Search Results

You are looking at 61 - 70 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • All content x
Clear All

Kempler K. History of drugs. [A gyógyszerek története.] 2. bővített kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984; p. 152. [Hungarian] 8 Rütt A. History of orthopaedics in German

Restricted access

anti-arrhythmic drugs, non-cardiovascular agents and implantable cardioverter-defibrillators. [Antiarrhythmiás és nem-szívérrendszeri gyógyszerek, valamint beültethető cardioverter defibrillátorok által előidézett

Restricted access

-érrendszeri gyógyszerek, valamint beültethető cardioverter defibrillátorok által előidézett klinikai pro-arrhythmiák.] Orv Hetil. 2002; 143: 61–69. [Hungarian] 4 Topilski J, Rogowski O, Rosso R

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Vajer, Orsolya Csenteri, János Szabó, Ferenc Tamás, and László Kalabay

Departmental modified order on expenditure of medicines in human administration. [8/2020. (III. 12.) EMMI rendelet az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESZCSM

Open access

Józsa, L.: Drugs and pharmaceutics in Byzantium. [Gyógyszerek és gyógyszerészet Bizáncban.] Gyógyszerészet, 2004, 48 , 101–110. [Hungarian] Józsa L. Drugs and pharmaceutics in

Restricted access

Az időskori maculadegeneratio (AMD) létrejöttében és későbbi alakulásában az endothel-diszfunkciónak (ED) kulcsszerepe van. Az endothelfunkció-zavarra, illetve annak következményes kóros működésbeli, strukturális és anyagcsere-elváltozásaira különböző gyógyszerek (ACE-inhibitorok, AR-blokkolók, statinok, acetilszalicilsav, trimetazidin) kedvező hatással vannak. Az ED kedvező befolyásolásának, sikeres kezelésének jótékony hatása, az idült vascularis, cardiovascularis betegségekben mára már evidencia: az ACE-gátlók, az AR-blokkolók és a statinok helyreállítják az oxidatív stressz (OS) indukálta ED-ban a felborult egyensúlyt a vasoconstrictorok és vasodilatatorok, a növekedési faktorok és azok gátlói, a proinflammatorok és antiinflammatorok, valamint a prothromboticus és fibrinolyticus tényezők között, gátolják az OS kifejlődését, illetve káros hatásainak kialakulását; a thrombocyta-antiaggregatiós pleiotrop aspirin az endothel nyugalmi állapotának helyreállításában működik hatásosan közre, a trimetazidin pedig segít normalizálni, helyreállítani az elégtelenül funkcionáló szervszövet kóros anyagcserestátuszát. Mivel a humán érrendszer egységes, konszubsztanciális, ezért az ED-ban kedvezően ható gyógyszerek a szem, illetve a retina ereiben is előnyösen hatnak. A fentiek alapján logikus a feltevés, hogy elsődleges és másodlagos prevenciós tevékenység részeként adjunk ilyen gyógyszereket 1) azoknak, akiknek ugyan nincsen maculopathiájuk, de fennállnak az ED-t indukáló AMD-rizikótényezők, és 50 évesek elmúltak; 2) azoknak a betegeknek – a másik szem maculadegeneratiós károsodásának kialakulását megelőzendő –, akiken egyoldali maculopathiát állapítottak meg; 3) végül azoknak – a rosszabbodás kivédése és az esetleges javulás reményében –, akiknél mindkét szemen maculadegeneratiót diagnosztizáltak. – Természetesen emellett törekedjünk az OS-t és konszekutív ED-t indukáló maculadegeneratiós rizikótényezők teljes kiiktatására. – Dolgozatomban a fenti, indirekt bizonyítékokon is alapuló következtetéseket tárgyalom meg.

