Search Results

You are looking at 51 - 60 of 195 items for :

  • "protective factors" x
  • All content x
Clear All

Az életminőség fogalma az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe került a krónikus betegek ellátásával kapcsolatban. A jelen tanulmány célja, hogy a fejfájás (tenziós típus), a hangulatzavar (depresszió), a szorongás diagnózisával, valamint a komorbid állapotokkal összefüggésben elemezzük e betegségek életminőségre gyakorolt hatását, bevonva néhány kiemelt pszichológiai jellemzőt, mint például a hosztilitás vagy a társas támogatás. Módszerek: A vizsgálatban 157 beteg vett részt, akik a SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Neuropszichiátriai Rehabilitációs Osztály ambuláns beteganyagából kerültek ki 2005 első félévében. A minta végső elemszáma 151 személy volt, akiket öt fő betegségcsoportba osztottunk be: hangulatzavar (depresszió); szorongásos kórképek; kevert pszichiátriai diagnózis; fejfájás és komorbiditás (fejfájás és pszichiátriai zavar együtt). Az életminőségi skálák pontértékeit nemenként, betegségcsoportonként vizsgáltuk, valamint elemeztük az életminőség pszichológiai hátterét. A kérdőíves felmérés önkitöltéses formában történt, a válaszadás önkéntes volt. Eredmények: Faktoranalízis segítségével két életminőségi faktort különítettünk el: az ún. „mindennapi élettevékenység” életminőségi faktort (például munka, anyagi helyzet, táplálkozás, szexuális élet vagy önkifejezés), valamint a „társas aktivitások” életminőségi faktort (például a házastárssal, családdal, egyéb személyekkel való, vallásos és közösségi tevékenységek). A betegségcsoportok szerint elsősorban a mindennapi tevékenységek terén mutatkozott különbség: leginkább a hangulatzavarban szenvedők ezzel kapcsolatos életminősége romlott, hozzájuk képest a fejfájásos betegek kevésbé jeleztek változást. Amennyiben komorbid pszichiátriai zavar előfordul a fejfájás mellett, az életminőség-változás számottevőbb. A mindennapi tevékenységeket érintő életminőség-romláshoz elsősorban a hosztilitás (ellenségesség), valamint a pszichoszomatikus/szorongásos tünetek megléte járul hozzá, és az életkor előrehaladtával a betegek az életminőség-romlást is erőteljesebben élik meg. A betegségcsoportból a hangulatzavar megléte rontja leginkább a betegek életminőségét. A szociális aktivitásokat érintő életminőség-faktor esetében a társas támogatás védőfaktor. Következtetések: A jelen tanulmányunkban szeretnénk felhívni a figyelmet a pszichoszomatikus és pszichiátriai zavarok életminőségre gyakorolt hatásaira, amelynek segítségével közelebb juthatunk a betegek viselkedésének mélyebb megértéséhez. Az életminőség-kutatás nemcsak kedvezőtlen hatásokat azonosít, hanem a pozitívakat is feltérképezi. Ez magában foglalja a hatékony alkalmazkodás lehetőségét.

Restricted access

Kutatásunkban a depresszív-szomatoform tünetek gyakoriságát vizsgáltuk a stressz, a stresszküzdő magatartásformák, valamint az önértékelés és a társas támogatás függvényében, hazai serdülő populációban. Demográfiai tényezőként az életkor és a nem szerepelt. Hipotézisek: Az átélt stressz fokozódása növeli, a magas önbecsülés, a nagyobb társas támogatás, valamint a problémamegoldó coping csökkenti a depresszív-szomatoform tünetek gyakoriságát. Módszerek: egy kisvárosi gimnázium teljes 14–18 év közötti korosztályából (201 fő) 183 fő (91%) töltötte ki az önkéntes, anonim, önkitöltős kérdőívünket (97 lány, 86 fiú). A depresszív-szomatoform tünetek gyakoriságát a Juhász-féle Neurózis Pontozó Skálával (JPNS), az átélt stressz mennyiségét a Rövid Stressz Kérdőívvel (Rahe), az önbecsülést Rosenberg, a társas támogatást Caldwell, a stresszel való megbirkózás típusait pedig Folkmann és Lazarus kérdőívével mértük fel. A függő és független változóink közötti kapcsolatot egy-, illetve többváltozós lineáris regresszióval, a nemi különbségeket F-próbával vizsgáltuk (SPSS 11.5). Eredmények: a depresszív-szomatoform tünetek gyakorisága alapján közepes szintű testi-lelki zavart jelzett a fiúk 22,1%-a, a lányok 32%-a, súlyos zavart pedig a fiúk 19,8%-a, a lányok 36%-a. A fiúk kevesebb panaszt (6,50 vs. 8,58 p<0,01) és magasabb önbecsülést (29,94 vs. 27,09 p<0,01) jeleztek, jellemzőbb volt rájuk az érzelmi indíttatású cselekvés (p<0,05), míg a lányok nagyobb fokban törekedtek külső segítség megszerzésére (p<0,001). Többváltozós elemzésünk alapján a pszichoszomatikus tünetek gyakoriságát az átélt stressz mennyiségén túl (β:0,586 p<0,001), a női nemhez tartozás (β:0,207 p<0,001), az életkor (β:0,116 p<0,05), és a problémaelemző coping magatartás növelte (β:0,183 p<0,01). Az önbecsülés és a társas támogatás nem bizonyult szignifikáns hatásúnak. Vizsgálatunkban egyetlen protektív tényezőt sikerült feltárni, a céltudatos cselekvés, mint a probléma-centrikus megközelítés egyik vállfaja, szignifikánsan csökkentette a depresszív-szomatoform tünetek előfordulási gyakoriságát (β:–0,170 p<0,01). Következtetések: Eredményeink alapján úgy véljük, hogy a serdülő populáció testi–lelki egészségvédelmének egyik kiemelt intervenciós lehetősége az őket ért stressz mennyiségének csökkentése, továbbá az adaptív stresszküzdő mechanizmusok kifejlesztése.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ervin Hruby, Júlia Hajdú, Éva Görbe, Petronella Hupuczi, and Zoltán Papp

