Search Results

You are looking at 81 - 90 of 274 items for :

  • All content x
Clear All

.P., Peterson, T.S. 2006. Cytological analyses of hybrids and hybrid derivatives between durum wheat and Thinopyrum bessarabicum , using multicolour fluorescent GISH. Plant Breeding 125: 19–26. Peterson T

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Roland Oláh, Péter Hajós, Zsuzsanna Soós, and Gábor Winkler

A pajzsmirigy gyulladásos megbetegedései klinikai megjelenésük alapján heveny, szubakut és krónikus formákba oszthatók. A de Quervain- (más néven óriássejtes vagy granulomatosus) thyreoiditis a szubakut csoportba sorolható, a pajzsmirigy betegségeinek mintegy 5%-át teszi ki. Eredete pontosan még nem tisztázott, rendszerint két héttel a felső légúti virális infekciót követően jelentkezik. A klinikai képet típusos esetben nyelési, illetve a fül felé sugárzó fájdalom uralja, a pajzsmirigy kifejezett tapintási érzékenységével. Jellemző a jelentősen gyorsult süllyedés, amely nem feltétlenül társul leukocytosissal és a C-reaktív fehérje emelkedésével. Lefolyásában négy fázis figyelhető meg: a destruktív gyulladásos folyamat átmeneti hyperthyreosissal jár, majd annak mérséklődése, illetve megszűnése euthyreoid állapotot eredményez. Utóbbit átmeneti hypothyreoid fázis követi, végül, a regeneráció beindulását követően, ismét normofunkció észlelhető. Az ultrahangos képen diffúz hypoechogen szerkezet látható, nem ritka azonban göbök előfordulása sem. A kórkép gyakran felismeretlen marad, vagy kezdeti szakaszát tévesen, hyperthyreosisként véleményezik és kezelik. Antitestvizsgálatok, pajzsmirigy-szcintigráfia, göbök fennállása esetén finomtű-aspirációs citológiai mintavétel segíthet a kórisme felállításában. Speciális kezelést általában nem igényel, a fájdalom enyhítésére átmenetileg nem szteroid gyulladáscsökkentő, esetleg szteroid adható. A szerzők négy, részben eltérő klinikai megjelenésű esetük bemutatásával a kórismézés és az elkülönítő diagnózis sarokpontjaira kívánják felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 676–680.

Restricted access

Introduction: An increased disposition to thrombosis demonstrated by laboratory methods in patients with solid malignancies develops due to the activating effect of tumour cells on the haemostatic system. The development of this activating effect results from interactions between tumour cells and various components of the coagulation system (coagulation factors, platelets, endothelial cells, and fibrinolytic system) which leads from a prothrombotic state to the clinically overt disorders of the haemostatic system. Objectives: In a retrospective analysis, the authors sought for an answer to the following question: What is the type and frequency of haemostatic disorders that occurred in a large population of patients with solid malignancies? Methods: Between 1996 and 2004, solid malignancies have been diagnosed in 1381 patients by histological and/or cytological examinations. Most of the patients had primary bronchopulmonary carcinoma ( n = 1140). In the other patients the malignancies were of mammary, colorectal, renal, vesical, thyroidal, and pancreatic localisation; mesothelioma was diagnosed in six patients. Based on the staging examinations, the majority of patients were in an advanced clinical stage. Type and frequency of haemostatic disorders occurring in patients with solid malignancies were studied, with special regard to the occurrence of venous thromboembolism. Particular attention was given to the role of non-malignant co-morbidity in the development of haemostatic disorders. Results: Clinically overt haemostatic disorders were observed in 397 (28.7%) of the 1381 patients with malignancies. Deep vein thrombosis and acute pulmonary embolism were the most frequent ones ( n = 305; 22%). Migrating superficial thrombophlebitis, septic thrombosis, acute diffuse intravascular coagulation, and microangiopathic haemolytic anaemia occurred in 71 patients (6.7%). In 40% of patients with malignant diseases and associated haemostatic disorders, non-malignant co-morbidity has been observed with the dominance of various cardiac diseases as well as chronic obstructive pulmonary disease. In addition to the systemic causes leading to an increased disposition to thrombosis, the significantly increased local-regional tumour mass also contributed to the development of venous circulation disorder. Conclusions: Active cancer is often associated with a hypercoagulable state, which perturbs the haemostatic balance between anticoagulant and procoagulant forces, creating a prothrombotic state. The interaction between tumour cells and host cells involves a direct cell-to-cell interaction or an indirect mechanism by cytokine release. The hypercoagulable state in patients with a malignant disease may result in the occurrence of various clinically identifiable haemostatic system disorders: the most frequent one is venous thromboembolism (so-called secondary thrombosis). In cases of idiopathic venous thromboembolism, targeted examinations are warranted in order to prove or to preclude asymptomatic malignant diseases.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Bedekovics, László Rejtő, Béla Telek, Miklós Udvardy, Anikó Újfalusi, Éva Oláh, Zsuzsa Hevessy, János Kappelmayer, Béla Kajtár, and Gábor Méhes