Restricted access

Mindössze néhány vizsgálat foglalkozott az acenocumarol és a warfarin összehasonlításával mélyvénás trombózis kezelésében. A szerzők a legújabb ajánlások figyelembevételével a D-dimer- és a duplex ultrahangvizsgálattal ellenőrizték a terápia hatékonyságát. Célok: A két alvadásgátló gyógyszer hatékonyságának és biztonságosságának felmérése alsó végtagi mélyvénás trombózisban szenvedő betegek féléves kezelése során. Módszerek: A szerzők egymást követő 100, alsó végtagi mélyvénás trombózisban szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. A betegek acenocumarol- vagy warfarinterápiában részesültek. Hat hónapig folytatták a kezelést a gyógyszerek olyan dózisában, hogy az INR 2–3,5 között legyen. Ezt követően elvégezték a kontrollvizsgálatokat (fizikális vizsgálat, duplex ultrahang, D-dimer) és meghatározták a teljesen, illetve a részlegesen rekanalizálódott és a nem rekanalizálódott mélyvénás trombózisok arányát az acenocumarollal és warfarinnal kezelt betegcsoportokban. Eredmények: Mindkét vizsgált csoportban 50 beteg adatát dolgozták fel. Az INR-meghatározások száma nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoportban (acenocumarolcsoport 442, warfarincsoport 416 vizsgálat). Az INR-értékek a terápiás tartományban voltak az acenocumarolcsoportba tartozó betegek 71,2%-ában és a warfarincsoportba tartozó betegek 74,5%-ában. A gyógyszerek dózisát változtatni kényszerültek az acenocumarolcsoportban 129, a warfarincsoportban 84 alkalommal (p = 0,0025). A kontrollvizsgálatok során az INR a terápiás tartományban volt, tehát a terápia optimálisan hatásos volt az acenocumarolcsoportba tartozó betegek 46%-ában, a warfarincsoportba tartozó betegek 52%-ában. A hat hónapig tartó kezelés végére az optimálisan kezelt betegek 91,9%-ában, míg a nem optimálisan kezelt betegek 80,4%-ában teljes gyógyulást állapítottak meg. A minor vérzéses szövődmények száma az acenocumarolcsoportban három, a warfarincsoportban négy volt, a major vérzések száma: mindkét csoportban egy-egy volt. Következtetés: A warfarinnal kezelt betegek csoportjában az INR-értékek stabilabbak voltak. Mindkét vizsgált betegcsoportban a teljes gyógyulás aránya attól függött, hogy milyen stabilan tudták az INR-értéket a terápiás tartományban tartani. Orv. Hetil., 2012, 153, 786–790.

Restricted access

Az adverz gyógyszerreakciók különféle klinikai megjelenési formái alapján a kiváltó gyógyszerre nehéz következtetni. A gyanúba vett gyógyszerek elhagyása után fellépő javulás vagy az empirikus tapasztalat, esetleg irodalmi adatok alapján lehet a felelős gyógyszert feltételezni. A gyógyszerérzékenység bizonyítása bonyolult, jól átgondolt orvosi tevékenység útján lehetséges, és azokban az esetekben szükséges, amikor a gyanús gyógyszer más vegyületcsoportba tartozó szerrel nem helyettesíthető, és a betegnek feltétlenül szükséges szednie. A jelen közlemény célja egy eset kapcsán körvonalazni azokat a lehetőségeket és veszélyeket, melyek a kivizsgálás során alkalmazhatók, illetve megjelenhetnek. A kivizsgálás során használt módszerek a gyanúba vett gyógyszerekkel – lamotrigin, risperidon, sertralin – zopiclonum, atorvastatin elvégzett epicutan teszt során egyedül a sertralin adott a multiform tünetekkel azonos pozitív reakciót. A pozitív bőrteszt területéről készült hisztológiai vizsgálat eredménye visszautalt az eredetileg észlelt klinikai formára (erythema exsudativum multiforme Stevens–Johnson-szindróma). A beteg bipoláris affektív zavara miatt a negatív bőrtesztet adó készítményekkel per os provokáció történt, ez azonban a beteg számára kockázatos, de az egyetlen megbízható és biztos módszer. Az elvégzett per os expozíció során a törzsön a lamotrigintől már tört adag bevételét követően három órán belül diffúz erythema, 12 órán belül az alkalmazott szteroid- és antihisztamin-kezelés ellenére scarlatiniform exanthema jelent meg. Az eset érdekessége, hogy a gyanúba vett gyógyszerek során epicutan teszttel egy gyógyszer érzékenysége igazolódott, azonban a másik gyanúba vett készítménnyel végzett pozitív per os expozíciós próba is váratlanul tünetet provokált (scarlatiniform, azonnali reakciót). Megállapítható, hogy csupán egy bizonyos módszer még a klinikai képpel való egyező eredmény alapján sem elegendő adverz gyógyszerreakció provokáló tényezőjének bizonyítására.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Diána Elmer, Dóra Endrei, Andor Sebestyén, Tímea Csákvári, Noémi Németh, Lilla Horváth, Róbert Pónusz, Gábor Kumánovics, Imre Boncz, and István Ágoston

