Search Results

You are looking at 91 - 100 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search
Authors: Bianka Kovács-Babócsay, Alexandra Makai, Brigitta Szilágyi, Péter Tardi, Pongrác Ács, Anita Velényi, Gábor Rébék-Nagy and Melinda Járomi

Absztrakt:

Bevezetés: A nemzetközi szakirodalomban számos, betegségspecifikus tudást mérő kérdőív ismert, mely a betegek életminőségét, állapotuk progresszióját, funkcionális statusukat vizsgálja. Magyar nyelven kevés, a betegségspecifikus tudás mérésével kapcsolatos kérdőívet validáltak. Célkitűzés: Célunk volt a Low Back Pain Knowledge Questionnaire (LKQ) magyar nyelvre fordítása, megbízhatóságának és validitásának vizsgálata. Módszer: A felmérésben 218 fő vett részt (krónikus low back pain [derékfájdalom-] szindrómás betegek, egészségügyi dolgozók, egészségügyi ismeretekkel nem rendelkezők). Átlagéletkor: 34 (18–64) év. A Maciel és mtsai által 2009-ben megalkotott LKQ fordítását és validálását Beaton és mtsai 2000-ben megfogalmazott hatlépcsős elve szerint végeztük. A kérdőív belső konzisztenciáját Cronbach-alfa-érték-számítással mértük fel. A kérdőív külső validálását Roland–Morris-index segítségével végeztük. A megismételhetőségi vizsgálatot teszt-reteszt módszerrel Spearman-féle korrelációs koefficienssel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív megbízhatóságát vizsgáló Cronbach-alfa-érték 0,894 volt. A Roland–Morris-indexszel összehasonlítva az LKQ-val jól korreláló kérdőívet kaptunk (R = –0,393). A kérdőív teszt-reteszt vizsgálati eredménye (R = 0,541–0,795, p<0,050) mérsékelt és megfelelő összefüggést mutatott. Következtetés: Az LKQ magyar nyelvre fordított verzióját, a Derékfájdalommal kapcsolatos betegségspecifikus tudást felmérő kérdőívet (DTK) megbízható és valid tudásmérő eszköznek találtuk. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1663–1672.

Open access
Authors: Bálint Egyed, Gábor Kovács, Nóra Kutszegi, Andrea Rzepiel, Judit Csányiné Sági, Dániel János Erdélyi, Judit Müller and Ágnes Félné Semsei

Absztrakt:

Az utóbbi néhány évtized klinikai előrelépéseinek köszönhetően az akut lymphoblastos leukaemiás (ALL-) gyermekek nagy hányada ma az első vonalbeli kemoterápiás protokollok révén meggyógyul, és küzd a kortársak közé való visszatérés problémáival. Azonban a betegek jelentős részénél súlyos akut és késői terápiás mellékhatásokkal kell számolni. Emellett egyes betegcsoportok (például MLL-átrendeződéssel, hipodiploiditással, IKZF1-mutációval vagy korai prekurzor T-sejtes fenotípussal jellemezhető betegek) túlélése messze elmarad az átlagostól. Számukra nyújtanak jobb klinikai kilátásokat az újabb betegellátási stratégiák: komplex géndiagnosztika, molekulárisan célzott daganatgátlás, immunonkológia és sejtterápia. Harminc feletti azon géneknek a száma, amelyek eltéréseit azonosították leukaemiás lymphoblastokban, és patobiológiai szerepük is valamennyire ismert. Ismerünk olyan betegcsoportot is (Philadelphia-like B-sejtes ALL), ahol a génexpressziós profilalkotás ad alapot a tirozin-kináz-inhibitorok használatának. A leukaemiaasszociált immunfenotípus diagnóziskori áramlási citometriás meghatározásával és genetikai módszerekkel követhetővé vált a minimális residualis betegség. A blastfelszíni differenciációs klaszterek (elsősorban CD19, CD20 és CD22 a malignus B-sejteken) epitópjai monoklonális antitestekkel támadhatók. Fokozható a tumorellenes immunitás is, részben szintén a tumor sejtfelszíni markereinek (bispecifikus T-sejt-kapcsolóknál, kiméra antigénreceptorú T-sejtes terápiánál), részben pedig a tumorspecifikus immunsejteknek (immunellenőrzőpont-gátlóknál) a kihasználása révén. A jelen közleményben áttekintést kívánunk adni a patogenetika új irányairól, a betegségkövetés modern módjairól és a célzott citotoxicitás innovatív lehetőségeiről biztató klinikai tanulmányok alapján. Orv Hetil. 2018; 159(20): 786–797.

