Search Results

You are looking at 1 - 10 of 29 items for :

  • "genetic markers" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All
Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Nóra Meggyesi, Hajnalka Andrikovics, András Kozma, András Bors, Lívia Varga, Zoltán Őrfi, László Gopcsa, Melinda Paksi, Éva Torbágyi, Nóra Lovas, Marienn Réti, Gergely Kriván, István Vályi-Nagy, and Péter Reményi

Összefoglaló. Bevezetés: Az allogén hematopoetikus őssejt-transzplantáció (allo-HSCT) kiemelkedő szerepet tölt be a hematológiai betegségek gyógyításában. A kimérizmusvizsgálat a donor és a recipiens típusú vérképzés jelenlétét különíti el örökletes genetikai markerek segítségével. Az allo-HSCT kimenetele (pl. az engraftment dinamikája vagy a relapsus előrejelzése) jól követhető kimérizmusvizsgálatokkal, akár a betegségspecifikus markerek hiányában is. Célkitűzés: Munkánk során a kimérizmusvizsgálatok terén arany standardnak számító short tandem repeat (STR) és a fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH) módszereket hasonlítottuk össze, valamint vizsgáltuk az allo-HSCT kimenetelét a kimérizmuseredményektől függően. Módszer: Az STR és FISH módszerek összehasonlítását 2018-ban gyűjtött, a két különböző vizsgálatra ugyanazon a napon beküldött 210 mintán végeztük. A kimérizmusvizsgálatok klinikai jelentőségét 2015. január és 2018. február között 378 allogén HSCT-n átesett beteg adatainak elemzésével vizsgáltuk. Eredmények: A két vizsgálati módszerrel kapott eredmények 95,2%-ban megegyeztek. A teljes kimérizmust elért betegek (n = 311) összesített túlélése (OS) kedvezőbb volt, mint azoké, akik nem értek el teljes kimérizmust (n = 44; OS 24 hónapban: 59,4% vs. 23,6%; p < 0,001). Következtetések: Vizsgálatunkban a két kimérizmusvizsgálati módszer (STR és FISH) eredményei jól korreláltak egymással, mindkettő alkalmasnak bizonyult a betegek allo-HSCT utáni követésére. A teljes donorkimérizmus elérése szignifikánsan jobb túléléssel társult. A kevert kimérizmus hatékonyan visszafordítható donor lymphocytainfúzió adásával, mely fokozza a graft alloreaktivitását.

Summary. Introduction: Allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (allo-HSCT) plays a pivotal role in the cure of hematologic malignancies. Chimerism testing can differentiate recipient and donor hematopoiesis by hereditary genetic markers. The outcome of allo-HSCT (e.g. the dynamics of engraftment and the prediction of relapse) can be monitored by chimerism testing even in the case of lacking disease specific markers. Aims: In the current study we compared the gold standard short tandem repeat (STR) and the fluorescent in situ hybridization (FISH) chimerism testing methods; and we examined the outcome of allo-HSCT depending on chimerism results. Methods: The comparison of STR and FISH methods was performed on 210 samples parallelly tested for chimerism by both methods on the same day in 2018. The clinical significance of chimerism testing was investigated by clinical data analysis of 378 patients treated by allo-HSCT between 1 January 2015 and 28 February 2018. Results: Chimerism results tested by the two methods showed 95.2% concordance. Patients with complete donor chimerism (n = 311) had a more favourable overall survival (OS) than patients without complete donor chimerism (n = 44; OS at 24 month years 59.4% vs. 23.6%, respectively, p < 0.001). Conclusion: In our comparison both chimerism testing methods correlated well, and proved to be suitable for chimerism monitoring after allo-HSCT. Achieving complete donor chimerism was associated with better survival. In case of mixed chimerism, donor lymphocyte infusion can be an effective therapeutic option since it increases graft alloreactivity.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Tulay Elal Mus, Figen Cetinkaya, Recep Cibik, Gul Ece Soyutemiz, Husniye Simsek, and Nilay Coplu

In this study, the presence of genes responsible for the pathogenicity and antibiotic resistance profile of enterococci isolated from various foodstuffs of animal origin was investigated. The percentage prevalence of enterococci was 54.1% (203/375) and the average count was found to be 3.81 log cfu/ml-g. Species-specific primers revealed Enterococcus faecalis as the predominant species carrying one or more virulence-associated traits of efa, gelE, ace, esp and agg genetic markers. Only one E. faecium isolate (from milk) was positive for the esp gene. Regarding antibiotic resistance, the highest frequency of resistance was observed for tetracycline (21.7%), followed by quinupristin/dalfopristin (13.3%), ciprofloxacin (2.0%), penicillin (2.0%), linezolid (1.0%), ampicillin (1.0%), streptomycin (1.0%), and gentamicin (0.5%). Enterococcus faecalis showed a higher prevalence of antibiotic resistance than other enterococci. The percentage of multidrug resistance among the isolates was 3.4%. Twenty-nine E. faecalis isolates (26.6%) carrying one of the virulence-associated traits were at the same time resistant to at least one antibiotic. Our results show that foods of animal origin, including ready-to-eat products, may be reservoirs of antibiotic-resistant and potentially virulent enterococci.