Összefoglaló. Bevezetés: A rheumatoid arthritisszel kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele nagy teher az egészségügyi rendszerek számára. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt a rheumatoid arthritis okozta éves epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher meghatározása Magyarországon. Adatok és módszerek: Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2018. évet fedik le. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat korcsoportos és nemenkénti bontásban valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. A rheumatoid arthritis kórképet fődiagnózisként a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO, 10. revízió) szerinti M0690-es kóddal azonosítottuk. Eredmények: Meghatározó betegforgalmat a gyógyszerek ártámogatása esetében találtunk: 7015 férfi, 23 696 nő, együtt 30 711 fő. A gyógyszer-ártámogatás betegforgalmi adatai alapján a 100 000 főre eső prevalencia férfiaknál 150,2 fő, nőknél 464,0 fő, együtt 314,1 fő volt. A rheumatoid arthritis kezelésére a NEAK 1,64 milliárd Ft-ot (6,07 millió USD, illetve 5,14 millió EUR) költött 2018-ban. A kiadások 19,3%-a férfiaknál, míg 80,7%-a nőknél jelenik meg. A gyógyszer-ártámogatás (az összes kiadás 42,8%-a), a járóbeteg-szakellátás (21,9%) és az aktívfekvőbeteg-szakellátás (12,4%) voltak a meghatározó költségelemek. Az egy betegre jutó átlagos éves egészségbiztosítási kiadás 53 375 Ft (198 USD/167 EUR) volt. Következtetés: A gyógyszerek ártámogatása bizonyult a fő költségtényezőnek. A rheumatoid arthritis előfordulási gyakorisága 3,1-szer magasabb a nők esetében a férfiakhoz képest. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Summary. Introduction: Utilisation of services related to the treatment of rheumatoid arthritis poses a great burden for healthcare systems. Objecive: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and the health insurance treatment cost of rheumatoid arthritis in Hungary. Data and methods: Data were derived from the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary, for the year 2018. The data analysed included annual patient numbers and prevalence per 100 000 population and annual health insurance treatment costs calculated for age groups and sex according to all health insurance treatment categories. Patients with rheumatoid arthritis were identified as main diagnosis with the following code of the International Classification of Diseases, 10th revision: M0690. Results: We found a significant patient turnover in pharmaceutical reimbursement: 7015 men, 23 696 women, in total 30 711 patients. Based on patient numbers in pharmaceuticals, prevalence for 100 000 population among men was 150.2 patients, among women 464.0, in total 314.1 patients. In 2018, NHIFA spent 1.64 billion HUF (6.07 million USD, 5.14 million EUR) on the treatment of patients with rheumatoid arthritis. 19.3% of the costs was spent on the treatment of male, 80.7% on female patients. Pharmaceuticals (42.8% of the total expenditures), outpatient care (21.9%) and acute inpatient care (12.4%) were the main cost drivers. Average annual health insurance treatment cost per patient was 53 375 HUF (198 USD/167 EUR). Conclusion: Pharmaceutical reimbursement was the major cost driver. The prevalence of rheumatoid arthritis was by 3.1 higher in women compared to men. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Open access

Az intenzív osztályok forgalmának jelentős részét teszik ki a súlyos szepszissel felvett betegek, akiknek komplex kezelése magas költséggel és magas mortalitással párosul. Célkitűzés: A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a betegellátással összefüggő költségek szempontjából jelentkezik-e már az első ápolási napon különbség a gyógyult és a meghalt betegek között. Módszer: A tanulmányban 6 intenzív osztály vett részt, melyek összesen 70, súlyos szepszis miatt osztályukra felvett beteget vontak be a vizsgálatba. Az osztályok a bevont betegekről kigyűjtötték a betegellátással összefüggő intenzív osztályos anyag- és eszközfelhasználást a felvételt követő első 24 órában. Összesen 59, betegellátással összefüggő költségelem felhasználását gyűjtötték ki és csoportosították, úgymint radiológia, laboratóriumi vizsgálatok és egyszer használatos eszközök. A vérkészítmények és a gyógyszerek/infúziók esetében teljes, tételes adatgyűjtés történt. Az egységes költségmeghatározás érdekében a felhasznált költségelemekhez a szerzők adtak költségértékeket. Eredmények: A súlyos szepszis intenzív osztályos mortalitása ebben a mintában 64%-os volt, az átlag ápolási napok száma a gyógyult betegeknél 19,9 (SD ± 11,4), a meghaltaknál 13,0 (SD ± 8,5). A betegellátással összefüggő (direkt) első napi költség átlag 60 957 Ft-ot tett ki, a meghaltaknál szignifikánsan többet, mint a gyógyult betegeknél (70 835 Ft vs 40 108 Ft, p = 0,020). Költségcsoportokra bontva, a meghalt betegek magasabb direkt költségét a vérkészítmények ( p = 0,047) és a gyógyszerek/infúziók okozzák ( p = 0,003). A meghalt betegek magasabb gyógyszer- és/vagy infúzióköltségéért a kolloidok ( p = 0,016) és a költségesebb antibiotikumok használata ( p = 0,021) felelős. Következtetések: Nemzetközi összehasonlításban a súlyos szepszis mortalitása magasabb, a szepsziskezelés napi költsége alacsonyabb Magyarországon. A meghalt betegek közel kétszer magasabb első napi költsége alátámasztja a korai diagnózis és a hatékony kezelés szükségességét.

Restricted access