Search Results

You are looking at 1 - 10 of 40 items for :

  • "radiológia" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt:

A hasi szervek transzplantációja kiemelkedő szerephez jut számos kórkép gyógyítása esetén. Az elmúlt évtizedekben robbanásszerű fejlődés ment végbe a transzplantáció kapcsán tevékenykedő szakmák mindegyikét érintően. A szervtranszplantáció sikerének kulcsa több szakma specialistáinak szoros együttműködése. A csapatmunka a teljes folyamatot végigkíséri, a megfelelő technikai és humánerőforrás-lehetőségek biztosításától a beültetett szervek és recipienseik lényegében élethosszig tartó gondozásáig. Ezen folyamat fontos részei a diagnosztikus és az intervenciós radiológia. Az utóbbi lehetőségeit, szerepét foglaljuk össze a transzplantáció előtti és utáni kóros állapotok minimálisan invazív megoldásában. Érképleteken keresztül végzett – vascularis – és folyadékgyülemeket, epevezetékeket, húgyvezetékeket érintő – nonvascularis – intervenciók mellett az intervenciós onkológia egyes lehetőségei is említésre kerülnek az összefoglalóban, a hazai tapasztalatok és a nemzetközi irodalom tükrében. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1940–1947.

Open access

Absztrakt

A keresztmetszeti képalkotás forradalmi szerepe, a céltérfogat pontosabb meghatározása a CT- vagy MR-vezérelt brachytherapiában, az applikátor és az anatómiai viszonyok precízebb ábrázolási lehetőségei új és bővebb információkat szolgáltatnak a daganatokról és a kezelés szempontjából kritikus szervekről, elősegítik a tumorok jobb kezelését, illetve utóbbiak jobb védelmét. A technikák további elterjesztésével célkitűzésünk az egyénre szabott intervenciós onkoterápia kidolgozása, valamint annak lehetővé tétele, hogy a betegek számára, sokkal nagyobb számban, valóban hozzáférhető legyen a legmegfelelőbb kezelés. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 706–710.

