Search Results

You are looking at 51 - 56 of 56 items for :

  • "ultrahangvizsgálat" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Emil Fraenkel, György Szabó, Gabriella Lengyel, Peter Jarčuška, Ivica Lazúrová, Elek Dinya, and János Fehér

A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) szerzett metabolikus májbetegség, amely a májsejtekben a trigliceridek lerakódása következtében jön létre és együtt jár nekrobiotikus gyulladásos reakcióval, fibrosissal és akár májcirrhosissal. Alkoholos eredetű zsírmájtól (AFLD) való elkülönítése néha gondot okoz. Az anamnézis ismeretében ez egyszerűbb, de ha az egyén az alkoholfogyasztásra vonatkozóan nem nyilatkozik, az elkülönítés nehézségbe ütközhet. Célkitűzés: Célunk volt a szénhidrátszegény transzferrin (CDT) meghatározása nem alkoholos zsírmájban szenvedő betegeknél, valamint a vizsgálat során észlelt kiugró értékek elemzése a betegek anamnézise alapján. Betegek és módszerek: A vizsgált csoportot 39 beteg alkotta, akiknél a hasi ultrahangvizsgálat a zsírmájra jellemző alaki eltérést mutatott. Közülük 21 nőbeteg és 18 férfi beteg volt. A betegeknél a CDT mérésén kívül meghatároztuk a testtömegindex- (BMI-) értéket és a HOMA-indexet. Eredmények: A betegek életkorában nem találtunk szignifikáns eltérést a nemek között. A CDT átlagértéke 2,39±0,52% volt, a férfiaknál 2,51±0,61, a nőknél 2,28±0,4; a nemek szerinti csoportfelosztásnál nem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között. A CDT-értékek eloszlása normális mintázatot mutatott. A BMI a túlsúlyosság tartományába esett, és ennél az értéknél sem volt szignifikáns eltérés a nemek között. Következtetés: Eredményeink alapján is valószínűsíthető, hogy az NAFLD és az AFLD a CDT% értéke alapján is elkülöníthető, és ez az érték a gamma-glutamil-transzpeptidáz értékénél specifikusabb markernek tekinthető, de esetében is fontos az anamnézis, az egyéb tényezők figyelembevétele és a lehető legtüzetesebb tisztázása.

Open access

Az utóbbi időszakban bővültek ismereteink a gyermekkori pajzsmirigybetegségekről. A congenitalis hypothyreosis számos formája (dysgenesisek, hormonképzési zavarok, a TSH-érzékenység csökkenése, centrális formák) genetikai eltérések következménye. A súlyos jódhiány az anyai hypothyroxinaemia révén vezet korai idegrendszeri károsodáshoz és congenitalis hypothyreosishoz. Az újszülöttkori CH-szűrés és a korai kezelésbe vétel jó prognózist biztosít. A congenitalis hypothyreosis újszülöttkori formáinak elkülönítése jelenleg is nehézkes. Az átmeneti hypothyroxinaemia kezelésének kérdése ellentmondásos. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis diagnózisa a klinikai kép, az ultrahangvizsgálat és az anti-thyroid–peroxidáz-antitest meghatározásával felállítható, kérdéses esetben a vékonytű-aspirációs citológia segíthet. A juvenilis lymphocytás thyreoiditis l-tiroxin-kezelése szubklinikus és manifeszt hypothyreosis fennállása esetén indokolt. A ritka újszülöttkori hyperthyreosis átmeneti formája az anyai Graves–Basedow-kór következménye, esetenként súlyos betegség; a permanens nem autoimmun forma TSH-receptor-gén-mutáció következménye. Az autonóm pajzsmirigy-adenoma hátterében a TSH-receptor-gén mutációi mellett a stimuláló G-fehérje alfa-alegységének mutációi azonosíthatók. A gyermekkori Graves–Basedow-kór kezelése vita tárgya. Az elsőként választandó kezelési forma a pajzsmirigy hormonszintézisét csökkentő és béta-blokkoló szerekkel folytatott gyógyszeres kezelés. A kezeléssel alacsony remissziós ráta érhető el, s a betegségre jellemző a recidívák lehetősége, emiatt gyakran a definitív terápia szükségessége merül fel. Ez Európában általában a szubtotális thyreoidectomiát jelentő sebészi megoldás, az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint viszont a radiojód-kezelés is biztonságosan alkalmazható. A gyermekkori jódhiányos strúma a jódhiánybetegség egyik formája, a jódhiányhoz történő adaptáció következménye. Kezelése jód és/vagy l-tiroxin adásával történik, kialakulása jódozott só alkalmazásával előzhető meg. Gyermekkorban a pajzsmirigygöb észlelése a pajzsmirigyrák lehetősége miatt részletes kivizsgálást igényel. Medullaris carcinoma észlelése a családban genetikai szűrést indokol; RET-protoonkogén mutáció esetén teljes pajzsmirigy-eltávolítás szükséges már gyermekkorban is. Orv. Hetil., 2011, 152, 617–627.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Gábor Joó, Artúr Beke, Attila Rab, Ákos Csaba, Enikő Berkes, Zoltán Papp, Csaba Papp, and János Rigó

