontán események monitorozásának kiterjesztése loop recorder beültetésével megnövelheti a definitív diagnózisok arányát a syncope kivizsgálása során. Célkitűzés: A szerzők retrospektív obszervációs vizsgálatban kívánták meghatározni az implantálható loop recorder diagnosztikus teljesítményét a syncope kivizsgálásában a mindennapi klinikai gyakorlat körülményei között. Módszer: A szerzők kardiológiai osztályán 2005 és 2014 közötti időszakban ismeretlen eredetű ismételt syncope miatt loop recorder beültetésen átesett összes beteg elektronikus adatbázisban tárolt adatait elemezték. Eredmények: A vizsgált időszakban 52 loop recorder beültetés történt. A monitorozás átlagosan 167 (±136) napja alatt 36 (69,2%) diagnosztikus esemény történt. Az események kétharmadában, azaz az összes vizsgálat 46,2%-ában a monitorozás arrhythmiás mechanizmust igazolt, amely ezen esetekben definitív terápiát tett lehetővé. Ebben a válogatott betegcsoportban az életkor, az ismert kockázatprediktorok és a syncopét kísérő trauma nem mutattak összefüggést az eszméletvesztés mechanizmusával. Következtetések: A loop recorder használatával a mindennapi gyakorlatban elért magas diagnózisarány összhangban van a klinikai vizsgálatok eredményeivel, ami alátámasztja a módszer korai alkalmazását a syncope kivizsgálási menetében. Orv. Hetil., 2015, 156(15), 609–613.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Gellér, Szabolcs Szilágyi, Katalin Solymossy, Marianna Srej, Endre Zima, Tamás Tahin, and Béla Merkely

Az idiopathiás fascicularis kamrai tachycardia fontos és nem nagyon ritka szívritmuszavar specifikus EKG-jelekkel és terápiás lehetőségekkel. A kamrai tachycardia EKG-képe relatíve keskeny QRS-morfológiát mutat a jobb-Tawara-szár-blokk morfológiájával. A QRS-tengelyállás attól függ, hogy melyik fasciculus része a reentry körnek. Baltengely-deviáció van jelen bal posterior fascicularis tachycardia, jobbtengely-deviáció bal anterior fascicularis tachycardia esetén. Bal septalis fascicularis tachycardia együtt járhat normális tengelyállással is. A fascicularis tachycardiák általában strukturális szívbetegség nélkül alakulnak ki. A fascicularis tachycardiák egyik fontos ismérve, hogy verapamilkezelésre jól reagálnak. Néhány esetben intravénás adenozin is hatékony lehet a ritmuszavar terminálásában. A fascicularis tachycardiában szenvedő betegek nagy részében sinusrhythmusban és a kamrai tachycardia alatt is a QRS-t megelőző preszisztolés vagy diasztolés potenciál regisztrálható, amely feltehetően a Purkinje-rostokból ered. Ez az úgynevezett P-potenciál szolgál segítségül a leghatékonyabb terápia, a katéterablatio során. A ritmuszavar azonnali felismerése és megfelelő helyre történő irányítása azért fontos, mert a ritmuszavar kitűnően ablálható, és az ablatio kuratív. Áttekintésünkben három fiatal idiopathiás fascicularis tachycardiában szenvedő betegünk kórtörténetét és sikeres ablatióját írjuk le, és az esetek kapcsán foglaljuk össze a speciális ritmuszavarral kapcsolatos jelenlegi ismereteinket.

Open access

–218. 2 Rosenbaum DS, Jackson, LE, Smith JM, et al. Electrical alternans and vulnerability to ventricular arrhythmias. N Engl J Med. 1994; 330: 235–241. 3 Lewis T. Notes

Restricted access

Pleşka, Luminita, Cuparencu, B., Safta, L., Arustei, V., Rossi, F. R.: Influence of central and intravenous administration of drugs on cardiac arrhythmias induced by peripheral mechanism in anesthetized rats

Restricted access

., Marmo, M.: Do the central beta 2-adrenoceptor play any role in the genesis of centrogenic cardiac arrhythmias in anesthetized rats? Curr. Ther. Res. 49 ,282-289(1991). Do the central beta 2-adrenoceptor play any role in the

