Search Results

You are looking at 101 - 110 of 174 items for

  • Author or Editor: Gábor István x
Clear All Modify Search
Authors: Eszter Mária Végh, Gábor Széplaki, Szabolcs Szilágyi, István Osztheimer, Tamás Tahin, Béla Merkely and László Gellér

A 29 éves férfi beteg több alkalommal jelentkező és EKG-val is dokumentált palpitáció miatt kereste fel az ambulanciát. A szerzők az EKG alapján supraventricularis tachycardiát véleményeztek, elektrofiziológiai vizsgálatot és a ritmuszavar katéteres ablatióját javasolták. A vizsgálat során a katéterek pozicionálásakor a ritmuszavar spontán elindult. A sinus coronarius elektródán a ritmuszavar alatt distalistól proximalis irányba történő ingerületterjedést észleltek. A jobb pitvari entrainment ingerlése során hosszú return cycle-t kaptak, a sinus coronarius distalistól pacelve a return cycle a ritmuszavar ciklushosszánál 15 ms-mal volt hosszabb. Ezek alapján a ritmuszavar eredetét bal pitvarinak tartották és kettős transseptalis punctiót végeztek. Lasso diagnosztikus és hűtött fejű ablatiós katétert juttattak a bal pitvarba, majd elektroanatómiai és aktivációs térképezést végeztek CARTO3 rendszerrel. Az aktivációs térkép a tachycardia fókuszát a bal felső vena pulmonalisban proximalisan lokalizálta, a vénaszájadéktól distalisan. Rádiófrekvenciás ablatiót végeztek a legkorábbi aktiváció helyén, amelynek hatására kezdeti akceleráció után a ritmuszavar megszűnt. Ezt követően elvégezték az adott véna elektromos izolációját és bidirekcionális blokkot igazoltak a véna és a bal pitvar között. A ritmuszavar 30 perc várakozás után sem volt kiváltható. Három hónappal később a kontroll-Holter-vizsgálat sem mutatott ritmuszavart, a beteg az ablatio óta panaszmentes. A vena pulmonalis tachycardia a supraventricularis ritmuszavarok azon fajtája, amely minden életkorban előfordulhat, az EKG alapján a diagnózis nem mindig egyszerű. Az elektroanatómiai térképezőrendszerek használata az ilyen ritmuszavarok diagnosztikájában és terápiájában rendkívül hasznos lehet, bár ez konvencionális elektrofiziológiai módszerekkel is kivitelezhető. A fokális vena pulmonalis ritmuszavaroknál a fókusz ablatiója elegendő lehet, azonban a ritmuszavar kiújulása teljes vénaizoláció esetén ritkább. Orv. Hetil., 2011, 152, 1374–1378.

Open access
Authors: Gábor Pocsay, Andrea Gazdag, József Engelhardt, István Szaniszló, Zoltán Szolnoki, Gabriella Forczek and László Mikló

A szerzők egy beteg kórlefolyásának ismertetése kapcsán taglalják a Hashimoto-encephalopathia irodalmát. A betegség kezdődhet fokális indulású, majd generalizálódó epilepsziás görcsrohamokkal vagy más góctünetekkel, de jelentkezhet kognitív hanyatlással vagy színes pszichiátriai képpel is. A thyreoidea-peroxidáz ellenes és/vagy a thyreoglobulin-ellenes antitestek szintje emelkedett a szérumban. Kortikoszteroidra általában jó terápiás válasz észlelhető. Sok esetben nem ismerik fel a kórképet. Ezért ismeretlen okú encephalopathia tünetei mellett pozitív személyes vagy családi pajzsmirigy-anamnézis esetén (vagy még annak hiányában is) célszerű a pajzsmirigyellenes autoantitestek meghatározása. A szerzők kiemelik a hosszú távú immunoszuppresszív kezelés jelentőségét. Orv. Hetil., 2013, 154, 1312–1316.

