Search Results

You are looking at 41 - 50 of 56 items for :

  • "ultrahangvizsgálat" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Tibor Wittmann, Ferenc Nagy, László Tiszlavicz, Tamás Molnár, and Zoltán Szepes

Gyulladásos bélbetegségekben gyakran kimutatható a pancreas endokrin és/vagy exokrin funkciójának károsodása, amelynek ritka oka az autoimmun pancreatitis. Együttes előfordulásuk pontos gyakorisága nem ismert, esetismertetések formájában jelenik meg a szakirodalomban. Diagnosztikus nehézséget jelent, hogy az autoimmun pancreatitis tünetei igen változatosak lehetnek, és magas a tünetszegény esetek aránya is. A hagyományos képalkotó vizsgálatok (ultrahang, komputertomográfia, retrográd cholangiographia) gyakran nem elég érzékenyek, és a gyulladásos eredetű gócok malignus daganat képét utánozhatják. A szerzők proctitis ulcerosa és az autoimmun pancreatitis ritka kombinációjával járó esetét ismertetik. A diagnózist nehezítette, hogy az ultrahangvizsgálat során a pancreas morfológiai eltérései daganat lehetőségét vetették fel, és ezt az emelkedett CA19-9-érték is támogatta. A komputertomográfia az eltérést nem tudta vizualizálni. A helyes diagnózis felállításában az endoszonográfiának és az ultrahang vezérelt mintavételnek volt döntő szerepe. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 1000–1004.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Konrády, Zsuzsa Bencsik, Zoltán Lőcsey, and Tamás Bénik

A differenciált pajzsmirigyrák előfordulása az utóbbi két évtizedben növekedett. A betegséget ma már korai szakban fel lehet ismerni. A kezelési stratégia változott. Cél: A tanulmány célja az volt, hogy elemezze az 1999 és 2009 között kezelt betegek sorsát az elsődleges kezelést (műtét és radiojódablatio) követően, valamint hasonlítsa össze az eredményeket az irodalmi adatokkal, illetve vizsgálja a nemzetközi ajánlások megvalósulását. Módszer: A műtét utáni radiojódablatiót 107 betegben tiroxinmegvonással vagy rekombináns humán tireotropin alkalmazásával készítették elő, amely után 1,1–3,7 GBq 131I-t adtak. Az átlagos nyomon követési idő 63 hónap volt. Eredmények: Az egyéves kontrollnál tireotropin-, tireoglobulin- (és antitest-) meghatározás, valamint ultrahangvizsgálat történt. Az ablatio eredményessége 83%, az ötéves túlélés 100% volt. Betegségspecifikus halálozás nem volt. Következtetések: A jövőben radikálisabb műtéti megoldások, valamivel kevesebb radiojódablatio és egységesebb nyomon követés szükséges. A munka ezek szerint fog folytatódni. Orv. Hetil., 2011, 152, 1731–1738.

Restricted access

Az emésztőszervi neuroendokrin daganatok igen változatos klinikai képet okozhatnak. Egyrészt a tumorok által elválasztott biogén aminok, peptidek, hormonok hatására paraneoplasztikus szindrómák alakulhatnak ki, másrészt a hormonálisan inaktív daganatok növekedésükkel okozhatnak igen szerteágazó lokális tüneteket. A tumorok hosszú ideig teljesen tünetmentesek lehetnek, vagy atípusos, gyakran átmeneti tüneteket okozva éveken keresztül nem kerülnek felismerésre, vagy félrediagnosztizálják őket. A döntően pancreaseredetű speciális hormontermelő daganatok klinikai képe jellegzetes, miképpen a betegek 10–18%-ában fellépő carcinoidszindróma is. E tanulmányban a klinikai tünetek tárgyalásán túl a laborvizsgálatok és a képalkotó vizsgálatok is kritikus értékelésre kerülnek. Az utóbbi években ezen a területen a szérum kromogranin-A-meghatározás bevezetése, új vékonybél-vizsgálati módszerek megjelenése jelentette a fejlődés irányát. A kapszulaendoszkópia és a ballonos enteroszkópia számos esetben jóval koraibb diagnózis lehetőségét nyújtja, mint arra korábban mód volt. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat és a tűbiopszia elterjedése pedig döntően a pancreas neuroendokrin daganatainak felismerését, pontosabb lokalizálását teszi lehetővé. Orv. Hetil., 2011, 152, 371–378.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Kristóf Dede, Tamás Mersich, Péter Nagy, Zsolt Baranyai, Attila Zaránd, István ifj. Besznyák, Sándor Faludi, and Ferenc Jakab

intraoperatív ultrahangvizsgálat összehasonlítása gócos májbetegségekben , Absztrakt – Tudományos Diákköri Konferencia, Budapest, 1999 . 4. G Carrela

