Search Results

You are looking at 41 - 50 of 118 items for :

  • "questionnaire survey" x
  • All content x
Clear All
Educatio
Authors: Gabriella Pusztai, Klára Kovács, and Roland Hegedűs

Absztrakt:

A felsőoktatásból lemorzsolódott hallgatókról hajlamosak vagyunk sztereotípiák mentén gondolkodni, s a legutóbbi évekig a hazai szakirodalom is ritkán foglalkozott velük. A leggazdagabb statisztikai adatbázisok alapján is talányos marad a kép a felsőoktatási tanulmányok félbehagyásáról, mert a képzés félbehagyásának a tanulmányi rendszerekben megjelölhető okai nem tükrözik a realitást, s az egyes évfolyamokat követő panelvizsgálatokból épp a lemorzsolódók válaszai hiányoznak. Ennek a problémának nyomába eredve a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központjának (CHERD-H) kutatói először a lemorzsolódott hallgatók interjús (20 interjú), majd ennek tapasztalataira építve kérdőíves (605 fő) vizsgálatát végezték el, s az adataikat összevetették a teljes körű hallgatói statisztikai (FIR, FELVI), valamint a perzisztens és lemorzsolódási rizikóval küzdő hallgatók kérdőíves adatbázisaival (PERSIST 2019, N = 2000). Mivel az anyagi okok, a költségtérítési kötelezettség szerepe vitathatatlan a lemorzsolódásban, az önköltséges hallgatók helyzetét és összetételét is megvizsgáltuk (30 interjú, FELVI-adatok). A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a lemorzsolódott hallgatók heterogén tábort alkotnak, s a különböző társadalmi és képzési csoportokat különböző arányban és különböző okok miatt fenyegeti a lemorzsolódás veszélye. Az egyéni szintű okok mellett a felsőoktatás rendszerszintű jellemzői is felelősek a lemorzsolódás növekedéséért, sőt, a kedvezőtlen társadalmi státusúak nagyobb arányú lemorzsolódásáért is.

Open access

A stressz olyan rizikófaktor, amely életminőségünket és egészségünket veszélyezteti. Különösen érintettek bizonyos foglalkozási csoportok, mint például az egészségügy. Célkitűzés: A szerzők az ápolók észlelt stresszterheltségét és copingstratégiáit, valamint pszichoszomatikus egészségét vizsgálták. Módszer: A kérdőíves adatfelvétel a Szegedi Tudományegyetem diplomás ápoló szakára járó 208 hallgató körében történt; a minta 136 levelező és 72 nappali tagozatos hallgatóból állt. Az önkitöltéses kérdőív kiterjedt a pszichoszomatikus tünetekre, a copingstratégiákra és a stresszterheltségre. Eredmények: A magas stressz-szintű és gyakori tünetképzéssel jellemezhető egyének sokkal gyakrabban alkalmaztak nem adaptív copingtechnikákat; a viszonylag alacsonyabb stressz-szintű és kevesebb tünettel rendelkezőkre viszont nem az aktív copingmódszerek alkalmazása, hanem a nem adaptív módszerek hiánya volt jellemző. Következtetések: Mindezek alapján a szerzők arra következtetnek, hogy a mintában részt vevő leendő diplomás ápolók pszichoszomatikus veszélyeztetettsége igen nagy, hiszen kevéssé hatékonyan alkalmaznak olyan copingtechnikákat, amelyek nemcsak a problémamegoldást célozzák, hanem saját egészségüket is védik. Orv. Hetil., 2012, 153, 1225–1233.

