Search Results

You are looking at 1 - 10 of 24 items for :

  • "légzési elégtelenség" x
  • All content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Éva Zöllei, Gábor Bari, Ivett Blaskovics, Kinga Bodó, Zsófia Csorba, Péter Hankovszky, Anita Korsós, András Lovas, Antal Szabó-Biczók, Barna Babik, Zsolt Molnár, and László Rudas

Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1 esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció 11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ± 4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5 beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Alfred Blalock 80 éve közölt első műtéte óta a thymectomia a myasthenia gravis kezelésének fontos részévé vált. A külföldön már elfogadott többféle műtéti eljárás ellenére itthon 2006-ig a szegycsonti feltárás szinte kizárólagos módszer volt a csecsemőmirigy eltávolításában. Közleményünkben ennek a módszernek a közvetlen sebészi következményeit, szövődményeit elemezzük. Módszerek: A Budai MÁV Kórház Sebészeti Osztályán 34 év alatt 1002 transsternalis thymectomia történt myasthenia gravis (MG) diagnózisú betegeken. A műtéteket neurológiai javallatra végeztük el, alapos kivizsgálás és ideggyógyászati-belgyógyászati előkészítés után. A thymomával társult betegségben a thymus és a tumor eltávolítása kettős indikációjú volt. A 34 év alatt egyaránt jelentősen módosult a neurológiai javallat és az előkészítés, a perioperatív kezelés és a műtéti technika is. Az eredményeket a legjellemzőbb műtéti technika (egyszerű és kiterjesztett thymectomia) alapján két korszakra tagolva, a thymomás és a reoperáción átesett betegek adatait pedig elkülönítve jelenítjük meg, elsősorban a légzéssel összefüggő szövődményekre koncentrálva. Eredmények: A betegek életkora 8 és 73 év között volt, átlagosan 32 év. Nő/férfi arány: 3,5:1. Az MG thymomával társult a betegek 12,7%-ában. Tizenegy betegnél rethymectomia, további két betegnél pedig szívműtét után resternotomia történt. Az első, 19 éves periódus először operált, csak myastheniás 525 betegéből 21,3%-ban következett be légzési elégtelenség a műtét után, sürgős reintubáció 12,8%-ban, tracheostomia 11,2%-ban történt. A második, 15 éves periódus 338 betegénél 12,7%-ban volt posztoperatív légzési elégtelenség, 7,1%-ban sürgős reintubációval, mindössze 1,2%‑ban légcsőmetszéssel kiegészítve. A 126 thymomás betegnél 19,1%-ban következett be légzési elégtelenség, 12,8%-os reintubációval és 20,6%-os tracheostomia aránnyal. A 13 reoperált betegnél 46,1%-ban lépett fel légzési elégtelenség, 15,4%-os reintubációval és 46,1%-os tracheostomia aránnyal. Súlyos sebészi szövődmény a teljes anyagban is kevés volt: 2 szegycsonti vérzés reoperációt igényelve, 1 további reoperáció drénbeszakadás miatt, 4 mediastinitis az első periódusban, két szívsérülés és egy szegycsont szétválás a második időszakban. A teljes műtéti halálozás 1,4% volt: első periódus (1,3%), második periódus (0,3%), thymomás csoport (4%) és a reoperációk után (7,7%). Következtetések: Történeti áttekintésben jelentősen csökkent a transsternalis thymectomia súlyos légzési és légúti szövődményeinek, valamint halálozásának aránya, de a műtétet követő légzési elégtelenség és a szegycsontátvágás sebészi kockázata továbbra is reális veszélynek tekinthető.

Restricted access

Absztrakt:

Több mint ezer olyan légúti megbetegedést tart számon a Centers for Disease Control and Prevention (Atlanta, GA, USA), amelynek köze lehet az elektromos cigaretta használatához. Több mint nyolcszáz esetről bizonyosodott be (közülük 18 halálos kimenetelű volt), hogy vaporizálással összefüggő tüdősérülésről (vaping-associated lung injury – VALI) van szó. Bizonyosnak látszik az is, hogy az e-cigarettákban (mind a nikotin-, mind a kannabiszpatronokban) használt folyadékok több alkotóeleme potenciálisan mérgező. Még nem pontosan tisztázott ugyan, hogy mely komponens(ek) felelősek(ek) az esethalmozódásért, de a vizsgálatok fókuszában főleg olyan folyadékpatronok állnak, amelyek kannabiszszármazékokat tartalmaznak, a betegek nagy része ugyanis legális vagy illegális kannabiszolajat használt. A közegészségügyi hatóságok az e-pöfékelést világszerte mindeddig a dohányzás biztonságos alternatívájaként jegyezték. Azokban az országokban, ahol a kannabisz használata legális, az e-cigaretták hallatlan népszerűségre tettek szert diszkrét használatuk okán, humán vizsgálatok azonban még nem történtek a kannabisz-hatóanyagok e-cigarettával történő porlasztásával kapcsolatban, ezért ennek a beviteli útnak a biztonságossága nem ismert. Egy 2017-ben megjelent áttekintő cikk azzal a következtetéssel zárta értekezését, hogy az e-cigaretták biztonságossága ismeretlen ugyan, ám feltételezhető, hogy kevésbé káros, mint a kannabisztartalmú cigaretták szívása. Magyar, amerikai, ausztrál és európai szakmai szervezetek 2015 óta figyelmeztettek a szabályozatlan terjesztésben rejlő veszélyekre, ugyanakkor elkötelezték magukat a jövőbeli alapos klinikai vizsgálatok szükségessége mellett. Amennyiben a jelenlegi vizsgálatok kimutatják, hogy az e-cigarettázás maga nem feltétlenül káros, akkor alkalmasint új út nyílhat a kannabisz orvosi célú kutatásában és alkalmazásában, ellenkező esetben azonban jelentős változások várhatók a dohánytermékek piacán és a leszoktatást segítő programokban. Orv Hetil. 2020; 161(11): 413–418.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Luca Valkó, Szabolcs Baglyas, Eszter Tamáska, András Lorx, and János Gál

