Search Results

You are looking at 81 - 90 of 1,352 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Introduction: In the past decade several multicentre, prospective, randomised trials have revealed a significant progress in the therapy for chronic viral hepatitis, but only limited and contradictory data are available regarding the real value of the antiviral treatment in the everyday routine clinical practice. Objective: A nation-wide retrospective analysis has been performed in order to assess the efficacy of antiviral therapy for patients with chronic hepatitis B and C representing the entire population that needed treatment in Hungary during a seven-year period. In addition, results of a prospective Hungarian study including patients with chronic hepatitis C are also presented. Patients and methods: A total of 220 patients with chronic hepatitis B treated with standard interferon-alpha (112), pegylated interferon-alpha-2a (23) or lamivudine (85) were investigated and the ratio of HBeAg seroconversion and/or undetectable HBV-DNA has been assessed. Of the 2442 patients with chronic hepatitis C, 333 were treated with standard interferon monotherapy, 1122 with standard interferon + ribavirin and 987 with pegylated interferon + ribavirin combination for 6 to 12 months. In a prospective study, 69 patients with chronic hepatitis C were enrolled and treated with pegylated interferon-alpha-2a + ribavirin. The rate of sustained virological response, the predictors of outcome and the adverse effects of treatment were evaluated. Results: For HBV patients standard IFN, PEG-IFN and lamivudine provided 31, 30, and 31 to 33% sustained virological response rate, respectively. In chronic hepatitis C, a continuous improvement was noted in sustained virological response, from 13% with interferon monotherapy to 31% with pegylated interferon + ribavirin combination, while even a 48% sustained virological response has been achieved in the prospective trial. The most important predictors of outcome were the 4-week ‘rapid’ and 12-week ‘early’ virological responses, then female gender, age, BMI and adherence. The most frequent complications of the treatment were cytopenia, haemolysis and depression, occurring in 9% of patients. Conclusion: Unlike in HBV infection, in chronic HCV hepatitis the efficacy of antiviral treatment has gradually improved in our everyday clinical practice, but the results are far poorer than those achieved in a prospective study. To manage the growing populations of hard-to-treat patients with chronic viral hepatitis, there is a need for more effective treatment modalities, including optimalized, individualized dosing and novel antiviral agents.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Miklós Kásler, Éva Remenár, András Boér, Emőke Iványi, and Miklós Fülöp

Absztrakt

A szájüregi daganatos esetek nagyobb részében előrehaladott daganatok kezelését kell megoldani. Ezekben az esetekben rákényszerülhetünk a mandibula egy részének eltávolítására. Csonthiányok rekonstrukciójára a fibula-szabadlebenyt használjuk, cikkünkben 25 éves tapasztalatainkat részletezzük.

Restricted access
Acta Physiologica Hungarica
Authors: R Bravo Santos, J Delgado, J Cubero, L Franco, S Ruiz-Moyano, M Mesa, AB Rodríguez, C Uguz, and C Barriga

The objective of the present study was to compare differences between elderly rats and young obesity-induced rats in their activity/inactivity circadian rhythm. The investigation was motivated by the differences reported previously for the circadian rhythms of both obese and elderly humans (and other animals), and those of healthy, young or mature individuals. Three groups of rats were formed: a young control group which was fed a standard chow for rodents; a young obesity-induced group which was fed a high-fat diet for four months; and an elderly control group with rats aged 2.5 years that was fed a standard chow for rodents. Activity/inactivity data were registered through actimetry using infrared actimeter systems in each cage to detect activity. Data were logged on a computer and chronobiological analysis were performed. The results showed diurnal activity (sleep time), nocturnal activity (awake time), amplitude, acrophase, and interdaily stability to be similar between the young obesity-induced group and the elderly control group, but different in the young control group. We have concluded that obesity leads to a chronodisruption status in the body similar to the circadian rhythm degradation observed in the elderly.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gergely Fügedi, Judit Lám, and Éva Belicza

