Search Results

You are looking at 51 - 60 of 384 items for :

  • "epidemiological study" x
  • All content x
Clear All

A jelen tanulmány a hazai epidemiológiai vonatkozású evészavar-szakirodalom egyik „mostoháját” mutatja be: a nagy kockázatú populációnak számító sportolók részint a fokozott teljesítménykényszer, részint a nagyon precízen behatárolt testsúly miatt kiemelt jelentőségűek a táplálkozási zavarok előfordulásában. Célkitűzés: Cél az elmúlt 10 év nemzetközi irodalmát áttekintve az anorexia athletica és az atlétatriász fogalmainak körüljárása s az ezzel kapcsolatos új ismeretek feltárása. Módszerek: A meglevő epidemiológiai adatok számbavétele, összehasonlító elemzése. Eredmények: Pontosabbak lettek a korábban meghatározott alapfogalmak: az anorexia athletica tünetei közül a testképzavar a legkevésbé, a fokozott teljesítménykényszer pedig a leginkább a jellemző. Az újabb epidemiológai vizsgálatok számadatai kisebb szórást mutattak: az evészavarok esetében a korábbi 15–62% helyett 20–25%, amenorrhoea esetében 3,4–66% helyett 25–30%, az osteoporosisnál 2–20% prevalencia igazolódott. Az atlétatriász új értelmezést nyert: a tünetek közül az evészavar és a következményes menstruációs panasz együttes előfordulása szignifikáns. Következtetések: Közismert tény a túlzott testedzés és az evészavar közötti szoros korreláció: az evészavarok diagnosztikus feltételrendszerében alapvető követelményként szerepel a súlycsökkentő manőverként használt túlzott testedzés. Fordítva is igaz: a sportolók körében magas (23–25%) az evészavarok előfordulási gyakorisága, ahol a szomatikus szövődmények szerepe egyre fontosabb.

Restricted access

Bevezetés: A kiégés a XXI. század orvoslásának egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a magyarországi orvosok (n = 4784) kiégésmutatóinak felmérését, valamint e mutatók és a munkavégzés körülményeit érintő legmeghatározóbb aspektusok (munkaórák, ügyeleti munkavégzés, több munkahelyen való helytállás) összefüggéseinek elemzését. Módszer: Orvosok körében végzett országos, reprezentatív, online kvantitatív felmérés eredményeinek deskriptív elemzése. Eredmények: A vizsgálat azt mutatta, hogy hazai orvosok körében a teljesítményvesztés dimenziója a legmagasabb arányú, ezt követi az emocionális kimerülés, majd a deperszonalizáció faktora. A fiatal életkor (<35 év), a fekvőbeteg-ellátásban való munkavégzés, az ügyeleti munka, valamint a több munkahelyen való egyidejű helytállás a kiégés mindhárom dimenziójának meghatározó kockázati tényezője. Az orvos partner megléte a deperszonalizációt növeli, míg a gyerekszám protektív mindhárom aspektus esetében. Ugyanakkor a munka–család konfliktus a kiégést egyértelműen növelő tényező. Következtetések: A betegellátásra, a lakosság egészségi állapotának alakulására nézve jelentős hatású a kiégés. Az eredmények fényében a prevenció és az intervenció kulcsszerepű. Orv. Hetil., 2015, 156(14), 564–570.

Open access

A legutóbbi szakmai útmutatók szerint a diabetes mellitus diagnózisában a hemoglobin-A-1c központi szerepet kapott. Ismert epidemiológiai adat a dialízisprogramba kerülő diabeteses betegek magas aránya és mortalitásuk kedvezőtlenebb alakulása. Az utóbbi években elvégzett felmérések alapján e betegcsoport szénhidrátanyagcsere-állapotának értékelésében speciális jelentőségűvé vált a hemoglobin-A-1c. A hemoglobin-A-1c-értéket azonban számos vércukorfüggetlen tényező befolyásolja mind hemodializált, mind peritonealisan dializált betegpopulációban. Hemodialízis esetén a vörösvérsejtvesztésből eredő felgyorsult forgalom jelenti a hemoglobin-A-1c értékelhetőségét zavaró faktort, míg peritonealis dialízis esetén a hashártyáról abszorbeálódó glükóz hatásával kell számolni. Az alternatív markerként számon tartott glikált albumin és fruktózamin nem hozott prognosztikus előnyt. Megállapítható, hogy dializált betegek körében a 6,5–8% közötti hemoglobin-A-1c-tartomány jelenti a mortalitás szempontjából legalacsonyabb kockázatnak számító értéket. Orv. Hetil., 2014, 155(36), 1421–1425.

