Search Results

You are looking at 41 - 50 of 77 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Antal-Szalmás, Gergely Ivády, Attila Molnár, Zsuzsa Hevessy, Valéria Kissné Sziráki, Anna V. Oláh, Ágota Lenkey, and János Kappelmayer

Bevezetés: A szerzők a laboratóriumi diagnosztikai tevékenység hatékonyságát jellemző paraméter, az ún. „turnaround time” meghatározására alkalmas számítógépes programot dolgoztak ki laboratóriumukban. A turnaround time a minta laboratóriumba való beérkezése és az orvosi validálást követő eredménykiadás között eltelt idő, mely jól jellemzi az eredménykiadás hatékonyságát, és ezért a laboratóriumok működésének fontos minőségügyi paramétere. Módszer: Analízisük során a sürgős, rutin- és speciális vizsgálatokat külön kezelve 6 hónap adatait dolgozták fel, és a turnaround time medián, 5- és 95-percentil értékeit adták meg. Meghatározták emellett a maximálisnak definiált turnaround time értéket (sürgős 1 óra, rutin 4 óra, speciális 2–14 nap) meghaladó turnaround time értékű vizsgálatok („kiesők”) arányát is az összes vizsgálati számra vonatkoztatva. Eredmények: A sürgős vizsgálatok esetében a medián turnaround time 9–70 perc, a rutinvizsgálatoknál pedig 33–190 perc között volt. A speciális vizsgálatok jóval heterogénebb képet mutattak, és általában megállapítható volt, hogy a kis mintaszámú, nem automatizált, immunkémiai és hemosztázis-tesztek esetében magas a turnaround time értéke és a kiesők aránya. A rutinvizsgálatok longitudinális analízise egyértelműen mutatta, hogy 2006 első félévében javultak a vizsgálatok turnaround time értékei a laboratórium valamennyi részlegén. A turnaround time hosszát befolyásoló egyik lényeges paraméter az orvosi validálás ideje, ami jelentősen csökkenthető egy autovalidáló program segítségével. A szerzők adatai alapján az autovalidálás bevezetése akár 1–2 órával is csökkentette a rutinvizsgálatok medián turnaround time értékeit. Az alkalmazott számítógépes program alkalmas akár a mintaszállítás effektivitásának jellemzésére is, amit a szerzők két különböző mintaszállítási infrastruktúrával rendelkező sürgősségi részlegük összevetésével mutattak be. Következtetések: Az itt ismertetett turnaround time analízis az általános rutin része a világ fejlettebb országaiban tevékenykedő diagnosztikai laboratóriumokban, ugyanakkor az első ilyen próbálkozást jelenti Magyarországon.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Tóth, Ágota Lenkey, Anna V. Oláh, Julianna Köteles, Valéria Kissné Sziráki, Adrienne Kerényi, and János Kappelmayer

Bevezetés: A laboratóriumi hibák jelentős része a preanalitikai fázisban következik be. Célkitűzés: A szerzők a rutin és sürgősségi laboratóriumi diagnosztikában a laboratóriumon belüli preanalitikai hibák előfordulását vizsgálják egy regionális klinikai laboratóriumban, továbbá bemutatják egy korszerű mintaszállítási mód, a pneumatikus csőpostarendszer hatását a leletátfordulási időre és a vizsgálati eredményekre. Módszer: Meghatározzák a preanalitikai hibák és a vizsgálatok visszautasításának arányát, a csőpostarendszer működési jellemzőit, összehasonlítják a csőpostával és hagyományosan szállított mintákban a hemolízis és a thrombocytaaktiváció mértékét. Eredmények: Az egyes preanalitikai hibák aránya 1% alatti, a vizsgálatok visszautasításának fő oka szérumminták esetén a hemolízis, alvadásgátolt mintáknál az alvadékosság és a citráttúlsúly volt. A csőpostával történő szállítás bevezetése jelentősen gyorsabb mintaszállítást, jóval egyenletesebb mintabeérkezést és -feldolgozást eredményezett, így a rutin és a sürgős minták esetén is rövidült a leletátfordulási idő. Következtetések: A nagy kórházi rendszerekben az autovalidálás használata és a preanalitikai hibák kontrollálása a laboratóriumi eredmények megbízható és gyors szolgáltatásához elengedhetetlen, amelyhez további jelentős segítség a pneumatikus csőpostarendszer. Orv. Hetil., 2014, 155(28), 1113–1120.

