Search Results

You are looking at 41 - 50 of 52 items for :

  • "ultrahangvizsgálat" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Riesz, Eszter Székely, Péter Törzsök, Attila Majoros, Attila Szendrői, Péter Dombovári, and Imre Romics

Invertált papilloma előfordulása a húgyhólyagban igen ritka. Irodalmi adatok szerint a betegség nem malignus, kiújulási hajlama alacsony. A szerzők a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján és Uroonkológiai Centrumában az elmúlt 11 évben felfedezett, invertált papillomás eseteket vizsgálták. Választ kívántak kapni arra, hogy az invertált papillomák milyen gyakorisággal újulnak ki, és milyen gyakran alakul ki belőlük rosszindulatú hólyagdaganat. Betegek és módszer: Harminc beteget prospektív módszerrel követtek, akiknél a húgyhólyagdaganat transurethralis reszekciójának szövettani eredménye invertált papilloma volt. A betegek szoros követését a háromhavonta esedékes vizeletvizsgálat, hasi ultrahangvizsgálat és hólyagtükrözés alkotta. Egy év után a fenti vizsgálatokat félévente végezték el. Eredmények: Három betegükben alakult ki a követési idő alatt transitiocellularis carcinoma (17, 60 és 92 hónap múlva). Egy betegnél szinkrón került felismerésre invertált papilloma és pTa G1 átmeneti sejtes daganat. Egy betegben 15 hónappal a nem izominvazív hólyagrák (pT1 G2) miatt végzett műtét és lokális kemoterápia után találtak invertált papillomát a kontroll-cisztoszkópia során. Következtetések: A szerzők vizsgálatai alapján az invertált papilloma jóindulatú betegség, de követése javasolt, mert előfordulhat malignizálódása, vagy kísérheti átmeneti sejtes hólyagrák. Eredményeik alapján, bár ebben az irodalom nem foglal teljesen egyformán állást, az invertált papillomával kezelt betegek követését a primer pTa G1 hólyagrákoknak megfelelően ajánlják.

Open access

A hepatocellularis carcinoma korai stádiumában tünetszegény betegség. A daganatszövet növekedése és az erekbe történő betörése okoz általános és lokális tüneteket. Hasi diszkomfort, cachexia, az addig kompenzált cirrhosis terápiarezisztens dekompenzációja, súlyos esetben a vena portae vagy a hepaticus vénák thrombosisa jelzi a betegség progresszióját. A laboratóriumi leletek közül a vérkép a májfunkció, a haemostasis, a szénhidrát- és a kalciumanyagcsere eredmények gyors romlása jellemző. Az etiológia tisztázásához és a magas rizikójú betegek kiszűréséhez az alkohol, a gyógyszer- és a vegyszerártalom, a B-, C-, delta vírushepatitisek, az anyagcsere-betegségek és a nem alkoholos steatohepatitis vizsgálatai vezetnek. Májgóc esetén diagnosztikus értékű a perzisztálóan magas alfa-foetoprotein, 200 ng/ml felett >90% a pozitív prediktív értéke. A mindennapi gyakorlatban ritkábban mért biomarkerek a glikozilált alfa-foetoprotein-L3 és a K-vitamin-hiány indukálta des-gamma-karboxi-protrombin. HBeAg-pozitív krónikus B-hepatitises betegekben többszörös a tumormegjelenés valószínűsége, ha C genotípusú, a precore régiójában az 1762 és az 1764 helyen kettős mutációt tartalmazó B vírussal fertőzöttek. A magas rizikójú betegeknél 6 havonta, tisztázatlan dignitású, 1 cm alatti májgóc esetén 18–24 hónapon keresztül 3-4 havonta hasi ultrahangvizsgálat és alfa-foetoprotein-mérés javasolt.