Restricted access
Authors: Andrea Nagy, Gábor Mogyorósy, Csongor Kiss, István Pataki, Shemirani Amir Houshang and Éva Oláh

A thromboembolia ritkán előforduló betegség gyermekkorban. Leggyakrabban újszülött- és adolescens korban észlelhető. Incidenciája az irodalmi adatok szerint 5,1/100000 élveszülés. Közleményükben a szerzők 1996 és 2006 között a Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Gyermekgyógyászati Intézet, Neonatológiai Intenzív Osztályon diagnosztizált és kezelt hét thrombosisos újszülöttnél (2,5/1000 felvétel) tapasztalt kórlefolyást ismertetik és tapasztalataikat összegzik. A hétből három esetben a thrombosis már intrauterin kialakult. Mindhárom esetben igazolódott az anyai thrombophilia, más rizikófaktor (infekció) csak egy betegnél szerepelt. Az újszülöttek in vivo, illetve post mortem vizsgálata során egyik esetben sem igazolódott az anyáéval azonos típusú thrombophilia. Mindezek alapján a szerzők feltételezik, hogy az anyai thrombophilia okozta hajlam talaján egyéb, eseteikben nem igazolható provokatív faktorok szerepelhetnek kórokként. Tapasztalataik alapján javasolják a thrombophiliás anyák és magzataik terhesség alatti fokozott ellenőrzését.

Restricted access
Authors: Gábor Veres, István Karóczkai, Hedvig Bodánszky, Anikó Marosi, Edina Magyarossi, Antal Dezsőfi and András Arató

A Helicobacter pylori kóroki szerepe a felnőttkori immunthrombocytopeniás purpurában bizonyított, ám a gyermekkori esetekről eddig csak kevés és egymásnak ellentmondó adatok ismeretesek. Jelen felmérésükben a szerzők a Helicobacter pylori- infekció előfordulását vizsgálták immunthrombocytopeniás purpurában szenvedő gyermekekben. Ezenkívül a Helicobacter pylori -pozitív gyermekek thrombocytaszámának változását követték nyomon az eradikációt követően. Betegek és módszer: A vizsgálatukba 27 immunthrombocytopeniás purpurás gyermeket vontak be (13 fiú, 14 lány, átlagéletkor: 8,2 év, tartomány: 18 hó–18 év). A kontrollcsoportba 38 egészséges gyermek tartozott (20 fiú, 18 lány, átlagéletkor: 9,6 év, tartomány: 4–18 év). A Helicobacter pylori -fertőzés igazolása 13 C urea-kilégzési teszt segítségével történt. Az eradikáció sikerességét a kombinált kezelést követően 6 héttel újabb 13 C urea-kilégzési teszt elvégzésével állapították meg. Eredmény: Az immunthrombocytopeniás purpurás betegekben a 27 főből 2 gyermek (7,7%) bizonyult Helicobacter pylori -pozitívnak. A kontrollokban hasonló előfordulási arányt találtak (3/38, 7,9%). A nyomon követés során (átlagosan 10 hónap, tartomány: 6–14 hó) a Helicobacter pylori eradikációját követően a betegek thrombocytaszáma nem emelkedett szignifikánsan. A Helicobacter pylori -pozitív immunthrombocytopeniás purpurás betegek eradikációja a kontroll 13 C urea-kilégzési teszt alapján sikeresnek bizonyult. Következtetés: Vizsgálatok alapján a Helicobacter pylori kóroki szerepe nem igazolható a gyermekkori immunthrombocytopeniás purpurában. Ennek megfelelően a kórképben szenvedő gyermekekben a Helicobacter pylori szűrővizsgálata nem javasolt.