Absztrakt:

Bevezetés: A nem invazív lélegeztetés alkalmazása világszerte terjed. Számos kórkép esetén bizonyították mortalitásbeli előnyét az invazív lélegeztetéssel szemben. A technika leggyakoribb ellenérvei a nagy eszköz- és ellátó személyzeti igény, valamint a sikertelen kezeléssel járó fokozott mortalitás. Célkitűzés: Jelen munkánk célja az volt, hogy bemutassuk az intenzív osztályon alkalmazott nem invazív lélegeztetéssel nyert tapasztalatainkat. Módszer: A Semmelweis Egyetemen 2014 és 2016 között működő Légzési Intenzív Osztály nem invazív lélegeztetéssel kezelt betegeinek adatait dolgoztuk fel retrospektív módon. A statisztikai elemzést Mann–Whitney-féle U-teszttel, illetve Z-teszttel, a rizikóarány-számítást χ-négyzet-próbával végeztük. Eredmények: A vizsgált 301 beteg közül 147 részesült iniciális nem invazív lélegeztetésben. A konverziós arány 24,5% volt. A legnagyobb sikertelenségi arány az immundeficientiához kapcsolt tüdőgyulladás, az interszticiális tüdőbetegség és a tüdőgyulladásos kórképekhez volt köthető (71,4%, 33,3%, illetve 31,6%), míg a nem invazív lélegeztetés cardialis tüdőödémában és hypercapniás légzési elégtelenségben volt a legsikeresebb (0%-os, illetve 16,7%-os konverziós igény). A konverzióra szoruló betegcsoport mortalitása (33,3%) szignifikánsan magasabb volt mind az iniciálisan invazívan lélegeztetett (24,5%), mind a sikeresen nem invazívan lélegeztetett betegcsoporténál (3,6%); az iniciális invazív lélegeztetési igény 2,65-szörös mortalitásemelkedést (OR = 2,65, 95% CI = 1,305–5,374, p = 0,009), a lélegeztetés konverziójának szükségessége 13,33-szoros mortalitásemelkedést (OR = 13,33; 95% CI 3,278–54,238; p<0,001) jelentett. Az intenzíves mortalitást számoló pontrendszerek nem jelezték előre a sikertelen nem invazív lélegeztetést. Következtetés: A nem invazív lélegeztetés magyar viszonylatban is széles körű indikációval, sikeresen alkalmazható kezelési mód, mely bizonyos kórképekben javítja a túlélést az invazív lélegeztetéssel szemben. A nem megfelelő indikációval végzett nem invazív lélegeztetés sikertelensége és várható mortalitása fokozott lehet. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1831–1837.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Végh, István László, Marianna Juhász, Mariann Berhés, Ákos Fábián, György Koszta, Csilla Molnár, and Béla Fülesdi

Absztrakt:

2019 decemberében egy új típusú pneumoniajárvány kitöréséről számoltak be a kínai Wuhan városából, melynek kórokozója egy új koronavírus volt. A kezdetben állatról emberre terjedő betegség később emberről emberre is terjedt, világjárványt okozva. A vírus okozta betegség (COVID–19) a tünetmentestől az enyhe tünetekkel járón keresztül a súlyos, légzési elégtelenséggel, intenzív osztályos ellátást igénylő spektrumon keresztül változatos formában megjelenhet. Ez utóbbi betegcsoport ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre. Ezen összefoglaló célja az intenzív ellátást és légzéstámogatást/gépi lélegeztetést igénylő betegek ellátásának gyakorlati aspektusait hivatott bemutatni. Orv Hetil. 2020; 161(17): 678–684.

