Search Results

You are looking at 71 - 80 of 255 items for :

  • All content x
Clear All

References 1 Kisilevsky A, Gelb AW, Bustillo M, et al. Anaemia and red blood cell transfusion in intracranial neurosurgery: a comprehensive review. Br J

Open access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Péter Csébi, Csaba Jakab, Katalin Jánosi, Boglárka Sellyei, Tamás Ipolyi, Zoltán Szabó, Attila Arany-Tóth, and Tibor Németh

A clinicopathological case study of vertebral osteomyelitis caused by Pasteurella canis in a 2.5-year-old male Jack Russell Terrier is presented. The case was characterised by a chronic course with signs of spinal pain and acute paraplegia. The diagnosis was established by radiography, myelography, post-myelographic CT examination, and laboratory tests including routine blood work and cerebrospinal fluid (CSF) cytology, and confirmed by postmortem pathological and microbiological examinations. Diagnostic imaging showed severe osteolysis, ventral spondylosis and spinal cord compression at the 4th and 5th lumbar vertebrae. The blood tests revealed mild leukocytosis and anaemia, while CSF cytology showed lymphocytic and mononuclear pleocytosis. Necropsy demonstrated severe osteomyelitis and meningomyelitis, but the source of infection could not be established. To the authors’ knowledge, this is the first description of canine vertebral osteomyelitis caused by this organism.

Restricted access

The authors carried out microscopic examination of blood smears of 1438 dogs infected with Leishmania infantum. Unusual findings of leishmaniosis associated with circulating parasitised cells are described in four dogs. Most of the dogs presented severe illness, with lethargy, dysorexia, emaciation and alterations of the haematological pattern (anaemia, thrombocytopenia, neutrophilia and monocytosis). In three cases, leishmaniosis was associated with ehrlichiosis. On examination of peripheral blood smears, Leishmania sp. amastigotes were observed both in various circulating leukocytes (neutrophil, monocyte, macrophage) and free. In conclusion, parasites can rarely be detected in blood smears (in 0.28% of the animals examined); thus, the time-consuming microscopic search for amastigotes can make only a weak contribution to the conventional diagnosis of canine leishmaniosis.

Restricted access

Postweaning multisystemic wasting syndrome (PMWS), a new disease in Hungary, was recognized in a swine herd located in Southeast Hungary, during the early winter of 1999. The first clinical signs of paleness, anaemia, and leanness appeared immediately after weaning, at the age of 40-50 days. Pustules were frequently observed on the skin of the trunk, and signs of necrotic dermatitis were also visible. A syndrome of poor growth and wasting was characteristic of the affected pigs. A porcine circovirus (PCV), the suspected causative agent, was detected by polymerase chain reaction (PCR). Sequencing data and restriction endonuclease (RE) analysis of the PCR products suggested that the virus belonged to the PCV-II group where all the causative agents of PMWS are also grouped.

Restricted access

Abstract  

The method of proton-induced X-ray emission (or PIXE) analysis has been investigated with reference to the study of minor and trace elements in biological tissue. Methods of specimen preparation have been investigated, and optimum instrumental conditions arrived at. The lower limits of detection for lead and zinc in blood have been investigated and have been found to be approximately 0.3 and 0.1 ppm for lead and zinc respectively, for a proton energy of 2.5 MeV. The concentrations of copper, zinc and iron have been studied in normal and diseased human liver tissue. In cirrhotic tissue the copper levels are substantially raised. We note also a diminution in liver iron in a case of alcoholic cirrhosis associated with clinical anaemia; and a blood zinc deficiency in primary biliary cirrhosis. The results are discussed in relation to existing work.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A 2015-ben és 2016-ban colorectalis rosszindulatú daganatok miatt laparoszkópos és hagyományos beavatkozásokon átesett betegek országos adatait vizsgáltuk meg. Célkitűzés: Magyarországon 2015-ben és 2016-ban a rosszindulatú vastag- és végbéldaganatos megbetegedések miatt tervezetten elvégzett colorectalis műtétek adatainak kapcsolatait vizsgáltuk ápolást indokló, kísérő és szövődmény-diagnóziscsoportok, beavatkozási helyszínek, valamint a betegek kora és neme között. Módszer: A kapcsolatokat kereszttáblás elemzésekkel és a parciális legkisebb négyzetek módszerére épülő strukturális egyenletek modelljével vizsgáltuk meg. Három strukturális modell (nyitott, laparoszkópos műtétes és teljes vizsgálati populációcsoportok) eredményét hasonlítottuk össze. Eredmények: 4941 esetet vizsgáltunk; a nyitott colorectalis műtétes csoportba 4562, míg a laparoszkópos csoportba 379 eset került. A modellek alapján a laparoszkópos műtéteknél összefüggés van az intézetek progresszivitási szintje és a szövődmény- és kísérőbetegség-csoportokkal. A háttértényezők minden esetben pozitív irányú hatást fejtenek ki a kísérő betegségekre. A blokkokon belül a szövődmények közül a laparoszkópos műtétek esetében a vérzés, anaemia, a teljes populációs és nyitott modellben a szeptikus szövődmények szerepe a meghatározó. Következtetés: Adataink alapján a magasabb progresszivitású ellátóhelyeken végzett laparoszkópos műtéteknél a multimorbid betegek kerülnek ellátásra. A laparoszkópos csoportnál minél magasabb progresszivitású helyeken operálják a betegeket, annál kevésbé domináns a szövődmények kódolása, azaz vagy kevesebb a szövődmény, vagy a többi ellátóhoz képest máshogy kódolják azokat. A strukturális modellértékek eltérésének okai között a betegek műtéti szelekcióját feltételezzük, de ennek pontos feltérképezése céljából további kutatások szükségesek. A szövődmények közül a nyitott és teljes vizsgálati csoportra jellemző a szepszis, a hashártyagyulladás és a béltályog faktorok meghatározó szerepe, szemben a laparoszkópos modell szövődményeire, ahol a vérzés, anaemia domináns, ami a betegek szelekciója mellett a műtéttechnikai eltérésekkel függ össze. Orv Hetil. 2019; 160(11): 426–434.

