Search Results

You are looking at 41 - 50 of 56 items for :

  • "ultrahangvizsgálat" x
  • All content x
Clear All

A hepatocellularis carcinoma korai stádiumában tünetszegény betegség. A daganatszövet növekedése és az erekbe történő betörése okoz általános és lokális tüneteket. Hasi diszkomfort, cachexia, az addig kompenzált cirrhosis terápiarezisztens dekompenzációja, súlyos esetben a vena portae vagy a hepaticus vénák thrombosisa jelzi a betegség progresszióját. A laboratóriumi leletek közül a vérkép a májfunkció, a haemostasis, a szénhidrát- és a kalciumanyagcsere eredmények gyors romlása jellemző. Az etiológia tisztázásához és a magas rizikójú betegek kiszűréséhez az alkohol, a gyógyszer- és a vegyszerártalom, a B-, C-, delta vírushepatitisek, az anyagcsere-betegségek és a nem alkoholos steatohepatitis vizsgálatai vezetnek. Májgóc esetén diagnosztikus értékű a perzisztálóan magas alfa-foetoprotein, 200 ng/ml felett >90% a pozitív prediktív értéke. A mindennapi gyakorlatban ritkábban mért biomarkerek a glikozilált alfa-foetoprotein-L3 és a K-vitamin-hiány indukálta des-gamma-karboxi-protrombin. HBeAg-pozitív krónikus B-hepatitises betegekben többszörös a tumormegjelenés valószínűsége, ha C genotípusú, a precore régiójában az 1762 és az 1764 helyen kettős mutációt tartalmazó B vírussal fertőzöttek. A magas rizikójú betegeknél 6 havonta, tisztázatlan dignitású, 1 cm alatti májgóc esetén 18–24 hónapon keresztül 3-4 havonta hasi ultrahangvizsgálat és alfa-foetoprotein-mérés javasolt.

Restricted access

Absztrakt:

A féregnyúlvány diverticulitise ritka, gyakran az akut appendicitis klinikai képét utánzó megbetegedés. Klinikai jelentőségét a késői – az esetek többségében csak műtét utáni – diagnózis, a kóroki tényezőként is szereplő tumoros társbetegségek gyakorisága, valamint a heveny féregnyúlvány-gyulladáshoz viszonyított harmincszorosára emelkedett mortalitás adja. Összefoglalónkban egy eset kapcsán az irodalom áttekintésével mutatjuk be a betegség kóroktanát, klinikai megjelenését, diagnózisának és kezelésének kulcspontjait. A 65 éves nőbeteg 2 napja tartó jobb alhasi fájdalom miatt került felvételre. Az elvégzett ultrahangvizsgálat akut appendicitis lehetőségét vetette fel, melyet a klinikai kép nem támasztott alá. Kétnapos obszerváció után a panaszok konzekvens jelenléte miatt laparoszkópos explorációt végeztünk, melynek során a féregnyúlvány diverticulosisát találtuk. A szövettani vizsgálat során számos diverticulum és ulcerophlegmonosusan gyulladt appendix volt látható. A féregnyúlvány-diverticulitis a lehetséges szövődmények, az igen nehéz preoperatív diagnózis és a gyakran elnézett tumoros társbetegségek miatt a belgyógyász, a sebész, a radiológus és a patológus kiemelt figyelmére érdemes. Képalkotó vizsgálatok, illetve más okból végzett műtét során véletlenül felfedezett féregnyúlvány-diverticulosis esetén az appendix vermiformis profilaktikus eltávolítása javasolt. Orv Hetil. 2018; 159(19): 768–772.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Andrea Schöller, István Sugár, Zoltán Szeberin, Pál Ondrejka, Gábor István, and Attila Vörös

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 34 éves nőbeteg évek óta fennálló postprandialis hasi panaszai miatt elvégzett kivizsgálását és műtéti kezelését mutatják be. Az első vizsgálatok során laktózintolerancia és hiatushernia igazolódott, azonban a konzervatív therapia eredménytelennek bizonyult. CT-angiographia (CTA) és digitalis subtractiós angiographia (DSA) a truncus coeliacus nagyfokú szűkületét igazolta. A percutan transluminalis angioplastica (PTA) eredménytelen volt. A vizsgálatok megismétlése külső compressiót, ligamentum arcuatum medianum szindrómát (MALS) igazolt. Laparoscopos technikával a ligamentum arcuatum medianum átvágását végezték el. A postoperativ CTA a szűkület jelentős mérséklődését mutatta, a beteg panaszai megszűntek. Megbeszélés: A szerzők hangsúlyozzák, hogy krónikus hasi panaszok esetén hasi duplex ultrahangvizsgálat során végzett áramlásméréssel 100%-os specificitással és 83%-os szenzitivitással diagnosztizálható a betegség. A duplex ultrahang olcsóbb vizsgálati módszer, mint az esetünkben is elvégzett CTA- és DSA-vizsgálatok, amelyekre sokszor csak a panaszok hosszas fennállását követően kerül sor. Postprandialis hasi fájdalom esetén első vonalbeli vizsgálatként végzett hasi ultrahang segítségével korai diagnózishoz juthatunk. Esetükkel a szerzők felhívják a figyelmet a kórképre, valamint arra, hogy külső leszorítás esetén a ligamentum arcuatum medianum laparoscopos átvágása relatív kis megterheléssel járó hatékony módszer a nyitott műtéti megoldásokhoz képest.