Restricted access

Az európai lakosság egyharmadát érintő krónikus vénás betegségnek jelentős társadalmi, gazdasági kihatása van. Egyre inkább bizonyítható, hogy a vénafal strukturális átépülését két tényező okozza: a nagy vénás nyomás következtében létrejött áramlási zavar és egy progresszív gyulladásos láncreakció. A mikrocirkulációban a „fehérvérsejtcsapda” és a leukocyta-endothel interakció vezet bőrelváltozásokhoz, lábszárfekélyhez. A CEAP-osztályozás teszi lehetővé az egész világon a betegség egységes értelmezését, az egyes osztályok leírását. A gyakorló orvos számára a duplex scan ad értékes segítséget a pontos diagnózis felállításához, a kezelés irányításához. Ez az ultrahangvizsgálat számos, hasznos információt ad az alsó végtag vénás rendszeréről, kimutatja a reflux jelenlétét és helyét, a proximalis vénák esetleges elzáródását. A kezelés lehetőségei: konzervatív bázisterápia – beleértve a kompressziót, venoaktív gyógyszereket, vénás tornát, tanácsadást és gondozást –, a műtéti kezelés és a szklerotizáció. Világszerte gyorsan terjednek az új, ígéretes terápiás módszerek: a rádiófrekvenciával vagy lézerrel végzett endovénás beavatkozások és a habszkleroterápia.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Kincső Sára Kovács, Anna Rebeka Kovács, Balázs Harangi, Rudolf Lampé, and Péter Török

References 1 Valent S, Oláh O, Sára L, et al. Ultrasonography in the diagnosis of ovarian and endometrial carcinoma. [Az ultrahangvizsgálat szerepe a

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Csenge Csorba, Norbert Pásztor, Emese Szalma, Gabriella Kovács, András Palkó, and Zsuzsanna Fejes

Absztrakt:

Az endometriosissal küzdő betegek száma, ezen belül az atípusos megjelenési formák előfordulása is folyamatosan növekszik, ez pedig a képalkotó diagnosztát is növekvő kihívás és fejlődés elé állítja. Retrospektív módon a 2016 és 2018 közötti, női páciensek esetében végzett ultrahangvezérelt intervenciós vizsgálatokat tekintettük át, melyek ismeretlen dignitású hasfali terime miatt történtek a Szegedi Tudományegyetemmel együttműködő diagnosztikai központjainkban. A hasfali eltérések közül egyet CT-, a többit ultrahangvizsgálat során észleltük mellékleletként. Összesen 12 eset felelt meg a beválogatási feltételeknek. A betegek átlagéletkora 59 év (29–79 év), az eltérések átlagos mérete 34,4 mm (20–49 mm) volt; az anamnézisben hasfali műtét 8 esetben szerepelt. A kivizsgálás indikációja minden esetben malignus folyamat vagy annak gyanúja volt, a mintavételt 4 esetben MRI-vizsgálat előzte meg. Ezeken kívül további 2 esetben a hasfali képlet excízióját nem előzte meg ultrahangvezérelt mintavétel, az endometriosis diagnózisát az eltávolított képlet patológiai vizsgálatával állítottuk fel. Egy esetben a szövettani diagnózis primer, serosus típusú epithelialis malignus tumort, hat esetben metasztázist, hat esetben endometriosist, egy esetben pedig hasfali tályogot igazolt. Az endometriosis a fiatalabb korosztályban fordult elő. Fiatal, praemenopausában lévő nőbetegek hasfali képletének eseteiben az endometriosis valószínűsége kifejezetten nagy, főként, ha az anamnézisben szülészeti vagy nőgyógyászati műtét is szerepel. Az elváltozás felismerésében, illetve a későbbi sebészi kezelés megtervezésében az ultrahangvizsgálatnak elsődleges szerepe van. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1395–1402.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az idült hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés gyakori szövődményei a májzsugor (20–25%) és a májrák (1,5–3%), valamint az inzulinrezisztencia (30–40%) és a 2-es típusú diabetes mellitus (25–30%); az utóbbiakról kevés magyar adat érhető el. Célkitűzés: A kórképek gyakoriságát, az interferonalapú terápiával kapcsolatos metabolikus változásokat és a virológiai válaszkészséget értékeltük magyar betegekben, akiket tartósan követtünk a májrák korai felismerésére. Módszer: Vizsgálatunkban 150 HCV-beteg (átlagéletkor: 48,55 ± 8,55 év, férfi/nő: 45/55%) kezelés előtti, alatti és utáni adatait elemeztük, majd 5 éves követést végeztünk (2012–2017). Eredmények: A vizsgálatba bevont betegek 35,3%-a inzulinrezisztensnek, míg 27,3%-a diabetesesnek bizonyult; e két vizsgálati alcsoportban a vérminták levételének napján a kiindulásihoz képest szignifikánsan csökkent éhgyomri vércukorértékek mutatkoztak a kezelést követően fél évvel (5,47 ± 0,66 vs. 5,08 ± 0,60, p<0,001; 7,90 ± 2,67 vs. 7,04 ± 2,75, p = 0,006). Észlelésünk független volt az antivirális kezelés sikerétől, mely a cukorbetegekben jelentősen kisebbnek bizonyult az inzulinszenzitív és az inzulinrezisztens csoportétól (17% vs. 46% és 40%). A tartós vírusmentesség elérésében nem volt előny az inzulinszenzitivitás. Az 5 éves követés alatt három cukorbetegben jelent meg májrák, amelyek felismerése rendszeres ultrahang-szűrővizsgálat révén történt. Következtetés: Az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes az irodalmi adatokkal egyezően gyakori volt idült HCV-fertőzött betegeinkben. Az antivirális kezelés kedvező szénhidrátanyagcsere-változásokat eredményezett. Adataink megerősítik, hogy a korai májrák felfedezésére a májzsugorban és cukorbetegségben szenvedő HCV-betegekben is félévenként hasi ultrahangvizsgálat végzése szükséges. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1591–1602.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Emil Fraenkel, György Szabó, Gabriella Lengyel, Peter Jarčuška, Ivica Lazúrová, Elek Dinya, and János Fehér