Open access

Abstract  

Ferrous gluconate Fe(C6H11O7)2·2H2O was investigated by means of57Fe (14.4 keV)-Mössbauer spectroscopy and thermogravimetry. The Mössbauer study was performed in the temperature range 80 to 423 K. It was found that Fe2+ occupies two distinctly different Mössbauer sites in the hydrated phase and a single site in the product of the thermal treatment. All samples were contaminated by some amount of Fe3+. A significant oxidation occurs during thermal treatment (about 378 K) at least for the samples exposed to the air. No Goldanskii-Karyagin effect has been detected, in contrast to the previous claim. It has to be noted that the ferrous gluconate is often used as the iron containing component of drugs used in the treatment of anaemia.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Hunyady, Margit Abonyi, Klára Csefkó, Judit Gervain, Attila Haragh, Gábor Horváth, Viktor Jancsik, Erzsébet Makkai, Zsófia Müller, Pál Ribiczey, Béla Sipos, Olga Szabó, Ferenc Szalay, László Szentgyörgyi, István Tornai, Eszter Újhelyi, Márta Varga, György Weisz, and Mihály Makara

Absztrakt

Bevezetés: Magyarországon 2011 és 2013 között korai hozzáférési program keretében a forgalmazó jóvoltából 155, döntően előrehaladott fibrosis stádiumú, hepatitis C-vírus 1-es genotípussal fertőzött beteg kezdhetett el az akkor számára egyedüli gyógyulási esélyt jelentő boceprevir + pegilált interferon + ribavirin hármas kezelést. Célkitűzés és módszer: A szerzők a terápia eredményességének és biztonságosságának retrospektív értékelését végezték el egyrészt a kezelés alatti és utáni virológiai válasz, másrészt a súlyos nemkívánatos, illetve terápialeállítást eredményező mellékhatások alapján. Eredmények: Intent-to-treat analízis szerint a 155 betegből 61 beteg vált tartósan vírusmentessé (39,4%). A korábbi kettős kezelésre relabáló, parciálisan reagáló, illetve nullreagáló betegek esetében sorrendben 59,5%, 41,4%, illetve 22,9% (p<0,05 a másik két kategóriához képest), míg cirrhosis nélkül 52,5%, cirrhosis esetén 31,3% (p<0,05 a nem cirrhosisosokhoz képest) volt a tartós virológiai válasz. A legnehezebben kezelhető cirrhosisos és korábban nullreagáló 33 betegből 6 vált tartósan vírusmentessé (18,2%). A kezelés idő előtti leállítására elégtelen virológiai válasz miatt a betegek 31,1%-ánál, mellékhatás miatt 10,3%-ánál került sor. A súlyos nemkívánatos események gyakorisága 9,8% volt. Ezek okai: anaemia, hasmenés, depresszió, agranulocytosis, jelentős aminotranszferáz-emelkedés, generalizált dermatitis és súlyos gingivitis fogvesztéssel, QT-szakasz-megnyúlás az EKG-n, generalizált oedemák és fulladás, uroinfekció, Crohn-betegség fellángolása, Campylobacter pylori-fertőzés és a beteg által nem tolerálható gyengeség/fáradékonyság. Nyolc betegnél volt szükséges transzfúzió, 4 beteg eritropoetin-, 1 pedig granulocytakolónia-stimuláló faktor kezelésben részesült. A programban halálesetet nem jelentettek. Következtetések: A 2011–2013-ban hazánkban elérhető, legkorszerűbbek közé tartozó bocepreviralapú hármas kezeléssel a betegek jelentős része ért el véglegesnek tekinthető vírusmentességet. A kezelések a törzskönyvezési vizsgálatokból megismert eredményességgel és – esetenként súlyos – mellékhatásokkal jártak, amely utóbbiak jelentősen korlátozták a terápia sikerességét. Orv. Hetil., 2016, 157(34), 1366–1374.

Open access

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.

Restricted access

Antituberculosis drug resistance is a major factor threatening the success of tuberculosis control programmes. The aim of this study was to reveal the patterns of antituberculosis drug resistance in a secondary hospital in Turkey and to compare with national data. The results of BACTEC MGIT 960 system for susceptibility testing were retrospectively analysed on 76 clinical Mycobacterium tuberculosis complex isolates from different patients. The mean age of 48 men (63.2%) and 28 women was 37 and 39, respectively. Overall resistance rate to isoniazid was 14.5%, followed by streptomycin 9.2%, ethambutol 6.9% and rifampin 5.3%. Female sex and diabetes mellitus but not the presence of cavitary lesion or radiological involvement was a risk factor for the development of drug resistance. Anemia, leukocytosis or thrombocytosis was not associated with the drug resistance. In conclusions, further studies should be conducted regularly to monitor drug resistance in Turkey in order to manage effectively national tuberculosis control efforts.

Restricted access