Search Results

You are looking at 1 - 10 of 33 items for :

  • "serdülőkor" x
  • Behavioral Sciences x
  • All content x
Clear All

A serdülőkor egyfajta útkeresés, mind az egyéni életút vonatkozásában, mind pedig a világkép megalapozásában, az értékek és erkölcsi elvek megismerésében és integrálásában. A pozitív pszichológia a vallásosságot és a spiritualitást humán erősségként határozza meg, amely fejlődéstanilag erősíti a rezilienciát, az egészséggel, boldogsággal és jólléttel kapcsolatban pedig hatékony védőfaktor. Jelen tanulmány célja szegedi középiskolások (N = 655, 14–21 évesek, 49,2% lány, 50,8% fiú) körében annak tesztelése volt, hogy mennyiben igazolható a kapcsolat az alkoholfogyasztás (életprevalencia, aktuális alkoholfogyasztás és nagyivás), valamint a vallásosság/spiritualitás mutatói között. Logisztikus regresszióanalízis segítségével értékeltük az alkoholfogyasztást mérő dichotóm változók, valamint az egyes vallásos változók közötti összefüggéseket. Adataink azt mutatják, hogy az alkoholfogyasztásra kevésbé hajlamosak azok a fiatalok, akiknek a vallás fontos szerepet tölt be a mindennapi életükben, akik biztosak a hitükben, és akik gyakorolják is a vallásukat (például imádkozással, templomba járással). Önmagában az, hogy valaki megnevez-e vallási felekezetet vagy közösséget, még nem jelent védelmet. A New Age hiedelmek elfogadása ugyanakkor nagyobb eséllyel hat az alkoholfogyasztás gyakoriságára.

Restricted access

): 223—235. Pikó B. (2009): A serdülőkor orvosi pszichológiai problémái. In: Kopp M., Berghammer R. (szerk.). Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 207—213. Pikó B., Fitzpatrick, K. (2001): A

Restricted access

Elméleti háttér: A serdülőkor olyan átmeneti fejlődéstani periódus, amelynek során számos biológiai és pszichoszociális változás történik, így például ez a káros szenvedélyt okozó szerek kipróbálásának időszaka is. A szerfogyasztáshoz nagyon sokféle egyéni és környezeti tényező járul hozzá, többek között a serdülőkorral összefüggő jelenségek is, mint a fokozott kockázatvállalás, élménykeresés. Cél: Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az impulzivitás, kockázatvállalás, empátia és énhatékonyság jellegzetességeit a serdülők dohányzása és alkoholfogyasztása függvényében, a nemek vonatkozásában is, valamint összehasonlítsuk a sportoló és nem sportoló fiatalok csoportjait. Módszer: Adatgyűjtésünkre 2012 első félévében került sor Debrecenben, három középiskola bevonásával (N = 413), 214 (51,8%) sporttagozatos és 199 (48,2%) általános gimnáziumi osztályba járó diák körében. Önkitöltéses kérdőívet alkalmaztunk, amely kiterjedt a szociodemográfiai adatokon túl a sporttal kapcsolatos kérdésekre és a személyiségjegyekre. Eredmények: A leíró statisztikai elemzés, valamint a bináris logisztikus regresszióelemzés alapján megállapíthatjuk, hogy az impulzivitással hozható leginkább összefüggésbe a serdülők szerfogyasztása. Megerősítést nyert az is, hogy a sportolók impulzivitása és kockázatvállalása nagyobb mértékű, aminek következménye lehet a gyakoribb dohányzás és alkoholfogyasztás is a körükben. Következtetések: Adataink támogatják azt a felvetést, hogy az információadáson túlmenően szükség van a szerfogyasztás szempontjából magas rizikójú helyzetekre való felkészítésre is, hogy a serdülők hatékonyan tudják e szituációkat kezelni.

