Search Results

You are looking at 1 - 10 of 35 items for :

  • "questionnaire survey" x
  • Behavioral Sciences x
  • All content x
Clear All
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Ferenc Túry, Pál Szabó, Szilvia Dukay-Szabó, Irena Szumska, Dávid Simon, and Günther Rathner

.0%, and that of subclinical BN was 3.8% among women and 1.2% among men (see above – Rathner et al., 1995 ). A questionnaire survey by Tölgyes and Nemessúri (2004) found BN prevalence of 0.6% among female secondary school and university students

Open access

Abstract

This study investigates the key factors influencing acceptance of the relevance of evolutionary theory to human behaviour, and the attitudes underlying them. Using data gathered from a wide-ranging questionnaire survey of students and staff in UK universities on attitudes to science, evolution and its application to human behaviour, multivariate analysis reveals that studying social sciences and sociocultural anthropology correlate with rejection of evolutionary approaches. The incompatibility of social science conceptions of humankind and human behaviour with evolutionary theory are discussed, with particular emphasis on the cultural focus of social scientists and modern attempts to incorporate cultural interactions into evolutionary approaches.

Restricted access

organized the centralized questionnaire. All investigators were trained before the investigation. The questionnaire survey was conducted through the survey website (designed by the research group). Each student was assigned a unique identification code

Open access

-and-pencil surveys ( P = 0.03) ( Table 2 ). We speculated that this might be because an electronic questionnaire survey was generally conducted through network platforms ( Elhai et al., 2020 ), and college students who frequently surfed the Internet or used mobile

Open access
Journal of Behavioral Addictions
Authors: Andrea Lukács, Péter Sasvári, Beatrix Varga, and Krisztina Mayer

Background and aims

This study examines exercise addiction (EA) in amateur runners from a multidimensional approach, including demographics (age, sex, educational attainment, and financial situation), training factors (duration of running activity, weekly time spent running, mean workout distance per session, other sports activities, and childhood physical activity), psychological features (perceived health, life satisfaction, loneliness, stress, anxiety, depression, body shape, and eating disorders), and anthropometrics (body mass index) that might predict EA.

Methods

The well-validated Exercise Dependence Scale (EDS) was applied to evaluate the prevalence of EA in amateur runners. A multinomial logistic regression was performed to find explanatory variables of risk of EA using the SPSS 24.0 statistical software.

Results

A total of 257 runners (48.9% females, M age = 40.49, SD = 8.99 years) with at least 2 years running activity participated in an anonymous questionnaire survey. About 53.6% of respondents were characterized as non-dependent symptomatic and 37.8% as non-dependent asymptomatic. About 8.6% had prevalence of being at risk of EA. The logistic regression model displayed five variables that significantly predicted the risk of EA: (a) anxiety, (b) loneliness, (c) weekly time spent running, (d) childhood physical activity, and (e) education level.

Discussion and conclusions

Findings indicate that loneliness and anxiety may lead to withdrawal and uncontrolled behavior that in turn leads to increased amount of exercise in amateur runners. Lower level of education attainment is also a likely risk of EA development, and childhood sports activity is a predictor.

Open access

A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.