A hármasiker-fogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármasiker-terhesség kihordásának kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján az anyai életkor mint kockázati tényező vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Módszer: Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán az 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármasiker-terhességet vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált hármasiker-terhes populációban 15 beteg volt 35 éves vagy annál idősebb (35–39 éves) a szüléskor (13,2%), 99 várandós pedig 35 évnél fiatalabb (20–34 éves) (86,8%). A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények hasonló arányban voltak megfigyelhetők a két vizsgált csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a szüléskor betöltött átlagos terhességi kort tekintve (33,0 ± 2,9 és 32,2 ± 3,3 hét), valamint az igen éretlen (6,7% és 9,1%) és éretlen koraszülések (32,9% és 43,4%) arányában, bár mindhárom jellemző a 35 év felettieknél mutatott kedvezőbb értéket. Az élve született újszülöttek átlagos születési súlya magasabb volt a 35 év feletti betegek csoportjában (1796 ± 492 és 1664 ± 506 g, p = 0,064), és az igen-igen kis súlyú (6,8% és 10,7%), valamint az igen kis súlyú újszülöttek aránya (34,1% és 38,6%) is alacsonyabb volt ebben a csoportban. A 35 év feletti várandósok újszülöttjeinek egyperces és ötperces Apgar-értéke szignifikánsan magasabb volt (8,4 ± 0,5 és 8,0 ± 1,0, p = 0,016, valamint 9,5 ± 0,7 és 9,2 ± 0,8, p = 0,006). A perinatalis halálozási mutatók nem jeleztek szignifikáns különbséget a két csoport között, és a puerperalis szövődmények tekintetében sem volt különbség. Sepsis/pneumonia ritkábban fordult elő a 35 év feletti betegek újszülöttjeinek körében (6,9% és 28,6%, p = 0,011), és ebben a csoportban lélegeztetésre is ritkábban volt szükség (31,0% és 58,2%, p = 0,011). A többi újszülöttkori szövődmény közel azonos arányban fordult elő a két csoportban. Következtetések: Bár a terhesség alatt és a gyermekágyas időszakban bizonyos anyai szövődmények kockázata magasabb idősebb életkorban, a kedvezőbb perinatalis eredmények és neonatalis morbiditási adatok alapján az idős anyai életkor hármasiker-terhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező.

Restricted access

—263. Rosenberg, E.L. (1998). Levels of analysis and the organization of affect. Review of General Psychology, 2 (3), 247—270. Rosmarin, D.H., Krumrei, E.J., & Pargament, K.I. (2010). Are gratitude and spirituality protective factors

Restricted access

education. [A sportolás mint támogató faktor a felsőoktatásban.] Oktatáskutatók Könyvtára 2. Debrecen, 2015. [Hungarian] 17 Pikó, B. (ed.): Protective factors footsteps. Health promotion

Open access

natural extracts 1998 Jayaraj, A.P., Tovey, F.I. & Clark, C.G. (1980): Possible dietary protective factors in

Restricted access

antisocial behavior: Religiosity as a promotive and protective factor. Journal of Applied Developmental Psychology , 32(2): 78–85. MacDonald, D. A. (2000): Spirituality: Description, measurement, and relation to the five factor

Restricted access

117 Trowell, H. (1976): Definition of dietary fiber and hypotheses that it is a protective factor in certain diseases. Am. J. din. Nutr. , 29 , 417-427. Definition

Restricted access

45 121 129 Neher, L.S., Short, J.L. (1998): Risk and protective factors for children's substance use and antisocial behavior following parental

Restricted access

(Chapter 19). This book discusses teachers’ resilience, its risk, and protective factors; internal and external resources, in different educational milieus (from primary to higher education); and in various developmental stages of the teachers

Open access