Restricted access

A serdülők által használt megküzdési (coping-) stratégiák speciális módon kapcsolódnak az egészség-magatartásokhoz. A fiatalokat egyre több újszerű, normatív stresszor éri, és ezeket adaptív és diszfunkcionális coping-stratégiával egyaránt megkísérlik kezelni. Általánosságban a megközelítő coping tekinthető adaptívnak, amely a stresszor felé orientálja az egyént. Ezzel ellentétben az elkerülő coping, amely a stresszortól távolítja az egyént, általában diszfunkcionális copingnak fogható fel. A megküzdési stratégiák harmadik típusa a társas támogatás, amely mind adaptív, mind diszfunkcionális is lehet. A jelen tanulmányban a coping-stílusok és az egészség-magatartások közötti összefüggésekkel kapcsolatos hipotéziseket elemeztünk stepwise módszerű lineáris regresszióanalízissel egy 236 fős, 7—8. osztályos általános iskolás diákokból álló mintán. A hipotézisekkel összhangban a megközelítő, problémafókuszú coping-módok az egészségvédő viselkedéseknek pozitív, az egészségkockázati viselkedéseknek pedig negatív prediktorai voltak. Az elkerülő megküzdési módok viszont az egészségkockázati viselkedések pozitív és az egészségprotektív viselkedések negatív magyarázó változói voltak. A társas támogatással kapcsolatos megküzdési módok (főként a barátkozás) pedig mind az egészségkockázati, mind az egészségvédő magatartások pozitív magyarázó változóinak bizonyultak. Az eredményeket a gyakorlati megfontolásoknak megfelelően tárgyaljuk, kiemelve a kortárshatások szerepét.

Restricted access

Serdülőkorban az egészségmagatartás és a protektív tényezők a prevenció kiemelt érdeklődési területét képezik. A leggyakrabban vizsgált egészségmagatartási formák serdülőkorban a dohányzás, alkoholfogyasztás (mint egészségkockázati magatartások), a fizikai aktivitás és a táplálkozáskontroll (mint egészségvédő magatartások). Jelen kutatásunk ezen egészségmagatartások és bizonyos protektív tényezők összefüggéseire összpontosít. Adatainkat 1977, IX-XII.-es erdélyi diáktól nyertük, önkitöltős kérdőíves módszerrel, 2006 tavaszán. Az egészséggel kapcsolatos magatartási formák regresszióanalíziséből nyert adataink arra hívják fel a figyelmet, hogy az egészségvédő magatartás nem egyszerűen az egészségkockázati magatartásformák hiánya, hanem egészségtudatos döntés eredménye. A sportolás és a táplálkozáskontroll meghatározói a jövőorientáltság és az önszabályozott viselkedés, míg a szerfogyasztás legfontosabb prediktora az élet értelmébe vetett hit („életcélok és kapcsolatok” változó) hiánya volt. Az énhatékonyság sajátos helyzetére utal az, hogy mindkét egészségmagatartási típus esetében pozitív előjellel szerepelt az eredmények között. Kutatási eredményeink megerősítik a protektív pszichológiai hatások szerepét a fiatalok egészségtudatos viselkedésének kialakításában, illetve az egészségkockázati magatartásformák megelőzésében.

Restricted access

A serdülőkori egészségmagatartást befolyásoló tényezők között a megküzdési mechanizmusok jelentős mértékben kihatnak az egészségmagatartással kapcsolatos döntésekre. A megküzdési mechanizmusok sorában a racionális módok többnyire kedvező, míg az érzelemközpontúak kedvezőtlen egészségmagatartással járnak együtt. A társas megküzdési stratégiák pedig közismerten elősegítik az egészségtudatos viselkedést. Vizsgálatunkban két szociális megküzdési mechanizmus, a Spielberger által kifejlesztett racionális, érzelmekkel szemben védekező (R/ED) skála, valamint a harmóniára törekvő, altruista (NH/A) skála tükrében elemeztük a serdülők egészségmagatartását. Az adatgyűjtés Békés és Csongrád megyei középiskolások körében (14-21 évesek) történt önkitöltéses kérdőív segítségével (N = 548). Kutatási eredményeink megerősítik a megküzdési módszerek fontosságát a serdülők egészségmagatartásával összefüggésben; a racionális megoldások elősegítik a káros szenvedélyek megelőzését, a harmóniára törekvés pedig a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás megelőzése mellett az egészségvédő magatartásra is kedvezően hat.