Open access

Az Orvosi Hetilap 1857–1905 között a gasztroenterológia legtöbb korabeli kérdésével foglakozott. Az ismeretek német, francia és angol közvetítéssel kerültek a magyar irodalomba. Célkitűzés: Az Orvosi Hetilap ban 1905–1944 között megjelent gasztroenterológiai tárgyú publikációk kiértékelése. Módszer: A szerző manuális módszerrel áttekintette a folyóirat 1905–1944 közötti évfolyamait. A gasztroenterológiai tárgyú eredeti közleményeket, lapszemléket és könyvismertetéseket azonosította, és azokból adatbázist készített. A publikációkat tematikai csoportokba sorolta, és arányukat meghatározta. Az 1857–1904 és 1905–1944 közti időszak és egyes történelmi korszakok (I. és II. világháború, trianoni korszak) publikációs tevékenységét összehasonlította. Eredmények: 1904–1944 között az Orvosi Hetilap ban 1101 gasztroenterológiai tárgyú közlemény jelent meg, amely az összes eredeti közlemény 10,3%-a, jelentősen több az előző időszaknál. A közlemények időrendi megjelenése egyenetlen, az I. és II. világháború éveiben, illetve a trianoni szerződés utáni években lényegesen csökkent. A gyomor és nyombél betegségeivel a közlemények 21%-a foglalkozik, a hepatológiai tárgyú közlemények aránya 16,4%, az alaptudományoké (anatómiai, patológiai, élettani) 3%-ra csökkent. Endoszkópiával 21 (1,4%), radiológiával 48 (3,2%) közlemény foglakozott. 112 szakfolyóiratot szemléztek, a gasztroenterológiai tárgyú folyóirat-referátumok száma 1695, aránya 9,4%, az előző időszakhoz képest jelentősen növekedett. A referátumok 74,6%-a magfolyóiratokban jelent meg. A német folyóiratok aránya 57,1%, a lapszemlék 19,6%-a angol nyelvű, 16,9%-a francia forrásból táplálkozik. A könyvismertetések száma 116-ról 95-re csökkent. A fekélybetegség kezelésében számos alternatív, ma már túlhaladott eljárást alkalmaztak. Megbeszélés: 1905–1944 között az eredeti gasztroenterológiai publikációk száma jelentősen meghaladja az előző időszak teljesítményét. Az információk forrása továbbra is elsősorban a német szakirodalom. Az időszakban kiemelkedően a gyomor és nyombél betegségeivel foglalkoztak a legtöbbet; az endoszkópia a radiológia elterjedése miatt háttérbe szorult.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Sipos, Veronika Varga, Attila András Pandur, András Kedves, Melinda Petőné Csima, Szabolcs Cseh, József Betlehem, Mariann Moizs, Imre Repa, and Árpád Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: A segítő szakmákban dolgozó szakembereket veszélyeztető kiégésnek széles körű negatív hatásai lehetnek, ami a betegellátás minőségét és az egészségügyi rendszer hatékonyságát is befolyásolhatja. Célkitűzés: A kutatás célja volt feltárni, hogy a magyarországi radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozókat milyen mértékben veszélyezteti a kiégés. Módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti, leíró kutatás keretében az adatgyűjtésre 2018. június–szeptember intervallumban online felületen megosztott kérdőív segítségével, radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozók körében került sor egyszerű, nem véletlenszerű mintavétel alkalmazásával, anonim módon. A saját szerkesztésű kérdőív a szociodemográfiai és a munkavégzés jellegével kapcsolatos jellemzők mellett a Maslach Burnout Inventory (MBI) nemzetközileg validált kérdőívet is tartalmazta. Eredmények: Az adatok tisztítását követően összesen 404 fő válaszait vontuk be a statisztikai elemzésbe. A többségében megyei kórházakban alkalmazott szakdolgozók átlagosan 18,3 éve (SD 13,7) dolgoznak az egészségügyi ellátórendszerben. A kiégésnek a deperszonalizáció és emocionális kimerülés dimenziójában a minta enyhén emelkedett értékű kiégést mutat. Az iskolai végzettség, az életkor és az egészségügyben eltöltött évek száma szignifikánsan befolyásolta mindhárom, kiégéssel kapcsolatos dimenziót (p≤0,05). A 31–35 éves korcsoport és a 16–20 éve a pályán lévő válaszadók tekinthetők a legveszélyeztetettebb csoportnak a kiégés mindhárom dimenziójában. Az MSc-végzettséggel rendelkezők emocionális kimerülési értéke szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult társaikéhoz viszonyítva. Következtetés: A deperszonalizáció és az emocionális kimerülés emelkedett értéke jelző értékkel bírhat a munkáltatók számára. A kapott eredmények a nemzetközi szakirodalomban leírtakkal jól korrelálnak. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1070–1077.

Open access

Absztrakt

Az intervenciós radiológia közel 50 éves, dinamikus és minden klasszikus diszciplína gyakorlatát érintő fejlődésének robbanásszerű lendületet adott a korszerű, minimálisan invazív, személyre szabott és tumorspecifikus onkológiai ellátás elvárásaival való találkozása. Ebből a találkozásból született az 1980-as évek elején az onkointervenció. Mára ez a komplex feladatokat ellátó, sokszínű szakterület az intervenciós radiológia meghatározó felületévé vált. Az összefoglaló közlemény vázlatos áttekintést kíván adni az onkointervenciós radiológia szemléletéről és főbb területeiről. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 698–705.