Restricted access

Absztrakt:

Az újraélesztés a legsürgetőbb orvosi tevékenységek egyike, a lehető legmagasabb színvonalon történő végzése nemcsak szakmai, de etikai kötelességünk is. Mindehhez a nemzetközi szakmai társaságok, mint az Európai Resuscitatiós Tanács (ERC) vagy az Amerikai Szívtársaság (AHA) rendszeresen frissített, robusztus evidenciákon vagy (ahol ez nem elérhető) széleskörűen elfogadott szakértői konszenzuson alapuló ajánlásokat tesznek rendszeresen közzé (az érvényes, 2015-ös ERC-ajánlás kivonata magyarul is olvasható a Magyar Resuscitatiós Társaság honlapján). Az utóbbi évek-évtizedek egyik kellemetlen tapasztalata, hogy újraélesztéseink egyre nagyobb hányada nem arrhythmogen eredetű keringésmegállás: ilyenkor az ajánlások (és a józan klinikai belátás) szerint is létfontosságú az esetlegesen fennálló kiváltó okok (az ún. reverzibilis okok) keresése és hatékony kezelése, mely nélkül sikeres kimenetel kevésbé valószínű. Ebben nyújthat jelentős segítséget a már akár az újraélesztés közben elvégzett, célzott és protokollizált ultrahangvizsgálat. Cikkemben a szakirodalom és az érvényes ajánlások áttekintésével szeretném ezen eszköz jelenlegi szerepét pontosítani, amivel nem titkolt célom, hogy az átgondolt, protokollizált ultrahanghasználat mindennapos része legyen újraélesztési tevékenységünknek. Orv Hetil. 2019; 160(46): 1821–1825.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt kezelt betegek száma az utóbbi évtizedekben nőtt és az esetek is előrehaladottabbak. A belet infiltráló endometriosis legsúlyosabb szövődménye a vastagbélileus. A betegség ezen szövődményéről napjainkig 16 angol nyelvű, a betegek anamnézisét, kivizsgálását leíró esetismertetés jelent meg. Betegek: 2009 óta az I. Nőgyógyászati Klinikán endometriosissal kezelt 535 beteg közül három esetében korábban vastagbél-elzáródás miatt akut sebészeti beavatkozás történt. Eredmények: A betegek (13/21) 59%-ának anamnézisében endometriosisra utaló tünetek vagy endometriosis miatti korábbi kezelés szerepelt. A képalkotó vizsgálatok (ultrahangvizsgálat, komputertomográfia, mágneses rezonanciás vizsgálat) csak egy esetben vetették fel endometriosis gyanúját. Az esetek 61%-ában (13/21) a primer műtét előtt, 24%-ában (5/21) a műtét után történt kolonoszkópia, de egyetlen esetben sem merült fel endometriosis lehetősége. Bár minden esetben ileus alakult ki, a mucosa csupán 5%-ban (1/19) volt infiltrált. Következtetések: Fiatal nőbeteg ileusa hátterében endometriosis is állhat. A másodlagos kolonoszkópos jelek (falmerevség, megtöretés, benyomat) felismerésével a gasztroenterológus segítheti a preoperatív diagnózist, így megelőzhető a műtét felesleges kiterjesztése. Javasolt nőgyógyász bevonása a műtétbe. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1960–1966.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Weninger, Edit Várady, Giyab Omar, Imre Szabó, and Tamás Tornóczky

Absztrakt:

A hasi és retroperitonealis (például vese, máj) daganatokkal összefüggő vénás invázió viszonylag gyakori. Az elsődleges vascularis (vénás) daganatok azonban ritkák, szokatlanok. A szerzők egy 67 éves nőbeteg esetét ismertetik, akit rossz általános állapotban, icterusosan utaltak kórházba. Laboratóriumi leletei máj- és veseelégtelenséget mutattak. A hasi ultrahangvizsgálat egy nagy retroperitonealis terimét mutatott, lehetséges uterinalis eredettel. A hasi CT-vizsgálat is retroperitonealis folyamatot ábrázolt, amely magában foglalta a vena (v.) cava inferiort hasüregi vagy kismedencei tumor egyértelmű jele nélkül. A beteg rossz átalános állapotára tekintettel műtétet nem végeztek, a beteg néhány napos ápolás során meghalt. A boncolás a v. cava inferior primer leiomyosarcomáját igazolta. Szakirodalmi adatok alapján a v. cava inferior primer leiomyosarcomája kifejezetten ritka. A v. cava inferior leiomyosarcoma különböző tüneteket képes okozni, attól függően, hogy a véna melyik részét érinti a kórfolyamat. Sebészi beavatkozás a betegség korai stádiumában végezhető el, rossz prognózisú. A v. cava inferiort magában foglaló, bizonytalan retroperitonealis daganatok esetén a radiológusnak gondolnia kell a vascularis eredetű daganat lehetőségére is. Orv Hetil. 2019; 160(19): 756–761.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Garam, András Tislér, Ákos Pethő, Nóra Ledó, Ágnes Kárpáti, Ágnes Fehér, Magdolna Kardos, Judit Csomor, and István Takács

Összefoglaló. Közleményünkben egy 63 éves férfi esetét ismertetjük, aki fáradékonyság, fogyás miatt végzett laboratóriumi vizsgálatokon igazolódó veseelégtelenség és hypercalcaemia miatt került felvételre Klinikánkra. A területen végzett röntgenvizsgálaton a koponyán frontalisan és a sacrumon csonteltérések (temporofrontalisan 13 mm-es, körülírtabb, mérsékelten intenzív árnyék és az S1-es rés sclerosisa) ábrázolódtak, ultrahangvizsgálat során lépmegnagyobbodás volt látható. Tünetei hátterében endokrin vagy malignus betegség nem igazolódott. A háttérben elsősorban myeloma multiplex merült fel, ugyanakkor azt célzott vizsgálatokkal sem megerősíteni, sem kizárni nem lehetett, így csontvelő-biopszia történt. A vesefunkció-romlás okának tisztázása végett vesebiopsziát végeztünk, melynek előzetes eredménye interstitialis nephritist véleményezett óriássejtekkel. Az angiotenzinkonvertáló enzim szérumszintjének ez okból történő vizsgálata emelkedett szintet mutatott, így esetünket Boeck-sarcoidosis extrapulmonalis manifesztációjának tartottuk. Per os szteroidkezelésre a beteg tünetei egyértelmű regressziót mutattak. A csontvelő- és vesebiopszia eredménye megerősítette a Boeck-sarcoidosis diagnózisát. A sarcoidosis ezen extrapulmonalis formája hypercalcaemiával és veseérintettséggel – de tüdőérintettség nélkül – rendkívül ritka, különös tekintettel a vesét érintő formára. Hypercalcaemia nagyjából 7,9%-ban, veseelégtelenség 1,4%-ban fordul elő. Ezen eset alapján fontos hangsúlyozni, hogy a hypercalcaemia és a veseelégtelenség hátterében a gyakoribb endokrin, malignus, hematológiai okok mellett a Boeck-sarcoidosisnak is fel kell merülnie a differenciáldiagnosztika során. Orv Hetil. 2021; 162(13): 514–518.

Summary. We present the case of a 63-year-old male patient who was admitted to our Clinic with fatigue, weight loss, hypercalcemia, renal insufficiency and anemia. X-ray showed lesions on the frontal skull and sacral region. On abdominal ultrasound, splenomegaly was detected. Based on these, myeloma multiplex was the most likely initial diagnosis; this, however, could not be confirmed with targeted serum tests, therefore bone marrow biopsy was performed. To clarify the underlying cause of decreased kidney function, renal biopsy was performed, the preliminary results of which revealed interstitial nephritis accompanied by giant cells. Serum angiotensin converting enzyme level was elevated, which led to the diagnosis of Boeck sarcoidosis with extrapulmonary manifestations. Oral corticosteroid therapy was commenced that was followed by regression of the patient’s symptoms and laboratory abnormalities. Both the bone marrow and the kidney biopsies supported the diagnosis of Boeck sarcoidosis. Presentation of sarcoidosis with hypercalcemia and renal insufficiency but without the involvement of the lungs is extremely rare. Hypercalcemia occurs in about 7.9% and renal insufficiency in 1.4% of the cases. Based on this case, it is important to highlight that in the background of hypercalcemia and renal failure – beside the more frequent causes such as endocrine and hematological diseases, malignancy – one is to consider the possibility of Boeck sarcoidosis as well. Orv Hetil. 2021; 162(13): 514–518.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kincső Sára Kovács, Anna Rebeka Kovács, Balázs Harangi, Rudolf Lampé, and Péter Török

