Search Results
Bevezetés: A magatartás-epidemiológiai kutatások széles körben használt mérőeszköze az önminősített egészségmutató, amely az egészségi állapot és életminőség informatív globális indikátora. Célkitűzés: A szerzők a serdülők szubjektív egészségi állapotát vizsgálták az egyéni pszichológiai védőfaktorok, valamint rizikótényezők tükrében. Módszer: A vizsgálatra 2010 őszén került sor Szegeden. Az adatfelvétel önkitöltéses kérdőív segítségével történt. A mintába 656 középiskolás tanuló került. Az elemzésnél alkalmazott logisztikus regressziónál független változóként szerepeltek az egyéni pszichológiai mutatók, függőként pedig az egészség önértékelése. Eredmények: Azok a fiatalok, akik kedvezőbbnek értékelték egészségüket, az életelégedettség és optimizmus skálán magasabb pontszámot értek el, az alacsony önminősítés a depresszió és agresszió magasabb értékeivel függött össze. Nemi különbséget a protektív és rizikófaktorok körében is találtak. A belső kontroll védőhatása és a depresszió, érzelmi agresszió, külső kontroll rizikóhatása kimutatható volt a lányoknál a pszichikai egészségre nézve. Következtetés: Az önminősített egészségmutató lehetővé teszi a pszichikai jóllétre való következtetést, alkalmazásával utat nyithat a prevenció irányába a magatartás-orvoslás területén. Orv. Hetil., 2012, 153, 1875–1882.
A szkizofrénia rendkívül változatos tüneti képpel járó, általában a fiatal felnőttkorban kezdődő, krónikus lefolyást mutató pszichiátriai betegség, amely világszerte a lakosság 0,8–1%-át érinti. Napjainkban intenzív kutatás irányul a szkizofrén betegek körében megfigyelhető emelkedett szomatikus betegségteherre, ezen belül a metabolikus szindróma és a diabetes gyakori előfordulására. Ebben az összefoglaló tanulmányban a metabolikus szindróma, a diabetes és a szkizofrénia kapcsolatának elméleti és gyakorlati kérdéseit tekintjük át. Epidemiológiai vizsgálatok szerint szkizofrén betegekben a metabolikus szindróma előfordulása 22–66% között van, a diabetes prevalenciája minden korcsoportban többszöröse a nem pszichiátriai populációban megfigyelhető értékeknél. Etiológiai szempontból nem választhatók szét egyértelműen a betegséggel összefüggő, direkt genetikai-biológiai hatások, valamint a környezeti hatások. Az utóbbiak közül kiemelendők a szkizofrénia kezelésében alkalmazott atípusos antipszichotikumok. A szkizofréniához társuló prediabetikus állapotok és diabetes klinikai menedzsmentje a pszichiátriai és diabetológiai területen dolgozók szoros együttműködését teszi szükségessé. Ez magába foglalja a metabolikus paraméterek szoros monitorozását, étrendi és életmód-tanácsadást, szükség esetén az antipszichotikus terápia módosítását vagy átállítását. A metabolikus tünetek perzisztálása és diabetes kialakulása esetén alkalmazhatók kiegészítő farmakológiai kezelésként orális antidiabetikumok, fibrátok és statinok. Orv. Hetil., 2011, 152, 505–511.
Absztrakt:
Az immun- és endokrin rendszer közötti szoros kapcsolatot számos kísérleti és klinikai adat igazolja. Alig rendelkezünk azonban olyan átfogó epidemiológiai vizsgálat eredményével, mely az endokrinológiai szövődmények megjelenését vizsgálja primer immundeficientiában. Az immundeficientia-szindróma és az autoimmun megbetegedések kialakulása közötti szoros kapcsolat jól ismert. Az endokrin rendszer eltéréseit a leggyakrabban az immundiszreguláció és az autoimmunitás folyamata okozza, így APECED- (autoimmun polyendocrinopathia, candidiasis, ectodermalis dystrophia) és IPEX- (immundiszreguláció, polyendocrinopathia, enteropathia, X-hez kötött) szindrómában is. Ezen kórképekben az autoreaktív T-sejtek által mediált immunológiai destruktív folyamat idézi elő a hormontermelő szervek többszörös károsodását, így a pajzsmirigy-, mellékpajzsmirigy-, mellékvesekéreg- és endogénhasnyálmirigy-elégtelenséget. A primer immundeficientia egyes formáiban, például a Di George-szindrómában is, az endokrin szervek érintettségét elsődlegesen a kórkép hátterében igazolt genetikai eltérés okozza, az autoimmun folyamat szerepe azonban itt is igazolt. A szerző áttekinti a primer immundeficientiához társuló endokrinológiai szövődményeket és a lehetséges patomechanizmust APECED-, IPEX-szindrómában, Di George-szindrómában és ataxia teleangiectasiában. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2065–2072.