A fetopatológiai vizsgálat nagy jelentőségű, hiszen egy következő terhesség vállalásának szempontjait szem előtt tartva az előfordult rendellenesség ismétlődésének kockázatait (is) hivatott megítélni. Célkitűzés: A szerzők tanulmányuk céljaként az ultrahang-diagnosztika hatékonyságának a fetopatológiai vizsgálatok eredményei alapján történő megítélését, elemzését határozták meg a nagyobb prevalenciájú fejlődési rendellenességek tekintetében. Módszer: Vizsgálataik során az 1995–2006 között a klinikán előfordult 683, központi idegrendszert, szív- és érrendszert, húgyúti rendszert, csontvázrendszert, illetve hasfalat/mellkasfalat érintő rendellenességgel járó terhesség adatait dolgozták fel. Eredmények: Szignifikáns különbség az anyai életkor, illetve a diagnózis felállításakor meghatározható gesztációs kor főbb statisztikai jellemzői kapcsán nem volt igazolható. A központi idegrendszert, a cardiovascularis rendszert, valamint a vázrendszert érintő malformációk egynegyedében, míg a húgyúti, illetve hasfalat/mellkasfalat érintő rendellenességek egyhatodában valamilyen terhelő előzményi adat fellelhető volt. A húgyúti, valamint cardiovascularis malformációk fiúmagzatokban lényegesen gyakoribbak voltak, ugyanakkor a központi idegrendszer, illetve a hasfal/mellkasfal rendellenességei esetén mérsékelt leánytúlsúly volt megfigyelhető. A vizsgált öt rendellenesség-csoportból négyben a post mortem vizsgálat eredményének teljesen megfelelő szonográfiai kórismék aránya 70% körül vagy a felett alakult, a húgyúti rendellenesség kapcsán azonban számottevően alacsonyabbnak (38%) bizonyult. A teljes minta alapján a szonográfiai és fetopatológiai diagnózisok teljes egyezésével járó esetek (A csoport) összesített aránya több mint 63%-nak, míg az ezektől való eltéréssel járó terhességek aránya (C csoport) 18%-nak bizonyult. Az ultrahangvizsgálat és a post mortem vizsgálat során nyert diagnózisok részleges egyezésével járó esetek (B csoport) aránya szintén 18%-nak bizonyult. Következtetések: A gyakran következményesen kevesebb magzatvízzel járó húgyúti fejlődési rendellenességek esetén genetikai centrumban történő (akár többszöri) szonográfiai vizsgálat indokolt. Mivel az omphalokele és a kromoszóma-rendellenességek társulási hajlama ismert, annak tükrében, hogy az omphalokelés esetek egy része gastroschisisként kerül kórismézésre, tanácsos lehet a kromoszómavizsgálat elvégzése az ultrahangvizsgálattal gastroschisisként diagnosztizált esetekben is. VSD esetei kapcsán javasolt a magasabb kockázatú terhességekben az echokardiográfiás vizsgálat minden konkrét általános ultrahang-diagnosztikai eltérés nélküli elvégzése.

Restricted access

Ma már bizonyított, hogy nemcsak a HBV-, hanem a HCV-infekció is krónikus hepatitist, májcirrhosist és hepatocellularis májrákot (HCC) okozhat. A hepatitis C-vírus is onkogén vírusnak minősül. A két különböző vírus által indukált májrák kialakulásának mechanizmusa több közös és számos eltérő sajátságot mutat. Mindkét esetben többnyire hosszú évekig, akár évtizedekig tartó krónikus gyulladás által okozott májcirrhosis talaján alakul ki a májrák. A HCV mint RNS-vírus nem épül be a májsejt genomjába, hanem különböző utakon indukálja a ráksejtek kialakulását, amelyek azután kontroll nélkül proliferálnak. Már a HCV felfedezése előtt felfigyeltek az akkor még non-A-non-B-nek (NANB) nevezett hepatitis és a májrák közötti kapcsolatra. A későbbi epidemiológiai jellegű tanulmányok ezt megerősítették. Számos közlés van azonban arról, hogy a HCC cirrhosis nélkül is kialakulhat HCV-fertőzött egyénekben. A pontos mechanizmus nem ismert, de több adat utal arra, hogy a vírus bizonyos proteinjei képesek onkogén folyamatot indukálni. A HCV-core gén több pontján találtak különbséget a cirrhosis nélküli és a cirrhosis talaján kialakult HCC-ben. Feltételezhető, hogy a vírus az endoplazmás reticulumstressz és az oxidatív stressz következményeként különböző jelátviteli utak és az onkogén útvonalak direkt aktiválása révén fejti ki karcinogén hatását. Újabb adatok szerint a HCV inzulinrezisztenciát okozó hatásának is szerepe lehet az onkogenezisben. A vírus által determinált faktorok mellett a gazdaszervezet reakciójának, a tumor elleni védekezőképesség csökkenésének is szerepe van a májrák kialakulásában. Klinikai szempontból fontos a HCV-infekcióban szenvedő betegek rendszeres ellenőrzése tumorkialakulás szempontjából. A monitorozás fő eszköze az ultrahangvizsgálat. Az AFP csak az esetek egy részében pozitív. A már kialakult és diagnosztizált májrák kezelési stratégiája nem tér el a többi májbetegségben kialakult májrákétól. Orv. Hetil., 2010, 38, 1524–1529.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Ervin Hruby, Lilla Sassi, Éva Görbe, Petronella Hupuczi, and Zoltán Papp