Open access
Authors: Mónika Salamon, Zsuzsanna Soós, Roland Oláh, Máté Hazai, László Sóvágó, Dóra Kovács, Borbála Pál, Éva Baranyi, Ferenc Lintner and Gábor Winkler

Bevezetés: A terhességi cukorbetegség időben történő felismerése és megfelelő kezelése az anya és a magzat számára egyaránt kiemelkedő fontosságú. Noha nemzetközi és nemzeti szaktársasági állásfoglalások születtek az időben történő felismerés módszertanáról, az esetek egy része az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott (1. ajánlás) s ma legáltalánosabban használt módszerrel is rejtve maradhat. Több vizsgálatban összefüggést találtak az anyai vércukorszint és a halvaszülések, a praeeclampsia-előfordulás, illetve a születési időre számított nagy súlyú újszülöttek világrahozatala között, a legnagyobb visszhangot a Hyperglycemia and Adverse Pregnancy Outcomes vizsgálat hozta. Megállapításai nyomán a Diabéteszes Terhességgel Foglalkozó Munkacsoportok Nemzetközi Szövetsége a 75 grammos cukorterhelésen alapuló, de az 1. ajánlásban szereplőtől eltérő kritériumrendszerű szűrést javasolt (2. ajánlás). Célkitűzés: A vizsgálat célja várandósok terhességi kimenetelének elemzésével a két szűrési eljárás hatékonyságának összevetése volt. Módszerek: Egyszeres terhességet hordozó 1107 várandóst, 831 normális glükóztoleranciájú és 276, a két szűrés valamelyikével gestatiós diabetesesnek minősülő terhest vizsgáltak, részletesen elemezve a terhességi kimenetel anyai (koraszülés, túlhordás, sectio caesarea, toxaemia) és magzati mutatóit (születési súly, újszülöttkori hypoglykaemia). Eredmények: A születési időre számított nagy súlyú magzatok prevalenciája kivételével – melynek csökkentésében a 2. ajánlás, illetve az ennek alapján megkezdett gondozás hatékonyabbnak bizonyult – a két szűrési eljárás eredményességében érdemi különbség nem volt kimutatható. Következtetés: Az új ajánlás szerinti szűrés a glükózanyagcsere-zavar biztonságosabb felismerését eredményezheti, az egyértelmű állásfoglalás azonban nagyobb esetszámú további vizsgálatokat igényel. Orv. Hetil., 2013, 154, 776–783.

Restricted access
Authors: Dávid Zakariás, Gábor Marics, Kata Kovács, Ágnes Jermendy, Barbara Vatai, György Schuster, Péter Tóth-Heyn, Attila Szabó J. and Csaba Lódi

Absztrakt:

A kritikus állapotú betegek kezelésében elengedhetetlen fontosságú a hemodinamikai monitorozás. Az utóbbi években az intenzív osztályos ellátás a technika fejlődésének köszönhetően ezen a területen is egyre inkább a nem invazív irányt követi. A néhány évtizeddel ezelőtt rutinszerűen bevezetett invazív hemodinamikai monitorozás használata a gyermek intenzív, valamint egyre több helyen a felnőtt intenzív ellátásban is csökkenő tendenciát mutat. A nem invazív monitorozás elterjedésének oka a biztonságossága, szövődménymentessége mellett a költséghatékonysága is. Összefoglalónk témája az elektromos kardiometrián (electric cardiometry) alapuló ICON® betegmonitor ismertetése, amely egy újonnan kifejlesztett nem invazív, hemodinamikai paramétereket mérő és regisztráló eszköz. Klinikai alkalmazhatósága kiterjed a csecsemő-, gyermek- és felnőttosztályos gyakorlatra is. Az ICON® elektromos kardiometriai monitor működési elve egyszerű: az aortában a vér vezetőképessége az idő függvényében változást mutat, az aortabillentyű nyitása előtt a vörösvérsejtek random elhelyezkedést mutatnak, míg kamrai kontrakció hatására párhuzamos irányultságot vesznek fel. Négy elektróda felhelyezését követően az eszköz a két állapot közti vezetőképesség-változást rögzíti, majd a kapott értékekből a perctérfogatot és a verőtérfogatot méri, valamint más cardiovascularis paramétereket (például szisztémás vascularis rezisztencia) számol a mellkasi elektromos bioimpedancia szívciklushoz kapcsolódó változásainak követésével. Az ICON® legfontosabb előnyei az azonnali és folyamatos mérési lehetőség, illetve a nem invazivitásból fakadó alacsony szövődményráta. Az ICON® új, ígéretes hemodinamikai eszköz az intenzív terápia területén. A nem invazív, valós idejű mérési módszerrel szinte azonnal felmérhető a betegek hemodinamikai statusa, így az optimális terápia indítása késlekedés nélkül elkezdhető. A pontosabb klinikai indikációk meghatározásához további kutatások folyamatban vannak. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1775–1781.