Restricted access

Az R-klasszifikáció a rosszindulatú tumoros betegek terápia utáni tumorstátusának leírására szolgál. Sokan félreértik vagy félreértelmezetten alkalmazzák a diagnosztikus munka során, illetve az is előfordul, hogy megannyi szakmai ajánlás ellenére nem vált a mindennapi rutin részévé. Egyszerűsége ellenére az R-klasszifikáció megadása nemcsak a reszekciós szélek tumoros érintettségének megítélését jelenti, hanem figyelembe veszi a nyirokcsomó- és távoli áttéteket is, azaz a beteg tumorát annak teljes kiterjedésében vizsgálja, így az egyik legmegbízhatóbb prognosztikus marker. A legfontosabb, hogy a beteg kezelésében közreműködő kollégák (sebész, patológus, onkológus, radiológus) ugyanazt értsék az általában a patológus által megadott R-státuson, ez előfeltétele a minőségi betegellátásnak. Ez a tanulmány ismerteti az R-klasszifikáció megadásának tematikáját és a rutinmunka során felmerülő bizonytalanságokra próbál megoldásokat találni. Orv. Hetil., 2011, 152, 2086–2090.

Restricted access

Ismeretes, hogy az újszülöttek, illetve a csecsemők néhány hónapos korig a kezük ügyébe kerülő testrészeket és tárgyakat megfogják. A szerző rutin-ultrahangvizsgálatok során az utolsó trimeszterben lévő magzatok fogóreflexének érvényesülését a méhben véletlenszerűen figyelte meg. Hat magzat a köldökzsinórját, egy a scrotumát és egy a péniszét fogta meg. Színkódolt Doppler ultrahangkészülékkel vizsgálva, az arteria umbilicalis véráramlás-sebesség hullámformáiban a leszorítás másodpercekig tartó átmeneti zavart okozott. Ezután a magzatok a köldökzsinórt elengedték. A napokkal-hetekkel később világra jött újszülöttek egészségesek voltak. A szerző következtetése, hogy a magzat fogóreflexének aktivitása csupán egy ártalmatlan, átmeneti epizód a magzat életében. A fogóreflexnek csupán etológiai jelentősége van, bizonyítja a prae- és postnatalis aktivitás átmenetét. A fogóreflex sztereotip ismétlődése a magzatokban, újszülöttekben és csecsemőkben bizonyíték a genetikailag örökölt mivoltra.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Erdélyi, János Kiss, and Ákos Zahár

Hazánkban az elmúlt években évente átlagosan 2000–2500 új tbc-s beteget regisztráltak. A betegség gyakorisága az utóbbi 10 évben folyamatosan csökkent: incidenciája 2000-ben 36/100 000 volt, 2005-ben mindössze 20, 2006-ban 18,8 megbetegedés jutott 100 000 lakosra. Az extrapulmonalis esetek rendkívül alacsony gyakorisága, a lassan induló, szegényes tünettan miatt a specifikus ízületi gyulladás diagnosztikája nem képezi a mozgásszervi betegekkel foglalkozó szakrendeléseken a mindennapi rutin részét. A pontos diagnózis felállításához és a sikeres kezeléshez számos szakma – esetünkben ortopéd sebész, radiológus, infektológus, pulmonológus, mikrobiológus, urológus – együttműködésére van szükség. A szerzők cikkükben bemutatják egy 19 éves férfi beteg két éve fennálló csípőízületi panaszai hátterében talált tuberkulózis diagnosztikai és kezelési lépéseit.

Restricted access

Az alultápláltság – kóros tápláltsági állapot – jelentős többletterhet generál a betegellátásban. A malnutritio különböző formáinak felismerése és kezelése olykor nem egyszerű feladat a kórházi „rutin” során, pedig ahhoz, hogy a kezelési hatékonyságot javítani lehessen, fontos ismeretük és felismerésük. A dolgozat célja az alultápláltság, malnutritio különböző formáinak és azok differenciált vizsgálatának áttekintése. Ezen állapotok felismerésének, szofisztikált vizsgálatának és nyomon követésének ajánlható módja az ismert és következetesen használt klinikai módszerek és a bioelektromos impedanciaanalízis együttes alkalmazása. A tápláltsági állapot és a vele szoros összefüggést mutató testösszetétel rutinszerű vizsgálata és követése jelentős segítséget jelent a malnutritio felismeréséhez és kezeléséhez; alkalmazásának nincs tényleges akadálya napjaink hazai klinikai gyakorlatában. Orv. Hetil., 2014, 155(51), 2016–2020.