Restricted access

Bevezetés: Az orvostanhallgatók jóllétének vizsgálata nagy hangsúlyt kap napjaink egészségtudományának szakirodalmában. A hallgatói kiégés és a tanulmányok iránt mutatott elkötelezettség rizikó- és protektív tényezőinek feltárása, valamint egyetemi teljesítményt befolyásoló értékük kiemelkedő. Célkitűzés: Jelen kutatás célja feltérképezni az orvostanhallgatók kiégésének szintjét, a tanulmányok iránti elköteleződésük mértékét, és megvizsgálni a kiégés, az elkötelezettség és az iskolai teljesítmény között lévő kapcsolatot. Módszerek: Önkéntes, anonim kérdőíves kutatásunkat 2–4. évfolyamos orvostanhallgatók körében végeztük két magyarországi orvosi egyetemen, 2009-ben (N = 230; 59,1% nő; átlagéletkor = 22,3±2,1 év). A kiégés mérésére a Maslach Kiégés Teszt hallgatói változatát (MBI-SS) használtuk, a tanulmányok iránti elköteleződést pedig az Utrechti Munka Iránti Elkötelezettség Skála (UWES-S) hallgatói változatával mértük. Eredmények: A kimerülés magas szintet mutatott (M = 15,8±5,9), a hallgatók 19,7%-a a magas kockázatú csoportba tartozott. A cinizmus nem mutatott magas szintet (M = 3,6±4,1), csupán a hallgatók 1,8%-a veszélyeztetett ebből az aspektusból. A személyes hatékonyságérzetre vonatkozóan (M = 23,5±6,0) mérsékelt a veszély, 4,7%-uk érez jelentős hatékonyságcsökkenést. A tanulmányok iránti elköteleződés igen pozitív képet mutat: az odaadás jellemző a hallgatókra (M = 12,49±3,3), hasonlóan az elmerüléshez (M = 10,57±3,4). A Lelkesedés-alskála kevésbé mutatott magas szintet (M = 9,2±3,3). Az elköteleződés skálái negatívan korreláltak a kiégés skáláival, pozitívan az iskolai teljesítménnyel. A kiégés iskolai teljesítményt bejósló ereje nagyobb, mint az elkötelezettségé. Következtetések: Bár az elköteleződés szintje magasnak bizonyult a hallgatók körében, emellett fontos felismerni a kiégés jeleit, és különösen az érzelmi kimerülést mérsékelni. Eredményeink alátámasztják azt az igényt, hogy az orvostanhallgatók mentálhigiénéjével már az egyetemi évek alatt foglalkozni kell.

Restricted access

Elméleti háttér: A kardiológiai rehabilitációt igénylő betegek száma folyamatosan növekszik. A rehabilitációs folyamat eredményességét és hatékonyságát a kardiológiai betegek pszichés státusza is befolyásolhatja. Cél: A tanulmány célja egy, a kardiológiai betegek pszichés státuszára vonatkozó empirikus vizsgálat eredményeinek bemutatása és a rehabilitáció aspektusából történő elemzése. Módszerek: Kardiológiai rehabilitációs osztályon ápolt betegek körében (49 fő) végzett, nem reprezentatív kérdőíves vizsgálat. A pszichés státusz vizsgálatára a WHO Jól-lét Indexet, a Beck Depresszió Kérdőívet, a Betegségteher Indexet, az Életesemény Hatás Skálát, a Diszfukcionális Attitűd Skálát, a Harag és Düh Kifejezési Mód Skálát, valamint a Megküzdési Módok Kérdőívet használtuk. Eredmények: A kardiológiai betegek szubjektív jólléte szignifikánsan rosszabb (p < 0,001) az országos adatoknál. A depresszió esetében a férfiak átlaga (5,79 ± 5,07) szignifikánsan kedvezőbb (p = 0,007) az országos minta vonatkozó átlagánál (8,51), miközben a nők átlagának (9,25 ± 5,95) eltérése nem szignifikáns. A betegségteher mintánkban közepes mértékű (47,62 ± 15,03) és elsősorban instrumentális formában jelentkezik. A megkérdezettek közel harmadánál (28,9%) mérsékelt vagy erős poszttraumás stresszhatás volt azonosítható. A leggyakrabban azonosítható diszfunkcionális attitűd a „fokozott környezeti elvárások” (férfiak: 35,48%, nők: 52,94%). A Harag és Düh Kifejezési Mód Skála düh-elfojtási dimenziójában magas értékeket mértünk (férfiaknál 25,33 ± 4,34; nőknél 22,56 ± 4,86). A megkérdezettekre a problémaközpontú megküzdési stratégia jellemzőbb, de válaszadóink az országos átlaghoz képest közel háromszoros arányban próbálták a stresszkeltő élethelyzeteket egészségkárosító (pl. szerhasználat) viselkedéssel enyhíteni. Következtetések: A fenti eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a kardiológiai betegek pszichés státuszának javításához érdemes volna pszichológiai, tanácsadási módszereket alkalmazni.

Restricted access

., Taghva, A., Lotfi, J. (2008): High-altitude sleep disturbance: results of the Groningen Sleep Quality Questionnaire survey. Sleep Medicine , 9: 446—449. Johns, M. W. (1991): A new method for measuring daytime sleepiness

Restricted access

. ( 2011 ). The use of placebos in medical practice . A questionnaire survey among GPs of Hungary. Original Papers , 5 , 73 – 84 . Foddy , B. ( 2011 ). The ethical

Restricted access