Search Results

You are looking at 71 - 80 of 224 items for :

  • "daganatok" x
  • All content x
Clear All

Észrevételek és javaslatok az onkoteamek felépítésére és működésére

A szabályozás szakmai, etikai és finanszírozási problémái

Magyar Onkológia
Authors: Miklós Kásler, Béla Pikó, Imre Poller, and István Szilágyi

-tervezetre: A multidiszciplináris Onkológiai Teamek működési rendje . Többször felújított, utolsó: Budapest, 2007. 4. Egészségügyi Minisztérium . Szakmai protokollok a rosszindulatú daganatok ellátásáról

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Papp, László Szalai, Gábor Molnár, Tamás Czakó, Abebe Assefa, and István Petri

daganatok kezelésében. Orv. Hetil., 1998, 139 , 2, 56–62. Faller J. Szemléletváltozás a gastroenterologiai daganatok kezelésében Orv. Hetil

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Attila Kovács, Lajos Döbrőssy, András Budai, Imre Boncz, and Ágnes Cornides

korszerűsítésére Magyarországon: a „Daganatok másodlagos megelőzése” világbanki program katalitikus szerepe. Népegészségügy, 1999, 5 , 23–35. Döbrőssy L. Törekvések a rákszűrés

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Langmár, Miklós Németh, László Róbert Kolozsvári, József Gábor Joó, and Zoltán Mátrai

Bardi J., Kovács É., Rurik I.: A háziorvos és az onkológiai éberség – Tapasztalatok a daganatok felismeréséről és alapellátási kivizsgálásáról. Magy. Onkol., 2011, 55. (In press.) Kásler M. (szerk

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Mihály Bak, Éva Konyár, Ferenc Schneider, Mária Bidlek, Éva Szabó, Tibor Nyári, Mária Gődény, and Miklós Kásler

Döbrőssy L.: Törekvések a rákszűrés korszerűsítésére Magyarországon: a „Daganatok másodlagos megelőzése” világbanki program katalitikus szerepe. Népegészségügy, 1999, 5 , 23–35. Döbrőssy L

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Banai, Ádám Bartók, and Ricardo Zoltán Renteria-Delgádó

Bevezetés: A vastagbélrák Magyarországon a második leggyakoribb daganatos halálozási ok. Célkitűzés: A szerzők néhány tragikus sorsú fiatal beteg történetét ismerve az általuk operált betegek körében az 50 éven aluliak arányának, illetve további sorsának elemzését tűzték ki célul. Módszer: 2006. január 1. és 2012. június 15. között összesen 667 beteget operáltak colorectalis carcinoma miatt. Közülük 44 beteg (6,6%) volt 50 éven aluli. A műtétek 22,2%-át sürgősséggel végezték, míg 78,8%-a tervezett volt. Elemezték a műtétre került betegek műtéti megoldásait, a daganatok TNM-stádiumát, differenciáltsági fokát, a daganatok lokalizációját, az esetleges kedvezőtlen prognózisú szövettani típusokat. Az 50 éven aluli betegek kockázati tényezőinek felmérésére kérdőíveket küldtek ki. Eredmények: Mind az 50 év feletti, mind az 50 éven aluli korcsoportban az előrehaladott stádiumú esetek túlsúlyban voltak. A betegek együttműködési készsége csekély volt, mivel a kérdőívek alig több mint fele érkezett vissza. Következtetések: A követés korlátai miatt egyértelműen nem megválaszolható, hogy fiatal életkorban milyen kockázati tényezők játszhatnak szerepet a colorectalis carcinoma kialakulásában. Orv. Hetil., 2013, 154, 1345–1351.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Balázs Sarkadi, Vince Kornél Grolmusz, Henriett Butz, Annamária Kövesdi, István Likó, Gábor Nyirő, Péter Igaz, and Attila Patócs

Absztrakt:

Az örökletes endokrinológiai tumor szindrómák, vagy multiplex endokrin neoplasiák (MEN) közös jellegzetességei a különböző endokrin szervek daganatainak társulása egy betegben vagy egy családon belül. A MEN-szindrómáknak több altípusát különböztethetjük meg, amelyek közül az 1-es és a 2-es típus a leggyakoribb. Öröklődésük az autoszomális domináns jelleget követi, az érintett családokban 50%-os az átörökítés valószínűsége. A MEN-szindrómák mellett a sporadikus megjelenésű endokrin daganatok genetikai hátterében is igazolhatók a MEN-szindrómákért felelős gének eltérései, és a később MEN-szindrómásnak bizonyuló esetek zöme is sporadikus formaként kerül felismerésre. A molekuláris genetikai diagnosztika elsődleges szerepe ezekben a szindrómákban a betegségért felelős eltérés kimutatása, majd genetikai tanácsadást követően az érintett családokban genetikai szűrővizsgálatok végzése. A vizsgálat után a tünetmentes, de a mutációit hordozó egyének folyamatos klinikai nyomon követésével a daganatok morbiditásának megelőzése, csökkenése érhető el. Az utóbbi évek technológiai fejlődésével átalakult az örökletes kórképek molekuláris genetikai diagnosztikája is. Az új generációs szekvenálásnak a klinikai munkában történő elterjedésével az endokrindaganat-szindrómákban is bővült a vizsgálandó gének száma. A jelen összefoglalóban áttekintjük az örökletes endokrin tumor szindrómák genetikai hátterét, és bemutatjuk a jelenleg is alkalmazott molekuláris biológiai vizsgálómódszereket. Orv Hetil. 2018; 159(7): 285–292.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A koponyaalapot is érintő rosszindulatú sinonasalis daganatok legtöbb típusa sebészi ellátást tesz szükségessé. Az esetek nagy részében ma már lehetőség nyílik minimálisan invazív, craniofacialis külső feltárás nélküli, endoszkópos műtétet végezni. Célkitűzés: Közleményünkben a koponyaalapot destruáló rosszindulatú daganatok sebészi megoldása céljából alkalmazott endoszkópos transcribriform feltárással szerzett tapasztalatainkról számolunk be. Módszer: 2015. február és 2017. július között négy férfi és 1 nőbetegen hajtottunk végre műtétet. Az átlagéletkor 64,6 év volt (59–70, medián: 66). Minden műtét az orrüregen keresztül, minimálisan invazív behatolással, endoszkópos vizualizáció mellett történt, a koponyaalap transcribriform feltárásával és reszekciójával. A műtét indikációját 2 esetben Kadish szerinti C-stádiumú esthesioneuroblastoma, 1 esetben T3N0 sinonasalis nem differenciált carcinoma, 1 esetben T1N0 intestinalis típusú adenocarcinoma, illetve további 1 esetben T4N0-laphámcarcinoma képezte. Eredmények: A betegek követési ideje 14 és 46 hónap között alakult, átlagosan 22,8 hónap volt. A műtétek során intraoperatív szövődmény nem lépett fel. A posztoperatív időszakban egy beteg esetében liquorrhoea, illetve emellett pneumocephalus alakult ki, melyek lumbalis drenázs alkalmazása és konzervatív kezelés mellett rendeződtek. Az utánkövetés során egyik beteg esetében sem észleltünk recidívát. Következtetés: Az elülső koponyaalap rosszindulatú daganatainak sebészi megoldásaként az endoszkópos, transnasalis, transcribriform feltárással végzett reszekció kiváló alternatívája a külső feltárásból végzett műtéteknek a biztonságos kivitelezhetőség és a megfelelő onkológiai eredmény elérésének szempontjából is. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Tóth, Ferenc Győry, Miklós Bodor, Csaba Molnár, and V. Endre Nagy

Absztrakt:

A differenciált pajzsmirigydaganatok körébe tartozó papillaris és follicularis carcinomákat együttesen nem medullaris pajzsmirigyráknak nevezzük, melyek az összes pajzsmirigy-carcinoma 90%-át teszik ki. Ezen daganatok 5–10%-a családi halmozódást mutat, és csak elenyésző hányaduk, mintegy 3–5%-uk köthető monogénes öröklődést mutató tumorszindrómához. Az összes többi familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinoma hátterében egyértelmű genetikai eltérés nem észlelhető. A családi halmozódást mutató nem medullaris pajzsmirigyrákok viselkedése, agresszivitása és kimenetele rosszabb a sporadikus formáénál. Tizenhét évvel ezelőtt, az akkor 45 éves nőnél derült fény pajzsmirigy szolid göbjének hátterében papillaris carcinomájára. Műtétet és radiojód-ablatiót követően levotiroxinkezelés mellett azóta tumormentes. Egy éve 41 éves leányánál multinodularis struma műtéte során tokinfiltrációval és nyaki nyirokcsomóáttétekkel járó papillaris carcinoma igazolódott. 39 éves másik leányánál szűrővizsgálatot követően derült fény multiplex pajzsmirigygöbjeire. A műtét során multiplex papillaris daganatot találtunk tokáttöréssel, érinvázióval, valamint nyaki nyirokcsomóáttétekkel. Totális thyreoidectomiára, valamint centrális nyaki blokkdissectióra került sor. Ezt követően radiojód-terápiát, majd levotiroxint kapott. Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinomák jelenlétére, azok agresszívebb természetére és emiatt a családszűrés, valamint a kezelési stratégia megválasztásának fontosságára. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1849–1854.

Open access

Absztrakt

Az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is a prosztatarákkal kapcsolatban jelenik meg a legtöbb új információ az urológiai daganatok közül. Ez a tendencia több okra vezethető vissza, ami közül minden bizonnyal a legfontosabb, hogy a leggyakoribb urológiai malignomáról van szó. Mindemellett nem lehet csak a magas incidenciára visszavezetni azt, hogy 2014-ben és 2015 első fél évében is fontos új ismeretekkel gyarapodhattunk. A megismert közlemények között természetesen vannak magas evidenciával rendelkező munkák, hosszú időn keresztül zajlott klinikai vizsgálatok és vannak kezdeti, egyelőre biztató eredményeket mutató publikációk. A dolgozatban szerepelnek a szűrést, a mágneses rezonanciás vizsgálatra alapozott eljárást, a kezelést, az aktív követést, a pozitronemissziós tomográfia/komputertomográfia alkalmazását, a citoreduktív prostatectomiát és a gyógyszeres kezelést is érintő újdonságok. Orv. Hetil., 2016, 157(11), 410–414.

Open access