Restricted access

Háttér és célkitűzések

Az Identitásfejlődés Felmérése Serdülőkorban kérdőív (AIDA) az egészséges identitásfejlődés, a normatív identitáskrízis és az identitásdijfúzió elkülönítésére alkalmas önkitöltős módszer a serdülő korosztály részére. A diffúz identitásszerveződés a személyiségzavarok egyik átható jellemzője, ezáltal az AIDA hatékony indikátora lehet a serdülőkori személyiségzavarok korai felismerésének. Tanulmányunk célja az AIDA magyar nyelvre és kultúrára történő adaptációja és pszichometriai jellemzőinek vizsgálata volt nem klinikai mintán.

Módszer

A faktoranalízisekhez felhasznált minta 522 főből állt, az életkori átlag 15,6 (SD = 1,93) év volt. A validitásvizsgálatokat a teljes minta 366 fős almintáján végeztük el. Az érvényesség ellenőrzéséhez a Képességek és Nehézségek Kérdőívet (SDQ) és a Borderline Személyiségvonások skálát (BPFSC-11) használtuk.

Eredmények

A megerősítő faktoranalízisek alapján a magyar nyelvű AIDA faktorstruktúrája megfelel az eredeti mérőeszköz kétskálás, hat alskálás szerkezetének. A kérdőív illeszkedési mutatói a tudományos kritériumoknak megfelelőek. Az AIDA skálái közepes erősségű korrelációt mutattak az Érzelmi tünetekkel, Viselkedési problémákkal és a Hiperaktivitás skáával, míg erős kapcsolatot mutattak a borderline vonásokkal. A regresszióanalízis alapján az AIDA Identitásdiffúzió összpontszám magas magyarázó erővel bír a borderline vonásokra nézve.

Következtetések

Az eredmények alapján az AIDA-Hungary egy megbízható és jól mérő kérdőív, amely alkalmasnak bizonyult a normatív és a patológia irányába mutató identitáskrízis elkülönítésére. Az AIDAezáltal lehetővé teszi a serdülők identitásfejlődésének személyiségfunkciók szempontjából történő felmérését a 12–18 éves korosztálynál, illetve a személyiségfejlődési problémák korai felismerését.

Background and aims

Assessment of Identity Development in Adolescence (AIDA) is a self-report questionnaire in order to differentiate healthy identity development from normative identity crisis and from identity diffusion. Diffuse identity is a pervasive feature of personality disorders, thereby AIDA can be a useful indicator in early detection of personality disorders in adolescent. The aim of our study is the Hungarian cultural adaptation of AIDA and to examine its psychometric properties.

Method

The sample used for factor analysis consisted of 522 adolescents with an average age of 15.6 (SD=1.93). Validity tests were performed on a 366 sub-sample of the entire sample. The Strengths and Difficulties Questionnaire (SDQ) and the Borderline Personality Features Scale-11 (BPFSC-11) were used for examine construct validity.

Results

Based on the confirmatory factor analysis, the factor structure of the Hungarian AIDA is consistent with the two scales and six subscales structure of the original instrument. The model-fit indices meet the scientific criteria. AIDA scales displayed moderate correlation with Emotional Symptoms, Behavior problems and Hyperactivity scale, while strong correlation was found with borderline traits. Based on the regression analysis, the AIDA Identity Diffusion total score has a high explanatory power on borderline traits.

