Search Results
Summary
Az alábbi írás a versengés pszichológiai fogalmának az alakulásával foglalkozik, és azt kívánja bemutatni, hogy a versengésfogalom második világháború után történő stigmatizálása miként hátráltatta és nehezítette meg a jelenség elmélyültebb kutatását és működésmódjának megértését. Azt kívánja a versengés témáján keresztül demonstrálni, hogy politikai, ideológiai megfontolások és motivációk miként irányítják egy jelenség kutatására a figyelmet, és egyben hogyan akadályozhatják annak torzításmentes, tudományos megismerését. A jelen tanulmány bemutatja, hogy egy olyan kiváló és nagy tekintélyű kísérleti szociálpszichológus, mint Morton Deutsch munkássága miként alakítja ki egy adott kutatási terület vezető és többségi paradigmáját: a versengés és együttműködés polarizált felfogását, szimbiotikus kezelését és a versengés egydimenziós felfogását. Ezután bemutatja az 1990-es évektől bekövetkező paradigmaváltást, amelynek lényege a versengés önmagában vett vizsgálata, többdimenziós felfogása és a konstruktív és destruktív versengési folyamatok elkülönítése. A versengéskutatás történetével párhuzamosan a cikk tárgyalja a tanulási motiváció kutatásában a kilencvenes évek óta zajló szakmai vitát is, valamint a versengés kulturális összehasonlító vizsgálatainak, a versengés többdimenziós felfogását alátámasztó eredményeit.
Summary
A jelen vizsgálat a fejlődéslélektani vizsgálatok azon sorába tartozik, amelyek azt kívánják feltárni, hogy miként fejlődik a társas jelenségek megértése a gyermekkor során. A választott interperszonális jelenség a versengés volt, amely a gyerekek életének számos helyszínén (családban, játszótéren, óvodában, iskolában) előfordul._
Az utóbbi idők pszichológiai szakirodalma gyakran említi és elemzi az interakciós szinkronitás fogalmát. A gazdag elméleti és kutatási eredmények áttekintését azonban hátráltatja az egységes definíció hiánya, ami többek között arra vezethető vissza, hogy a fogalom a mind újabb eredmények - és az azzal párhuzamos szemléletváltás - hatására jelentős változáson ment keresztül. Az interakciós szinkronitás jelenségeinek megértéséhez tehát első lépésben a fogalom jelentésének tisztázása szükséges. A fogalom meghatározása után kísérletet teszek az interakciós szinkronitás személyközi alkalmazkodásban betöltött szerepének felvázolására. A cikk evolúciós pszichológiai szemléletű, mivel ez a megközelítés az interakciós szinkronitás jelenségeinek leírása mellett azok eredetével, mechanizmusaival és funkcióival is foglalkozik, s így elősegíti e jelenségek - szoros emberi kapcsolatokban, a fizikai és pszichés egészségben betöltött - szerepének jobb megértését.
A reziliencia fogalma az utóbbi években a pszichológiai diskurzus egyik „sláger” kifejezésévé vált. Ennek is köszönhetően számos értelmezés jelent meg, amelyek egymással átfedésben vannak, hasonló tartalmakra refl ektálnak. Oktatási kontextusban azokat a gyermekeket tekintik reziliensnek, akik hátrányos helyzetük ellenére tanulmányaikban sikeresek. A külföldi szakirodalmat áttekintve relevánsnak tűnik a fogalom kiterjesztése az átlagtól eltérő gyermekekre is (tanulási nehézséggel küzdők, tehetségesek). A tanulmány áttekinti a reziliencia meghatározásának és a fogalom operacionalizálásának nehézségeit, majd bemutatja a tanulmányi reziliencia relevanciáját, mérésének lehetőségeit. Megemlít néhány külföldi és hazai jó gyakorlatot, amelyek közvetve a reziliencia fejlesztését célozzák, ugyanakkor rámutat a programok továbbfejlesztésének szükségességére is. Végül javaslatokat fogalmaz meg a tanulmányi reziliencia kutatásának koncepciójára.
A dolgozat célja a szervezeti bizalommal kapcsolatos szakirodalom áttekintése, a fogalom tisztázása. A szervezeti bizalom lehetséges összetevőinek és jelenségszintjeinek azonosítását követően bemutatjuk a korábbi mérési kísérleteket és az ezek felhasználásával kialakított kérdőívvel végzett empirikus vizsgálatunk eredményeit. Végül ismertetjük a 12 iskolai szervezetben felvett kérdőívek alapján feltárt szervezeti bizalommintázatokat.
