A rosszindulatú nyiroksejtes megbetegedések – a lymphomák – kezelésében az elmúlt években több változás történt. A Hodgkin-kór kezelésében egyre inkább rizikóadaptált kezelési stratégiát alkalmazunk, amely nemcsak a kezelés előtti vizsgálatokon és prognosztikai tényezőkön alapszik, hanem a kezelés korai stádiumában végzett ismételt PET-vizsgálat (restaging) eredményén is. A sugárkezelés alkalmazásának lehetőség szerinti minimalizálása a késői szövődményként fellépő másodlagos daganatok gyakoriságát csökkentheti. Relapsus esetén kemoszenzitív betegek esetében autológ őssejt-transzplantáció végzendő. A Hodgkin-kórban szenvedő betegek mintegy 85%-ának gyógyulása várható. A non-Hodgkin-lymphomák heterogén betegségcsoportjában az indolens non-Hodgkin-lymphomák csoportjára (CLL, myeloma multiplex, hajas sejtes leukaemia, cutan lymphomák stb.) természetes lefolyás esetén a lassú progresszió jellemző. Kezelésük palliatív, teljes gyógyulás elérése a jelenlegi lehetőségekkel általában nem lehetséges. Az agresszív NHL-ek jellemzője a gyors progresszió és a kezelés nélkül rövid idő alatt bekövetkező halálos kimenetel. Többségük citosztatikum- és sugárérzékeny. Megfelelő kezeléssel a betegek 60–70%-a komplett remisszióba (CR) kerül, és a betegek 40–50%-a véglegesen meggyógyul. Új lehetőség mindkét NHL-csoportban az immunterápia bevezetése, amely lehetőséget ad a nyugvó daganatsejtek befolyásolására is. Segítségükkel jelentősen javíthatók az eddigi terápiás eredmények. A PET-vizsgálat bevezetése az NHL-ek első és ismételt stádiumvizsgálatát is hatékonyan segíti. A kedvezőtlen prognózisú, valamint a visszaeső betegek egy részénél az autológ őssejt-transzplantáció javíthatja a prognózist.
]. 14 Hillengass J, Delorme S. Multiple myeloma: current recommendations for imaging. Radiologe 2012; 52: 360–365. 15 Varga G, Mikala G, Váróczy L, et al. Management of multiple myeloma
Pál I, Illés Á, Pál T, et al. Multiple myeloma and seconder tumours. [Myeloma multiplex és szekunder tumorok.] Hemat Transzf. 2017; 50: 39-42. [Hungarian] 18 Pagano L, Pulsoni
–228. 7 Mikala G, Scheider T, Szász R. Beszámoló a Lymphoma–Myeloma Kongresszusról. Hematológia–Transzfuziológia. 2018; 4: 229–231. 8 Demeter J. Beszámoló a Semmelweis Symposiumról
Myeloma Leuk 2019; 19: 791–798. 5 de Vos S, Swinnen LJ, Wang D, et al.: Venetoclax, bendamustine, and rituximab in patients with relapsed or refractory
prognostic index for patients with diffuse large B-cell lymphoma who receive R-CHOP. Clin. Lymphoma Myeloma Leuk., 2013, 13 (1), 15–18. Rambaldi, A., Boschini, C., Gritti, G., et al.: The lymphocyte to monocyte ratio
reversibility of peripheral neuropathy associated with bortezoib-melphalan-prednisone in newly diagnosed patients with multiple myeloma: subanalysis of the phase 3 VISTA study. Eur. J Haematol. 2011; 86
–693. 71 Pugh TJ. Circulating tumour DNA for detecting minimal residual disease in multiple myeloma. Semin Hematol. 2018; 55: 38–40. 72 Waldschmidt JM
hybridization analysis in the study of chronic lymphocytic leukemia and multiple myeloma. Cancer Genet. Cytogen., 2004, 153 , 73–76. Dyke D. L. Combined cytogenetic testing and
infections in patients with multiple myeloma: A study of 165 infectious episodes. J. Clin. Oncol., 2005, 23 , 7857–7863. Saghafifar F. 18F-fluorodeoxyglucose positron emission tomography