Conclusion

Concerning our results we can assume AIDA-Hungary is a reliable and valid questionnaire, which has proven to be able to distinguish between normative and pathological identity crisis. Thereby it provides a new measurement for adolescents aged 12-18 years to assess identity development in terms of personality functioning and to identify problems of personality development.

Open access

A környezet és a saját énkép által támasztott egyre növekedő elvárások, a személyiségbeli és motivációs rendszer sajátosságai, valamint az előzetes tapasztalatok alapján rögzült válaszadási módok egyaránt befolyásolják az agresszív viselkedés sajátosságait és az alkalmazott megküzdési stílust a serdülők körében. Jelen tanulmányban célunk a serdülők agresszív megnyilvánulásainak jobb megértése, valamint a megküzdés sajátosságainak feltérképezése volt. Vizsgálatunk az agresszió kifejezésének nemek és életkor szerinti különbözőségeit, valamint az agresszió és a megküzdés kapcsolatát elemzi. Eszközeink a magyarországi populációra adaptált Spielberger-féle Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, valamint a megküzdési stílust vizsgáló Lazarus és Folkman-féle Konfliktusmegoldó Kérdőív, Rózsa és mtsai adaptációja után. A vizsgált minta 148 serdülőt tartalmaz a 9–12. évfolyamos korcsoportból, átlagéletkoruk 17 év volt. Eredményeink szerint a fiúk és a lányok agressziója hasonló mértékűnek bizonyult, ugyanakkor a két nem megküzdési stílusa különbözött. A lányok inkább alkalmaznak érzelmi megküzdést és a visszahúzódást, mint a fiúk. Ugyanakkor az általunk vizsgált mintában az érzelmi indíttatású cselekvések és a visszahúzódás következetes alkalmazása figyelhető meg a megküzdés folyamatában. Az agresszió mind a problémacentrikus, mind az érzelemcentrikus megküzdés formáiban jelen van, azonban az utóbbi esetén az agresszió kifejezési formáinak jelenléte nyilvánvalóbb.

Restricted access

Kutatásunkban a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés szerepét vizsgáltuk a szerhasználattal összefüggésben erdélyi serdülőkorúak mintájában (N = 980, átlagéletkor = 14 év, a minta 59,7%-a fiú). Míg az első változó kapcsolata a szerhasználattal széleskörűen vizsgált, a második változóval kapcsolatban az empirikus eredmények hiányosak és ellentmondásosak. A logisztikus regresszióelemzés az értelemkeresés és a proszocialitás nemenként eltérő összefüggés-mintázatát tárta fel a dohányzási és szeszesital-fogyasztási státusz vonatkozásában. Az élet értelmességére irányuló keresés a fiúk esetében mindkét vizsgált pszichoaktív szer (dohányzás: OR = 0,893, p<0,01; 95%-os CI = 0,855–0,917; szeszesital-fogyasztás: OR = 0,884, p<0,001; 95% CI = 0,835–0,928) esetében negatív prediktornak bizonyult, a lányok esetében viszont csak a szeszesital-fogyasztás esetében (OR = 0,963, p<0,01; 95% CI = 0,935–0,999). Továbbá, a lányok körében a konstruktív magatartás a dohányzásra (OR = 0,905, p<0,001; 95% CI = 0,879–0,938), valamint a szeszesitalfogyasztásra (OR = 0,934, p<0,05; 95% CI = 0,899–0,971) vonatkozóan bizonyult védőfaktornak, az együttműködés pedig a szeszesital-fogyasztással (OR = 0,951, p<0,05; 95% CI = 0,921–0,992) mutatott összefüggést. A fiúk esetében a szociális aktivitás a dohányzás (OR = 0,917, p<0,05; 95% CI = 0,871–0,941) és a szeszesital-fogyasztás (OR = 0,891, p<0,01; 95% CI = 0,851–0,937) megbízható prediktora. Eredményeink megerősítik a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés lehetséges egészségvédő következményeit a serdülőkorú populációban.

Restricted access

A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.

Restricted access