Search Results

You are looking at 71 - 80 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • All content x
Clear All

Az adverz gyógyszerreakciók különféle klinikai megjelenési formái alapján a kiváltó gyógyszerre nehéz következtetni. A gyanúba vett gyógyszerek elhagyása után fellépő javulás vagy az empirikus tapasztalat, esetleg irodalmi adatok alapján lehet a felelős gyógyszert feltételezni. A gyógyszerérzékenység bizonyítása bonyolult, jól átgondolt orvosi tevékenység útján lehetséges, és azokban az esetekben szükséges, amikor a gyanús gyógyszer más vegyületcsoportba tartozó szerrel nem helyettesíthető, és a betegnek feltétlenül szükséges szednie. A jelen közlemény célja egy eset kapcsán körvonalazni azokat a lehetőségeket és veszélyeket, melyek a kivizsgálás során alkalmazhatók, illetve megjelenhetnek. A kivizsgálás során használt módszerek a gyanúba vett gyógyszerekkel – lamotrigin, risperidon, sertralin – zopiclonum, atorvastatin elvégzett epicutan teszt során egyedül a sertralin adott a multiform tünetekkel azonos pozitív reakciót. A pozitív bőrteszt területéről készült hisztológiai vizsgálat eredménye visszautalt az eredetileg észlelt klinikai formára (erythema exsudativum multiforme Stevens–Johnson-szindróma). A beteg bipoláris affektív zavara miatt a negatív bőrtesztet adó készítményekkel per os provokáció történt, ez azonban a beteg számára kockázatos, de az egyetlen megbízható és biztos módszer. Az elvégzett per os expozíció során a törzsön a lamotrigintől már tört adag bevételét követően három órán belül diffúz erythema, 12 órán belül az alkalmazott szteroid- és antihisztamin-kezelés ellenére scarlatiniform exanthema jelent meg. Az eset érdekessége, hogy a gyanúba vett gyógyszerek során epicutan teszttel egy gyógyszer érzékenysége igazolódott, azonban a másik gyanúba vett készítménnyel végzett pozitív per os expozíciós próba is váratlanul tünetet provokált (scarlatiniform, azonnali reakciót). Megállapítható, hogy csupán egy bizonyos módszer még a klinikai képpel való egyező eredmény alapján sem elegendő adverz gyógyszerreakció provokáló tényezőjének bizonyítására.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Diána Elmer, Dóra Endrei, Andor Sebestyén, Tímea Csákvári, Noémi Németh, Lilla Horváth, Róbert Pónusz, Gábor Kumánovics, Imre Boncz, and István Ágoston

Összefoglaló. Bevezetés: A rheumatoid arthritisszel kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele nagy teher az egészségügyi rendszerek számára. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt a rheumatoid arthritis okozta éves epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher meghatározása Magyarországon. Adatok és módszerek: Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2018. évet fedik le. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat korcsoportos és nemenkénti bontásban valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. A rheumatoid arthritis kórképet fődiagnózisként a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO, 10. revízió) szerinti M0690-es kóddal azonosítottuk. Eredmények: Meghatározó betegforgalmat a gyógyszerek ártámogatása esetében találtunk: 7015 férfi, 23 696 nő, együtt 30 711 fő. A gyógyszer-ártámogatás betegforgalmi adatai alapján a 100 000 főre eső prevalencia férfiaknál 150,2 fő, nőknél 464,0 fő, együtt 314,1 fő volt. A rheumatoid arthritis kezelésére a NEAK 1,64 milliárd Ft-ot (6,07 millió USD, illetve 5,14 millió EUR) költött 2018-ban. A kiadások 19,3%-a férfiaknál, míg 80,7%-a nőknél jelenik meg. A gyógyszer-ártámogatás (az összes kiadás 42,8%-a), a járóbeteg-szakellátás (21,9%) és az aktívfekvőbeteg-szakellátás (12,4%) voltak a meghatározó költségelemek. Az egy betegre jutó átlagos éves egészségbiztosítási kiadás 53 375 Ft (198 USD/167 EUR) volt. Következtetés: A gyógyszerek ártámogatása bizonyult a fő költségtényezőnek. A rheumatoid arthritis előfordulási gyakorisága 3,1-szer magasabb a nők esetében a férfiakhoz képest. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Summary. Introduction: Utilisation of services related to the treatment of rheumatoid arthritis poses a great burden for healthcare systems. Objecive: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and the health insurance treatment cost of rheumatoid arthritis in Hungary. Data and methods: Data were derived from the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary, for the year 2018. The data analysed included annual patient numbers and prevalence per 100 000 population and annual health insurance treatment costs calculated for age groups and sex according to all health insurance treatment categories. Patients with rheumatoid arthritis were identified as main diagnosis with the following code of the International Classification of Diseases, 10th revision: M0690. Results: We found a significant patient turnover in pharmaceutical reimbursement: 7015 men, 23 696 women, in total 30 711 patients. Based on patient numbers in pharmaceuticals, prevalence for 100 000 population among men was 150.2 patients, among women 464.0, in total 314.1 patients. In 2018, NHIFA spent 1.64 billion HUF (6.07 million USD, 5.14 million EUR) on the treatment of patients with rheumatoid arthritis. 19.3% of the costs was spent on the treatment of male, 80.7% on female patients. Pharmaceuticals (42.8% of the total expenditures), outpatient care (21.9%) and acute inpatient care (12.4%) were the main cost drivers. Average annual health insurance treatment cost per patient was 53 375 HUF (198 USD/167 EUR). Conclusion: Pharmaceutical reimbursement was the major cost driver. The prevalence of rheumatoid arthritis was by 3.1 higher in women compared to men. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Open access

