Search Results

You are looking at 51 - 60 of 224 items for :

  • "daganatok" x
  • All content x
Clear All

A gyermekonkológia jelentősége egyre növekszik a malignus daganatok és leukémiák növekvő incidenciája és a gyermekkori halálozásban játszott vezető szerepe miatt. A szerző áttekinti a gyermekonkológiai megbetegedések epidemiológiáját, a profilaxis és a terápia jelenlegi hazai helyzetét, az eddig elért eredményeket, valamint legfontosabb további feladatait. Orv. Hetil., 2012, 153, 803–810.

Open access

Absztrakt:

A mellékvesekéreg daganatos elváltozásai a népesség jelentős részét érintik. E daganatok többsége jóindulatú, hormonálisan inaktív mellékvesekéreg-adenoma. A ritka hormontermelő mellékvesekéreg-adenomák súlyos klinikai következményekkel járó betegségeket okoznak, a kifejezetten ritka mellékvesekéreg-carcinoma prognózisa ugyanakkor előrehaladott stádiumaiban nagyon rossz. E daganatok patogenezise a mai napig nem teljesen tisztázott. A mikro-RNS-ek kisméretű nem kódoló RNS-molekulák, amelyek a génexpresszió poszttranszkripciós szabályozása révén jelentős szerepet töltenek be számos alapvető sejtbiológiai folyamatban. Megváltozott kifejeződésüket számos daganatban leírták. Több szöveti mikro-RNS, így a miR-483-5p, a miR-503, a miR-210, a miR-335 és a miR-195 megváltozott kifejeződését találták jó- és rosszindulatú mellékvese-daganatok között, és ezeknek patogenetikai jelentőségük is lehet. A mikro-RNS-ek szövetspecifikus és stabil kifejeződésüknek köszönhetően a diagnosztikában is felhasználhatók lehetnek. Tekintettel arra, hogy a mellékvesekéreg-daganatok szövettani diagnózisa nehéz, a szöveti mikro-RNS-ek segíthetnek a malignitás megállapításában is. Új eredmények igazolták, hogy a mikro-RNS-ek különböző testnedvekbe is kiválasztódnak, ami a folyadékbiopszia módszere révén biomarkerként történő felhasználhatóságukat vetíti előre. Összefoglaló cikkünkben a mikro-RNS-ek mellékvesekéreg-daganatokban betöltött patogenetikai szerepét és diagnosztikai alkalmazási lehetőségeit tekintjük át. Orv Hetil. 2018; 159(7): 245–251.

Open access

Az érképződés fontos szerepet játszik számos betegség kialakulásában. A vascularis endothelnövekedési faktor központi fontosságú az élettani és a kóros érképződés folyamatában. A VEGF fokozott expressziója összefügg a daganatos érképződéssel, az áttétek kialakulásával és a tumorsejtek proliferációjával. A humán monoklonális anti-VEGF-antitest (bevacizumab) a hagyományos kemoterápia kiegészítéseként alkalmazva jó hatású lehet különböző daganatok kezelésében. Egyre több adat igazolja, hogy a bevacizumab javítja a betegek életkilátásait áttétet adó colorectalis carcinomában és előrehaladott hepatocellularis carcinomában. További vizsgálatok szükségesek az érképzést gátló kezelés hatékonyságának megítélésére egyéb tápcsatorna-daganatokban. Közleményünkben az emésztőszervi daganatok kezelésében alkalmazott, érképzést gátló készítményekkel kapcsolatos újabb eredményeket foglaljuk össze.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Langmár, Sándor Csömör, Miklós Németh, Zoltán Tomcsik, and József Gábor Joó

203 Kásler M.: A petefészek-daganatok ellátása. In: Kásler M. (szerk.). A komplex onkodiagnosztika és onkoterápia irányelvei. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008, 421

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: István Pregun, György Bodoky, Károly Rácz, and Zsolt Tulassay