Open access

Absztrakt

A szerzők fiatal nőbeteg műtéti megoldását ismertetik, akinél súlyos fokú palmaris hyperhidrosis miatt végeztek szimultán bilateralis mellkasi sympathectomiát VATS-módszerrel. Bemutatják az alkalmazott anaesthesiologiai és műtéttechnikai lépéseket. Az 55 perces műtét során végzett Th2-Th3-as ganglionectomia, illetve az érintett sympathicus köteg eltávolítását követően betegük zavartalan kórlefolyás után panaszmentessé vált, hyperhidrosisa megszűnt. Az endoscopos (VATS) thoracalis sympathectomia rutin eljárás súlyos fokú felső testféli (palmaris, axillaris, facialis) hyperhidrosis kezelésére. Kétoldali érintettség esetén racionális elképzelés az egyidejű bilateralis megoldás, melyet a szerzők az alkalmazott VATS-technikával eredményesen végeztek. Röviden vázolják a hyperhidrosis sebészi kezelésének előzményeit. Véleményük szerint a bilateralis megjelenésű kóros izzadékonyság műtéteit, a nemzetközi szakirodalom adataival egybevágóan, célszerűnek látják egy ülésben mindkét oldalon elvégezni. A módszer biztonságos, kellő hatással bír, emellett rövidebb kórházi tartózkodást igénylő eljárás.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Hajnalka Andrikovics, Anikó Szilvási, Nóra Meggyesi, Viktória Király, Gabriella Halm, Sándor Lueff, Sarolta Nahajevszky, Gábor Mikala, Andrea Sipos, Nóra Lovas, Zoltán Csukly, Zoltán Mátrai, Júlia Tamáska, Attila Tordai, and Tamás Masszi

A myeloproliferatív szindróma a hematopoietikus őssejt klonális zavara, amelynek kialakulásában feltehetően részt vesz a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutációja. Az aktiváló mutáció előfordulási gyakorisága az eddigi adatok szerint polycytaemia verában 80%, essentialis thrombocythaemiában 35%, krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 50% körüli értékeket mutat. A fent említett kórképek diagnózisa eddig szekunder faktorok kizárásán, valamint csontvelő biopsziás vizsgálaton alapult. Munkánk célja egyszerű és rutin körülmények között alkalmazható molekuláris genetikai technikák beállítása volt a 2-es típusú Janus kináz gén Val617Phe pontmutáció kimutatására. Az adatok segítségével a mutáció pozitív és mutáció negatív myeloproliferatív szindrómában szenvedő betegek klinikai adatait kívántuk összehasonlítani. A Val617Phe mutáció előfordulási gyakoriságát 252 myeloproliferatív szindróma miatt gondozott beteg perifériás vérmintájából vizsgáltuk allél specifikus polimeráz láncreakcióval. Polycytaemia verában a mutáció előfordulási gyakorisága 85,4% (117/137), essentialis thrombocytaemiában 56,6% (56/99), krónikus idiopathiás myelofibrosisban pedig 87,5% (14/16) volt. A Val617Phe-pozitív polycytaemia verában és essentialis thrombocythaemiában szenvedő betegcsoportokban szignifikánsan nagyobb, a diagnózis megállapításakor mért hemoglobinszint és fehérvérsejtszám értékeket találtunk, mint a Val617Phe-negatív betegeknél. A splenomegalia és a különböző szövődmények (trombózis, vérzés, transzformáció akut leukémiába) előfordulási gyakorisága nem tért el szignifikánsan a Val617Phe-pozitív, illetve negatív csoportok között. Összefoglalásként megállapítható, hogy a 2-es típusú Janus kináz Val617Phe mutáció-analízis rutin laboratóriumban kivitelezhető, nem invazív módszer, amely nagymértékben segíti a myeloproliferatív szindróma differenciáldiagnosztikáját. Bár a Val617Phe mutáció-kimutatás pontos helye a myeloproliferatív szindróma diagnosztikai algoritmusában jelenleg még nem került meghatározásra széleskörű szakmai konszenzus alapján, a vizsgálat elvégzése javasolt ismeretlen eredetű erythrocytosis és thrombocytosis esetén.

