Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for :

  • "direkt orális antikoagulánsok" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

Absztrakt:

Az elmúlt hét évtizedben csak a K-vitamin antagonista kumarinokat alkalmazhattuk orális antikoagulánsként. A kumarinoknak szűk a terápiás tartománya, hatásukat számos gyakran alkalmazott gyógyszer befolyásolja, szedésük rendszeres laboratóriumi ellenőrzést igényel (INR-meghatározás). Az új, faktorspecifikus antikoagulánsok két csoportja ismert: anti-FIIa (dabigatran) és anti-FXa (rivaroxaban, apixaban és edoxaban) hatású molekulák. A szerző összefoglalja az új, direkt orális antikoagulánsok (DOAC-ok) legfontosabb klinikai jellemzőit és indikációit. Részletesen elemzi az új antikoagulánsok hatásosságát és biztonságosságát vénás tromboembóliákban.

Restricted access

Absztrakt

Az antithromboticus gyógyszeres kezelés napjaink gyakorlati medicinájának egyik fontos, de sokszor bizony eléggé faragatlan talpköve. Az antithromboticus szerekkel kezelt betegek kíméletlenül megjelennek olyan kollégáink gyakorlatában is, akik nem feltétlenül a terület szakértői. Ráadásul az ezredfordulót követően a vérlemezkegátló és antikoaguláns gyógyszereknek új és újabb molekulái kerültek használatba, sokszor kombinációban. A betegek számára ez az ugrásszerű fejlődés fontos volt, hiszen a szívbetegségek gyógyszeres és legújabban eszközös antithromboticus kezelése nyitotta meg az utat a kardiológia sok modalitásának fejlődéséhez. Sokáig a bevált „négyes” (heparin, kumarin, aszpirin és clopidogrel) elemeinek kombinálása jelentette a fejlődést. Időközben azonban új szerek, többek között direkt hatású orális antikoagulánsok bevonására is sor került. Itt az ideje felzárkóznunk az új antikoagulánsok használatának terén, tekintet nélkül arra, hogy az orvoslás mely területén dolgozunk. Orv. Hetil., 2016, 157(38), 1507–1510.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Driesz, Éva Barabás, Ildikó Bodócs, Zoltán Szántó, György Herr, Gábor Bencsik, László Pál, and József Borbola

anticoagulants in cardiology. [Direkt orális antikoagulánsok a kardiológiában.] Orv. Hetil., 2016, 157 (38), 1507–1510. [Hungarian] 14 Glund, S., Stangier J., Schmohl, M

Restricted access

Absztrakt:

A pitvarfibrilláció a többszörösére emeli a stroke és a szisztémás embolizáció előfordulását, amelyek megfelelően beállított véralvadásgátló kezeléssel megelőzhetők. A K-vitamin-antagonisták hatékonyan csökkentik a thromboembolia kockázatát, hatásukat azonban számos tényező befolyásolja. Az elmúlt években megjelenő új típusú, direkt orális antikoagulánsok megjelenésével új lehetőségek nyíltak a hatékony véralvadásgátló kezelés megválasztásában. Ebben a gyógyszercsoportban a legutóbb elérhetővé váló edoxabán az ENGAGE AF–TIMI 48 és az ENSURE-AF multicentrikus, randomizált vizsgálatok eredményei alapján a hagyományos tartós orális antikoaguláns terápiához hasonlóan hatásos, ugyanakkor jobban tolerálható véralvadásgátló kezelést jelent nem valvularis hátterű pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetében. Orv Hetil. 2018; 159(12): 466–469.

Open access

orális antikoagulánsok a kardiológiában.] Orv Hetil. 2016; 157: 1507–1510. [Hungarian]

Open access

. 2017; 158: 1545–1549. [Hungarian] 7 Kiss RG. Direct oral anticoagulants in cardiology. [Direkt orális antikoagulánsok a kardiológiában.] Orv Hetil. 2016; 157: 1507

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Simonyi, Tamás Ferenci, Ervin Finta, Roland Gasparics, and Mihály Medvegy

Absztrakt:

Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció (PF) orális antikoagulánssal (OAK) történő kezelésekor a terápiahűség igen jelentős tényező a stroke prevenciójában. Célkitűzések: A szerzők célja a már OAK-terápiában részesülő PF-ban szenvedő betegeknél a K-vitamin-antagonista (KVA) és a direkt orális antikoagulánsok (DOAK) egyéves perzisztenciájának vizsgálata. Módszer: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisából a vényforgalmi adatokra támaszkodva pitvarfibrilláció indikációjában, 2015 második félévében valamely orális antikoaguláns (OAK = KVA/DOAK) receptjét kiváltó olyan betegeket választottak ki, akiknek a vizsgálati időszakot megelőzően – a vizsgálati időszakban történt kiváltási dátumhoz képest – 12 hónappal korábban volt (DOAK/KVA összes) vénykiváltásuk. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt, 60 napos ’grace’ periódussal. Eredmények: A bevonási kritériumoknak 196 016 beteg felelt meg. A betegek közül 181 810 szedett KVA-t, míg 14 206 beteg kapott DOAK-ot. A KVA-k egyéves perzisztenciája 52,9%, a DOAK-ot szedőké 66,8% volt. A DOAK-terápián belül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája 67,5%, az apixabané 63,6%, a dabigatrané 63,4% volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 311 nap volt a rivaroxaban, 308 nap az apixaban, 303 nap a dabigatran, míg 284 nap a KVA-k esetén. A gyógyszerelhagyás kockázatának pillanatnyi rátája az apixaban esetén 14%-kal (HR = 1,14 [95% CI 1,05–1,24]), p = 0,0015), a dabigatrannál 15%-kal (HR = 1,15 [95% CI 1,08–1,23], p = 0,003), a KVA-t szedőknél 62%-kal (HR = 1,62 [95% CI 1,56–1,69], p<0,0001) volt magasabb a rivaroxabanhoz képest. Következtetés: A szerzők igazolták, hogy PF-ban a KVA-terápiához képest a DOAK-ok egyéves perzisztenciája szignifikánsan magasabb volt. A DOAK-ok közül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája előnyösebbnek bizonyult az apixabanhoz és a dabigatranhoz képest. Orv Hetil. 2019; 160(13): 509–515.

Open access