Search Results

You are looking at 81 - 90 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • All content x
Clear All

A Helicobacter pylori -fertőzés első vonalbeli kezelését a hétnapos protonpumpagátló-alapú (PPI+clarythromycin+amoxycillin vagy metronidazol) kombinált terápia jelenti. A kezelés sikeressége a nemzetközi adatok alapján 80-90%, hazánkban 75%. Az esetek 10-25%-ában ismételt kezelés szükséges. A hazai gyakorlatban a második eradikációs kezelés 36%-ban, a harmadik csak 20%-ban sikeres. A Helicobacter pylori -ellenes kezelés sikeressége világszerte csökken, aminek a hátterében a bakteriális, főleg a clarythromycinrezisztencia gyakoribbá válása áll. Fontos tényező még a betegek nem megfelelő együttműködése és a gyógyszerhatóanyag farmakogenetikai, -kinetikai tulajdonságai. A gyakori metronidazol- és clarythromycinrezisztenciájú területeken az eredmények elfogadhatatlanul alacsonyak, új gyógyszerek, gyógyszer-kombinációk alkalmazása lenne kívánatos. Lehetséges megoldás a szekvenciális kezelés, illetve az újabb antibiotikumok (például levofloxacin) használata. Más természetes hatóanyagok alkalmazása (laktoferrin, probiotikumok, növényi kivonatok) további vizsgálatokat igényel.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Melinda Zsuzsanna Szabó, Patrícia Pálfi, Anna Bazsó, Gyula Poór, and Emese Kiss

Absztrakt

Összefoglaló tanulmányukban a szerzők a vasculitisek nómenklatúrájának és az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek felosztásának ismertetését követően bemutatják a betegségaktivitás mérésének lehetőségeit (5 tényezős pontrendszer, Birmingham Vasculitis Aktivitás Index), valamint ezek szerepét a terápiás igény meghatározásában. Ismertetik az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek terápiás algoritmusát, külön részletezve az indukciós és a fenntartó kezelés során használható, több klinikai vizsgálat alapján is sokszor hasonló terápiás értékű gyógyszerek dozírozását, leggyakoribb mellékhatásait, illetve ezek kivédésének lehetőségeit. Kiegészítő terápiaként többek között felhívják a figyelmet a plazmaferézis jelentőségére, illetve a gyógyszeres terápiák sikertelensége esetén szükségessé váló vesetranszplantáció feltételeire, várható kimenetelére. A közleményben ismertetnek számos, jelenleg is folyó klinikai vizsgálatot, amelyek eredményei várhatóan a következő években tovább fogják szélesíteni az antineutrofil citoplazmatikus antitest asszociált vasculitisek terápiás lehetőségeit. Orv. Hetil., 2015, 156(41), 1653–1660.

Restricted access

Összefoglaló. Az akut promyelocytás leukémia (APL) ritka, de jól gyógyítható leukémiatípus. Az APL-es betegek gondozását centralizáltan, az APL kezelésében jártas kórházakban kell végezni, ahol elérhető hematológiai intenzív ellátás. Az APL terápiája az elmúlt két évtizedben rohamosan fejlődött az igen aktív hatású gyógyszerek, a tretinoin és az arzén-trioxid bevezetésével. Immáron a hagyományos citotoxikus kemoterápia alkalmazása nélkül kezelhető a betegség. A legújabb klinikai irányelvek többféle kezelési stratégiát tartalmaznak, ezek egy része továbbra is alkalmazza a citotoxikus kemoterápiát. Ily módon számos kezelési lehetőség áll a gyakorló hematológus rendelkezésére, amikor egy új APL-es beteg ellátását tervezi. Az elmúlt három évtized multicentrikus vizsgálatai igazolták az ATRA + kemoterápia, majd később a kemoterápiával vagy anélkül adott ATRA + ATO alkalmazásának hatásosságát. Az APL optimális kezeléséhez azonban a diagnózis korai felállítása, az agresszív szupportív beavatkozások bevezetése, a kezeléssel összefüggő szövődmények megfelelő rendezése és a mérhető reziduális betegség (az MRD) monitorozása is hozzátartozik. A szerzők az akut promyelocytás leukémia legújabb kezelési irányelveit foglalják össze.