Open access
Authors: Gábor Cserni, Monika Francz, Balázs Járay, Endre Kálmán, Ilona Kovács, Janina Kulka, Zsolt Orosz, Nóra Udvarhelyi and László Vass
Restricted access
Authors: Judit Kalincsák, Péter Gőcze, Noémi Bohonyi, Nikoletta Bárdos, Miklós Koppán, Krisztina Kovács, Gábor Lénárd Toller, Melinda Csima and Szilárd Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A legjobb túlélési eredmények a tumor műtéti eltávolítása után várhatók, ezért a komplex ellátás célja a lokálisan és lokoregionálisan előrehaladott betegség reszekábilissé tétele. Célkitűzés: A jelen közleményben azt vizsgáljuk, hogy a neoadjuváns kemoterápiával kezelt és műtéten átesett betegek teljes túlélése jobb-e a csak sugárkezelést kapott páciensekéhez képest. Módszer: 2015. január és 2018. december között 28, lokálisan, illetve lokoregionálisan előrehaladott, primeren irreszekábilis, magas kockázatú méhtesttumoros betegnél végeztünk neoadjuváns szisztémás kezelést paklitaxel-karboplatin alkalmazásával. Ezt követően radikális hysterectomia, kétoldali petefészek-eltávolítás történt lymphadenectomiával. Eredmények: A 6 ciklus kemoterápia után készült kontroll-MR-vizsgálat minden esetben méretbeli csökkenést igazolt. Minden betegnél véghez vihető volt a teljes tumoreltávolítás. A szövettani leletek alapján 4 páciens esetében igazolódott maradék tumor az eltávolított nyirokcsomókban. A 2 éves túlélési arány 65,5%, a 2 éves progressziómentesség 66,1% volt. A medián teljes túlélés 16,5 hónap volt. Mindegyik érték jobbnak bizonyult a csak sugárkezelést kapó csoportnál. Következtetés: A neoadjuváns kezelés hatékony módja lehet a reszekabilitás feltételeinek megteremtésében, ami túlélésbeli előnnyel járhat. A komplex ellátás ellenére a betegek túlélése továbbra is szerény. Orv Hetil. 2020; 161(11): 425–433.

Open access
Authors: Éva Pállinger, Dániel Erdélyi, Gábor Kovács, Gergely Kriván, Zsuzsanna Korponay, György Fekete, András Szabó, András Falus and Beáta Dérfalvi

A haemophagocytás lymphohistiocytosis a citotoxikus T-lymphocyták és a természetes ölősejtek kontrollálatlan aktiválódása és funkcionális zavara, illetve a következményes generalizált macrophagaktiváció miatt kialakuló extrém gyulladással társuló immunszabályozási zavar. Familiáris formájának hátterében a perforin fehérje működését, illetve exocytosisát érintő mutációk állnak. A szerzők egy fatális kimenetelű familiáris haemophagocytás lymphohistiocytosisban szenvedő csecsemő esetén keresztül kívánják bemutatni a funkcionális áramlási citometria jelentőségét. Meghatározták a természetes ölősejtek és a citotoxikus T-lymphocyták perforintartalmát és ölőaktivitását, illetve a perforin szekréciójához nélkülözhetetlen LAMP1 fehérje (CD107a) in vitro stimulációt követő sejtfelszíni expresszióját. Betegüknél csökkent citotoxikus aktivitás és fokozott perforinexpresszió mellett csökkent CD107a-expressziót mutattak ki a lymphocytákon in vitro stimulációt követően, ami a perforinszekréció zavarára utalt. A későbbiekben elvégzett genetikai vizsgálat igazolta a diagnózist: a haemophagocytás lymphohistiocytosis 3-as típusával összefüggésben álló MUNC 13-4 gén mutációját. Az esetbemutatással a szerzők az áramlási citometria jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet az immunsejtek funkcionális aktivitásának jellemzésében. Orv. Hetil., 2014, 155(10), 389–395.