Restricted access

Abstract

There is hardly a symptom that has impressed patients and physicians since ancient times more than an irregular heartbeat. In most cases, atrial fibrillation is the cause of the rhythm disturbance. However, it took many centuries before we were able to clearly understand fibrillation and to counteract it efficiently. The history of arrhythmia therapy with drugs is long and fascinating. Digitalis was probably the first “antiarrhythmic”. It was discovered by Leonhart Fuchs in the 16th century and introduced in the clinical practice by William Withering from Birmingham. Today's rhythm agents are of a much later date. Quinidine, an optical isomer of quinine, became clinically available in 1918. Other antiarrhythmic drugs were only developed in the 60s and 70s of the previous century, e.g. disopyramide, beta-receptor blockers, propafenone, flecainide, amiodarone, adenosine, ibutilide, and dofetilide. Among the latest commercially available antiarrhythmic substances are dronedarone and vernakalant, which were clinically introduced in 2009 and 2010, respectively. Thanks to the further development of innovative pharmaceuticals and modern electrotherapeutic methods, it can be expected that the previously therapy-resistant cases of atrial fibrillation will be lastingly reduced.

Restricted access

Sudden cardiac death (SCD) remains the leading cause of death in industrialized world. The majority of SCD is caused by ventricular fibrillation associated with structural and/or ischemic heart disease. Ventricular fibrillation represents the final common pathway for SCD and, thus, is an attractive target for ablation. According to class I recommendation level of evidence A, an implantable cardioverter defibrillator (ICD) should be implanted for such patients [1]. Other than programmed electrical extrastimulus technique, isoproterenol infusion is commonly used in invasive cardiac electrophysiology labs for arrhythmia induction. We hereby report a rare case of transient coronary spasm during isoproterenol infusion for ventricular tachycardia induction testing.disorder is very rare and usually appears in middle aged patients. It is a clinical diagnosis. It could cause a variety of symptoms, especially, acute appendicitis and unidentified lesion in the right iliac fossa. According to the reasons, it could be just a curiosity without any relevancy or the sign of a malignant lesion with bad prognostic factors. The histopathological findings prove the origin.

Open access

., Ataullakhanova, D. M.: Long-term application of warfarin or acenocoumarol in patients with fibrillating arrhythmia: the effects compared. Klin. Med., 2005, 83 , 24–27. Ataullakhanova D. M

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Tóth, Edina Nagy-Baló, Attila Kertész, Marcell Clemens, Csaba Herczku, Diana Tint, Csaba Kun, István Édes, and Zoltán Csanádi

A pitvarfibrilláció transzkatéteres kezelésére számos rádiófrekvenciás hőablatión alapuló technikát dolgoztak ki az utóbbi 10 év során. Újabban a fagyasztással, a pulmonalis vénák krioballonos izolálásával elért eredmények a rádiófrekvenciás technikákéhoz hasonló hatékonyságot mutatnak az életet leginkább veszélyeztető szövődmények csökkenése mellett. Dolgozatunkban saját eredményeinkről számolunk be a mintegy egy év alatt végzett krioballon-ablatio alapján az első 55 betegen. Módszer: a beavatkozást panaszos, gyógyszerrefrakter, többnyire paroxysmalisan pitvarfibrilláló betegeken végeztük, akiknek lényeges szervi szívbaja nem volt. Minden esetben az összes pulmonalis véna felkeresésére és izolálására törekedtünk 28 mm átmérőjű, dupla falú ballonkatéter használatával, ami a pulmonalis vénaszájadék közelében felfújva a kerülete mentén a bal pitvari szövetet akár –70 Celsius-fokig hűtve megszünteti annak elektromos aktivitását. A beavatkozás alatt heparint, utána orális antikoagulánst alkalmaztunk. A fél éves utánkövetés során EKG-t, 24 órás EKG-Holtert és transztelefonos EKG-monitort használtunk a ritmus monitorozására. Eredmények: 55 betegen (18 nő; életkor 56±33,64 év) 192 pulmonalis véna közül 165 (86%) izolációját sikerült elérnünk a beavatkozás során. Valamennyi pulmonalis vénát 37 betegben (67%) sikerült izolálni. A beavatkozási idő 155,67±100,66 perc (átlag±SD), az átvilágítási idő 34,04±31,89 perc volt. A 6 hónapos utánkövetésnél 34 beteg közül 24-nél (70%) sikerült teljes aritmiamentességet (17 beteg) vagy a ritmuszavar szignifikáns csökkenését (7 beteg) elérnünk. Következtetések: kezdeti tapasztalataink alapján a krioballonos pulmonalis vénaizolálás a rádiófrekvenciás ablatiónál egyszerűbb módszer, ahhoz hasonló eredményességgel a pitvarfibrilláció kezelésére.

Restricted access