Open access

Absztrakt:

Az elektronikus cigaretták és/vagy vaporizálással összefüggő tüdősérülés (electronic cigarette and vaping associated lung injury, EVALI) szindrómát először az Amerikai Egyesült Államokban (USA) írták le, és összefüggésbe hozták a kannabinoidok használatával (e-szívás) és az E-vitamin-acetát-expozícióval (amely egy [a kannabinoidok hígítására] szolgáló olajos adalékanyag). Mivel az esetszámok epidemiológiai szempontból nem voltak túl magasak, illetve a rendelkezésre álló adatok sem voltak konzisztensek, több feltételezés is napvilágot látott a jelenség magyarázatára. A mintavétel standardizáltságának hiánya, az önbevalláson alapuló, inhomogén felhasználói szokások, a rendkívül sok tényezős lehetséges kóroki, illetve a szabályozatlanságból származó kereskedelmi és jogi kiskapuk (mint például az online terjeszthetőség, a feketepiac térnyerése vagy a hatóanyagok/vivőanyagok mennyiségének és minőségének önkényes változtatása) közrejátszhatnak az adatok kétséges validitásában. Továbbá érdekes, de semmiképpen nem elhanyagolható kérdésként merült fel az is, hogy miért nem regisztráltak EVALI-eseteket az USA-n kívül, amikor az elektronikus cigaretták világszerte óriási népszerűségnek örvendenek? Jelen összefoglalónkban arra keressük a választ, hogy valóban az E-vitamin-acetát-e az oka ennek a komplex szindrómának, hogy milyen esetleges nem egészségügyi tényezők járulhattak hozzá az EVALI gyors növekedéséhez, valamint az esetszámok ugyanolyan gyors hanyatlásához, illetve az elektronikus cigaretták biztonságos, standardizált használata rejt-e lehetőségeket egyes gyógyszerek, például a kannabinoidok biztonságos módon történő szervezetbe juttatásában. Orv Hetil. 2020; 161(31): 1281–1285.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Andrea Berkes, István Szegedi, Edit Szikszay, Márta Gulyás, and Éva Oláh

A szerzők közleményükben egy ritka, differenciáldiagnosztikai szempontból nehézséget okozó kórképre, a csecsemőkori botulizmusra hívják fel a figyelmet. A bemutatott 6 hónapos csecsemő esetében a botulizmus ételmérgezéses formája a csecsemőkorra jellemző valódi Clostridium botulinum-fertőzéssel keveredve jelent meg. A kórkép súlyossága és az esetünkben is megfigyelt rapid lefolyás miatt a kórismét a pontos anamnézis és klinikai vizsgálat alapján kell felvetni, majd célzott vizsgálatokkal megerősíteni. Az eset ismertetése kapcsán áttekintjük a kórkép mikrobiológiai hátterét, tünettanát, epidemiológiai jellemzőit, a jelenlegi irodalmi ajánlásoknak megfelelő laboratóriumi és elektrofiziológiai vizsgáló módszereket, a felmerülő differenciáldiagnosztikai nehézségeket és a kezelési lehetőségeket. Különös figyelmet fordítunk a csecsemőkori forma speciális jellemzőire, a diagnózis felállításának az életkori sajátosságokból adódó nehézségeire, illetve a terápiás irányelvekkel kapcsolatos kérdésekre. A betegünknél megfigyelt gyors és fatális lefolyás figyelmeztet a korszerű terápia mellett is bekövetkező súlyos szövődményekre. Így a javuló prognosztikai adatok ellenére a betegség megelőzésére kell törekednünk a helyes táplálkozáshigiénés rendszabályok terjesztésével.

Restricted access

Absztrakt:

Akut légzési elégtelenség miatt felvett 70 éves férfi betegnél a felvételi EKG pitvari tachycardiát és makro-T-hullám-alternánst mutatott, amely a sinusrhythmus helyreállása után megszűnt. Az EKG-jelenséget sem QT-megnyúlás, sem heveny ischaemia nem kísérte. Az eset arra hívja fel a figyelmet, hogy makro-T-hullám-alternáns jelentkezhet pitvari tachycardia következtében is, amely esetünkben akut respiratoricus insufficientia miatt lépett fel. Orv Hetil. 2020; 161(7): 275–277.

Restricted access

Absztrakt

A kifejezetten nagy hasfali sérvek gondos preoperatív előkészítésével megelőzhetők olyan posztoperatív szövődmények, mint az abdominal compartment syndroma, légzési elégtelenség, befolyásolhatatlan keringési elégtelenség. Osztályaink évek óta foglalkoznak az extrém nagy hasfali sérvekhez társuló kóros állapotok (eventration disease) vizsgálatával és a rekonstrukció okozta kóros zsigeri következmények-szövődmények megelőzésével. Két eset kapcsán mutatjuk be a progresszív preoperatív pneumoperitoneumképzés indikációját, technikáját és eredményeit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ádám Perényi, Balázs Sztanó, Zsolt Bella, Ilona Szegesdi, Miklós Csanády, Éva Kelemen, Barna Babik, and László Rovó

Absztrakt:

A jelenleg is zajló SARS-CoV-2 okozta pandémia miatt a betegek 6%-ában tartós gépi lélegeztetést igénylő légzési elégtelenség alakul ki. A későbbi felső légúti szűkület létrejöttének veszélye miatt „békeidőben” korai tracheotomia jönne szóba. A jelen helyzetben azonban a fokozott aeroszolképződéssel járó beavatkozások kerülendők, ezért a javallatok újragondolására van szükség. A nemzetközi ajánlások alapján alakítottuk ki saját eljárásrendünket. Orv Hetil. 2020; 161(19): 767–770.

Open access