Summary. Acute promyelocytic leukemia (APL) is an uncommon but highly curable leukemia. Treatment of APL patients should be centralised in hospitals with proven experience in APL treatment and haematological intensive care. The treatment of acute promyelocytic leukemia (APL) has evolved rapidly in the past two decades after the introduction of highly active drugs, including tretinoin (all-trans-retinoic acid) and arsenic trioxide. It is now possible to treat this disease without the use of traditional cytotoxic chemotherapy. Today’s clinical guidelines include multiple regimens, some of which continue to use cytotoxic chemotherapy. This leaves the practicing oncologist with multiple treatment options when faced with a new case of APL. Multicenter studies over the past three decades have demonstrated the efficacy of ATRA plus chemotherapy and, subsequently, of ATRA plus ATO, with or without chemotherapy. However, the optimal management of APL also requires early diagnosis, institution of aggressive supportive measures, appropriate management of treatment-related complications and monitoring of measurable residual disease (MRD). The authors summarizes the updated guidelines in the management of acute promyelocytic leukemia.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Alexandra Bartal, Zoltán Mátrai, Attila Szűcs, Galina Belinszkaja, Zoltán Langmár, and András Rosta

Az orálisan alkalmazott daganatellenes gyógyszerek elterjedése az onkológiai ellátás minden területére hatással van, és fontos kérdéseket vet fel a biztonságos gyógyszerfelhasználás és az adherencia (a beteg alkalmazkodásának mértéke a gyógyszer szedésével kapcsolatos orvosi előírásokhoz) témakörökben is. Az elmúlt 10 évben számos új célzott terápiás készítmény került forgalomba, paradigmaváltást idézve elő a gyógyszeres onkológiában. A kezelőorvossal részletesen egyeztett terápia pontos követése, az adherencia fokozása, valamint a mellékhatások időbeli észlelése és adekvát ellátása céljából a rendszeres orvos–beteg találkozás és a megfelelő betegoktatás alapvető. Mivel viszonylag kevés ismeret áll rendelkezésre magyar nyelven az új gyógyszerekről, a szerzők szándéka volt, hogy áttekintést adjanak az ezekkel kapcsolatos alapvető tudnivalókról, betegbiztonsági kérdésekről, mellékhatásokról és interakciókról. Az áttekintés alapjául a hazánkban is forgalmazott, felnőttek kezelésében alkalmazott, orális bevételre formulált daganatellenes készítmények alkalmazási előiratai és a szakirodalomban publikált farmakokinetikai, interakciós, valamint mellékhatásprofilt felmérő vizsgálatok adatai szolgáltak. Orv. Hetil., 2012, 153, 66–78.

Open access

A hypertonia a fejtett országokban az egyik leggyakoribb krónikus betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás célértékre történő kezelésével jelentősen csökkenthető a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulásának a kockázata, illetve a mortalitás. A vérnyomáskontroll különösen a nagy kockázatú betegségekben játszik alapvető szerepet. A hypertonia kezelésében az életmódkezelésen kívül a gyógyszeres terápia játszik meghatározó szerepet. Az antihipertenzív terápia során is meghatározó jelentőségű a betegadherencia. A vérnyomáscsökkentő kezelés során a gyógyszer-perzisztencia csak mintegy 50%-os a kezelés első évére. A rezisztens hypertonia egyik fontos oka a nonadherencia. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek napi adagolási gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1587–1591.

Restricted access

A máj tűbiopsziája jelentős szerepet játszott a krónikus hepatitis különböző formáinak, a gyulladás aktivitásának és a fibrosis mértékének meghatározásában. Az úgynevezett Knodell-féle hisztológiai aktivitási index (HAI) áttörést jelentett az értékelésben, kifejezve a folyamat dinamikáját és a terápiára adott válasz szövettani sajátosságait. A HAI számos módosítása ismeretes, amelyek közül a Desmet, Ishak által használt, valamint a METAVIR rendszer a legelterjedtebb. Ezen számszerű értékelések külön vizsgálják a necroinflammatiót és a fibrosis mértékét, azaz a krónikus hepatitis fokozatát („grade”) és „stádiumát” (stage). A fibrosis megítélése az utóbbi időben vita tárgya, mivel a lerakódott kötőszövet (kollagénrostok, extracelluláris mátrix) mennyisége nem azonosítható egyértelműen a krónikus hepatitis „stádiumával”. A különböző új terápiás gyógyszerek, kiemelten a hepatitis C-vírus egyes nem strukturális fehérjéi elleni szerek (proteáz- és polimerázgátlók) hatásának lemérésében továbbra is a máj szövettani vizsgálata a döntő. Megállapítható azonban, hogy a májbiopszia végzése az utóbbi években inkább szelektív, semmint rutineljárássá vált. Orv. Hetil., 2011, 152, 856–858.

Open access

Absztrakt:

Az évtizedek óta várt új orális antikoagulánsok (NOAC) egyre bővülő körben alkalmazott gyógyszerekké váltak a terápiában, hiszen az orális antikoagulánsként korábban egyedüliként alkalmazott kumarinszármazékokhoz képest számos klinikai indikációban a kumarinokkal azonos vagy annál jobb klinikai hatékonyságot mutatnak. Ennek következtében a direkt trombininhibitor dabigatran, majd a direkt X-es alvadási faktort gátló szerek (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) az elmúlt években a napi terápiás gyakorlat részévé váltak. Elterjedésüket nem kis részben segítette azon ajánlás, hogy nem igényelnek laboratóriumi monitorizálást, ami mind a beteg, mind a kezelőorvos számára rendkívül nagy előnyt jelent. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy a ‘one size fits all’ szemlélet erősen szimplifikált a NOAC-terápia során, és számos olyan eset van, amikor ezen gyógyszerek koncentrációjának monitorizálása elkerülhetetlen vagy erősen ajánlott. Ez az összefoglaló tanulmány a NOAC-kezelés laboratóriumi vonzatait tárgyalja, kiemelten a hemosztázis alap- és speciális tesztjeire való hatásukat, valamint a korrekt NOAC-koncentráció meghatározására szolgáló laboratóriumi módszereket. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1930–1945.