Open access
Authors: István Sugár, Bence Forgács, Gábor Bognár, Zoltán Szabolcs, Attila Zalatnay and Pál Ondrejka

Absztrakt

A szerzők egy 50 éves férfi esetét ismertetik, akinek masszív gastrointestinalis vérzése kiterjedt jejunalis polyposisból származott. Ismertetik a diagnosztikus nehézségeket, majd az eredményes műtéti kezelést. A raritásnak tartható eset kapcsán saját tapasztalataik és az irodalmi ismeretek alapján összefoglalják a vékonybél-eredetű, heveny gastrointestinalis vérzés diagnosztikájának és terápiájának lehetőségeit.

Restricted access
Authors: Imre Gerlinger, Péter Bakó, István Szanyi, Péter Móricz, Gábor Ráth, László Lujber, Krisztina Moric and József Pytel

A vezetéses halláscsökkenést okozó otoscleroticus stapesfixatio műtéti megoldásának folyamatos fejlődése az elmúlt fél évszázad egyik fülsebészeti sikertörténete. A stapedectomia, illetve parciális stapedectomia mellett manapság a stapedotomia is elterjedt műtéti megoldásnak tekinthető. Cél: A minimálisan invazív lézerstapedotomia hazai bevezetése, tapasztalatok szerzése, valamint a műtéti halláseredmények és a posztoperatív komplikációk elemzése. Módszer: A szerzők közleményükben KTP-lézerrel asszisztált, Nitinol-pisztonnal végzett 14 esetük kapcsán ismertetik lézerstapedotomiákkal szerzett első tapasztalataikat. 2006 márciusa és 2007 áprilisa között 11 nőbeteget és 3 férfi beteget operáltak. A betegek átlagéletkora 42,2 év volt, 6 esetben bal, 8 esetben jobb fülön történt a műtét. A betegek átlagos követési ideje 9 hónap volt. Eredmények: A posztoperatív audiogramok értékelésekor az 500–1000–2000–3000 Hz frekvenciákat figyelembe véve a légvezetés átlagos javulása 21,5 dB volt. Ugyanezen frekvenciákon a csontlégközértékek átlagos javulása 18,7 dB volt. Kilenc hónap átlagos követési idő mellett az eddigi esetekben a műtéteket követően a betegek 85%-ában az átlagos csontlégköz < 10 dB, de valamennyi beteg esetében < 20 dB. Az átlagos légvezetés értéke egy beteg kivételével < 30 dB. Belsőfül-károsodásra utaló, a magashang-frekvenciákat érintő csontvezetéses romlást, facialis paresist nem észleltek. Következtetések: A szerzők tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján a Nitinol-pisztonnal végzett lézerstapedotomiáknak számos előnyük van: 1) a piszton hurkának hőre aktiválódó memóriaeffektusa kiküszöböli az incus hosszú szárára két ponton történő rászorítás hátrányait; 2) a posztoperatív szédülés mértéke enyhébb, időtartama rövidebb, ezért az ápolási idő csökken; 3) a műtét költséghatékony, és minimálisan invazív; 4) a lézer alkalmazása minimális cochlearis traumát, vérmentes környezetet biztosít; 5) a protézis migrációja kiküszöbölhető, körülötte a granuláció mérsékeltebb; 6) magas frekvenciákon tartósan jó halláseredmény érhető el; 7) a komplikációk súlyossága, gyakorisága csökken, ezért a technika jó megoldás kevésbé gyakorlott operatőrök számára is; 8) problémás esetekben (arteria stapedialis jelenléte, obliterativ otosclerosis, úszó stapestalp, rendellenesen futó n. facialis a dobüregben, revíziós műtétek) is alkalmazható; 9) a halláseredmények interindividuális különbsége kisebb. – Eddigi kedvező tapasztalataik alapján a szerzők lézerstapedotomián átesettek hosszú távú követését tervezik nagyobb beteganyagon.

