Search Results
A szerzők egy 71 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek akut felvételére nehézlégzés, fulladás miatt került sor, amelynek hátterében a hasüreget kitöltő tumor és intratumoralis vérzés okozta súlyos anaemia állt. A sürgősséggel végzett műtét során méhből kiinduló, 13,5 kg tömegű pendularis myomát távolítottak el. Az eset kapcsán a szerzők összefoglalják a ritka óriástumorok differenciáldiagnosztikájának és ellátásának sarkalatos kérdéseit. Orv. Hetil., 2013, 154, 387–390.
platelet analysis [ 8 ]. The results of CBC performed on both specimens within 30 min after blood collection were essentially normal (i.e., comprised within the relative reference ranges), except for mild anemia (Table I ) . Nevertheless, a discrepancy
References 1 Kisilevsky A, Gelb AW, Bustillo M, et al. Anaemia and red blood cell transfusion in intracranial neurosurgery: a comprehensive review. Br J
–1622. Bonforte, G., Grillo, P., Zerbi, S., et al.: Improvement of anemia in hemodialysis patients treated by hemodiafiltration with high-volume on-line-prepared substitution fluid. Blood Purif., 2002, 20 (4), 357
Postweaning multisystemic wasting syndrome (PMWS), a new disease in Hungary, was recognized in a swine herd located in Southeast Hungary, during the early winter of 1999. The first clinical signs of paleness, anaemia, and leanness appeared immediately after weaning, at the age of 40-50 days. Pustules were frequently observed on the skin of the trunk, and signs of necrotic dermatitis were also visible. A syndrome of poor growth and wasting was characteristic of the affected pigs. A porcine circovirus (PCV), the suspected causative agent, was detected by polymerase chain reaction (PCR). Sequencing data and restriction endonuclease (RE) analysis of the PCR products suggested that the virus belonged to the PCV-II group where all the causative agents of PMWS are also grouped.
Absztrakt:
Bevezetés: A 2015-ben és 2016-ban colorectalis rosszindulatú daganatok miatt laparoszkópos és hagyományos beavatkozásokon átesett betegek országos adatait vizsgáltuk meg. Célkitűzés: Magyarországon 2015-ben és 2016-ban a rosszindulatú vastag- és végbéldaganatos megbetegedések miatt tervezetten elvégzett colorectalis műtétek adatainak kapcsolatait vizsgáltuk ápolást indokló, kísérő és szövődmény-diagnóziscsoportok, beavatkozási helyszínek, valamint a betegek kora és neme között. Módszer: A kapcsolatokat kereszttáblás elemzésekkel és a parciális legkisebb négyzetek módszerére épülő strukturális egyenletek modelljével vizsgáltuk meg. Három strukturális modell (nyitott, laparoszkópos műtétes és teljes vizsgálati populációcsoportok) eredményét hasonlítottuk össze. Eredmények: 4941 esetet vizsgáltunk; a nyitott colorectalis műtétes csoportba 4562, míg a laparoszkópos csoportba 379 eset került. A modellek alapján a laparoszkópos műtéteknél összefüggés van az intézetek progresszivitási szintje és a szövődmény- és kísérőbetegség-csoportokkal. A háttértényezők minden esetben pozitív irányú hatást fejtenek ki a kísérő betegségekre. A blokkokon belül a szövődmények közül a laparoszkópos műtétek esetében a vérzés, anaemia, a teljes populációs és nyitott modellben a szeptikus szövődmények szerepe a meghatározó. Következtetés: Adataink alapján a magasabb progresszivitású ellátóhelyeken végzett laparoszkópos műtéteknél a multimorbid betegek kerülnek ellátásra. A laparoszkópos csoportnál minél magasabb progresszivitású helyeken operálják a betegeket, annál kevésbé domináns a szövődmények kódolása, azaz vagy kevesebb a szövődmény, vagy a többi ellátóhoz képest máshogy kódolják azokat. A strukturális modellértékek eltérésének okai között a betegek műtéti szelekcióját feltételezzük, de ennek pontos feltérképezése céljából további kutatások szükségesek. A szövődmények közül a nyitott és teljes vizsgálati csoportra jellemző a szepszis, a hashártyagyulladás és a béltályog faktorok meghatározó szerepe, szemben a laparoszkópos modell szövődményeire, ahol a vérzés, anaemia domináns, ami a betegek szelekciója mellett a műtéttechnikai eltérésekkel függ össze. Orv Hetil. 2019; 160(11): 426–434.
