Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for :

  • "Aristotelés" x
  • Arts and Humanities x
  • All content x
Clear All

The article deals with the problem of a Greek collection of maxims in Arabic translation. The collection under examination has two special features among the many similar collections: 1) In this gnomology each one of the maxims ascribed to Aristotle is compared with one of the maxims abstracted from the poems of al-Mutanabbi’ (915–965), who lived in the tenth century. 2) The maxims deal with some traditional concepts of the late antique moral teaching usual in other collections (desire, pleasure, wisdom, etc.), but their negative treatment (e.g. that of desire and pleasure) is turned into a positive one many times in our collection. The maxims quoted in this collection cannot be ascribed to Aristotle, but they are not alien to the Aristotelian tradition. This collection together with other ones seems to prove that maxims played a much more important role in the late antique literature, than it used to be thought earlier.

Restricted access
Restricted access

A kutatást régóta foglalkoztatja a tévesen Aristotelésnek tulajdonított De mundo szerzősége. A cikk amellett érvel, hogy téves kiindulópont az anonim szerzőt valamelyik filozófiai iskolában keresni, mivel a mű csakis egy rétoriskolában jöhetett létre. Nem filozófiai, hanem retorikai mű. A későbbi korokból ismert nézet, miszerint Aristotelés írt ezoterikus és exoterikus műveket, a rétoriskolai hagyomány fényében átértelmezendő: a későbbi hagyományban exoterikus műveknek tartott könyvek a retorikai hagyományban keletkeztek, de az utókor Aristotelésnek tulajdonította őket. Ilyen művek a De mundo, a Secreta secretorum stb.

Restricted access

Res ardua vetustis novitatem dare

A leo generosus és idősebb Plinius zoológiája

Antik Tanulmányok
Author: Ágnes Darab

A tanulmány egyetlen szöveg elemzéséből indul ki: idősebb Plinius Naturalis historiájának leírásából az oroszlánról (8, 41–58). Az elemzés ezt a 17 fejezetnyi narratív egységet elhelyezi az enciklopédia zoológiai tárgyú könyveinek, majd a 8. könyvnek a struktúrájában, megállapítja és értelmezi a leírás narratív sajátosságait. Mindezt tágabb összefüggésbe helyezve összeveti a téma legfontosabb előzményével, Aristotelés leírásaival az oroszlánról, illetve kitekint a legfontosabb recepciójára, Ailianos oroszlán-narratíváira. Az irodalmi kontextus mellett fontos szempont a filozófiai háttér: az ember és a természet többi élőlényének viszonyáról kialakított, alapvetően a sztoikus filozófiában gyökerező, a racionalitás-irracionalitás oppozíciójára épített álláspont. Mindennek ismeretében történik meg Plinius oroszlán-narratívájának, valamint az elemzésbe bevont analógiák alapján zoológiájának elhelyezése az antik zoológiai irodalom palettáján.

Restricted access

Although Aristotle's hymn to Areta is not an explicit expression of his moral, theological and political views, it fits them perfectly. According to the fictional thread of the poem the performers, Aristotle and his friends execute both a poetical and onthological immortalization of their friend, Hermias, when they commemorate him turning themselves into a mouthpiece of the Muses. This act of immortalization is seen as a process imagined as being fulfilled both in the present and the future recitals of the poem.

Restricted access

A Nikomachosi etika hatodik könyve szerint a phronésis (gyakorlati bölcsesség) legfontosabb feladata annak megfontolása, hogy mi válik javára az egyes embernek az egészében vett „jó élet” szempontjából. Ugyanakkor ennek a megfontolásnak nemcsak az egyéni, hanem a közösségi élet is tárgya: a gyakorlati bölcsesség politikai erény is. Dolgozatom fő tétele az, hogy a phronésis közösségi (és így politikai) dimenzióját az a gondolkodásbéli erény nyitja meg, amelyet Aristotelés synesisnek nevez (megértés, értelmesség). A synesis ilyen módon a phronésis politikai alkalmazásának fontos eszköze lesz (EN VI. 11–12. 1142b34−1143a32). Tételemet két olyan szöveghely értelmezésével támasztom alá, ahol a synesis már nyilvánvalóan politikai öszszefüggésben jelenik meg: a törvényhozás (EN X. 10. 1181a18) és a politikai deliberáció (Pol. IV. 4. 1291a28) kontextusában.

Restricted access

des Erzählers vakant. Statt der seit Aristoteles’ Poetik für die Tragödie einschlägigen Affekte 53 dominieren Sehnsucht und Heimweh, i. e. die melancholischen Erinnerungsspuren des Glückes. Das antitragische Programm des Romans zeigt sich bereits in

Restricted access

ἐσθής) seien. Er nennt sie in einem Atemzug mit Schmeichelei (κολακεία). und es fallen die Attribute „boshaft“. „trugvoll“. „unedel“ und „unwürdig“ (κακοῦργός τε καὶ ἀπατηλὴ καὶ ἀγεννὴς καὶ ἀνελεύθερος ). Aristoteles führt in seiner Poetik die Dichtkunst

Restricted access

e Aristotele, e poi ampiamente attestato nella versione greca dei Settanta, assai meno nel Nuovo Testamento 5 – non di rado veniva reso in latino con officium (ma anche con ministerium e seruitium ). Tra gli autori cristiani d’Occidente solo

Restricted access

Lanza, D. (1990): Aristotele. Poetica . Milano, Biblioteca Universale Rizzoli. Lanza D. Aristotele. Poetica 1990

Restricted access