Open access
Authors: Ágnes Erdeiné Kis, Krisztián Laczi, Szilvia Zsíros, Péter Kós, Roland Tengölics, Naila Bounedjoum, Tamás Kovács, Gábor Rákhely and Katalin Perei

Petroleum hydrocarbons and derivatives are widespread contaminants in both aquifers and soil, their elimination is in the primary focus of environmental studies. Microorganisms are key components in biological removal of pollutants. Strains capable to utilize hydrocarbons usually appear at the contaminated sites, but their metabolic activities are often restricted by the lack of nutrients and/or they can only utilize one or two components of a mixture. We isolated a novel Rhodococcus sp. MK1 strain capable to degrade the components of diesel oil simultaneously. The draft genome of the strain was determined and besides the chromosome, the presence of one plasmid could be revealed. Numerous routes for oxidation of aliphatic and aromatic compounds were identified. The strain was tested in ex situ applications aiming to compare alternative solutions for microbial degradation of hydrocarbons. The results of bioaugmentation and biostimulation experiments clearly demonstrated that – in certain cases – the indigenous microbial community could be exploited for bioremediation of oil-contaminated soils. Biostimulation seems to be efficient for removal of aged contaminations at lower concentration range, whereas bioaugmentation is necessary for the treatment of freshly and highly polluted sites.

Restricted access

A rodostói Rákóczi-ház megvásárlásának körülményei.

Adalékok a magyar–török kapcsolatok 20. századi történetéhez

Authors: Fodor Gábor, Kovács Máté Gergő and Kövecsi-Oláh Péter

A rodostói (ma Tekirdağ) Rákóczi-ház magyar állami tulajdonba kerülése, a ház múzeummá alakítása, a törökországi magyarok hamvainak hazahozatala viszonylag jól ismert fejezetei a magyar történetírásnak. Az elmúlt évtizedekben számtalan értékes tudományos értekezés született a témában.1 A szerzők célja ezúttal a már feltárt eredmények újonnan megismert forrásokkal történő kibővítése, illetve a történészi megközelítés mellé a történeti-építészeti szempontok beemelése volt. Az írás célja volt továbbá, hogy néhány érdekes adalékkal szolgáljon a Rodostóban évtizedeken át tiszteletbeli konzulként tevékenykedő Aslan család történetére vonatkozóan is. Mindehhez pedig kiváló alkalmat biztosít az Oszmán Birodalomba menekült nemzeti nagyjaink magyarországi újratemetésének 110. évfordulója.

Restricted access
Authors: Petra Terézia Kovács, Dániel Juhász, Orsolya Módos, Ildikó Kocsmár, András Terebessy, Gábor Lotz, Tibor Szarvas, Péter Nyirády and Péter Riesz

Absztrakt:

Bevezetés: Urothelium béleli a vesemedencét, a húgyvezetéket, a húgyhólyagot és a húgycső proximalis harmadát, így ezen területek bármelyikén kialakulhat átmeneti sejtes carcinoma. A felső üregrendszeri daganatok ritka elváltozások, jelentőségüket azonban az adja, hogy a húgyhólyagban gyakori a recidíva, mely kockázatának felmérésére a mai napig nem alakult ki egységesen elfogadott rizikóbecslés. Célkitűzés: A felső üregrendszeri daganatos betegek adatainak általános jellemzése, illetve a húgyhólyag-recidívára vonatkozó rizikóbecslés. Módszer: A 2005. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján radikális ureteronephrectomiával kezelt betegek adatainak tanulmányozása, statisztikai elemzése. Eredmények: Átmeneti sejtes felső üregrendszeri daganat 135 betegnél igazolódott. A betegeket a műtéttől számítva átlagosan 32 hónapig (SD: 30,25) követték, ezalatt 31 betegnél (23%) találtak húgyhólyag-recidívát, átlagosan 19,6 hónap (SD: 29,7) után. Minél idősebb korban fedezték fel a betegnél a primer daganatot, annál hamarabb észleltek kiújulást a húgyhólyagban (p = 0,007). A diagnóziskor ismert magas vérnyomás esetén is szignifikánsan korábban tért vissza az elváltozás (p = 0,035). Következtetés: A vizsgálat eredményei alapján az idősebb és multimorbid betegek esetében a daganat hamarabb recidivált a húgyhólyagban, ezért az ő figyelmüket különösen érdemes felhívni a rendszeres, cystoscopiát is magában foglaló ellenőrző vizsgálat fontosságára már a kezelés megkezdésekor. Orv Hetil. 2020; 161(21): 881–888.

Open access