Absztrakt
Bevezetés: Magyarországon 2011 és 2013 között korai hozzáférési program keretében a forgalmazó jóvoltából 155, döntően előrehaladott fibrosis stádiumú, hepatitis C-vírus 1-es genotípussal fertőzött beteg kezdhetett el az akkor számára egyedüli gyógyulási esélyt jelentő boceprevir + pegilált interferon + ribavirin hármas kezelést. Célkitűzés és módszer: A szerzők a terápia eredményességének és biztonságosságának retrospektív értékelését végezték el egyrészt a kezelés alatti és utáni virológiai válasz, másrészt a súlyos nemkívánatos, illetve terápialeállítást eredményező mellékhatások alapján. Eredmények: Intent-to-treat analízis szerint a 155 betegből 61 beteg vált tartósan vírusmentessé (39,4%). A korábbi kettős kezelésre relabáló, parciálisan reagáló, illetve nullreagáló betegek esetében sorrendben 59,5%, 41,4%, illetve 22,9% (p<0,05 a másik két kategóriához képest), míg cirrhosis nélkül 52,5%, cirrhosis esetén 31,3% (p<0,05 a nem cirrhosisosokhoz képest) volt a tartós virológiai válasz. A legnehezebben kezelhető cirrhosisos és korábban nullreagáló 33 betegből 6 vált tartósan vírusmentessé (18,2%). A kezelés idő előtti leállítására elégtelen virológiai válasz miatt a betegek 31,1%-ánál, mellékhatás miatt 10,3%-ánál került sor. A súlyos nemkívánatos események gyakorisága 9,8% volt. Ezek okai: anaemia, hasmenés, depresszió, agranulocytosis, jelentős aminotranszferáz-emelkedés, generalizált dermatitis és súlyos gingivitis fogvesztéssel, QT-szakasz-megnyúlás az EKG-n, generalizált oedemák és fulladás, uroinfekció, Crohn-betegség fellángolása, Campylobacter pylori-fertőzés és a beteg által nem tolerálható gyengeség/fáradékonyság. Nyolc betegnél volt szükséges transzfúzió, 4 beteg eritropoetin-, 1 pedig granulocytakolónia-stimuláló faktor kezelésben részesült. A programban halálesetet nem jelentettek. Következtetések: A 2011–2013-ban hazánkban elérhető, legkorszerűbbek közé tartozó bocepreviralapú hármas kezeléssel a betegek jelentős része ért el véglegesnek tekinthető vírusmentességet. A kezelések a törzskönyvezési vizsgálatokból megismert eredményességgel és – esetenként súlyos – mellékhatásokkal jártak, amely utóbbiak jelentősen korlátozták a terápia sikerességét. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1366–1374.
Celiac disease (CD) is a malabsorptive condition of the small intestine that presents clinically with episodic or nocturnal diarrhea, flatulence and weight loss [1]. It has been increasingly recognized that CD does not always present in the traditional fashion but instead may present with elevated hepatic transaminase level [2] or with iron deficiency anemia, growth retardation, osteoporosis, infertility and menstrual disturbances [3]. CD results from an inappropriate T-cell mediated response against ingested gluten. CD frequently is associated with autoimmune diseases including diabetes mellitus, autoimmune thyroid diseases, Sjögren’s syndrome, autoimmune hepatitis, autoimmune atrophic gastritis and Addison’s disease [4]. The association of CD and hepatitis C is not established presently. We present three cases of CD with hepatitis C as case series.
and odynophagia that led to multiple esophageal dilatations. When he was 27 years old, he experienced multiple episodes of acute immune hemolytic anemia with warm autoantibodies with positive Coombs’ test (Table I ). High doses of prednisolone were
.] Táplálkozás, Anyagcsere, Diéta. 1995; 1: 31–36. [Hungarian] 10 Breymann C. Iron deficiency anemia in pregnancy. Semin Hematol. 2015; 52: 339–347. 11 Vos T, Flaxman