Placebo és személyiség - a primitívtől a megküzdőig
I. A placebo-reszponder személyiség
Summary
Kétrészes narratív összefoglalónk első részében áttekintjük a placebo-reaktor („reszponder”) személyiség kutatásának korai és modern mozgatórugóit, visszásságait és problémáit. Összefoglaljuk a legfontosabb és legismertebb kutatási eredményeket, és részletesen foglalkozunk néhány különösen ígéretes és sokat vizsgált személyiségvonással (szuggesztibilitás, szociabilitás, konformitás-tradicionalizmus és optimizmus). A szuggesztibilitás kapcsán javasoljuk a fogalom eredeti jelentésének és a placebo-irodalomban használt értelmezésének szétválasztását, mivel érzésünk szerint az utóbbi esetben sokkal inkább informálásró_9
A fogalmi térkép elmélete az értelemgazdag tanuláshoz kapcsolódik. Afogalmi térképek a tudásreprezentáció grafikus eszközei. Elrendezését tekintve a legáltalánosabb fogalom áll a térkép csúcsán és ez alá vannak rendelve az adott területen belüli specifikus fogalmak. Tartalmaznak csomópontokat, melyek a fogalmakra és gondolatokra vonatkoznak. Ezeket vonalak, nyilak kötik össze, melyek a csomópontok közötti kapcsolatokra utalnak. A fogalmi térképek vizuális megjelenését tekintve lehetnek kerék, lánc, kör, fa és háló alakúak. A kü__
A hipertextben használt navigációs stratégiákat és ezek tanulmányozására épülő, ismételten finomított navigációs eszközöket a fizikai környezet explorációja során használt mentális modellek alapján igyekeznek kialakítani. Még most is talány, hogy milyen mértékű izomorfizmus fogadható el a két környezet között, hogy melyek azon metaforák, modellek korlátjai, melyek sikereseknek bizonyultak a fizikai térben és átkerültek a hipertextbe. Az ember-számítógép interakciójának (HCI) az elméleti kognitív pszichológia szemszögéből való tárgyalása részben a mentális modelleken keresztül válik lehetségessé. A felhasználási terület függvényében a mentális modell nem egységes fogalom, hanem változatos magyarázatokat és elméleti kereteket kap. Az ergonómiai szemlélet lényegét jól tükrözi az az emberközpontú meghatározás, amely a felhasználói felületet függővé teszi a felhasználó személy rendszerről alkotott ítéletétől, attól, ahogyan a személy reprezentálja magát az artefaktumot, az artefaktum által reprezentált világot és az ezzel való kapcsolatát. A felhasználók mentális modelljeinek tanulmányozása alapján megfogalmazott rendszerfejlesztési kérdések szűkebb fókuszában a hipertext környezetének bemutatása áll. A háttérkoncepciók tárgyalása révén fedem fel a mindennapi internethasználat mentális erőfeszítést kívánó jellegét.
A tanulmány az egészségmagatartás pszichológiai elemzését mutatja be. Ebből a célból tárgyalja az egészségmagatartás fogalmát, és rámutat arra, hogy az egészségmagatartás tudományos szempontból rosszul definiált, nehezen megragadható fogalom. Az egészségmagatartás sokfélesége kétségessé teszi, hogy lehet-e egységes elméletet fogalmazni predikciójára és magyarázatára. A tanulmányban bemutatjuk a kurrens kognitív elméleteket (egészséghiedelem-modell, a védelemmotiváció elmélete, az anticipált megbánás elmélete), a társas kognitív elméleteket (a szándékos és tervezett cselekvés, valamint a próbálkozás elmélete) és a folyamatelméleteket (a magatartás transzteoretikus változáselmélete, az egészség-cselekvés folyamatmodellje, éndeterminációs elmélet). A tanulmány rövid fejezetet szentel a kritikai egészségpszichológiai szempontoknak is, hangsúlyozva az egészségmagatartásokkal kapcsolódó társas, kulturális és értéktelített jelentés megértésének szerepét mind a tudományos, mind a gyakorlati egészségpszichológiában.A tanulmányban az elméletekkel szembeni kritikai észrevételek mellett az elméleti és a gyakorlati kutatás integrációjának szükségességét is hangsúlyozzuk.
Családlátogatás evészavarban szenvedőknél
Környezetpszichológiai megfontolások
) Kísérlet egy tranzakcionális környezetpszichológiai fogalom operacionalizálására: a lakó-otthon összeillés empirikus vizsgálata. I. A kutatás elméleti háttere. Pszichológia , 22 , 57-106. Kísérlet egy tranzakcionális
