Az akut coronariaintervenció korában a myocardialis infarctust elszenvedő beteg nagyon gyorsan, néhány nap után haza vagy rehabilitációra kerül. A betegeknek a halálozása ugyanakkor az infarktust követő első hónapban a legmagasabb. Az elsősorban veszélyeztetettek a jelentős szívizomvesztést elszenvedő, csökkent szisztolés bal kamrai funkciójú betegek. Fontos lehet ezért ezen betegeknél – a telemedicina fejlődésével lehetőséget teremtő – új módszerek kidolgozása a ritmuszavarok otthoni monitorozására. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy internetalapú folyamatos otthoni aritmiamonitorozás milyen biztonságossággal alkalmazható akut myocardialis infarctust elszenvedő, coronariaintervención átesett, csökkent balkamra-funkciójú betegeknél a hazabocsátás utáni első hónapban. Módszer: Számos transztelefonos EKG-monitor-rendszer működik, de a szerzők egy olyan új technológiával szerzett tapasztalataikat ismertetik, ahol a beteg aktivációjától független, folyamatos EKG-észlelés zajlik interneten keresztül. Az internettel nem rendelkező betegeknél kifejlesztésre került egy mobil internetre csatlakozó vevőegység is. Eredmények: Tíz, infarktus után otthonába távozó, 40% alatti ejekciós frakcióval rendelkező betegnél végeztünk monitorozást. A mérések kumulatív ideje összesen 170 nap volt. A teljesen zajmentes időszak 98% volt, hibamentes EKG 99% volt. Hatvanhat összes alarm átlagos nyugtázási ideje 27 szekundum volt. Az alarm/nap 0,39-nak adódott, és a riasztások pozitív prediktivitása 0,106 volt. Az összes alarmidő 29,8 percnek adódott, ami napi bontásban 10,5 szekundumot jelentett. Következtetések: Módszerünk alkalmasnak látszik a kórházból hazakerült betegek otthoni monitorozására úgy, hogy viszonylag nagy százalékban lehet hibamentes EKG-t regisztrálni a kifejlesztett mellpánt segítségével. Az alacsony riasztási idő azt jelenti, hogy sok beteg egyszerre történő monitorozása is kellő biztonsággal megoldható. A fenti módszert és eredményeinket azért tartjuk fontosnak bemutatni, mert ilyen „szoros” otthoni monitorozásról sem publikációt, sem terméket, illetve szolgáltatást nem találtunk.
Az obstruktív alvási apnoe az alvás alatti leggyakoribb légzészavar, kiemelt fontosságú kórkép az alvászavarok körében. Az össznépességben gyakorisága 2–4%, és legfontosabb jellemzője a felső légutak alvás alatti ismétlődő részleges vagy teljes elzáródása, amelyet oxigéndeszaturáció és hirtelen ébredés követ. A klinikai kép megjelenése komplex. A kórkép gyanúját veti fel a hangos horkolás légzésszünetekkel, amelyhez túlzott nappali aluszékonyság társul, de gondolnunk kell erre a betegségre terápiarezisztens hypertonia, szívelégtelenség, szívritmuszavarok, stroke vagy depresszió, memóriazavar esetén is. Az obstruktív alvási apnoe felismerésében fontos szerepe van a családorvosnak, aki a vezető tünetek alapján és a Berlin-kérdőív segítségével könnyen azonosíthatja a nagy kockázatú betegeket. A kiszűrt betegeket további kivizsgálás és terápiabeállítás céljából alváslaboratóriumba kell irányítani poliszomnográfiás vizsgálatra.
A szerző a 2005-ös évi Kudász József Emlékelőadás keretében a mitralis billentyű korszerű sebészete tárgyban ismertette az általa végzett sebészi beavatkozások eredményeit. Az 57 betegnél 72%-ban izolált billentyű és 28%-ban kombinált (billentyű és koszorúér) műtétet végzett. Az esetek 75%-ában sikerült a billentyűt megjavítani és csak 25%-nál kellett műbillentyűt beültetni. A műtét után két beteg (3,5%) halt meg az ischaemiás szívbetegség miatt végzett kombinált (billentyű + koszorúér) beavatkozás következtében. A beültetett műbillentyűk az összes betegnél kifogástalanul működtek és a plasztikával helyreállított billentyűk 84%-a kiválóan működött, 14%-ban mérsékelt és 2%-nál közepes billentyűelégtelenség mutatkozott az utánvizsgálat során, de ez reoperációt nem igényelt. A betegek 85%-ának sinusritmusa, 13%-nak pitvari fibrillációja és 2-nek pacemaker ritmusa volt a műtét után. A mitralis billentyűhiba esetén mindig meg kell kísérelni a billentyű megtartását, amely degeneratív billentyű prollapsus, ínhúrszakadás esetén szinte mindig megvalósítható.
Absztrakt
A kardiológiai gyógyszeres terápia eszköztárában a béta-blokkolók kiemelkedő helyen szerepelnek. Ennek több oka van. Egyrészt számos indikációs körrel rendelkeznek, annak ellenére, hogy a szakmai vezérfonalak a korábbiakhoz képest a társbetegséggel vagy szövődménnyel nem járó hypertonia kezelésében háttérbe szorították. Azonban a különböző kardiális szövődményekkel társuló hypertoniás esetek mellett az ischaemiás szívbetegség különböző klinikai megnyilvánulási formáiban (stabil angina pectoris, posztinfarktusos állapot), a szívelégtelenség és a szívritmuszavarok kezelésében alapvető szereppel bírnak. A gyógyszercsoport több évtizedes fejlődése során hemodinamikai hatásaik egyre kifinomultabbak lettek. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy újabb és újabb olyan tulajdonságokra derült fény, amelyek kedvezően befolyásolják a cardiovascularis betegségek kimenetelét. Ez utóbbi tulajdonságok igazolása számos multicentrikus tanulmányban rávilágított arra, hogy béta-blokkoló kezelés során miként érhető el a túlélésre kifejtett, a hemodinamikai hatástól is független kedvező effektus. Orv. Hetil., 2016, 157(26), 1029–1034.