Restricted access

Az élő donoros májtranszplantáció donorjelöltjeinek komplex kivizsgálási protokollja transzplantációs centrumonként némileg eltérő lehet, de a fő komponensek világszerte megegyeznek. A protokollok anamnézisfelvételt, fizikális vizsgálatot, általános laboratóriumi teszteket, valamint specifikus alvadási, vírusszerológiai, radiológiai vizsgálatokat és pszichoszociális felmérést is tartalmaznak. A donorjelölteket képalkotó vizsgálatok szempontjából először a belszervi állapotra vonatkozó általános kivizsgálásnak vetjük alá, elsősorban hagyományos röntgen- és ultrahangvizsgálatokkal. Ezután (az előbbitől nem élesen elválaszthatóan) a májspecifikus képalkotás következik, döntően UH, CT és MR segítségével, egyrészt a májparenchyma állapotának megítélésére, másrészt a térfogat meghatározására, harmadrészt pedig az érképletek és az epeutak pontos anatómiájának ábrázolására. Invazív beavatkozásokra is szükség lehet, pl. angiográfiára, májbiopsziára. A donorműtét kezdetén rutinszerűen intraoperatív vizsgálatok is történnek: cholangiographia az eperendszer anatómiájának közvetlen feltérképezésére és ultrahangvizsgálat a vena hepatica-ágak és a vena portae-rendszer lefutásának pontosítására a reszekció vonalának meghatározásához. A donorok vizsgálatai a korai posztoperatív szakban az esetleges szövődmények felderítéséhez járulnak hozzá: speciálisan a megmaradó májállomány keringésének ellenőrzésére és a műtéti területen folyadékgyülemek kimutatására UH vagy CT történhet, a mellkas kontrollálására elsősorban hagyományos röntgenvizsgálatot végzünk. A későbbi időszakban indokolt a donorok szűrő jellegű, rendszeres követése. – Intézetünk kivizsgálási protokolljának képalkotó részét foglaljuk össze.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Renáta Bor, Klaudia Farkas, Anita Bálint, Tamás Molnár, Ferenc Nagy, Zsuzsanna Valkusz, Krisztián Sepp, László Tiszlavicz, Sándor Hamar, and Zoltán Szepes

Az endoszkópos ultrahangvizsgálat a legérzékenyebb képalkotó eljárás a pancreastumorok diagnosztikájában, a finomtű-injekciós technikának köszönhetően lehetőséget ad a palliatív kezelésre is. A pancreasinsulinomák terápiájának arany standardja a sebészi reszekció, gyógyszeres kezelés csak inoperábilis esetekben jön szóba. Az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio eredményességéről több esettanulmányban számoltak be, de mind ez idáig erre Magyarországon nem került sor. A szerzők egy 83 éves nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a hypoglykaemiás rosszullétek hátterében a laboratóriumi eredmények (emelkedett inzulin és kromogranin A) és az endoszkópos ultrahangkép alapján pancreasinsulinomát igazoltak. A beteg életkorára és súlyos társbetegségeire tekintettel műtéti beavatkozás nem jött szóba. Endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio mellett döntöttek, amely során összesen 3 ml 96%-os etanolt injektáltak a tumorszövetbe. A beavatkozás után a diazoxidterápia elhagyása ellenére a hypoglykaemiás rosszullétek nem ismétlődtek. A bemutatott eset azt bizonyítja, hogy minimálisan invazív jellege miatt az endoszkópos ultrahangvezérelt alkoholos ablatio az inoperábilis vagy a magas műtéti kockázatú pancreas neuroendokrin tumorok kezelésében új alternatívát jelenthet. Orv. Hetil., 2014, 155(41), 1647–1651.

Restricted access

Az európai lakosság egyharmadát érintő krónikus vénás betegségnek jelentős társadalmi, gazdasági kihatása van. Egyre inkább bizonyítható, hogy a vénafal strukturális átépülését két tényező okozza: a nagy vénás nyomás következtében létrejött áramlási zavar és egy progresszív gyulladásos láncreakció. A mikrocirkulációban a „fehérvérsejtcsapda” és a leukocyta-endothel interakció vezet bőrelváltozásokhoz, lábszárfekélyhez. A CEAP-osztályozás teszi lehetővé az egész világon a betegség egységes értelmezését, az egyes osztályok leírását. A gyakorló orvos számára a duplex scan ad értékes segítséget a pontos diagnózis felállításához, a kezelés irányításához. Ez az ultrahangvizsgálat számos, hasznos információt ad az alsó végtag vénás rendszeréről, kimutatja a reflux jelenlétét és helyét, a proximalis vénák esetleges elzáródását. A kezelés lehetőségei: konzervatív bázisterápia – beleértve a kompressziót, venoaktív gyógyszereket, vénás tornát, tanácsadást és gondozást –, a műtéti kezelés és a szklerotizáció. Világszerte gyorsan terjednek az új, ígéretes terápiás módszerek: a rádiófrekvenciával vagy lézerrel végzett endovénás beavatkozások és a habszkleroterápia.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Riesz, Eszter Székely, Péter Törzsök, Attila Majoros, Attila Szendrői, Péter Dombovári, and Imre Romics

