Search Results

You are looking at 1 - 10 of 42 items for :

  • "prevalencia" x
  • Medical and Health Sciences x
  • All content x
Clear All

118 121 Weisz M., Gömör B., Bakos L.: Polyarthritis chronica progressiva prevalencia és longitudinális vizsgálata. Rheumatológia-Balneológia-A, 1978, 19

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Harangi, Katalin Lőrinczy, Anett Lázár, Mária Örkényi, Mária Adonyi, and Béla Sebők

A gyermekkori asztma, allergiás rhinitis és atópiás dermatitis prevalenciája világszerte folyamatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben. A legfrissebb közlések az emelkedő tendencia megváltozásáról, plató kialakulásáról vagy csökkenésről számolnak be. A szerzők 2003 után 2006-ban is meghatározták az asztma és asztmatünetek prevalenciáját Baranya megyei iskolás gyermekek körében, hogy regisztrálják az esetleges változásokat. Vizsgálati anyag, módszer: Munkájukhoz az ISAAC (International Study for Asthma and Allergies in Childhood) III. fázisú protokoll magyar nyelvre fordított kérdőívét használták. 2006 februárjában 16 általános iskolában (6 nagyvárosi és 10 kisvárosi, falusi) 2404 (1124 fiú, 1280 lány) 6–7 és 13–14 éves gyermek adatait gyűjtötték össze, és értékelték, illetőleg az adatokat a 2003-ban végzett ISAAC I. fázisú protokoll szerinti felmérés eredményeihez viszonyították. Eredmények: A valaha előfordult asztmás nehézlégzés és az orvos által megállapított asztma prevalenciája nem változott szignifikánsan (2006-ban 20,2% és 6,7%, 2003-ban 19,8% és 8,2%), míg a legutóbbi 12 hónapban előforduló asztmás nehézlégzés aránya szignifikánsan emelkedett (2006-ban 9,6% és 2003-ban 6,8%). A várakozásnak megfelelően, 2006-ban éppúgy, mint 2003-ban, a fiúk és a 6–7 évesek körében szignifikánsan magasabb volt a prevalencia, mint a lányok és a 13–14 évesek körében. 2006-ban és 2003-ban nem volt szignifikáns különbség a nagyvárosi és a kisebb települések iskolás gyermekeinek asztma- és asztmatüneti prevalenciájában. Következtetés: Baranya megyében az iskolás gyermekek körében a legutóbbi 12 hónapban előforduló asztmás nehézlégzés prevalenciája szignifikánsan emelkedett a vizsgált periódusban, a valaha előforduló asztmás nehézlégzés és az orvos által megállapított asztma prevalenciája nem változott.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Tomcsányi, Béla Bózsik, György Rokszin, Zsolt Abonyi-Tóth, and Lajos Katona

A pitvarfibrilláció hazai prevalenciájára és incidenciájára nincsen ismert adat. A hazai epidemiológiai adatok a nemzetközi publikációk adataiból következtethetők, habár egyedüli adottságként egy egységes biztosítói adatbázis áll a rendelkezésre. Célkitűzés: A magyarországi teljes lakosságra vonatkozó pitvarfibrillációs prevalencia és incidencia meghatározása. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisának felhasználása a 2007., 2008. és 2009. évekre vonatkozóan az adott évet megelőző, 2002-től ismert adatok figyelembevételével a pitvarfibrillációs kód megjelenése szempontjából. Eredmények: A pitvarfibrilláció prevalenciája ma Magyarországon 2,37–2,67%. Egy adott évben csak a betegek fele kerül kórházi vagy szakrendelői ellenőrzésre. Következtetések: Ez az első olyan felmérés, ami teljes országos lefedettségben vizsgálja a pitvarfibrilláció prevalenciáját. Már az öt–hét éves időintervallum figyelembevételével számított 2,37–2,67% prevalencia is lényegesen magasabb betegszámot jelent, mint amivel eddig számoltak. A rendelkezésre álló adatok matematikai modellezésével azonban a teljes magyarországi betegszám 296 493, ami 2,95%-os prevalenciát jelent. Orv. Hetil., 2012, 153, 339–342.