A szerzők a carcinoid tumorokkal kapcsolatos legfontosabb klinikai gyakorlati ismeretekről adnak áttekintést. A carcinoid daganatok neuroendokrin sejtekből származó, többségében lassan növekvő ritka tumorok, azonban gyorsan metasztatizáló, agresszív formában is jelentkezhetnek. Epidemiológiai adatok szerint gyakoriságuk nő, amit részben a diagnosztikus módszerek fejlődése okozhat. A daganatok gyakran tünetmentesek, máskor carcinoid szindróma vagy egyéb endokrin szindrómák tünetei lehetnek jelen. A korai diagnózist biokémiai markerek (szérum-kromogranin-A, vizelet-5-hidroxi-indolecetsav) és speciális képalkotó módszerek segítik. A daganatok jelentős részét a betegség előrehaladott stádiumában ismerik fel; ezekben az esetekben sebészi módszerekkel nem érhető el teljes gyógyulás, bár a daganat megkisebbítésének sebészi vagy intervenciós radiológiai lehetőségeit ilyenkor is számításba kell venni. A carcinoid tumorokhoz társuló klinikai tünetek kezelésének jelenleg leghatásosabb eszközei a szomatosztatin-analóg készítmények, amelyek a tünetek megszüntetésén/enyhítésén kívül tumorgátló hatásuk révén akár hosszú éveken keresztül kivédhetik a daganatok növekedését vagy ritkán daganatregressziót válthatnak ki. A kemoterápiás készítményeket elsősorban metasztatikus, agresszív, gyorsan növekvő, illetve pancreas neuroendokrin daganatok esetén alkalmaznak, klinikai vizsgálatokban új kemoterápiás lehetőségként a temozolomid és a thalidomid adásával szereztek kedvező kezdeti tapasztalatokat. Progresszív, előrehaladt stádiumú daganatban szenvedő betegek részére hatékony új terápiás lehetőség a 131 I-MIBG, 90 Y-DOTA-TOC és 177 Lu-DOTA-TOC radionuklid kezelés. Kezdeti tapasztalatok állnak rendelkezésre a tirozinkináz-gátlók, tirozinkináz-ellenes antitestek és a „mammalian target of rapamycin” (mTOR) gátlók alkalmazásáról, amelyek közül a hatékonynak bizonyuló készítmények a jövőben szélesebb körű alkalmazást nyerhetnek. Orv. Hetil., 2010, 46, 1885–1894.

Open access

I Kovalszky 2006 A stroma szerepe a daganatok biológiai viselkedésében Orvosképzés 3 196 199 .

Restricted access

154 1367 1373 Igaz, P.: Genetics of neuroendocrine tumours, hereditary tumour syndromes. [A neuroendokrin daganatok genetikája

Open access

2507 2513 Bardi J., Kovács É., Rurik I.: A háziorvos és az onkológiai éberség – Tapasztalatok a daganatok felismeréséről és alapellátási finanszírozásáról. Magy

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Reismann, Zoltán Kender, Gabriella Dabasi, Lídia Sréter, Károly Rácz, and Péter Igaz

A neuroendokrin daganatok kezelésében a hagyományos terápiás lehetőségek mellett ma már egyre nagyobb szerepet kap a peptid-receptor endoradioterápia. A kezelés alapjául a neuroendokrin daganatok jellegzetes szomatosztatinreceptor-expressziója és a ligand (szomatosztatin, illetve analógjai) kötődése után a szomatosztatinreceptor internalizálódása szolgál. Ezeket a jellegzetességeket kihasználva lehetőség nyílt a szomatosztatinanalógokhoz kapcsolt radioaktív izotópok terápiás célú felhasználására. Az endoradioterápiában a szomatosztatinanalóghoz kelátot kapcsolnak, ami stabilan köti a sugárzó izotópot. Neuroendokrin daganatok kezelésére a leggyakrabban használt izotópok a β-sugárzó ittrium-90 (90Y) és a β+γ-sugárzó lutécium-177 (177Lu). A szomatosztatinreceptor-endoradioterápia indikációja ma leginkább a sebészileg nem megoldható, progresszív, szomatosztatinreceptort erősen expresszáló neuroendokrin tumoros betegek esetében áll fenn. A nemzetközi irodalom szerint a kezeltek 25%-ában 50%-nál nagyobb tumorméret-csökkenés érhető el. Bár hazánkban jelenleg ez a kezelési lehetőség nem áll rendelkezésre, 2005 óta az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával hazai betegek számára is lehetőség nyílt a bázeli Nuklearmedicina Intézettel történő együttműködés révén a kezelésre. Az elmúlt 5 évben a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikáján keresztül 51 beteg részesült ilyen kezelésben. Az összefoglaló röviden áttekinti a szomatosztatinreceptor-endoradioterápia alapjait, felhasználási területeit, a nemzetközi irodalomban közölt eredményeit, mellékhatását, valamint elsőként mutatja be a bázeli intézettel kooperációban kezelt hazai betegekkel szerzett tapasztalatokat. Orv. Hetil., 2011, 152, 392–397.

Open access

Az endoszkópos ultrahang viszonylag új vizsgálómódszer, amely két metodika, az endoszkópia és a nagyfrekvenciás ultrahang egyesítéséből született. Nagy pontossággal képes a gastrointestinalis daganatok mélységi kiterjedésének megállapítására, s alkalmazásának terápiás konzekvenciája van. A subepithelialis elváltozások természetének tisztázásában szerepe nélkülözhetetlen. Hasznos segítséget nyújt a biliopancreaticus betegségek diagnózisában. Jelen összefoglaló a rendelkezésre álló evidenciák alapján áttekinti az endoszkópos ultrahang szerepét, indikációit, korlátait a gastrointestinalis betegségek diagnózisában. Orv. Hetil., 2012, 153, 93–101.

Restricted access