of prenatal mid-trimester screening on the prevalence of fetal structural anomalies: a prospective epidemiological study. Ultrasound Obstet. Gynecol., 1995, 6 , 320–326. Papp Cs
] Bogaert, D., Engelen, M. N., Timmers-Reker, A. J. M., et al.: Pneumococcal carriage in children in the Netherlands: A molecular epidemiological study. J. Clin. Microbiol., 2001, 39 , 3316–3320. Timmers-Reker A. J
Farrokhyar, F., Swarbrick, E. T., Irvine, E. J.: A critical review of epidemiological studies in inflammatory bowel disease. Scand. J. Gastroenterol., 2001, 36 , 2
Papp Z, Tóth-Pál E, Papp C, et al. Impact of prenatal mid-trimester screening on the prevalence of fetal structural anomalies: a prospective epidemiological study. Ultrasound Obstet Gynecol. 1995; 6: 320
for the 1990s. Journal of Psychosomatic Research, 43: 279–292. Nunually, J. C. (1967): Psychometric Theory . New York. McGraw-Hill. Rahe, R. H. (1975): Epidemiological studies of life
Irodalom 1. Breast cancer and breastfeeding: collaborative reanalysis of individual data from 47 epidemiological studies in 30 countries, including 50302 women with breast cancer and 96973
Az agyalapi mirigy térfoglaló folyamatainak prevalenciája epidemiológiai vizsgálatok alapján 16,5%, túlnyomó többségük „incidentaloma”. A hypophysisbetegségek klinikai tünetei gyakran nem specifikusak, felismerésük a hypophysis hormontermelésének zavara, kompressziós tünetek, hypophysisapoplexia kapcsán vagy véletlen leletként történik. A laboratóriumi diagnosztika eltér a perifériás endokrin szerv betegségeiben megszokott algoritmustól. A prolactinomák ellátásában a dopaminagonista kezelés jelenti az első vonalbeli terápiát, a kezelés célja a prolaktinszint normalizálása, reproduktív korban a fertilitás visszaállítása, a tumortömeg megkisebbítése, a reziduális hypophysisműködés megőrzése vagy javítása és a betegség kiújulásának gátlása. A dopaminagonista készítmények közül hazánkban a bromocriptin és a quinagolid érhető el. A kezelésre jól reagáló tumoroknál 3–5 év múlva a gyógyszer elhagyható, ezen betegek kétharmadánál recidívára nem kell számítani. A GH-, ACTH- és TSH-termelő, valamint hormonálisan inaktív tumoroknál prioritása van az idegsebészeti megoldásnak. Az idegsebészeti technikák jelentősen fejlődtek az elmúlt évtizedekben, a műtéti mortalitás csökkent. A műtéttel nem gyógyítható acromegaliás betegek kezelésében lényeges haladást hoztak a szomatosztatinanalógok, és kezdeti tapasztalatok vannak a GH-receptor-antagonista pegvisomant alkalmazásával. A Cushing-kór gyógyszeres kezelése továbbra is a mellékvese-működés gátlásán alapszik, klinikai vizsgálat fázisában van egy új szomatosztatinanalóg, a pasireotid. A ritka TSH-termelő adenomák dopaminagonista és szomatosztatinanalóg kezelésre egyaránt reagálhatnak. A hypophysistumorok hagyományos irradiációs kezelése háttérbe szorult, invazív, inoperábilis vagy malignus tumoroknál jön szóba. A sugársebészet és a frakcionált stereotaxiás sugárkezelés helye a hypophysistumorok ellátásában még további vizsgálatokat igényel.