Restricted access

Bevezetés: A gyógyító hivatást választó nők száma világszerte emelkedik, ezzel párhuzamosan fontos vizsgálati területként jelenik meg az orvosnők életminőségének kutatása. Célkitűzés: A hazai orvosnők egészségmutatóinak, valamint reprodukciós egészségének leírása és összehasonlítása a diplomás nők kontrollcsoportjának mutatóival. Módszer: Orvosok körében végzett országos, reprezentatív, kvantitatív felmérés (n = 2515) és a Hungarostudy 2013 lakossági, reprezentatív felmérés eredményeinek összevetése. Az orvosnők 2013-as vizsgálati eredményeinek összehasonlítása a 2003–2004-ben végzett felméréssel. Eredmények: Az orvosnők a krónikus megbetegedések területén (magas vérnyomás, allergiás megbetegedések, gyomor-bél rendszeri betegségek, valamint izom-csont rendszeri megbetegedések) a kontrollcsoporténál rosszabb mutatókkal rendelkeznek. A reprodukciós egészség vizsgálatakor megállapítottuk, hogy a lakossági arányokhoz képest kismértékben, de gyakrabban fordulnak elő teherbe esési problémák (egy éven át tartó sikertelen próbálkozás, meddőségi kezelés), továbbá veszélyeztetett terhességek és spontán vetélések is. Következtetések: A 2003–2004-ben feltárt „magyarországi orvosnő-paradoxon” jelenségének előfordulását a longitudinális kutatás megerősítette. Orv. Hetil., 2014, 155(25), 993–999.

Open access

A korábbi epidemiológiai tanulmányok eredményei azt igazolták, hogy a HDL-koleszterin a cardiovascularis megbetegedések önálló rizikófaktora, plazmaszintjének emelése a cardiovascularis prevenció egyik fontos eleme. A HDL-nek a reverz koleszterintranszportban betöltött központi szerepe mellett egyéb kedvező biológiai, az érelmeszesedés elleni védőhatása is van. Ezek közé tartozik az antioxidáns, az antiinflammatorikus, az antitrombotikus/profibrinolitikus és a vazoprotektív hatás. A jelenlegi ajánlások az agresszív életmódváltást, a niacin, a fibrátok, a statinok vagy ezek kombinációját javasolják a HDL-koleszterin-szint emelésére. Emellett számos új, a HDL-re épülő terápiás eljárás tesztelése történt meg az utóbbi években, illetve van folyamatban. Idetartoznak a nikotinsav-származékok új formái, illetve receptoragonistái, a CETP-inhibitorok, a kannabinoid-1-receptor-antagonisták, a PPAR-agonisták, az LXR/FXR receptoragonisták és az apoA1- és/vagy foszfolipidterápia. Jelen közleményünkben áttekintjük a korábbi klinikai tanulmányokat, epidemiológiai megfigyeléseket, alapkutatásokat, illetve a legfontosabb új terápiás eljárásokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményeit.

Restricted access

The article introduces one of the ‘orphans’ of the Hungarian epidemiological literature of eating disorders: Athletes, who are considered high-risk population, are outstandingly important in the prevalence of eating disorders due in part to the increased pressure for performance and in part to the very precisely limited body weight. Objective: By surveying the international literature of the recent 10 years, have a look at the notions of anorexia athletica and female athlete triad, and explore the new knowledge relating to it. Methods: Reckoning and comparative analysis of the available international epidemiological data. Results: The base notions have become more precise: of the signs of anorexia athletica, the disorder of body image is the least characteristic, and the increased pressure for performance is the most characteristic one. The numeric data of recent epidemiologic studies show smaller standard deviations: a prevalence of 20 to 25% for eating disorders instead of the former 15 to 62%; and 25 to 30% for amenorrhoea instead of 3.4 to 66%; as well as 2 to 20% for osteoporosis have been demonstrated. Female athlete triad has got a new interpretation: the concomitant occurrence of eating disorder and the consequent menstruation dysfunction is significant. Conclusions: There is a well-known correlation between excessive physical activity and eating disorder: the diagnostic system of conditions for the latter includes the essential criterion of excessive physical activity used as a body weight-reducing manoeuvre. It is also true conversely: there is a high (23 to 25%) incidence of eating disorders among athletes, where the role of somatic complications is increasingly important.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Tomcsányi, Béla Bózsik, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, and Lajos Katona

A pitvarfibrilláció hazai prevalenciájára és incidenciájára nincsen ismert adat. A hazai epidemiológiai adatok a nemzetközi publikációk adataiból következtethetők, habár egyedüli adottságként egy egységes biztosítói adatbázis áll a rendelkezésre. Célkitűzés: A magyarországi teljes lakosságra vonatkozó pitvarfibrillációs prevalencia és incidencia meghatározása. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználása a 2007., 2008. és 2009. évekre vonatkozóan az adott évet megelőző, 2002-től ismert adatok figyelembevételével a pitvarfibrillációs kód megjelenése szempontjából. Eredmények: A pitvarfibrilláció prevalenciája ma Magyarországon 2,37–2,67%. Egy adott évben csak a betegek fele kerül kórházi vagy szakrendelői ellenőrzésre. Következtetések: Ez az első olyan felmérés, ami teljes országos lefedettségben vizsgálja a pitvarfibrilláció prevalenciáját. Már az öt–hét éves időintervallum figyelembevételével számított 2,37–2,67% prevalencia is lényegesen magasabb betegszámot jelent, mint amivel eddig számoltak. A rendelkezésre álló adatok matematikai modellezésével azonban a teljes magyarországi betegszám 296 493, ami 2,95%-os prevalenciát jelent. Orv. Hetil., 2012, 153, 339–342.