Absztrakt

Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk biszfoszfonátok, illetve egyéb, nem biszfoszfonát típusú antireszorptív, illetve angiogenezis-gátló gyógyszerek által indukált állcsont-osteonecrosissal. E betegkör kezelése komoly szakmai kihívást jelent a fogorvosok, dentoalveolaris és maxillofacialis sebészek számára. Kiemelkedően fontos a megelőzés, aminek alapja a gyógyszereket elrendelő szakorvosok felkészültsége, általuk a betegek fogorvosi vizsgálatra irányítása, a kezelést megelőzően fogászati gócszanálás kérése, orális higiénére nevelés, edukáció, majd a szoros fogorvosi ellenőrzés, illetve a már kialakult állcsont-osteonecrosis esetén a beteg maxillofacialis szakrendelésre irányítása. A szerzők egy sunitinib és zoledronsav kombinált terápiában részesülő állcsont-osteonecrosisban szenvedő nőbeteg konzervatív, később sebészi kezelésének nehézségeit mutatják be. A hat és tizenkét hónapos kontrollon a beteg panasz- és tünetmentesnek mutatkozott, az operált terület gyógyult. A hosszú távú sikeresség megállapításához a beteg további követésére lesz szükség. Orv. Hetil., 2015, 156(46), 1865–1870.

Restricted access

Áttekintésünk célja a nocebo-jelenség átfogó ismertetése, valamint három, a szakirodalomban rendszerint különállóként kezelt jelenségkör (nocebo, egészséges személyek tünetbeszámolója, orvosilag nem megmagyarázott panaszok) rövid összehasonlítása. Elméletünk szerint e jelenségek között a kiváltó és fenntartó mechanizmusok szintjén annyira szoros a rokonság, hogy tárgyalásuk egységes fogalmi keretben (nem-specifikus egészségproblémák) lenne indokolt.Ennek bizonyítására áttekintjük a jelenségek mögött álló potenciális pszichofiziológiai mechanizmusokat (az elvárások különböző típusai; klasszikus kondicionálás; társas tanulás; stressz, szorongás, depresszió; szomatizáció; a tabletták anyaga; valós betegségek tünetei) és motivációs hátteret (kontrolligény és hibás oktulajdonítás; gyógyszerek hatásosságának megítélése; terápiás rezisztencia; bűntudat és önbüntetés; tömegjelenségek; másodlagos betegségelőnyök; tudatos szimuláció), illetve a fontosabb kapcsolódó diszpozicionális személyiségjellemzőket (női nem; neuroticizmus; testi folyamatok fokozott észrevételére való hajlam).Röviden összehasonlítjuk a nocebo- és a placebo-jelenséget, és ellenezzük azt a megközelítést, ami a kettőt egymás tükörképének tekinti.Végül összefoglaljuk és kiegészítjük a korábbi irodalomban található, a nocebo-hatás csökkentését célzó intervenciós lehetőségeket.