A hármasiker-szülések jelenlegi gyakorisága a meddőségi kezelések eredményeként a természetes előfordulás 4–5-szöröse. Az anyai szövődmények és a kedvezőtlen perinatalis kimenetel kockázata rendkívül magas. 1998 óta lehetőség van az embriók/magzatok számának redukciójára annak érdekében, hogy a megmaradó embriók/magzatok esélyei javuljanak. A hármasiker-terhességet viselő várandósok megfelelő tájékoztatásához hozzátartozik, hogy pontos felvilágosítást kapjanak a terhesség redukció nélküli továbbviselése esetén várható anyai és magzati kockázatokról. Célkitűzés: A magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján keresztül bemutatni a nem redukált hármasiker-terhességekkel kapcsolatos anyai szövődmények kockázatát, a perinatalis mutatókat és a neonatalis szövődmények előfordulási gyakoriságát. Módszer: Tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban befejeződött hármasiker-terhességeket vizsgáltuk. Beválasztási kritérium volt, hogy a 18. terhességi héten elvégzett ultrahangvizsgálat során mindhárom magzat életjelenséget mutatott. Eredmények: 122 hármasiker-terhesség közül 8 esetben (6,6%) középidős vetélés zajlott le a 20–23. héten, 114 eset (93,4%) szüléssel végződött. Anyai haláleset nem volt. Terhesség által kiváltott hipertónia az esetek 16,7%-ában, terhességi cukorbetegség 18,4%-ban fordult elő. A szülés előtt thrombocytopenia 20,2%-ban, anémia 16,7%-ban, cholestasis 9,7%-ban jelentkezett. A tocolysist igénylő, idő előtti méhtevékenység gyakorisága 57,9% volt, idő előtti burokrepedést 32,5%-ban észleltünk. Cerclage-műtét az esetek 15,8%-ában történt, szteroidprofilaxisban a hármasiker-terhesek 69,3%-a részesült. A terhességek hossza átlagosan 32,3 ± 3,2 hét volt. Az igen éretlen (<28. hét) koraszülések aránya 8,8%, az éretlen (<32. hét) koraszülések aránya 42,1% volt. Az élve születettek átlagos 5 perces Apgar-értéke 9,2 ± 0,8, átlagos születési súlya 1664 ± 506 g volt. A magzatok 38,0%-a igen kis (<1500 g) születési súllyal jött világra. A késői magzati halálozás 23,4‰, a perinatalis halálozás 64,3‰, a tisztított perinatalis halálozás 27,4‰ volt, melyek kedvezőtlenebbek, mint szinguláris terhességben. Súlyos fejlődési rendellenesség a magzatok 11,7‰-énél volt észlelhető. Megszületés után az újszülöttek 54,4%-a szorult lélegeztetésre. Intracranialis vérzés az újszülöttek 4,3%-ánál, respiratiós distress szindróma 17,1%-ban, transitoricus tachypnoe 5,2%-ban, szepszis vagy pneumónia 25,5%-ban, újszülöttkori sárgaság 11,4%-ban fordult elő. Következtetések: Az anyai és a magzati kockázatok ismerete igen fontos ahhoz, hogy a hármasiker-terhességgel éppen szembesülő betegek megalapozott döntést hozhassanak a terhesség kihordásáról vagy a redukció lehetőségének igénybevételéről.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Czakó, Zsolt Dubravcsik, Beáta Gasztonyi, József Hamvas, Ferenc Pakodi, Attila Szepes, and Zoltán Szepes

cancers. Am. J. Surg., 2002, 184 (2), 126–130. Bor, R., Fábián, A., Farkas, K., et al.: The role of endoscopic ultrasonography in the diagnosis of rectal cancer. [Az endoszkópos ultrahangvizsgálat szerepe a

Restricted access