Search Results

You are looking at 81 - 90 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Az évtizedek óta várt új orális antikoagulánsok (NOAC) egyre bővülő körben alkalmazott gyógyszerekké váltak a terápiában, hiszen az orális antikoagulánsként korábban egyedüliként alkalmazott kumarinszármazékokhoz képest számos klinikai indikációban a kumarinokkal azonos vagy annál jobb klinikai hatékonyságot mutatnak. Ennek következtében a direkt trombininhibitor dabigatran, majd a direkt X-es alvadási faktort gátló szerek (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) az elmúlt években a napi terápiás gyakorlat részévé váltak. Elterjedésüket nem kis részben segítette azon ajánlás, hogy nem igényelnek laboratóriumi monitorizálást, ami mind a beteg, mind a kezelőorvos számára rendkívül nagy előnyt jelent. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy a ‘one size fits all’ szemlélet erősen szimplifikált a NOAC-terápia során, és számos olyan eset van, amikor ezen gyógyszerek koncentrációjának monitorizálása elkerülhetetlen vagy erősen ajánlott. Ez az összefoglaló tanulmány a NOAC-kezelés laboratóriumi vonzatait tárgyalja, kiemelten a hemosztázis alap- és speciális tesztjeire való hatásukat, valamint a korrekt NOAC-koncentráció meghatározására szolgáló laboratóriumi módszereket. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1930–1945.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Alexandra Bartal, Zoltán Mátrai, Attila Szűcs, Galina Belinszkaja, Zoltán Langmár, and András Rosta

Az orálisan alkalmazott daganatellenes gyógyszerek elterjedése az onkológiai ellátás minden területére hatással van, és fontos kérdéseket vet fel a biztonságos gyógyszerfelhasználás és az adherencia (a beteg alkalmazkodásának mértéke a gyógyszer szedésével kapcsolatos orvosi előírásokhoz) témakörökben is. Az elmúlt 10 évben számos új célzott terápiás készítmény került forgalomba, paradigmaváltást idézve elő a gyógyszeres onkológiában. A kezelőorvossal részletesen egyeztett terápia pontos követése, az adherencia fokozása, valamint a mellékhatások időbeli észlelése és adekvát ellátása céljából a rendszeres orvos–beteg találkozás és a megfelelő betegoktatás alapvető. Mivel viszonylag kevés ismeret áll rendelkezésre magyar nyelven az új gyógyszerekről, a szerzők szándéka volt, hogy áttekintést adjanak az ezekkel kapcsolatos alapvető tudnivalókról, betegbiztonsági kérdésekről, mellékhatásokról és interakciókról. Az áttekintés alapjául a hazánkban is forgalmazott, felnőttek kezelésében alkalmazott, orális bevételre formulált daganatellenes készítmények alkalmazási előiratai és a szakirodalomban publikált farmakokinetikai, interakciós, valamint mellékhatásprofilt felmérő vizsgálatok adatai szolgáltak. Orv. Hetil., 2012, 153, 66–78.

Open access

Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák krónikus immunmediált gyulladások. Közös jellegzetességük a proximalis végtagizmok szimmetrikus, progresszív gyengesége. A tudomány mai állása szerint az idiopathiás inflammatoricus myopathiákon belül hét, egymástól tüneteikben, lefolyásukban, terápiás válaszukban is különböző alcsoportot ismerünk. A terápia elsődleges célja az izomerő növelése, a napi aktivitás fokozása, a szisztémás érintettségek kezelése, az ízületi kontraktúrák megelőzése. A kezelés igen összetett, nagy gyakorlatot igénylő feladat. Legfontosabb a betegségek mielőbbi felismerése és a betegek immunológiai centrumba irányítása. A bázisterápiás gyógyszerek alkalmazásával átmeneti vagy tartós remisszió érhető el, ami javítja a betegek funkcionális aktivitását és életminőségét. Elsőként ma is kortikoszeroidkezelés választandó. Emellett számos immunszuppresszív szer áll rendelkezésre, amelyek önmagukban vagy egymással, illetve kortikoszteroiddal kombinálva hatékonyan befolyásolják a betegséget. Remisszióban a gyógyszeres kezelés mellett a fizioterápia és gyógytorna alkalmazása is döntő fontosságú. Az új biológiai terápiák bevezetése további lehetőséget nyújt számunkra, hogy myositises betegeink állapotát még eredményesebben tudjuk befolyásolni. Orv. Hetil., 2011, 152, 1552–1559.