Restricted access

Ma már nem kétséges, hogy a klinikai onkológiában egyre nagyobb szerepet játszanak a molekuláris célpontok elleni gyógyszerek. Ezek hatásának előrejelzésében, az individuális kezelés kialakításában, a betegek pozitív vagy negatív szelekciójában segítenek a célpontokkal kapcsolatos markerek. Ilyen marker a KRAS, amelynek mutációja megakadályozza, hogy pl. előrehaladott vagy metasztatikus vastagbélrákban eredményesek legyenek az EGFR elleni monoklonális antitestek. A KRAS mutációinak meghatározására különböző módszerek állnak rendelkezésre. Az önkéntes “validálás” ezek hatékonyságának lemérésére szolgált. A hét résztvevő molekuláris diagnosztikai laboratórium csak megközelíteni tudta (egy kivételével) az európai javaslatban foglaltakat. Az eredmények megbeszélése számos technikai és finanszírozási problémára hívta fel a figyelmet. A KRAS mutációjának és hasonló molekuláris eltérések pontos kimutatásának elengedhetetlen feltétele a hitelesített labor és módszer. Mindezek fontosságát jelzi, hogy egyre több daganatellenes gyógyszer törzskönyvében szerepel, és várhatóan fog szerepelni a molekuláris markerek kötelező vizsgálata.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Kirilly, Xénia Gonda, Gabriella Juhász, and György Bagdy

Annak ellenére, hogy számos szomatikus betegség kezelésére alkalmazott – például daganatellenes, antimikrobás, immunmoduláns, neurológiai, illetve hormonháztartásra ható – gyógyszer hathat negatív irányban a hangulatra, ezt egészen a rimonabant 2008-ban emiatt történt visszavonásáig nem kezelték jelentőségének megfelelően. A szerzők a teljes gyógyszerpalettát áttekintve tárgyalják a szorongást és a depressziót, mint gyógyszer-mellékhatásokat. A gyógyszerválasztásnál minden esetben figyelembe kell venni, ha a betegeknél magas a depresszió kialakulásának a kockázata, például, ha már korábban előfordult vagy jelenleg is fennáll a depressziós epizód vagy betegség, ha a családi anamnézisben előfordul depresszió, illetve ha a betegnél olyan neurotikus személyiségvonások állnak fenn, amelyek következtében sérülékenyebb a depressziót kiváltó hatásokkal szemben. A veszélyt jelentő gyógyszerek felírása előtt emellett célszerű figyelembe venni az alkalmazni kívánt szer hatékonyságát, a rendelkezésre álló alternatív gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiás lehetőségeket, és minden esetben biztosítani kell a beteg monitorozását a kezelés során az esetleges depressziós vagy szorongásos tünetek mihamarabbi észlelése érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1327–1336.

Open access

Bevezetés: A daganatos fájdalom életvégi csillapítására ma már igen hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre, de a nemzetközi kutatások szerint a lehetőségeket a mindennapokban nem aknázzák ki kellőképpen. Ennek hátterében leggyakrabban a fájdalomcsillapítással kapcsolatos félelmek állnak. Hazánkban ez irányú szisztematikus vizsgálatok még nem történtek. Célkitűzés: Egészséges felnőttek opioidokkal kapcsolatos attitűdjeinek feltárása. Módszer: A vizsgálat résztvevőit (88 férfi és 143 nő, 29,47±11,05 év) olyan történetek befejezésére kértük, ahol egy beteg számára opioidkezelést javasolnak. Ezeket független megítélők pontozták Likert-skálákon abból a szempontból, hogy azokban a fájdalomcsillapítással kapcsolatos vélekedések [1] milyen intenzitással jelennek meg. Eredmények: A szövegeknek csak átlag 29,6%-a fejezett ki pozitív attitűdöket, ugyanakkor különféle, egyebek között addikcióval (20,9%), halál közeledtével (10,5%), az orvos nemtörődömségével (4,7%) kapcsolatos félelmek, alternatív kezelési módok keresésével kapcsolatos remények (4,7%) jelentkeztek. Következtetések: A beteg és a család compliance viselkedése a hatékony orvosi kezelés elengedhetetlen feltétele, ehhez fontos az egyéni vélekedések megismerése és figyelembevétele. Orv. Hetil., 2013, 154, 455–463.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Melinda Zsuzsanna Szabó, Patrícia Pálfi, Anna Bazsó, Gyula Poór, and Emese Kiss