Restricted access

A magnéziumpótlás egyre népszerűbb az egészségre és az egészséges életmódra való törekvés miatt. Nem ismertek azonban a magnéziumpótlás metabolikus hatásai egészségesekre és valamilyen betegségben szenvedők esetében. Célok: A szerzők a magnézium-malát hatását vizsgálták a kalcium- és magnéziumszintekre, az antioxidáns paraméterekre normolipidaemiás és hyperlipidaemiás patkányokban. Módszerek: A négy csoportba (kontroll, kontroll-kezelt, hyperlipidaemiás, hyperlipidaemiás-kezelt) osztott kísérleti állatok hím Wistar patkányok (n = 40; 150–200 g ttm) voltak. A kontroll- és kontroll-kezelt csoportok kontrolltápot, míg a hyperlipidaemiás és hyperlipidaemiás-kezelt csoportok zsírdús tápot (2% koleszterin, 20% napraforgóolaj, 0,5% kólsav) kaptak. A kilenc napig tartó kezelést követően automata analizátorral rutin laboratóriumi paramétereket, ICP-OES műszerrel fémiontartalmat, valamint spektrofotometriás és luminometriás módszerekkel redoxparamétereket határoztak meg. Eredmények: Kontrollállatok esetében a magnézium-malát a legtöbb esetben nem eredményezett szignifikáns változást a mért paraméterekben. A magnézium-malát-kezelés szignifikánsan csökkentette a glükózkoncentrációt, az alkalikus foszfatáz és amiláz aktivitását a hyperlipidaemiás csoportban. Szignifikánsan alacsonyabb indukált kemilumineszcenciás intenzitás volt kimutatható a hyperlipidaemiás-kezelt patkányok plazmájában és erythrocytáiban. Magnéziumpótlásra a szervek magnéziumkoncentrációja nem emelkedett meg szignifikánsan, azonban a kalcium/magnézium koncentráció aránya csökkent. Következtetések: Rövid ideig adott nagy mennyiségű magnézium hatására kontrollpatkányokban a normális homeosztázis miatt a legtöbb esetben nem változtak szignifikánsan a mért értékek, ugyanakkor a hyperlipidaemia befolyásolta a fémelem-homeosztázist, a rutin laboratóriumi paramétereket és a redoxrendszert. Bár a változások többsége kedvező volt, kiemelendő, hogy magnéziumpótlásnál körültekintően kell eljárni, különösen metabolikus eredetű betegségek esetében. Orv. Hetil., 2011, 152, 1075–1081.

Open access

A molekuláris célzott terápia – a lehetőségek bővülésével – egyre inkább szerephez jut a tüdőrákos betegek ellátásában. Ezzel együtt rendkívül fontossá vált a daganatnak nemcsak a pontos szövettani tipizálása, hanem molekuláris jegyeinek feltérképezése is. A rutin klinikai gyakorlatban citotoxikus kezelésnél betegszelekció céljából prediktív szöveti markereket még nem alkalmazunk, azonban egyre bővülnek azok a kutatási eredmények, amelyek segíthetik az onkológusokat abban, hogy egyszer majd a betegeiket egyénre szabott kemoterápiában részesíthessék. Különösen megnőhet ennek jelentősége akkor, amikor a beteg életkora, általános állapota és/vagy társbetegségei miatt a kemoterápiának még az alkalmazhatósága is megkérdőjeleződik. A tüdőrák molekuláris célzott terápiája manapság elsősorban az adenocarcinomában szenvedőknek ad reményt, az intenzív kutatások eredményeképpen azonban már körvonalazódnak további ígéretes terápiás célpontok. Napjainkban az onkopulmonológia forrongó korszakának lehetünk szemtanúi, ami minden nehézsége ellenére a tüdőrákban szenvedők és kezelőorvosaik számára egyaránt reményekkel szolgál. Orv. Hetil., 2012, 153, 909–916.

Open access