A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirrhosissal. Alkoholos eredetű zsírmájtól (AFLD) való elkülönítése néha gondot okoz. Az anamnézis ismeretében ez egyszerűbb, de ha az egyén az alkoholfogyasztásra vonatkozóan nem nyilatkozik, az elkülönítés nehézségbe ütközhet. Célkitűzés: Célunk volt a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) meghatározása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint a vizsgálat során észlelt kiugró értékek elemzése a betegek anamnézise alapján. Betegek és módszerek: A vizsgált csoportot 39 beteg alkotta, akiknél a hasi ultrahangvizsgálat a zsírmájra jellemző alaki eltérést mutatott. Közülük 21 nőbeteg és 18 férfi beteg volt. A betegeknél a CDT mérésén kívül meghatároztuk a testtömegindex- (BMI-) értéket és a HOMA-indexet. Eredmények: A betegek életkorában nem találtunk szignifikáns eltérést a nemek között. A CDT átlagértéke 2,39±0,52% volt, a férfiaknál 2,51±0,61, a nőknél 2,28±0,4; a nemek szerinti csoportfelosztásnál nem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között. A CDT-értékek eloszlása normális mintázatot mutatott. A BMI a túlsúlyosság tartományába esett, és ennél az értéknél sem volt szignifikáns eltérés a nemek között. Következtetés: Eredményeink alapján is valószínűsíthető, hogy az NAFLD és az AFLD a CDT% értéke alapján is elkülöníthető, és ez az érték a gamma-glutamil-transzpeptidáz értékénél specifikusabb markernek tekinthető, de esetében is fontos az anamnézis, az egyéb tényezők figyelembevétele és a lehető legtüzetesebb tisztázása.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: József Gábor Joó, Artúr Beke, Attila Rab, Ákos Csaba, Enikő Berkes, Zoltán Papp, Csaba Papp, and János Rigó