References 1 Valent S, Oláh O, Sára L, et al. Ultrasonography in the diagnosis of ovarian and endometrial carcinoma. [Az ultrahangvizsgálat szerepe a

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emil Fraenkel, György Szabó, Gabriella Lengyel, Peter Jarčuška, Ivica Lazúrová, Elek Dinya, and János Fehér

A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirrhosissal. Alkoholos eredetű zsírmájtól (AFLD) való elkülönítése néha gondot okoz. Az anamnézis ismeretében ez egyszerűbb, de ha az egyén az alkoholfogyasztásra vonatkozóan nem nyilatkozik, az elkülönítés nehézségbe ütközhet. Célkitűzés: Célunk volt a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) meghatározása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint a vizsgálat során észlelt kiugró értékek elemzése a betegek anamnézise alapján. Betegek és módszerek: A vizsgált csoportot 39 beteg alkotta, akiknél a hasi ultrahangvizsgálat a zsírmájra jellemző alaki eltérést mutatott. Közülük 21 nőbeteg és 18 férfi beteg volt. A betegeknél a CDT mérésén kívül meghatároztuk a testtömegindex- (BMI-) értéket és a HOMA-indexet. Eredmények: A betegek életkorában nem találtunk szignifikáns eltérést a nemek között. A CDT átlagértéke 2,39±0,52% volt, a férfiaknál 2,51±0,61, a nőknél 2,28±0,4; a nemek szerinti csoportfelosztásnál nem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között. A CDT-értékek eloszlása normális mintázatot mutatott. A BMI a túlsúlyosság tartományába esett, és ennél az értéknél sem volt szignifikáns eltérés a nemek között. Következtetés: Eredményeink alapján is valószínűsíthető, hogy az NAFLD és az AFLD a CDT% értéke alapján is elkülöníthető, és ez az érték a gamma-glutamil-transzpeptidáz értékénél specifikusabb markernek tekinthető, de esetében is fontos az anamnézis, az egyéb tényezők figyelembevétele és a lehető legtüzetesebb tisztázása.

Open access

Az utóbbi időszakban bővültek ismereteink a gyermekkori pajzsmirigybetegségekről. A congenitalis hypothyreosis számos formája (dysgenesisek, hormonképzési zavarok, a TSH-érzékenység csökkenése, centrális formák) genetikai eltérések következménye. A súlyos jódhiány az anyai hypothyroxinaemia révén vezet korai idegrendszeri károsodáshoz és congenitalis hypothyreosishoz. Az újszülöttkori CH-szűrés és a korai kezelésbe vétel jó prognózist biztosít. A congenitalis hypothyreosis újszülöttkori formáinak elkülönítése jelenleg is nehézkes. Az átmeneti hypothyroxinaemia kezelésének kérdése ellentmondásos. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis diagnózisa a klinikai kép, az ultrahangvizsgálat és az anti-thyroid–peroxidáz-antitest meghatározásával felállítható, kérdéses esetben a vékonytű-aspirációs citológia segíthet. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis l-tiroxin-kezelése szubklinikus és manifeszt hypothyreosis fennállása esetén indokolt. A ritka újszülöttkori hyperthyreosis átmeneti formája az anyai Graves–Basedow-kór következménye, esetenként súlyos betegség; a permanens nem autoimmun forma TSH-receptor-gén-mutáció következménye. Az autonóm pajzsmirigy-adenoma hátterében a TSH-receptor-gén mutációi mellett a stimuláló G-fehérje alfa-alegységének mutációi azonosíthatók. A gyermekkori Graves–Basedow-kór kezelése vita tárgya. Az elsőként választandó kezelési forma a pajzsmirigy hormonszintézisét csökkentő és béta-blokkoló szerekkel folytatott gyógyszeres kezelés. A kezeléssel alacsony remissziós ráta érhető el, s a betegségre jellemző a recidívák lehetősége, emiatt gyakran a definitív terápia szükségessége merül fel. Ez Európában általában a szubtotális thyreoidectomiát jelentő sebészi megoldás, az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint viszont a radiojód-kezelés is biztonságosan alkalmazható. A gyermekkori jódhiányos strúma a jódhiánybetegség egyik formája, a jódhiányhoz történő adaptáció következménye. Kezelése jód és/vagy l-tiroxin adásával történik, kialakulása jódozott só alkalmazásával előzhető meg. Gyermekkorban a pajzsmirigygöb észlelése a pajzsmirigyrák lehetősége miatt részletes kivizsgálást igényel. Medullaris carcinoma észlelése a családban genetikai szűrést indokol; RET-protoonkogén mutáció esetén teljes pajzsmirigy-eltávolítás szükséges már gyermekkorban is. Orv. Hetil., 2011, 152, 617–627.

Restricted access