Open access
Imaging
Authors: Cesare Mantini, Francesco Corradi, Domenico Mastrodicasa, Luca Procaccini, Marzia Olivieri, Fabrizio Ricci, Filippo Cademartiri, Massimo Caulo, and Raffaele De Caterina

paper part 1 (ischemic and congenital heart diseases, cardio-oncology, cardiac masses and heart transplant) . La radiologia medica 2021 . https://doi.org/10.1007/s11547-020-01332-6 . 33629237 . 10.1007/s11547-020-01332-6

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Tamás Winternitz, Attila Zsirka-Klein, and Attila Szijártó

sebészetben. Orvosi Hetilap 1989; 26: 1377–1382. 2 Winternitz T, Kupcsulik P, Flautner L: Polycystás máj ultrahang-vezérelt sclerotisatiója. Magyar Radiológia 1996; 70

Open access

Absztrakt

Az intervenciós radiológia módszerei gyors, egyszerű és kevéssé megterhelő megoldásokat kínálnak akut és szubakut helyzetekben is. Nem vascularis intervenciók körébe tartoznak a folyadékgyülemek aspirációja, drenázsa, az epeúti intervenciók egy része, a percutan nephrostoma behelyezése és a bélpasszázs átmeneti helyreállítása is. Ebben az összefoglalóban a szerzők részletesebben foglalkoznak a szintén akutan kezelendő haemoptysis intervenciós radiológiájával is. Az esetek jelentős részében a beavatkozások 12–24 órán belül elvégzendők, amelyhez ideális esetben a hét minden napján 24 órában szolgáltatást nyújtó, speciális tudással és felszereléssel rendelkező és megfelelően finanszírozott centrumok biztosítanak hátteret. A szakmák közötti konzultáció, együttműködés, a megfelelő indikációs konszenzus és a strukturált oktatás teszi igazán effektívvé az ilyen, még kialakításra váró centrumok működését. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 687–695.

Open access

Absztrakt

A revascularisatio egy akutan vagy krónikusan elzáródott, beszűkült ér átjárhatóságának visszaállítását jelenti. A sebészi módszerek és gyógyszerek mellett évtizedek óta rendelkezésre állnak és folyamatosan fejlődnek azok a minimálisan invazív módszerek, amelyek jelentős részét az intervenciós radiológia fejlesztette ki és alkalmazza. Az innovatív szakmák bizonyos szempontból hátrányban vannak, mert sokszor forradalmi újításaik csak lassan jutnak el az általános elfogadottsághoz, és a nagy populáción végzett tanulmányok gyakran egyáltalán nem vagy csak késéssel végezhetők el. Mindezek ellenére ma már elfogadott és bizonyított a szerepük az aorta, valamint a renalis és perifériás artériák betegségeiben, amelyeket a szerzők ebben a közleményben elemeznek. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 665–673.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: György Trencsényi, Sándor Kristóf Barna, and Ildikó Garai

Absztrakt

Napjainkban a radiológia és nukleáris medicina modern képalkotó berendezéseit ötvöző hibrid képalkotás fontos szerepet tölt be mind a transzlációs kutatási folyamatokban, mind pedig a klinikai diagnosztikában. A rutin képalkotó diagnosztikai eljárások közül a komputertomográffal vagy mágneses magrezonanciás képalkotással kombinált pozitronemissziós tomográfia, illetve egyfotonos emissziós komputertomográfiás vizsgálat jelenleg a legfejlettebb technikák közé tartozik, amelynek segítségével a funkcionális és a morfológiai képeket azonos pozícióban tudjuk egymásra vetíteni. A hibrid képalkotó berendezések a nagy érzékenységüknek, jó felbontásuknak köszönhetően hasznos információt nyújtanak a szervezetben zajló patológiás folyamatokról. Segítségükkel megismerhetők olyan biokémiai és patobiokémiai folyamatok, amelyek elengedhetetlenek a betegségek megértéséhez, kezeléséhez vagy egy új, gyógyszerjelölt molekula megismeréséhez. A klinikai és preklinikai in vivo nem invazív molekuláris képalkotó rendszerek segítségével a gyógyszerfejlesztés folyamata lerövidíthető, költségei csökkenthetők. Orv. Hetil., 2015, 156(52), 2110–2115.

Restricted access