Restricted access

Az anorexia nervosa előfordulása magas az evészavarok szempontjából nagy kockázatú populációnak számító sportolók körében, amit anorexiaatlétika néven jegyez az irodalom. Célunk az evészavarok prevalenciájának felmérése a magyar élsportolók között. Betegek és módszerek: A 2008-ban megrendezésre kerülő olimpia előtt több magyarországi edzőtáborban kérdőíves vizsgálatot végeztünk: demográfiai és edzési adatok, anorexianervosa-felmérő teszt (ANIS) és bulimianervosa-felmérő kérdőív (BITE). Az adatokat SPSS programcsomag segítségével dolgoztuk fel. Eredmények: A különböző sportágakban (kajak-kenu, öttusa, kézilabda, kosárlabda, röplabda, súlyemelés) a 72 sportoló életkorátlaga 22±4,9 év. Testtömegindex-átlag (22,15±2,12 kg/m 2 ) a normáltartományban. Tizenkettő (16,7%) klinikai anorexia nervosa és 5 (6,9%) klinikai bulimia nervosa prevalencia. Legalább egy kóros tünet 73,6%-ban fordult elő az egész populációt tekintve. A sportolók közel egyharmada (29,2%) több alkalommal is átélt mély depresszív hangulatot, de biztosan egy letargiás epizódról 27 (37,5%) sportoló számolhat be. A súlyemelő-, a röplabda- és az öttusasportág versenyzői voltak inkább érintettek. Következtetések: Az átlagpopulációhoz viszonyítva a sportolók körében közel négyszeres az evési attitűdök és a klinikai evészavarok előfordulási gyakorisága, ami korrelál a nemzetközi adatokkal. Kiemelkedő a depressziós tünet gyakorisága, amelynek háttértényezői további részletes vizsgálatokra sarkallnak.

Restricted access

felhasználásának etikai kérdései Magyar Pszichológiai Szemle 62 429 – 448 . [4] Hrobjartsson , A. , Norup , M. 2003 The use of placebo interventions in medical practice — a national questionnaire survey of Danish clinicians Eval. Health Prof. 26

Restricted access

Bevezetés: Az orvostanhallgatók jóllétének vizsgálata nagy hangsúlyt kap napjaink egészségtudományának szakirodalmában. A hallgatói kiégés és a tanulmányok iránt mutatott elkötelezettség rizikó- és protektív tényezőinek feltárása, valamint egyetemi teljesítményt befolyásoló értékük kiemelkedő. Célkitűzés: Jelen kutatás célja feltérképezni az orvostanhallgatók kiégésének szintjét, a tanulmányok iránti elköteleződésük mértékét, és megvizsgálni a kiégés, az elkötelezettség és az iskolai teljesítmény között lévő kapcsolatot. Módszerek: Önkéntes, anonim kérdőíves kutatásunkat 2–4. évfolyamos orvostanhallgatók körében végeztük két magyarországi orvosi egyetemen, 2009-ben (N = 230; 59,1% nő; átlagéletkor = 22,3±2,1 év). A kiégés mérésére a Maslach Kiégés Teszt hallgatói változatát (MBI-SS) használtuk, a tanulmányok iránti elköteleződést pedig az Utrechti Munka Iránti Elkötelezettség Skála (UWES-S) hallgatói változatával mértük. Eredmények: A kimerülés magas szintet mutatott (M = 15,8±5,9), a hallgatók 19,7%-a a magas kockázatú csoportba tartozott. A cinizmus nem mutatott magas szintet (M = 3,6±4,1), csupán a hallgatók 1,8%-a veszélyeztetett ebből az aspektusból. A személyes hatékonyságérzetre vonatkozóan (M = 23,5±6,0) mérsékelt a veszély, 4,7%-uk érez jelentős hatékonyságcsökkenést. A tanulmányok iránti elköteleződés igen pozitív képet mutat: az odaadás jellemző a hallgatókra (M = 12,49±3,3), hasonlóan az elmerüléshez (M = 10,57±3,4). A Lelkesedés-alskála kevésbé mutatott magas szintet (M = 9,2±3,3). Az elköteleződés skálái negatívan korreláltak a kiégés skáláival, pozitívan az iskolai teljesítménnyel. A kiégés iskolai teljesítményt bejósló ereje nagyobb, mint az elkötelezettségé. Következtetések: Bár az elköteleződés szintje magasnak bizonyult a hallgatók körében, emellett fontos felismerni a kiégés jeleit, és különösen az érzelmi kimerülést mérsékelni. Eredményeink alátámasztják azt az igényt, hogy az orvostanhallgatók mentálhigiénéjével már az egyetemi évek alatt foglalkozni kell.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Regina Molnár, Zoltán Sági, Zsuzsanna Fejes, Kálmán Törőcsik, Béla Köves, and Edit Paulik

Absztrakt:

Bevezetés: Az orvos és betege közötti konzultáció napjainkban már nem korlátozódik a szóbeli, személyes találkozóra; számos új technikai lehetőség kínálkozik a kapcsolattartásra. Célkitűzés: Kutatásunk célja volt megvizsgálni, hogy két személyes konzultáció között milyen módon kommunikál egymással orvos és betege, valamint hogyan szeretnék a betegek szükség esetén orvosukat elérni. Módszer: Egy budapesti szakrendelőben várakozó potenciális betegek körében kérdőíves felmérést végeztünk, amely az alábbi kérdéscsoportokra épült: orvoshoz fordulási szokások, szakorvossal való kommunikáció módja, technikai eszközök használata és szociodemográfiai adatok. Statisztikai analízis: Egyszerű leíró jellegű elemzéseket, khi-négyzet-próbát és bináris logisztikus regressziót alkalmaztunk. Eredmények: A résztvevők (260 fő) 36,2%-a férfi, 63,8%-a nő volt. Minden negyedik betegre jellemző volt, hogy két személyes konzultáció között egyáltalán nem lépett kapcsolatba az orvosával. A többiek – tekintettel a különböző szociodemográfiai csoportokra, jelentősebb különbség nélkül – szükség esetén vonalas telefonon elérték az asszisztenst vagy közvetlenül orvosukat is; esetleg mobiltelefonon is. A betegek kétharmada több személyes konzultációt szeretne orvosával, fele szívesen írna e-mailt neki, harmada mobilon is hívná orvosát, ha lehetősége lenne rá. Több személyes konzultációt szeretnének dominánsan a férfiak, kisebb arányban az elváltak, az özvegyek, a szakmunkás-végzettségűek. Minden második beteg szívesen váltana e-mailt orvosával, főleg a fiatalok és a magasabb iskolai végzettségűek. Következtetés: A betegeknek az orvossal való szükséges konzultációra vonatkozó preferenciái szociodemográfiai csoportok szerint különböznek. Figyelembe véve eredményeinket, a feltételek megteremtésével a járóbeteg-rendelések hatékonyságát növelni lehetne. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2136–2143.

Restricted access

A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.

Restricted access

A káros szenvedélyek kezelése és megelőzése kiemelt népegészségügyi prioritás a modern társadalomban. Az orvosi gyakorlatban a biokémiai folyamatokkal összefüggésben egyre nagyobb szerepet kap az addikcióra hajlamosító személyiségjegyek feltérképezése, mint amilyen a belső/külső kontroll. A belső kontrollal rendelkező egyének például jobban odafigyelnek egészség-magatartásukra; hiánya viszont rontja a stresszoldás hatékonyságát, ami növeli a szerfogyasztáshoz fordulás valószínűségét. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja, hogy megvizsgáljuk a serdülő fiatalok körében a szerfogyasztás (az életprevalencia és az aktuális szerfogyasztási státus) összefüggését a belső/külső kontrollal. Módszer: Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14–21 év, átlag: 16,5 év, szórás: 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő szerfogyasztási mutatók és a független változóként alkalmazott belső/külső kontroll skálapontok közötti összefüggéseket a logisztikus regresszió segítségével kiszámolt esélyhányadosok igazolták, míg a nem kontrollváltozóként fordult elő. Eredmények: A fiúk körében a belső, a lányok körében pedig inkább a külső kontroll alskálájának a pontszámai voltak nagyobbak. A külső kontroll növelte, a belső kontroll viszont csökkentette a szerfogyasztás esélyét, azonban a belső/külső kontroll jelentősége az egyes szerfogyasztási típusoknak és a prevalenciaértékeknek megfelelően is eltéréseket mutatott. A dohányzás esetében a kipróbálást, a marihuánafogyasztás esetében viszont az aktuális szerfogyasztást befolyásolta, és amíg előbbinél a nem egyáltalán nem játszott szerepet, addig az utóbbinál meghatározó volt. Következtetések: Mindezek azt sugallják, hogy a magatartáskontroll igen fontos szerepet tölthet be a szerfogyasztás serdülőkori megelőzésében. Ennek fejlesztésére kiválóan alkalmasak a kognitív terápiás módszerek, s az ezeket hatékonyan kiegészíthető autogén relaxációs tréningek is. Orv. Hetil., 2011, 152, 331–337.