Restricted access

Bevezetés: A Helicobacter pylori prevalenciája a fejlett országokban csökken, de a jelenség időbeli lefolyása nem kellően ismert. Cél: A szerzők endoszkópos centrumukban a H. pylori-fertőzés-prevalencia időbeli változásának kiértékelését tűzték ki célul. Módszer: A szerzők 1997 és 2012 között vizsgált 4647 beteg adatait dolgozták fel. A Helicobacter pylori-fertőzést módosított Giemsa-festéssel és ureázgyorsteszttel igazolták. A fertőzés prevalenciáját az endoszkópos vizsgálat éve, a diagnózis, a születési kohorszok és a korcsoportok szerint értékelték ki. Eredmények: A fertőzés általános prevalenciája 54,7% volt: 1998-tól 71,3%-ról 2011-re 32,6%-ra csökkent. Az 1920 és 1959 közötti 10 éves születési kohorszokban a fertőzés prevalenciája 62,5% volt, 1960–1969 között 57,4%, 1970 és 1979 között 39%, 1980 és 1989 között 26,7%. A 18–19 éves korcsoportban 21,8%, 20–29 év között 34,9%, 30–39 éveseknél 46,5%, 40–49 éves korban 63,7%, 50–59 éveseknél 63,2%, 60–69 éveseknél 59,2%-os prevalenciát észleltek. A Helicobacter pylori-pozitív nyombélfekélyek aránya az 1998-as 95,9%-ról 2011-ben 59,1%-ra csökkent (p = 0,001). Következtetések: A Helicobacter pylori-fertőzés prevalenciája a vizsgált időszakban jelentősen csökkent: ez az 1960-as évek közepén, az 1970-es években született kohorszoknál kezdődött, másfél évtizeddel megelőzve a baktérium felfedezését. Orv. Hetil., 2013, 154, 900–907.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: A methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus az egészségügyi ellátással összefüggő és a bentlakásos szociális intézményekben előforduló fertőzések egyik leggyakoribb kórokozója, amely növeli a morbiditást és a mortalitást, valamint jelentős többletköltségekkel jár. Célkitűzés: A methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus előfordulásának és kockázati tényezőinek bemutatása. Módszer: Szisztematikus irodalomkutatás 2006. január 1. és 2015. december 31. között a PubMed, a ScienceDirect és a Cochrane Library CENTRAL adatbázisokban. Eredmények: Az elmúlt 10 év során a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus prevalenciája az európai bentlakásos szociális intézményekben (12,6%) jóval alacsonyabb volt, mint Észak-Amerikában (33,9%). A leggyakoribb kockázati tényező a megelőző antimikrobiális terápia, kórházi felvétel és fertőzés/kolonizáció, a krónikus seb és a magas fokú ellátási igény. Következtetések: A methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus előfordulásának és elterjedésének megelőzésére irányuló infekciókontroll-tevékenységek kiemelkedő közegészségügyi prioritásnak tekintendők mind az európai, mind a hazai bentlakásos szociális intézményekben. Orv. Hetil., 2016, 157(27), 1071–1078.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Emese Jakab, Erzsébet Valéria Hidvégi, Miklós Illyés, Attila Cziráki, Tibor Kalmár, Zoltán Maróti, and Csaba Bereczki

Absztrakt:

Bevezetés: Napjainkban világszerte folyamatosan emelkedik a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakorisága. Ez a jelenség nemcsak a felnőtt-, hanem a gyermek- és serdülőpopulációt is érinti. Ugyanakkor a túlsúly és az elhízás nem csupán kórállapotok, hanem számos egyéb megbetegedésnek, így emelkedett és magas vérnyomásnak a kialakulásához is vezethetnek. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a túlsúlyhoz és az elhízáshoz társult emelkedett és magas vérnyomás előfordulási gyakoriságát magyarországi 3−18 éves korú populációban. Módszer: A vizsgálatba 2005 és 2018 között összesen 8624 (fiú = 4719) gyermeket és serdülőt vontunk be. Normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott csoportokat a testtömegindex alapján képeztünk. Az emelkedett (≥90–<95 percentilis) és magas (≥95 percentilis) vérnyomás diagnózisát részletes noninvazív kivizsgálás (laboratóriumi vizsgálat, hasi ultrahang, gyermekkardiológiai vizsgálat, 24 órás vérnyomás-monitorizálás) eredményeként állítottuk fel. Eredmények: Vizsgálatunkban a túlsúly és az elhízás együttes előfordulási gyakorisága 23,5% volt, ezen belül fiúknál 26,4%, míg lányoknál 20%. A túlsúlyos gyermekek és serdülők csoportjában az emelkedett vérnyomás prevalenciája 9,8%, az elhízottaknál 4,6% volt, míg a magas vérnyomás előfordulási gyakorisága 8,3% (esélyhányados: 1,1; 95% CI) volt a túlsúlyosak és 26,7% (esélyhányados: 3,6; 95% CI) az elhízottak között. Következtetés: Tudomásunk szerint először közlünk magyarországi adatokat nagyszámú kortárs gyermek- és serdülőpopuláció esetében az emelkedett és magas vérnyomásnak a túlsúlyhoz és az elhízáshoz társuló előfordulási gyakoriságáról. A túlsúly és az elhízás a társult hypertoniával a szív-ér rendszeri betegségek kialakulása szempontjából fokozott kockázatot jelent. Éppen ezért kiemelkedően fontos a jól működő primer prevenciós stratégiák kialakítása. Orv Hetil. 2020; 161(4): 151–160.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat ötévenként, országos reprezentatív mintán határozza meg a felnőtt lakosság tápláltsági állapotát és táplálkozási szokásait, kiegészítve 2014 óta a fizikai aktivitás mérésével. Módszer: A felmérés azonos típusú eszközökkel végzett antropometriai mérésekkel, nemzetközi protokoll alapján valósul meg. Eredmények: A jelen vizsgálattal megegyező módszertannal zajló első adatgyűjtés 2009-ben, az Európai Lakossági Egészségfelméréshez kapcsolódva történt. A 2014-es eredmények szerint a felnőttek csaknem kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. A férfiak 28,2%-a, a nők 31,5%-a elhízott. A morbid elhízás aránya férfiak esetén 2,6%, nők esetén 3,3%. A hasi elhízás férfiaknál ritkább, mint nőknél (38% vs. 55%), előfordulása az életkorral nő. Az idősek körében a hasi elhízás a férfiak több mint 55%-át, a nők közel 80%-át érinti. Magyarországon a túlsúly, az elhízás és a hasi elhízás előfordulása igen magas. Következtetés: Az elhízás visszaszorítása érdekében célzott beavatkozásokra, illetve az intervenciók hatékonyságának monitorozására van szükség, amelyekhez a méréseken alapuló adatok elengedhetetlenek. Orv. Hetil., 2017, 158(14), 533–540.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Imelda Marton, Szilvia Agócs, and Barna Babik

Absztrakt:

Világszerte magas az anaemia prevalenciája, a vashiányos anaemia az ötödik leggyakoribb eltérés a Globális betegségteher című tanulmány szerint. Hátterében számos tényező, összetett patomechanizmus állhat, az etiológia nagy változatosságot mutat életkor, nem és földrajzi eloszlás szerint. Az anaemia prevalenciája emelkedik az életkorral. A demográfiai változások, a népesség idősödése jelenleg nagyobb léptékű, mint a korábbi évtizedekben, és ez jelentős kihívás elé állítja a társadalmakat és az egészségügyi rendszereket. Az időskori anaemia átlagos prevalenciája 17%, de ennél lényegesen magasabb az ápolási otthonokban élő (47%) és a hospitalizációra került idősek (40%) között. Oka általában multifaktoriális, és gyakran a komorbiditások miatt egyidejűleg több mechanizmus is szerepet játszik a kialakulásában. A preoperatív anaemia prevalenciája magasabb (35%), mint az anaemia gyakorisága az átlagpopulációban, és evidenciák igazolták kedvezőtlen hatását a posztoperatív morbiditásra és mortalitásra. Időben történő felismerése és korrekciója multidiszciplináris feladat és közös felelősség mind a vértakarékos betegellátás, mind a betegek életkilátásainak javítása szempontjából. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1569–1573.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A magyarországi lakosság növekvő arányú részét képezi a roma populáció. Többszörösen hátrányos helyzetük egyik következménye a helytelen táplálkozás, mely számos esetben vezet elhízáshoz és az elhízás társbetegségeinek magas prevalenciájához. Célkitűzés: Primer antropometriai adatok gyűjtése alapján meghatározzuk a hazai roma kisebbségben a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságát, majd ezek és a fellelhető hivatalos statisztikai adatok alapján becslést és hosszú távú prognózist készítünk az elhízás okozta főbb megbetegedések betegségterheire vonatkozóan, nemek és korcsoportok szerinti bontásban. Módszer: A szerzők a nemzetközi és hazai adatforrások alapján, a Spectrum 5.0 szoftverrel előrejelzést készítettek a roma populáció várható létszámára vonatkozóan, majd antropometriai mérések alapján, a Dynamic Modeling for Health Impact Assessment szoftver alkalmazásával prognosztizálták az elhízás okozta főbb megbetegedések hosszú távú incidenciáját és prevalenciáját. Eredmények: A következő évtizedekben a roma lakosság száma a jelenlegi értéknek legalább a duplájára nő; a magyarországi romák körében a túlsúly és az elhízás prevalenciája nagyobb a teljes magyar lakossággal összehasonlítva. A következő évtizedekben az elhízáshoz kapcsolódó társbetegségek prevalenciája a nők esetében 6 ezerről 26 ezerre, a férfiaknál közel 6 ezerről több mint 17 ezerre nő. Az elhízottak körében a társbetegségek gyakorisága a jelenlegi érték több mint a háromszorosára emelkedik. Következtetések: Az egészségügyi ellátórendszernek fel kell készülnie az elhízás társbetegségeinek gyorsan növekvő arányú kezelésére a hazai romák körében. A helyzet hosszú távú javítása átgondolt prevenciós és intervenciós programok kialakítását teszi szükségessé. Orv Hetil. 2019; 160(28): 1097–1104.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Kovács, Réka Laura Erdős, Anna Niké Petridisz, Franciska Rozs, and András Simon

Absztrakt:

Bevezetés: Az eleséstől való félelem miatt az idősek visszafogják mindennapi tevékenységüket, ami az izomzat meggyengülésén és az egyensúly hanyatlásán keresztül ahhoz vezethet, hogy az idős emberek intézeti elhelyezésre szorulnak. Emiatt az eleséstől való félelem komoly probléma az idősek körében. Prevalenciáját, összefüggő tényezőit, valamint a megelőzés és a kezelés lehetőségeit egyre szélesebb körben vizsgálják a geriátriában. Célkitűzés: Leírni az eleséstől való félelem gyakoriságát és összefüggését demográfiai (életkor, nem), valamint egészségbeli (az idős életszakaszra jellemző krónikus betegségek, funkcionális mobilitás, korábbi elesés, gyógyszerszedés) tényezőkkel otthon élő idősek körében. Módszer: 200 személy vett részt a kutatásban. Az eleséstől való félelem fennállását a rövid Falls Efficacy Scale – International (FES-I) skálának a geriátriai szakirodalomban publikált határértéke alapján diagnosztizáltuk. Logisztikus regresszióval vizsgáltuk az összefüggéseket. Eredmények: Összesen 61 résztvevőnél volt kimutatható az eleséstől való kóros mértékű félelem. Mintánkban az eleséstől való félelem az életkorral, a krónikus betegségek számával és a hanyatló funkcionális mobilitással mutatott összefüggést. Következtetés: Az egyszerűen és gyorsan kitölthető, magyar nyelven is validált rövid FES-I kérdőívvel elsősorban a magasabb életkorú, több krónikus betegségben szenvedő időseket érdemes szűrni, hogy azonosítsuk azokat, akik további részletes kivizsgálásra, majd ennek eredménye alapján célzott beavatkozásra szorulnak. Orv Hetil. 2019; 160(5): 191–197.

Open access