Healthcare Accreditation. Int. J. Qual. Health Care, 1999, 11 (4), 275–277. 13 ISQua Accredited Organisations and Standards. International Society for Quality in Health Care

Open access

Absztrakt

A magas dózisú cisplatin-tartalmú kemoterápiás kombinációk a standard kezelésként alkalmazott kortikoszteroid és 5-hidroxitriptamin(3)-receptor-antagonisták széleskörű hozzáférhetősége mellett is a betegek mintegy 50%-a esetében hányingert és hányást okoznak. A neurokinin-1-receptor antagonista aprepitant standard antiemetikus profilaxishoz való hozzáadása az ilyen szempontból panaszmentes betegek arányát 15–20%-kal emeli, ami döntően annak az eredménye, hogy mérsékli a késői, a kemoterápia bekötését követő 24 órán túli tüneteket is. A tüdőrák kemoterápiájának gerincét a nagy dózisban adott cisplatin jelenti. A jelen közlemény az aprepitant alkalmazásával kapcsolatosan 10 beteg esetében szerzett első tapasztalatainkat összegzi. Valamennyi beteg esetében a korábbiakban az adott összetételű, első vonalban adott kemoterápia – orális ondansetron alkalmazása mellett – több alkalommal hányást okozott. Az aprepitant kemény kapszula mellett az ismertetett 10 beteg esetében a kemoterápia folytatása ellenére hányás nem jelentkezett. Hét beteg gyakorlatilag teljesen tünetmentessé vált, mind a korai-, mind pedig a késői emetikus tünetek tekintetében. Két beteg esetében a továbbiakban a késői szakban enyhe émelygés fennmaradt, hányinger vagy hányás nélkül, egy beteg enyhe hányingert említett a továbbiakban, hányás nélkül. Kis betegszámon szerzett saját tapasztalataink alapján az aprepitant a tüdőrákos betegek szupportációjában hasznos segítséget nyújthat, a betegek kemoterápia alkalmazása mellett is megfelelő életminőségének biztosítása érdekében.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Sadegh Toutounchi, Sławomir Poletajew, Ewa Krajewska, Łukasz Koperski, and Ryszard Pogorzelski
Restricted access
Interventional Medicine and Applied Science
Authors: Balázs Nemes, D. Görög, I. Fehérvári, T. Mándli, E. Sárváry, L. Kóbori, A. Doros, and J. Fazakas

Abstract

Portal vein reconstruction might be a challenge in certain cases of liver transplantation. The problem usually arises due to small vessels in pediatric transplantation and/or living related donor and split liver transplantation, or as a result of extensive PVT in adult recipients. Authors report a case of a 60-year-old alcoholic cirrhotic patient with reverse portal flow. The standard end to end portal anastomosis did not work well, so a mesoportal shunt with a donor iliac vein conduit was performed first, followed by a cavoportal hemitransposition. After unsuccessful attempts of providing good portal flow, the donor umbilical vein and the iliac conduit was used for portal flow reconstruction as meso-Rex graft. The patient has been doing fine for eight months after her liver transplantation. Unusual types of portal reconstructions consist of meso-portal, umbilico-portal, renoportal anastomoses that are primarily used as rescue techniques. However, it is rare that one has to use them sequentially in the same patient.

Restricted access

Despite tremendous progress in the past few decades, certain important aspects regarding the diagnosis, therapy, and follow-up of colorectal cancer still remain unsolved. In our study we searched for biomarkers of the development of colorectal carcinoma, and performed gene expression analysis for colorectal disease classification. We have established that the oligonucleotide microarray analyses of biopsy samples wholly fulfill the Affymetrix quality requirements, are highly standard and reproducible and the Taqman Microfluidic Card System is suitable for high-throughput, quick and cost efficient real-time-PCR validation of gene expression changes. We have shown that the sequential overexpression of osteopontin and osteonectin mRNAs and proteins significantly correlates with the progression of the colorectal adenoma-dysplasia-carcinoma sequence. We have identified and validated ten novel markers with continuously increasing mRNA expression in line with the adenoma-dysplasia-carcinoma transition. We have identified the top 27, 13 and 10 genes associated with adenoma, colorectal cancer, and inflammatory bowel diseases.