A fetopatológiai vizsgálat nagy jelentőségű, hiszen egy következő terhesség vállalásának szempontjait szem előtt tartva az előfordult rendellenesség ismétlődésének kockázatait (is) hivatott megítélni. Célkitűzés: A szerzők tanulmányuk céljaként az ultrahang-diagnosztika hatékonyságának a fetopatológiai vizsgálatok eredményei alapján történő megítélését, elemzését határozták meg a nagyobb prevalenciájú fejlődési rendellenességek tekintetében. Módszer: Vizsgálataik során az 1995–2006 között a klinikán előfordult 683, központi idegrendszert, szív- és érrendszert, húgyúti rendszert, csontvázrendszert, illetve hasfalat/mellkasfalat érintő rendellenességgel járó terhesség adatait dolgozták fel. Eredmények: Szignifikáns különbség az anyai életkor, illetve a diagnózis felállításakor meghatározható gesztációs kor főbb statisztikai jellemzői kapcsán nem volt igazolható. A központi idegrendszert, a cardiovascularis rendszert, valamint a vázrendszert érintő malformációk egynegyedében, míg a húgyúti, illetve hasfalat/mellkasfalat érintő rendellenességek egyhatodában valamilyen terhelő előzményi adat fellelhető volt. A húgyúti, valamint cardiovascularis malformációk fiúmagzatokban lényegesen gyakoribbak voltak, ugyanakkor a központi idegrendszer, illetve a hasfal/mellkasfal rendellenességei esetén mérsékelt leánytúlsúly volt megfigyelhető. A vizsgált öt rendellenesség-csoportból négyben a post mortem vizsgálat eredményének teljesen megfelelő szonográfiai kórismék aránya 70% körül vagy a felett alakult, a húgyúti rendellenesség kapcsán azonban számottevően alacsonyabbnak (38%) bizonyult. A teljes minta alapján a szonográfiai és fetopatológiai diagnózisok teljes egyezésével járó esetek (A csoport) összesített aránya több mint 63%-nak, míg az ezektől való eltéréssel járó terhességek aránya (C csoport) 18%-nak bizonyult. Az ultrahangvizsgálat és a post mortem vizsgálat során nyert diagnózisok részleges egyezésével járó esetek (B csoport) aránya szintén 18%-nak bizonyult. Következtetések: A gyakran következményesen kevesebb magzatvízzel járó húgyúti fejlődési rendellenességek esetén genetikai centrumban történő (akár többszöri) szonográfiai vizsgálat indokolt. Mivel az omphalokele és a kromoszóma-rendellenességek társulási hajlama ismert, annak tükrében, hogy az omphalokelés esetek egy része gastroschisisként kerül kórismézésre, tanácsos lehet a kromoszómavizsgálat elvégzése az ultrahangvizsgálattal gastroschisisként diagnosztizált esetekben is. VSD esetei kapcsán javasolt a magasabb kockázatú terhességekben az echokardiográfiás vizsgálat minden konkrét általános ultrahang-diagnosztikai eltérés nélküli elvégzése.