A nucleophosmin gén (NPM1) 12-es exonjának mutációja, jelenlegi ismereteink szerint, a leggyakoribb genetikai eltérés akut myeloid leukaemiában. Az eddigi beszámolók alapján kimutatásával a betegség sajátos biológiájú és kedvező lefolyású formája határozható meg, amely a leukaemiák WHO-osztályozásában 2008-tól külön csoportként kerül említésre. A mutáció hatására megváltozik a kódolt fehérje sejten belüli eloszlása, és az NPM fehérje a sejtmag helyett a citoplazmában halmozódik fel (NPMc+). Ez a jelenség, amely a kizárólag mutáns géntermék kapcsán figyelhető meg, szövettani vizsgálat keretében immunhisztokémiával is kimutatható. Jelen tanulmányunkban hazai körülmények között először vizsgáltuk az NPM-mutáció előfordulását felnőttkori AML-ben immunhisztokémia módszerével. A 2005 és 2008 között diagnosztizált összesen 41 eset részletes kiértékelése során 6 esetben (14,6%) észleltünk citoplazmikus reakciót, valamennyi de novo jelentkező és jellegzetes citogenetikai eltérést nem mutató AML-esetek közül került ki (6/23, 26,1%), egy kivételével nőbetegekben. A blasztsejtek alacsony CD34-, c-kit- és HLA-DR-expressziója alapján a NPMc+ AML a nem érintett esetektől jól elkülöníthetőnek bizonyult, ezek a markáns jellegzetességek az eddig közölt külföldi adatokkal teljes mértékben megegyeznek. Tapasztalataink alapján az NPM-mutáció immunhisztokémiai vizsgálata egyszerűen beépíthető a hétköznapi hematológiai diagnosztikai gyakorlatba.