Restricted access

Nocturnal rodents should be assessed at an appropriate time of day, which leads to a challenge in identifying an adequate environmental light which allows animal visualisation without perturbing physiological homeostasis. Thus, we analysed the influence of high wavelength and low intensity light during dark period on physical exercise and biochemical and haematological parameters of nocturnal rats. We submitted 80 animals to an exhaustive exercise at individualised intensity under two different illuminations during dark period. Red light (> 600 nm; < 15lux) was applied constantly during dark period (EI; for experimental illumination groups) or only for handling and assessments (SI; for standard illumination groups). EI led to worse haematological and biochemical conditions, demonstrating that EI alone can influence physiological parameters and jeopardise result interpretation. SI promotes normal physiological conditions and greater aerobic tolerance than EI, showing the importance of a correct illumination pattern for all researchers that employ nocturnal rats for health/disease or sports performance experiments.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegség kezelésében alkalmazott tiopurinok (azatioprin és 6-merkaptopurin) metabolizmusában kulcsszerepet játszó tiopurin-S-metiltranszferáz enzim genetikai polimorfizmusa változó enzimaktivitást eredményez. A csökkent enzimaktivitás mieloszuppressziót, kifejezetten magas pedig hepatotoxicitást okoz standard tiopurindózis mellett. Négy allélvariáns (TMPT*2, TMPT*3A, TPMT*3B és TPMT*3C) felelős több mint 95%-ban a csökkent aktivitásért. Célkitűzés: A standard vagy csökkentett azatioprindózis ellenére is fellépő súlyos mellékhatások – úgymint csontvelő-depresszió, illetve hepatotoxicitás – gyakoriságának vizsgálata a fenti 4 variáns alléllal nem rendelkező gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Módszer: Retrospektív vizsgálat a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott, azatioprinkezelésben részesülő gyulladásos bélbeteg gyermekeknél. Eredmények: A fenti kritériumoknak 51 beteg felelt meg (44: Crohn-betegség, 7: colitis ulcerosa; a fiúk aránya: 28/51; átlagéletkor a diagnózis idején: 12,4 év). Az azatioprinkezelést két beteg önkényesen elhagyta, egy betegnél súlyos pancreatitis, egy másiknál pedig kifejezett influenzaszerű tünetek miatt állítottuk le. A fennmaradó 47 beteg egyikénél sem jelentkezett májtoxicitás, mely közvetve kifejezetten magas tiopurin-S-metiltranszferáz-aktivitásra utal. Négy betegnél (8,5%) 1 mg/kg/nap-nál alacsonyabb azatioprindózis esetén is fennálló mieloszuppresszió miatt a kezelést le kellett állítani, s ezt követően maradéktalan volt a csontvelői regeneráció. A fennmaradó 43 betegnél 2,17 ± 0,31 mg/kg/nap (átlag ± SD) dózisú azatioprinkezelés mellett csontvelő-depressziót nem észleltünk. Következtetés: Tiopurinkezelés esetén még normális tiopurin-S-metiltranszferáz-genotípus mellett is mindenképpen szükséges a rendszeres laborkontroll a mieloszuppresszió kockázata miatt. Mivel a genotípus meghatározása a 4 leggyakoribb allélt érintette, ritkább variáns(ok) vagy egyéb enzim polimorfizmusa is állhat a fenti 4 csontvelő-depressziós eset hátterében. A tiopurinmetabolitok monitorizálása elengedhetetlen segítséget nyújt az egyénre szabott kezelésben, azaz az elérhető legkevesebb mellékhatás mellett az optimális dózis beállításában. Orv Hetil. 2019; 160(5): 179–185.

Open access