Restricted access

A rohamosan fejlődő nanotechnológiai eljárások során előállított anyagokat egyre szélesebb körben alkalmazzák számos egyéb terület mellett a klinikai gyakorlatban is. Tekintettel kedvező tulajdonságaikra, alkalmazzák őket implantátumok bevonataként, csontpótlásra, gyógyszerek farmakokinetikai jellemzőinek optimalizálására. A hatóanyagok nanoméretű szemcsés, liposzómás bevonataként jelentős előrelépést jelenthetnek a hatékony terápia szempontjából. Előnyös tulajdonságaik mellett azonban a méretből adódó eltérő kémiai tulajdonságok számos veszélyforrást is magukban hordozhatnak, így felelősségteljes alkalmazásukhoz az egészségre gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásaik ismerete elengedhetetlen. A nanorészecskék nagyobb méretű anyagformákétól eltérő hatásai elsősorban a szemcsemérettel magyarázhatóak. Az eddigi vizsgálatok alapján a túlnyomóan lokális hatás mellett szisztémás, szabad gyökök termelésére, thrombocytaaggregációra gyakorolt hatással kell számolni, amely növeli a cardiovascularis rizikót. Tekintettel az eddig rendelkezésre álló igen hiányos ismeretekre, a nanoanyagok egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatos pontos kockázatbecslés elvégzésére egyelőre nincs lehetőség, így a nanoszemcsék alkalmazása a betegellátásban különösen nagy körültekintést igényel.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők egy 59 éves férfi esetét mutatják be, akinél először 1983-ban, majd 2000-ben végeztek vesetranszplantációt. Az első veseátültetést követően két évvel jelent meg az első laphámsejtes carcinoma a bőrön, majd 2003-tól évente legalább kettő praecancerosus laesio vagy nonmelanoma bőrdaganat sebészeti eltávolítása történt. Ezek a tumorok elsősorban a napfénynek kitett bőrterületeken jelentek meg, multiplexen. Tekintettel arra, hogy agresszív viselkedésűek lehetnek és recidívára hajlamosak, komplex kezelést alkalmaztak a betegnél, amely magába foglalta az immunszuppresszió során alkalmazott gyógyszerek megváltoztatását, illetve mezőterápiák alkalmazását. Az eset bemutatása kapcsán a szerzők áttekintik ezeket a kezelési lehetőségeket, hangsúlyozva, hogy nemcsak a bőrdaganatok minél korábbi felismerése és aktív kezelése szükséges, hanem a betegek megfelelő fényvédelemre való oktatása és bőrgyógyászati gondozása is a bőrtumorok kialakulásának megelőzése érdekében. Orv. Hetil., 2016, 157(24), 971–976.

Restricted access

Élő donoros vesetranszplantációt követő terhességben kialakult terápiarezisztens hypertonia

Therapy-resistant hypertension in pregnancy after live donor kidney transplantation

Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Csilla Keresztes, and Attila Keresztúri

Összefoglaló. A veseátültetés a legnagyobb reményt nyújtja a végstádiumú vesebetegségben szenvedő nők számára, akik teherbe kívánnak esni. A veseátültetett beteg terhessége továbbra is kihívást jelent az immunszuppresszív gyógyszerek mellékhatásai, az allograftfunkció romlásának kockázata, a praeeclampsia és a magas vérnyomás káros anyai szövődményeinek rizikója, valamint a koraszülés, az alacsony születési súly kockázata miatt. A terhesség alatt nagy a magas vérnyomás kialakulásának kockázata, a szérum-kretaininszint emelkedik, és a terhesség végére proteinuria is kialakulhat. Az ajánlott fenntartó immunszuppresszió terhes nőknél a kalcineurininhibitorok (takrolimusz/ciklosporin) és alacsony dózisú szteroid adása, melyek biztonságosnak tekinthetők. Fontos, hogy a gyermekvállalási tanácsadás már a vesetranszplantáció előtt megkezdődjön, és a transzplantációt követően minden klinikai kontroll megtörténjen. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Summary. Kidney transplantation offers the best hope to women with end-stage renal disease who wish to become pregnant. Pregnancy in a kidney transplant recipient continues to remain challenging due to side effects of immunosuppressive medication, risk of deterioration of allograft function, risk of adverse maternal complications of preeclampsia and hypertension, and risk of adverse fetal outcomes of premature birth, low birth weight, and small for gestational age infants. The factors associated with poor pregnancy outcomes include the presence of hypertension, serum creatinine greater than normal range and proteinuria. The recommended maintenance immunosuppression in pregnant women is calcineurin inhibitors (tacrolimus/cyclosporine) and low-dose steroid which are considered safe. It is important that counseling for childbearing should start as early as prior to getting a kidney transplant and should be done at every clinic visit after transplant. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Open access