Restricted access

Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák krónikus immunmediált gyulladások. Közös jellegzetességük a proximalis végtagizmok szimmetrikus, progresszív gyengesége. A tudomány mai állása szerint az idiopathiás inflammatoricus myopathiákon belül hét, egymástól tüneteikben, lefolyásukban, terápiás válaszukban is különböző alcsoportot ismerünk. A terápia elsődleges célja az izomerő növelése, a napi aktivitás fokozása, a szisztémás érintettségek kezelése, az ízületi kontraktúrák megelőzése. A kezelés igen összetett, nagy gyakorlatot igénylő feladat. Legfontosabb a betegségek mielőbbi felismerése és a betegek immunológiai centrumba irányítása. A bázisterápiás gyógyszerek alkalmazásával átmeneti vagy tartós remisszió érhető el, ami javítja a betegek funkcionális aktivitását és életminőségét. Elsőként ma is kortikoszeroidkezelés választandó. Emellett számos immunszuppresszív szer áll rendelkezésre, amelyek önmagukban vagy egymással, illetve kortikoszteroiddal kombinálva hatékonyan befolyásolják a betegséget. Remisszióban a gyógyszeres kezelés mellett a fizioterápia és gyógytorna alkalmazása is döntő fontosságú. Az új biológiai terápiák bevezetése további lehetőséget nyújt számunkra, hogy myositises betegeink állapotát még eredményesebben tudjuk befolyásolni. Orv. Hetil., 2011, 152, 1552–1559.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Endre Balázs, Andrea Ruszwurm, Miklós Székely, István Wittmann, and Judit Nagy

A vesék korfüggő morfológiai és funkcionális változásait nem lehet fiziológiásnak tekinteni. A korral csökken a glomerulusok száma, scleroticus glomerulusok és aglomerularis arteriolák jelennek meg. A tubulusok atrophiája mellett gyakori az interstitialis fibrosis, és az időskori érelváltozások is erősen érintik a veséket. Csökken a vesék keringése és a GFR, az utóbbit nem tükrözi a se-creatinin értéke. A tubularis transzportok zavara főként a só- és vízkiválasztást érinti, hyposthenuriát okoz. A korfüggő változások patogenezise komplex, és részleteiben még nem tisztázott. A változások mindenesetre rontják a kiválasztást, és befolyásolják a gyógyszerek farmakokinetikáját. Valódi krónikus veseelégtelenségben más funkciók (eritropoetin-képzés, D-vitamin, Ca- és P-anyagcsere) is károsodnak. Az időskorban gyakoribb szisztémás betegségek (diabétesz, hipertónia stb.) miatt a valódi krónikus veseelégtelenség is gyakoribb, de az akut veseelégtelenség különféle formái is könnyebben alakulnak ki.

Restricted access

Absztrakt

Az elmúlt hat évtizedben csak a K-vitamin-antagonista kumarinokat alkalmazhattuk orális antikoagulánsként. A kumarinoknak szűk a terápiás tartományuk, hatásukat számos, gyakran alkalmazott gyógyszer befolyásolja, szedésük rendszeres laboratóriumi ellenőrzést igényel (INR-meghatározás). Az új, faktorspecifikus antikoagulánsok két csoportja ismert: anti-FIIa (dabigatran) és anti-FXa (rivaroxaban, apixaban és edoxaban) hatású molekulák. A szerző összefoglalja az új orális antikoagulánsok legfontosabb klinikai jellemzőit, indikációit, laboratóriumi vizsgálatuk lehetőségeit. Az antikoagulánsok legfontosabb mellékhatása a vérzés. A közlemény részletesen kitér a nem specifikus és specifikus vérzéscsillapító gyógyszerek alkalmazási lehetőségeire, különös tekintettel a súlyos akut vérzésekre, illetve a sürgős sebészeti beavatkozások eseteire. Részletezi az antidótumok alkalmazási módjait, az ajánlott dózisokat, és ismerteti az új orális antikoagulánsok inhibitoraival elért eddigi legfontosabb klinikai eredményeket. Kiemelten foglalkozik az idarucizumabbal, amely a dabigatran elsőként már törzskönyvezett specifikus antidótuma. Orv. Hetil., 2016, 157(12), 443–450.

Restricted access