Restricted access

Ma már bizonyított, hogy nemcsak a HBV-, hanem a HCV-infekció is krónikus hepatitist, májcirrhosist és hepatocellularis májrákot (HCC) okozhat. A hepatitis C-vírus is onkogén vírusnak minősül. A két különböző vírus által indukált májrák kialakulásának mechanizmusa több közös és számos eltérő sajátságot mutat. Mindkét esetben többnyire hosszú évekig, akár évtizedekig tartó krónikus gyulladás által okozott májcirrhosis talaján alakul ki a májrák. A HCV mint RNS-vírus nem épül be a májsejt genomjába, hanem különböző utakon indukálja a ráksejtek kialakulását, amelyek azután kontroll nélkül proliferálnak. Már a HCV felfedezése előtt felfigyeltek az akkor még non-A-non-B-nek (NANB) nevezett hepatitis és a májrák közötti kapcsolatra. A későbbi epidemiológiai jellegű tanulmányok ezt megerősítették. Számos közlés van azonban arról, hogy a HCC cirrhosis nélkül is kialakulhat HCV-fertőzött egyénekben. A pontos mechanizmus nem ismert, de több adat utal arra, hogy a vírus bizonyos proteinjei képesek onkogén folyamatot indukálni. A HCV-core gén több pontján találtak különbséget a cirrhosis nélküli és a cirrhosis talaján kialakult HCC-ben. Feltételezhető, hogy a vírus az endoplazmás reticulumstressz és az oxidatív stressz következményeként különböző jelátviteli utak és az onkogén útvonalak direkt aktiválása révén fejti ki karcinogén hatását. Újabb adatok szerint a HCV inzulinrezisztenciát okozó hatásának is szerepe lehet az onkogenezisben. A vírus által determinált faktorok mellett a gazdaszervezet reakciójának, a tumor elleni védekezőképesség csökkenésének is szerepe van a májrák kialakulásában. Klinikai szempontból fontos a HCV-infekcióban szenvedő betegek rendszeres ellenőrzése tumorkialakulás szempontjából. A monitorozás fő eszköze az ultrahangvizsgálat. Az AFP csak az esetek egy részében pozitív. A már kialakult és diagnosztizált májrák kezelési stratégiája nem tér el a többi májbetegségben kialakult májrákétól. Orv. Hetil., 2010, 38, 1524–1529.

Open access

Az utóbbi időszakban bővültek ismereteink a gyermekkori pajzsmirigybetegségekről. A congenitalis hypothyreosis számos formája (dysgenesisek, hormonképzési zavarok, a TSH-érzékenység csökkenése, centrális formák) genetikai eltérések következménye. A súlyos jódhiány az anyai hypothyroxinaemia révén vezet korai idegrendszeri károsodáshoz és congenitalis hypothyreosishoz. Az újszülöttkori CH-szűrés és a korai kezelésbe vétel jó prognózist biztosít. A congenitalis hypothyreosis újszülöttkori formáinak elkülönítése jelenleg is nehézkes. Az átmeneti hypothyroxinaemia kezelésének kérdése ellentmondásos. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis diagnózisa a klinikai kép, az ultrahangvizsgálat és az anti-thyroid–peroxidáz-antitest meghatározásával felállítható, kérdéses esetben a vékonytű-aspirációs citológia segíthet. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis l-tiroxin-kezelése szubklinikus és manifeszt hypothyreosis fennállása esetén indokolt. A ritka újszülöttkori hyperthyreosis átmeneti formája az anyai Graves–Basedow-kór következménye, esetenként súlyos betegség; a permanens nem autoimmun forma TSH-receptor-gén-mutáció következménye. Az autonóm pajzsmirigy-adenoma hátterében a TSH-receptor-gén mutációi mellett a stimuláló G-fehérje alfa-alegységének mutációi azonosíthatók. A gyermekkori Graves–Basedow-kór kezelése vita tárgya. Az elsőként választandó kezelési forma a pajzsmirigy hormonszintézisét csökkentő és béta-blokkoló szerekkel folytatott gyógyszeres kezelés. A kezeléssel alacsony remissziós ráta érhető el, s a betegségre jellemző a recidívák lehetősége, emiatt gyakran a definitív terápia szükségessége merül fel. Ez Európában általában a szubtotális thyreoidectomiát jelentő sebészi megoldás, az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint viszont a radiojód-kezelés is biztonságosan alkalmazható. A gyermekkori jódhiányos strúma a jódhiánybetegség egyik formája, a jódhiányhoz történő adaptáció következménye. Kezelése jód és/vagy l-tiroxin adásával történik, kialakulása jódozott só alkalmazásával előzhető meg. Gyermekkorban a pajzsmirigygöb észlelése a pajzsmirigyrák lehetősége miatt részletes kivizsgálást igényel. Medullaris carcinoma észlelése a családban genetikai szűrést indokol; RET-protoonkogén mutáció esetén teljes pajzsmirigy-eltávolítás szükséges már gyermekkorban is. Orv. Hetil., 2011, 152, 617–627.

Restricted access