Invertált papilloma előfordulása a húgyhólyagban igen ritka. Irodalmi adatok szerint a betegség nem malignus, kiújulási hajlama alacsony. A szerzők a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján és Uroonkológiai Centrumában az elmúlt 11 évben felfedezett, invertált papillomás eseteket vizsgálták. Választ kívántak kapni arra, hogy az invertált papillomák milyen gyakorisággal újulnak ki, és milyen gyakran alakul ki belőlük rosszindulatú hólyagdaganat. Betegek és módszer: Harminc beteget prospektív módszerrel követtek, akiknél a húgyhólyagdaganat transurethralis reszekciójának szövettani eredménye invertált papilloma volt. A betegek szoros követését a háromhavonta esedékes vizeletvizsgálat, hasi ultrahangvizsgálat és hólyagtükrözés alkotta. Egy év után a fenti vizsgálatokat félévente végezték el. Eredmények: Három betegükben alakult ki a követési idő alatt transitiocellularis carcinoma (17, 60 és 92 hónap múlva). Egy betegnél szinkrón került felismerésre invertált papilloma és pTa G1 átmeneti sejtes daganat. Egy betegben 15 hónappal a nem izominvazív hólyagrák (pT1 G2) miatt végzett műtét és lokális kemoterápia után találtak invertált papillomát a kontroll-cisztoszkópia során. Következtetések: A szerzők vizsgálatai alapján az invertált papilloma jóindulatú betegség, de követése javasolt, mert előfordulhat malignizálódása, vagy kísérheti átmeneti sejtes hólyagrák. Eredményeik alapján, bár ebben az irodalom nem foglal teljesen egyformán állást, az invertált papillomával kezelt betegek követését a primer pTa G1 hólyagrákoknak megfelelően ajánlják.

Open access

A hepatocellularis carcinoma korai stádiumában tünetszegény betegség. A daganatszövet növekedése és az erekbe történő betörése okoz általános és lokális tüneteket. Hasi diszkomfort, cachexia, az addig kompenzált cirrhosis terápiarezisztens dekompenzációja, súlyos esetben a vena portae vagy a hepaticus vénák thrombosisa jelzi a betegség progresszióját. A laboratóriumi leletek közül a vérkép a májfunkció, a haemostasis, a szénhidrát- és a kalciumanyagcsere eredmények gyors romlása jellemző. Az etiológia tisztázásához és a magas rizikójú betegek kiszűréséhez az alkohol, a gyógyszer- és a vegyszerártalom, a B-, C-, delta vírushepatitisek, az anyagcsere-betegségek és a nem alkoholos steatohepatitis vizsgálatai vezetnek. Májgóc esetén diagnosztikus értékű a perzisztálóan magas alfa-foetoprotein, 200 ng/ml felett >90% a pozitív prediktív értéke. A mindennapi gyakorlatban ritkábban mért biomarkerek a glikozilált alfa-foetoprotein-L3 és a K-vitamin-hiány indukálta des-gamma-karboxi-protrombin. HBeAg-pozitív krónikus B-hepatitises betegekben többszörös a tumormegjelenés valószínűsége, ha C genotípusú, a precore régiójában az 1762 és az 1764 helyen kettős mutációt tartalmazó B vírussal fertőzöttek. A magas rizikójú betegeknél 6 havonta, tisztázatlan dignitású, 1 cm alatti májgóc esetén 18–24 hónapon keresztül 3-4 havonta hasi ultrahangvizsgálat és alfa-foetoprotein-mérés javasolt.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Andrea Schöller, István Sugár, Zoltán Szeberin, Pál Ondrejka, Gábor István, and Attila Vörös

Absztrakt

Esetismertetés: A szerzők egy 34 éves nőbeteg évek óta fennálló postprandialis hasi panaszai miatt elvégzett kivizsgálását és műtéti kezelését mutatják be. Az első vizsgálatok során laktózintolerancia és hiatushernia igazolódott, azonban a konzervatív therapia eredménytelennek bizonyult. CT-angiographia (CTA) és digitalis subtractiós angiographia (DSA) a truncus coeliacus nagyfokú szűkületét igazolta. A percutan transluminalis angioplastica (PTA) eredménytelen volt. A vizsgálatok megismétlése külső compressiót, ligamentum arcuatum medianum szindrómát (MALS) igazolt. Laparoscopos technikával a ligamentum arcuatum medianum átvágását végezték el. A postoperativ CTA a szűkület jelentős mérséklődését mutatta, a beteg panaszai megszűntek. Megbeszélés: A szerzők hangsúlyozzák, hogy krónikus hasi panaszok esetén hasi duplex ultrahangvizsgálat során végzett áramlásméréssel 100%-os specificitással és 83%-os szenzitivitással diagnosztizálható a betegség. A duplex ultrahang olcsóbb vizsgálati módszer, mint az esetünkben is elvégzett CTA- és DSA-vizsgálatok, amelyekre sokszor csak a panaszok hosszas fennállását követően kerül sor. Postprandialis hasi fájdalom esetén első vonalbeli vizsgálatként végzett hasi ultrahang segítségével korai diagnózishoz juthatunk. Esetükkel a szerzők felhívják a figyelmet a kórképre, valamint arra, hogy külső leszorítás esetén a ligamentum arcuatum medianum laparoscopos átvágása relatív kis megterheléssel járó hatékony módszer a nyitott műtéti megoldásokhoz képest.

Restricted access