Bevezetés: A daganatos fájdalom életvégi csillapítására ma már igen hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre, de a nemzetközi kutatások szerint a lehetőségeket a mindennapokban nem aknázzák ki kellőképpen. Ennek hátterében leggyakrabban a fájdalomcsillapítással kapcsolatos félelmek állnak. Hazánkban ez irányú szisztematikus vizsgálatok még nem történtek. Célkitűzés: Egészséges felnőttek opioidokkal kapcsolatos attitűdjeinek feltárása. Módszer: A vizsgálat résztvevőit (88 férfi és 143 nő, 29,47±11,05 év) olyan történetek befejezésére kértük, ahol egy beteg számára opioidkezelést javasolnak. Ezeket független megítélők pontozták Likert-skálákon abból a szempontból, hogy azokban a fájdalomcsillapítással kapcsolatos vélekedések [1] milyen intenzitással jelennek meg. Eredmények: A szövegeknek csak átlag 29,6%-a fejezett ki pozitív attitűdöket, ugyanakkor különféle, egyebek között addikcióval (20,9%), halál közeledtével (10,5%), az orvos nemtörődömségével (4,7%) kapcsolatos félelmek, alternatív kezelési módok keresésével kapcsolatos remények (4,7%) jelentkeztek. Következtetések: A beteg és a család compliance viselkedése a hatékony orvosi kezelés elengedhetetlen feltétele, ehhez fontos az egyéni vélekedések megismerése és figyelembevétele. Orv. Hetil., 2013, 154, 455–463.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Endre Balázs, Andrea Ruszwurm, Miklós Székely, István Wittmann, and Judit Nagy

A vesék korfüggő morfológiai és funkcionális változásait nem lehet fiziológiásnak tekinteni. A korral csökken a glomerulusok száma, scleroticus glomerulusok és aglomerularis arteriolák jelennek meg. A tubulusok atrophiája mellett gyakori az interstitialis fibrosis, és az időskori érelváltozások is erősen érintik a veséket. Csökken a vesék keringése és a GFR, az utóbbit nem tükrözi a se-creatinin értéke. A tubularis transzportok zavara főként a só- és vízkiválasztást érinti, hyposthenuriát okoz. A korfüggő változások patogenezise komplex, és részleteiben még nem tisztázott. A változások mindenesetre rontják a kiválasztást, és befolyásolják a gyógyszerek farmakokinetikáját. Valódi krónikus veseelégtelenségben más funkciók (eritropoetin-képzés, D-vitamin, Ca- és P-anyagcsere) is károsodnak. Az időskorban gyakoribb szisztémás betegségek (diabétesz, hipertónia stb.) miatt a valódi krónikus veseelégtelenség is gyakoribb, de az akut veseelégtelenség különféle formái is könnyebben alakulnak ki.

Restricted access

Ma már nem kétséges, hogy a klinikai onkológiában egyre nagyobb szerepet játszanak a molekuláris célpontok elleni gyógyszerek. Ezek hatásának előrejelzésében, az individuális kezelés kialakításában, a betegek pozitív vagy negatív szelekciójában segítenek a célpontokkal kapcsolatos markerek. Ilyen marker a KRAS, amelynek mutációja megakadályozza, hogy pl. előrehaladott vagy metasztatikus vastagbélrákban eredményesek legyenek az EGFR elleni monoklonális antitestek. A KRAS mutációinak meghatározására különböző módszerek állnak rendelkezésre. Az önkéntes “validálás” ezek hatékonyságának lemérésére szolgált. A hét résztvevő molekuláris diagnosztikai laboratórium csak megközelíteni tudta (egy kivételével) az európai javaslatban foglaltakat. Az eredmények megbeszélése számos technikai és finanszírozási problémára hívta fel a figyelmet. A KRAS mutációjának és hasonló molekuláris eltérések pontos kimutatásának elengedhetetlen feltétele a hitelesített labor és módszer. Mindezek fontosságát jelzi, hogy egyre több daganatellenes gyógyszer törzskönyvében szerepel, és várhatóan fog szerepelni a molekuláris markerek kötelező vizsgálata.

Restricted access

A Helicobacter pylori -fertőzés első vonalbeli kezelését a hétnapos protonpumpagátló-alapú (PPI+clarythromycin+amoxycillin vagy metronidazol) kombinált terápia jelenti. A kezelés sikeressége a nemzetközi adatok alapján 80-90%, hazánkban 75%. Az esetek 10-25%-ában ismételt kezelés szükséges. A hazai gyakorlatban a második eradikációs kezelés 36%-ban, a harmadik csak 20%-ban sikeres. A Helicobacter pylori -ellenes kezelés sikeressége világszerte csökken, aminek a hátterében a bakteriális, főleg a clarythromycinrezisztencia gyakoribbá válása áll. Fontos tényező még a betegek nem megfelelő együttműködése és a gyógyszerhatóanyag farmakogenetikai, -kinetikai tulajdonságai. A gyakori metronidazol- és clarythromycinrezisztenciájú területeken az eredmények elfogadhatatlanul alacsonyak, új gyógyszerek, gyógyszer-kombinációk alkalmazása lenne kívánatos. Lehetséges megoldás a szekvenciális kezelés, illetve az újabb antibiotikumok (például levofloxacin) használata. Más természetes hatóanyagok alkalmazása (laktoferrin, probiotikumok, növényi kivonatok) további vizsgálatokat igényel.

Restricted access