Absztrakt:
A pitvarfibrilláció a leggyakoribb klinikai jelentőséggel bíró ritmuszavar. Gyakran okoz szisztémás thromboemboliás eseményeket, melyek megelőzésére hagyományosan évtizedekig a K-vitamin-antagonista gyógyszereket alkalmaztuk. Az új, direkt antikoagulánsok megjelenése forradalmi újítást jelentett a kezelésben, ezek fokozatos térhódítása, nagymértékű elterjedése várható. A Magyarországon legújabban forgalomba hozott edoxabán a Xa-faktort gátolja. Nagy előnye a napi egyszeri szedés és a kedvező biztonságossági profil. Nagy betegszámú klinikai vizsgálat azt igazolta, hogy a stroke és a szisztémás emboliák megelőzésében legalább annyira hatékony, mint a warfarin, ugyanakkor az okozott súlyos vérzések száma szignifikánsan kevesebb volt. Mivel a pitvarfibrilláció gyakorisága az életkorral fokozatosan emelkedik, nagy jelentősége lehet annak a megfigyelésnek, hogy a többi direkt orális antikoagulánssal összehasonlítva idősebb korban a nettó klinikai előny (a megelőzött thromboemboliás események és az okozott vérzéses szövődmények aránya) az edoxabán esetében kedvező. Orv Hetil. 2018; 159(20): 798–802.
-term application of warfarin or acenocumarol in patients with fibrillating arrhythmia: the effects compared Klin Med 83 24 7 . 6
Ho RT, Wicks T, Wyeth D, et al. Generalized tonic-clonic seizures detected by implantable loop recorder devices: diagnosing more than cardiac arrhythmias. Heart Rhythm 2006; 3: 857
. LP is related to dyslipidemia, diabetes mellitus, and the increased oxidative stress [ 3 ]. LP has the risk of increased cardiovascular events as it is a chronic inflammatory disease similar to psoriasis. Arrhythmias are the main risk factors
Absztrakt
Bevezetés: A teljes nagyér-transzpozíció az egyik leggyakoribb, cyanosissal járó veleszületett szívfejlődési rendellenesség. Célkitűzés: A szerzők célja a teljes nagyér-transzpozíció miatt Senning- és Mustard-féle műtéten átesett betegeik hosszú távú túlélésének, funkcionális stádiumának, aritmológiai kontrolljának és életminőségének elemzése és összehasonlítása volt. Módszer: A vizsgálatban 85, teljes nagyér-transzpozíció miatt operált beteg vett részt, közülük 37 esetben Senning-műtét, míg 48 esetben Mustard-műtét történt. Valamennyi esetben utánkövetéses vizsgálatot végeztek. Eredmények: A több évtizedes utánkövetés sikeraránya 74%-nak bizonyult. A 31 utánkövetett Senning-műtött közül 12-en hunytak el a követés során (39%), míg a 32 Mustard-műtött közül 16-an haláloztak el (50%) (p = 0,45). Nem volt különbség a szívelégtelenség és az aritmiák jellemzői között sem a két betegcsoportban. Az életminőséget és a funkcionális kapacitást jellemző paraméterek kedvezőbbnek bizonyultak a Senning-műtött betegekben. Következtetések: A Mustard- és Senning-műtött TGA-betegek mortalitásában és morbiditásában szignifikáns különbség nem volt igazolható. A Senning-műtött betegek életminősége és funkcionális kapacitása a hosszú távú követés eredményei alapján kedvezőbb. Orv. Hetil., 2016, 157(3), 104–110.
Absztrakt:
Bevezetés: A pitvarfibrilláció kezelésében a régi és az új antikoagulánsok jelentősen csökkentik a stroke és mortalitás előfordulását. Célkitűzés: Annak felderítése, hogy az elmúlt időben a pitvarfibrillációt elszenvedő betegek milyen arányban kaptak hatásos stroke-profilaxist, és milyen volt ezeknek a betegeknek a gyógyszer-adherenciája. Módszer: Az OEP/NEAK adatbázisában szereplő, pitvarfibrillációt elszenvedő betegekre vonatkozó adatgyűjtés. A vizsgált időszak: 2010–2015. Azok a betegek kerültek beválogatásra, akiknek ez idő alatt legalább egyszer szerepelt az I48 BNO-kód a nyilvántartásában. Adherensnek tekintettük azokat a betegeket, akik legalább 80%-ban kiváltották a receptjeiket. Eredmények: Magyarországon 3% a pitvarfibrilláció prevalenciája. Az adott évben egészségügyi ellátásra kerülő, pitvarfibrilláló betegek mortalitása 7–10% közötti. A betegek egyharmada nem kap effektív stroke-profilaxis kezelést. A legutolsó, 2015. évet figyelembe véve az adherencia 55% volt a K-vitamin-antagonistát szedőknél, míg 69,7% a direkt antikoagulánst szedőknél. Következtetések: Az új orális antikoagulánsok bevezetésével javítható volt a betegek adherenciája, de még mindig magas az effektív stroke-profilaxisban nem részesülők aránya. Orv Hetil. 2017; 158(39): 1545–1549.