Open access

Az epidemiológiai elemzések egyik fontos feladata az egészség megőrzését támogató védőfaktoroknak a felkutatása. Ilyen protektív tényező a vallás, amely az egészségi állapot mindhárom – testi, lelki és szociális – dimenziójára kihat, többek között hosszabb élettartammal, jobb egészségiállapot-mutatókkal és életminőséggel, kevesebb szorongással, depresszióval és öngyilkossággal, hatékonyabb megküzdési stratégiákkal hozható kapcsolatba a vallásosság. Serdülők egészségével kapcsolatban ma még kevés vizsgálat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy a serdülők körében vizsgálja vallásosságuk, valamint pszichikai egészségük összefüggéseit. A vallásosság esetében egyaránt bevontuk a vallási hovatartozás, a vallásosság szubjektív mértéke, valamint a vallásgyakorlás aktivitási mutatóit, míg az egészségiállapot-mutatók között szerepelt a depressziós tünetegyüttes gyakorisága, az élettel való elégedettség és a saját egészség megítélése. Módszer: Kérdőíves adatfelvételünk során 881 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14–20 év, átlag: 16,6 év, szórás: 1,3 év, a minta 44,6%-a lány). A függő változóként szereplő egészségiállapot-mutatók és a független változóként alkalmazott vallásosságváltozók közötti összefüggéseket a logisztikus regresszió segítségével kiszámolt esélyhányadosok igazolták. Eredmények: Adataink azt mutatják, hogy a depressziós tünetek gyakoriságára hat legkevésbé a fiatalok vallásossága, míg az egészségüket jobbnak ítélték, és életükkel is elégedettebbek azok, akik vallásosként határozzák meg magukat, illetve ténylegesen el is járnak vallási közösségekbe. A lányok nagyobb mértékben tartoznak felekezethez, és az élettel való elégedettségükre, valamint az egészségük önértékelésére is jelentősebben kihat vallásosságuk. Következtetések: A vallásosság a serdülők körében is meghatározó a fiatalok pszichikai egészségére a depresszió kivételével. További vizsgálatok szükségesek a serdülők egészségi állapotára ható védőfaktorok elemzéséhez.

Open access

Elméleti háttér: A kardiológiai rehabilitációt igénylő betegek száma folyamatosan növekszik. A rehabilitációs folyamat eredményességét és hatékonyságát a kardiológiai betegek pszichés státusza is befolyásolhatja. Cél: A tanulmány célja egy, a kardiológiai betegek pszichés státuszára vonatkozó empirikus vizsgálat eredményeinek bemutatása és a rehabilitáció aspektusából történő elemzése. Módszerek: Kardiológiai rehabilitációs osztályon ápolt betegek körében (49 fő) végzett, nem reprezentatív kérdőíves vizsgálat. A pszichés státusz vizsgálatára a WHO Jól-lét Indexet, a Beck Depresszió Kérdőívet, a Betegségteher Indexet, az Életesemény Hatás Skálát, a Diszfukcionális Attitűd Skálát, a Harag és Düh Kifejezési Mód Skálát, valamint a Megküzdési Módok Kérdőívet használtuk. Eredmények: A kardiológiai betegek szubjektív jólléte szignifikánsan rosszabb (p < 0,001) az országos adatoknál. A depresszió esetében a férfiak átlaga (5,79 ± 5,07) szignifikánsan kedvezőbb (p = 0,007) az országos minta vonatkozó átlagánál (8,51), miközben a nők átlagának (9,25 ± 5,95) eltérése nem szignifikáns. A betegségteher mintánkban közepes mértékű (47,62 ± 15,03) és elsősorban instrumentális formában jelentkezik. A megkérdezettek közel harmadánál (28,9%) mérsékelt vagy erős poszttraumás stresszhatás volt azonosítható. A leggyakrabban azonosítható diszfunkcionális attitűd a „fokozott környezeti elvárások” (férfiak: 35,48%, nők: 52,94%). A Harag és Düh Kifejezési Mód Skála düh-elfojtási dimenziójában magas értékeket mértünk (férfiaknál 25,33 ± 4,34; nőknél 22,56 ± 4,86). A megkérdezettekre a problémaközpontú megküzdési stratégia jellemzőbb, de válaszadóink az országos átlaghoz képest közel háromszoros arányban próbálták a stresszkeltő élethelyzeteket egészségkárosító (pl. szerhasználat) viselkedéssel enyhíteni. Következtetések: A fenti eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a kardiológiai betegek pszichés státuszának javításához érdemes volna pszichológiai, tanácsadási módszereket alkalmazni.

Restricted access