Absztrakt

Összefoglaló tanulmányukban a szerzők a vasculitisek nómenklatúrájának és az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek felosztásának ismertetését követően bemutatják a betegségaktivitás mérésének lehetőségeit (5 tényezős pontrendszer, Birmingham Vasculitis Aktivitás Index), valamint ezek szerepét a terápiás igény meghatározásában. Ismertetik az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek terápiás algoritmusát, külön részletezve az indukciós és a fenntartó kezelés során használható, több klinikai vizsgálat alapján is sokszor hasonló terápiás értékű gyógyszerek dozírozását, leggyakoribb mellékhatásait, illetve ezek kivédésének lehetőségeit. Kiegészítő terápiaként többek között felhívják a figyelmet a plazmaferézis jelentőségére, illetve a gyógyszeres terápiák sikertelensége esetén szükségessé váló vesetranszplantáció feltételeire, várható kimenetelére. A közleményben ismertetnek számos, jelenleg is folyó klinikai vizsgálatot, amelyek eredményei várhatóan a következő években tovább fogják szélesíteni az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek terápiás lehetőségeit. Orv. Hetil., 2015, 156(41), 1653–1660.

Restricted access

Élő donoros vesetranszplantációt követő terhességben kialakult terápiarezisztens hypertonia

Therapy-resistant hypertension in pregnancy after live donor kidney transplantation

Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Csilla Keresztes, and Attila Keresztúri

Összefoglaló. A veseátültetés a legnagyobb reményt nyújtja a végstádiumú vesebetegségben szenvedő nők számára, akik teherbe kívánnak esni. A veseátültetett beteg terhessége továbbra is kihívást jelent az immunszuppresszív gyógyszerek mellékhatásai, az allograftfunkció romlásának kockázata, a praeeclampsia és a magas vérnyomás káros anyai szövődményeinek rizikója, valamint a koraszülés, az alacsony születési súly kockázata miatt. A terhesség alatt nagy a magas vérnyomás kialakulásának kockázata, a szérum-kretaininszint emelkedik, és a terhesség végére proteinuria is kialakulhat. Az ajánlott fenntartó immunszuppresszió terhes nőknél a kalcineurininhibitorok (takrolimusz/ciklosporin) és alacsony dózisú szteroid adása, melyek biztonságosnak tekinthetők. Fontos, hogy a gyermekvállalási tanácsadás már a vesetranszplantáció előtt megkezdődjön, és a transzplantációt követően minden klinikai kontroll megtörténjen. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Summary. Kidney transplantation offers the best hope to women with end-stage renal disease who wish to become pregnant. Pregnancy in a kidney transplant recipient continues to remain challenging due to side effects of immunosuppressive medication, risk of deterioration of allograft function, risk of adverse maternal complications of preeclampsia and hypertension, and risk of adverse fetal outcomes of premature birth, low birth weight, and small for gestational age infants. The factors associated with poor pregnancy outcomes include the presence of hypertension, serum creatinine greater than normal range and proteinuria. The recommended maintenance immunosuppression in pregnant women is calcineurin inhibitors (tacrolimus/cyclosporine) and low-dose steroid which are considered safe. It is important that counseling for childbearing should start as early as prior to getting a kidney transplant and should be done at every clinic visit after transplant. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Open access

Absztrakt

A szerzők egy 59 éves férfi esetét mutatják be, akinél először 1983-ban, majd 2000-ben végeztek vesetranszplantációt. Az első veseátültetést követően két évvel jelent meg az első laphámsejtes carcinoma a bőrön, majd 2003-tól évente legalább kettő praecancerosus laesio vagy nonmelanoma bőrdaganat sebészeti eltávolítása történt. Ezek a tumorok elsősorban a napfénynek kitett bőrterületeken jelentek meg, multiplexen. Tekintettel arra, hogy agresszív viselkedésűek lehetnek és recidívára hajlamosak, komplex kezelést alkalmaztak a betegnél, amely magába foglalta az immunszuppresszió során alkalmazott gyógyszerek megváltoztatását, illetve mezőterápiák alkalmazását. Az eset bemutatása kapcsán a szerzők áttekintik ezeket a kezelési lehetőségeket, hangsúlyozva, hogy nemcsak a bőrdaganatok minél korábbi felismerése és aktív kezelése szükséges, hanem a betegek megfelelő fényvédelemre való oktatása és bőrgyógyászati gondozása is a bőrtumorok kialakulásának megelőzése érdekében. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 971–976.

Restricted access