Restricted access

Magyarországon a tüdőrák a vezető daganatos halálok, amely a nők között mind gyakoribb. A hagyományosan mellkasi röntgenvizsgálaton és a köpet citológiai vizsgálatán alapuló szűrővizsgálata a szakma mai állása szerint nem ajánlott, mert a szűrővizsgálat nem csökkenti a tüdőrákból eredő halálozást. Az alacsony dózisú spirál-komputertomográfia (LDCT) ígéretes, mert érzékenyen mutatja ki a tüdőbeli apró gócokat, a módszer azonban nem fajlagos. A folyamatban lévő randomizált, ellenőrzött tanulmányoktól (RTC) évek múlva várható eredmény, addig tömeges vizsgálatokra nem ajánlható. Hazánkban a tüdőrákok mintegy harmadát ernyőkép-szűrővizsgálat alkalmával fedezik fel, többségüket még operálható állapotban, ez azonban a népességbeli halálozást nem befolyásolja. A szerzők álláspontja szerint a rosszindulatú tüdődaganatok felismerése – különösen a magasan veszélyeztetett 40 éven felüli dohányzó férfiak esetében – a tuberkulózis leküzdésére létrehozott ernyőkép-szűrőrendszer hasznos mellékterméke lehet, népegészségügyi szűrőtevékenységet kezdeményezni azonban nem indokolt. Jelenleg a tüdőrák-epidémia megfékezésére hathatós dohányzásellenes intézkedések ajánlhatók.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Az emlőbetegségek képalkotó diagnosztikája során felfedezett elváltozások gyakran mikroszkópos vizsgálatot igényelnek. A jelenleg érvényes ajánlások szerint a radiológiai, fizikális, citológiai és hengerbiopsziás eltéréseket öt kategória egyikébe kell osztályozni. A Decker-féle rendszer ezeken felül a klinikai észlelés és a patológiai értékelés egymásnak való megfelelésének és a további teendőknek az osztályozását is magában foglalja. Célkitűzés: Beszámolni a Decker-féle rendszer multidiszciplináris emlőbizottságunkban való alkalmazásának első ötéves eredményeiről. Módszer: Retrospektív elemzés a 2010–2014 között emlőbetegség miatt operált, illetve ugyanezen periódusban az emlőbizottság előtt megjelent betegek dokumentációja alapján. Eredmények: Az 1716, kezelés előtti bizottsági megbeszélésre kerülő eset közül 1531-ben nonoperatív diagnosztika tisztázta a felfedezett eltérések mibenlétét, 157 esetben azonban diagnosztikus kimetszésre volt szükség; 1122 eset (65%) bizonyult malignusnak. A citológia használata ellenére, a malignitás kórismézése 69%-ban hengerbiopsziából származott. A nem sebészi megközelítés 14 esetben sikertelen, téves vagy késedelmes volt. Következtetés: Az emlőelváltozásokat multidiszciplináris környezetben kell értékelni. A Decker-féle rendszer alkalmas a radio- és klinikopatológiai korreláció és az ennek függvényében végzendő további teendők kodifikációjára és elemzésére. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1100–1108.

Restricted access

Absztrakt:

A mediastinum kórképeinek jellemzője, hogy az életfontosságú képletek anatómiai koncentrációja egyszerre jelent diagnosztikus és sebésztechnikai kihívást. Az itt jelentkező térfoglaló folyamatok növekedésük során hosszú ideig tünetszegények vagy tünetmentesek lehetnek, s ezért nemegyszer extrém méretet elérve kerülnek műtétre. Az 58 éves férfi beteg 15 éve ismert, légzési panaszokat okozó, a bal hátsó mediastinumban és retroperitoneumban lévő kiterjedt térfoglaló folyamat és mellkasi folyadékgyülem miatt került klinikánkra felvételre. A mellkasi fluidum citológiai vizsgálatával malignitást nem tudtunk igazolni. CT- és MR-vizsgálatokkal nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy a folyamat a mediastinalis térből (Th. IX–X. csigolya területe) vagy a bal mellékveséből indult ki. Hormonális aktivitást nem észleltünk. Thoracolaparotomiából 20,2 × 11,1 × 10,8 cm átmérőjű, gerinceredetű tumort exstirpáltunk, rekeszrekonstrukciót végeztünk. A szövettani vizsgálat schwannomát igazolt. A hosszas kompresszió miatt komprimált bal tüdő a megszakított légzésrehabilitációs kezelés hatására csak részlegesen expandált. Az általában csak előrehaladott állapotban felismerésre kerülő, nagyméretű mediastinalis térfoglalásoknál, más terápiás modalitások hiányában, kizárólag műtéti megoldás eredményezhet gyógyulást. Ezek a műtétek csak multidiszciplináris összefogással, kellő jártassággal rendelkező központokban végezhetők. Orv Hetil. 2019; 160(37): 1476–1479.

Open access

67 115 119. Campbell, W. T. (1992): Avian Hematology and Cytology. First edition. Iowa State University Press, Ames, USA

Restricted access

105 Sipiczki, M., Grallert, A., Miklós, I., Zilahi, E., Bozsik, A., Szilágyi, Z.: Genetics, physiology and cytology of yeast-mycelial dimorphism in fission yeasts. Acta Microbiol Immunol Hun

Restricted access

147 155 Brighton, C. A. (1976) Cytological problems in the genus Crocus (Iridaceae) : I. Crocus vernus aggregate. Kew Bull. 31 , 33

Restricted access