Restricted access

Epidemiológiai felmérések szerint az 1-es típusú diabetes incidenciája és prevalenciája világszerte növekvőben van. Az incidencia elsősorban csecsemő- és kisdedkorban emelkedett. Az 1a típusú autoimmun diabetes predikciója a pozitív családi anamnézis vagy a genetikai, immunológiai és metabolikus markerek segítségével lehetséges. A betegség prevenciója a patogenezis három szintjén valósítható meg: primer prevenció azon egyedekben, akikben a béta-sejt-pusztulás még nem észlelhető, szekunder prevenció a már béta-sejt-pusztulás jeleit mutatókban, és tercier prevenció az újonnan diagnosztizált 1-es típusú diabeteses betegekben. Az utóbbi években ismereteink a betegség patogeneziséről gyorsan gyarapodtak és világszerte számos prevenciós klinikai vizsgálatot indítottak. Feltehetőleg az immunintervenció bizonyul majd a leghatásosabbnak az 1-es típusú diabetes megelőzésében. Orv. Hetil., 2011, 152, 1916–1921.

Open access

Abstract

Background/Aims

Studies have reported higher prevalences of four behavioral addictions (binge eating, compulsive shopping, hypersexuality, and pathological gambling) in dopamine agonist-treated Parkinson's disease relative to non-dopamine agonist-treated Parkinson's. However, recent case-control and epidemiological studies suggest that prevalences of behavioral addictions in dopamine agonist-treated Parkinson's may be similar to background population rates. This study tests that hypothesis by examining the FDA Adverse Event Reporting System (FAERS) for evidence of these associations, taking into account the potential impact of publicity on reporting rates.

Methods

FAERS reports in 2004 (pre-publicity for all but pathological gambling) and 2007 (post-publicity for all four behaviors) were analyzed. A threshold consisting of ≥3 cases, proportional reporting ratio ≥2, and χ2 with Yates' correction ≥4 was used to detect signals (drug-associated adverse reactions) involving any of five dopamine agonists and any of four behavioral addictions.

Results

No reports containing compulsive shopping and no signal for binge eating and dopamine agonists were found in either year. A weak signal was found for hypersexuality in 2004, with a stronger signal in 2007. A robust signal was found for pathological gambling in 2004, with a more robust signal in 2007.

Discussion/Conclusions

These results suggest that publicity may increase reporting rates in the FAERS. Findings for binge eating, compulsive shopping, and hypersexuality suggest that prevalences of these behaviors among those treated with dopamine agonists may be similar to background population rates and thus may not reflect an adverse safety signal. Further investigation of the relationship between dopamine agonists and behavioral addictions is warranted.

Open access

Abstract  

Scalp hair is routinely used to assess exposure to toxic trace elements and nutritional status of some required trace elements. The advantages and disadvantages of hair as a biologic monitor have been comprehensively discussed in the literature for many years. Among the concerns is distinguishing between exogenous and endogenous contributions. Nested in this issue is the longitudinal distribution of a trace element along the hair strand. The typical observation for many elements of interest is that the element concentration increases from the root end to the distal end; and this is attributed to continuing contamination from exogenous sources. In this study we used neutron activation analysis to measure 14 trace elements in 6 mm segments of full-length scalp hair from three healthy members of the same household having light-urban environmental exposure. To extend the data set for selenium, we included three adult female subjects with longer than average scalp hair. From these trace-element concentrations we calculated the root-to-distal end ratios as a profile diagnostic of trace-element distributions. Ratios fall into three diagnostic categories, >1, ≈1, and <1 corresponding to profiles having decreasing root-to-distal concentrations, unchanging concentrations, and increasing concentrations, respectively. Of the 14 elements measured, only Se has R > 1, Zn and S have R ≈ 1, and the remaining 11 elements all have R < 1 in the order: As > I > Hg ≈ Au ≈ Mg ≈ Mn ≈ Sb ≈ Ca > Cu > Al ≈ Ag. R Se is greater than 1 and increases with hair length (P = 0.02) corresponding to a continuous longitudinal loss of Se in stark and puzzling contrast to the other elements measured. An analogous loss of Se in the nail monitor was not observed leading us to conclude that the nail is less prone to misclassification of selenium status in epidemiological studies.

Restricted access