Search Results

You are looking at 1 - 1 of 1 items for :

  • "szervezés" x
  • Behavioral Sciences x
  • All content x
Clear All

A homloklebeny szerepére a szkizofrénia tüneteinek kialakulásában azon klinikai megfigyelések hívták fel a figyelmet, amelyek szerint ezen - elsősorban negatív - tünetek hasonlóak a frontális lebeny, különösen a prefrontális régió léziója esetén tapasztalható szimptómákhoz (Bánki, 1994). Ezt a hipotézist mind strukturális és funkcionális agyi képalkotó eljárások (Dabasi, 1994; Kenéz, 1994; Degrell, 1998), mind neuropszichológiai tesztek (Levin, Yurgelun-Todd, Craft, 1989; Jeste, Galasko, Corey-Bloom, Walens, Granholm, 1996) alkalmazásával sikerült alátámasztani. A tanulmány alapjául szolgáló vizsgálat célja a frontális lebeny diszfunkciójára utaló jegyek neuropszichológiai módszerekkel történő megragadása volt. A vizsgálatban a tartós és incidentális figyelmet, a verbális és téri-vizuális rövid távú memóriát, a vizuopercepciót és -konstrukciót mérő neuropszichológiai tesztek és egyszerű motoros próbák eredményei alapján hasonlítottunk össze szkizofrén betegeket és egészséges kontrollszemélyeket. Hipotézisünk szerint a szkizofrén csoport szignifikánsan rosszabb teljesítményt nyújt frontális lebeny diszfunkciójára érzékeny tesztekben, mint a kontrollszemélyek, és a mennyiségi különbség mellett minőségbeli eltérés is mutatkozik a két csoport teljesítménye között. A kapott eredmények kvantitatív és kvalitatív elemzése megerősítette a hipotézist; a szkizofrén betegek teljesítménycsökkenése elsősorban a gyakori perszeverációs hibákra, az aktív szervezés és tervezés hiányára és a nagyfokú figyelmi deficitre vezethető vissza. E vizsgálat bemutatásán keresztül az előadás célja az, hogy rámutasson a neuropszichológiai vizsgálóeljárások pszichiátriai betegeknél történő alkalmazásának hasznosságára a komplexebb diagnosztikai munka, terápiás terv és rehabilitációs program kialakításában.

Restricted access