Restricted access

The most common causes of heart failure in dogs are valvular disease, predominantly endocardiosis, and myocardial disease, predominantly dilated cardiomyopathy. They are related to changes in the expression of several genes in the heart muscle and in peripheral blood nuclear cells which could be considered as prognostic or diagnostic markers of heart disease in dogs. Since many human genetic markers of heart failure have turned out to be useless in dogs, the screening for genomic markers of canine heart failure could give more insight into the molecular pathology of these diseases and aid the development of new treatment strategies.

Restricted access

Long polar fimbriae (Lpf) are recently discovered adhesins and increasingly important genetic markers of pathogenic Escherichia coli strains. The presence and genotype diversity of Lpf operons was screened in a collection of 97 Escherichia coli O157 strains representing different pathotypes, isolated from healthy cattle (n = 43) and human patients (n = 54) in several countries. Individual structural genes of Lpf were scanned by PCR, and allelic variants were detected with a recently developed typing scheme. Ninety-five strains carried at least one whole Lpf operon (genes lpf ABCD and/or lpf ABCDE). The 64 enterohaemorrhagic (EHEC) and 24 enteropathogenic (EPEC) strains all carried two Lpf operons, allele 3 of lpfA1 and allele 2 of lpfA2, a combination characteristic of the O157:H7/NM serotype. Out of the 9 bovine atypical (AT; stx-, eae-) strains, 7 carried one complete Lpf operon, allele 1 of lpfA2. The atypical strains belonged to main phylogenetic groups A and B1, while the EHEC and EPEC strains were from group D. Lpf variants carried by the 72 strains of the Escherichia coli Reference Collection (ECOR) were determined with the same typing scheme. Alleles were detected in 25 strains, of which 6 were found negative for the respective Lpf operons in earlier studies. The marker value of the Lpf allelic combination for the O157:H7/NM serotype was confirmed, and further evidence was given for the presence of at least two different genetic lineages of atypical bovine E. coli O157 strains.

Restricted access

genetic markers to distinguish invasive strains from blood culture contaminants. Eur J Clin Microbiol Infect Dis 25 , 283 – 290 ( 2006 ). 9. Tenover , F. C. , Arbeit , R. D

Restricted access
Hungarian Medical Journal
Authors: Anna Körner, Péter Tóth-Heyn, Antal Dezsőfi, Gábor Veres, László Madácsy, and András Arató

837 841 Gylvin, T., Bergholdt, R., Nerup, J. et al.: Characterization of a nuclear-factor-kappa B (NFκB) genetic marker in type 1 diabetes (T1DM) families. Nat

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Krisztin Szőke, Attila D. Sándor, Sándor A. Boldogh, Tamás Görföl, Jan Votýpka, Nóra Takács, Péter Estók, Dávid Kováts, Alexandra Corduneanu, Viktor Molnár, Jenő Kontschán, and Sándor Hornok

. Ramírez , J. D. , Duque , M. C. , Montilla , M. , Cucunubá , Z. M. and Guhl , F. ( 2012 ): Natural and emergent Trypanosoma cruzi I genotypes revealed by mitochondrial (Cytb) and nuclear (SSU rDNA) genetic markers . Exp. Parasitol. 132

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Telek, László Rejtő, Péter Batár, Zsófia Miltényi, Gyula Reményi, Zsófia Simon, Zsófia Ujj, Gabriella Mezei, Róbert Szász, Attila Kiss, Miklós Udvardy, and Árpád Illés

genetic profiling in acute myeloid leukemia. N. Engl. J. Med., 2012, 366 (12), 1079–1089. 3 Patel, J. P., Levine, R. L.: How do novel molecular genetic markers

Restricted access

Am J Clin Pathol 123 679 689 . 19. BG Haffty 2002 Molecular and genetic markers in the

Restricted access

A Toll-like receptor-4-ről, a természetes immunválasz egyik központi mediátoráról ismert, hogy a mikroorganizmusok elleni védekezésen túl más, nem fertőző ágensek okozta betegségben is, mint például az atherosclerosisban fontos szerepet játszik. A Toll-like receptor-4 Asp299Gly és Thr399Ile genotípusáról kimutatták, hogy csökkentheti a proinflammatorikus citokin szintjét, növelheti a Gram-negatív fertőzések iránti fogékonyságot, de csökkentheti a carotisatherosclerosis kockázatát. Célkitűzés: A PhD-munka során három különböző, gyakori, nem fertőző betegségben vizsgálták a Toll-like receptor-4-génpolimorfizmus befolyását: a cukorbetegség és kisérszövődményeiben, az agyi ischaemiás történésben, valamint krónikus periodontitisben. Módszer: A Toll-like receptor-4 genotípus meghatározásához mindhárom vizsgálatban polimeráz láncreakciót és endonukleázhasítást végeztek, amelyet gélelektroforézises módszerrel detektáltak. Eredmények: A Toll-like receptor-4-génpolimorfizmus a diabeteses perifériás neuropathia ritkább előfordulásával mutatott összefüggést 2-es típusú cukorbetegekben, más kisérszövődménnyel nem találtak összefüggést. A polimorfizmus nem mutatott összefüggést az agyi ischaemás történés, valamint a krónikus periodontitis kockázatával. Következtetés: Az eredmények alapján diabetes mellitusban, ischaemiás agyi történésben és krónikus periodontitisben a Toll-like receptor-4 genotípus nem megfelelően érzékeny genetikai marker a különböző kockázatok megbecsüléséhez. Orv. Hetil., 2011, 152, 1855–1858.

Open access