Restricted access
Authors: Nóra Ambrus, Kálmán Havasi, Krisztina Berek, Anita Kalapos, István Hartyánszky, Gábor Bogáts, Tamás Forster and Attila Nemes

Absztrakt:

Bevezetés: Krónikus szívelégtelenségben és congenitalis szívbetegségekben etiológiától függetlenül igazolták a B-típusú natriureticus peptid (BNP)-szint prognosztikai szerepét is. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja a klinikai rutinban mérhető N-terminális pro-B natriureticus peptid (NT-proBNP) és a fontosabb klinikai és echokardiográfiás paraméterek összehasonlítása volt az általunk gondozott felnőtt korú congenitalis szívbetegekben. Módszer: Összesen 70 beteg adatait dolgoztuk fel. A diagnózis 34 betegnél korrigált Fallot‑tetralógia és 19 esetben korrigált teljes nagyér-transzpozíció volt. Tizenhét esetben egyéb congenitalis vitiumos beteg tartozott a vizsgálati csoportba. Valamennyi esetben ambuláns vizsgálat történt elektrokardiográfiával, echokardiográfiával és NT‑proBNP-méréssel kiegészítve. Meghatároztuk a szívelégtelenség New York Heart Association (NYHA) szerinti stádiumát, és a betegek az életminőségükkel kapcsolatos kérdőívet is kitöltötték. Eredmények: A magasabb NT‑proBNP-szint rosszabb életminőséggel (visual analogue scale, VAS) és nagyobb jobb kamrai végdiasztolés átmérővel járt együtt, és az arrhythmiák előfordulása is magasabb volt. Negatív korreláció volt igazolható az NT‑proBNP-szint és a betegek VAS-pontszáma (r = –0,45, p = 0,0001), valamint a bal kamrai ejekciós frakció (BK-EF) között (r = –0,67, p<0,0001). A ROC-analízis során az NT‑proBNP≥668 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságú határértéknek a NYHA III–IV. stádium előrejelzésében (szenzitivitás 93%, specificitás 63%, görbe alatti terület 80%, p = 0,001). Hasonlóan, az NT‑proBNP≥184,7 pg/ml-t találtuk a legnagyobb pontosságúnak az 55%-nál kisebb BK-EF előrejelzésében (szenzitivitás 66%, specificitás 67%, görbe alatti terület 77%, p = 0,02). Következtetések: Az NT-proBNP-nek jelentősége van a felnőtt korú komplex congenitalis szívbetegséggel bíró betegek megítélésében, prognózisuk meghatározásában, és a betegek utánkövetésére alkalmazott egyéb vizsgálómódszerek mellett segíthet a reoperáció vagy az esetleges szívtranszplantáció idejének kiválasztásában. Orv Hetil. 2018; 159(4): 141–148.

Restricted access
Authors: Gábor Bognár, Lóránd Barabás, Róbert Tamás, Zoltán Lóderer, István Kovács and Pál Ondrejka

Absztrakt

A recurráló subareolaris abscessus ritka benignus betegség, melynek hátterében gyakran eltérő etiológiájú periductalis mastitis áll. A kórkép kezelésében fontos az adekvát sebészi ellátás a gyakran alkalmazott többszöri antibiotikus és felszínes feltárások helyett. Helyes diagnózis mellett a radikális ductectomia vezet a gyógyuláshoz. Azon esetekben, ahol ez is kevésnek bizonyul, a pectoralis izomból képzett lebeny nyújthat megoldást. Egy 34 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél a többszöri radikális kimetszések és ductectomiák ellenére is recurrált a betegség. Végül az izomlebennyel végzett műtéti megoldás hozta meg a gyógyulást.

Restricted access
Authors: István Hartyánszky, Barna Babik, Krisztina Kádár, Attila Tóth, László Göbölös and Gábor Bogáts

Absztrakt:

A 30 éves, komplex pulmonalis atresiás betegnél csecsemőkorban az unifokalizálás eldönthetősége miatt exploratio, 10 éves korban rekonstrukciós műtét (kamrai sövényhiány zárása, unifokalizáció, jobb kamra–arteria pulmonalis folytonosságának kialakítása homografttal) történt. A mindkét kamra csökkent működését okozó aortabillentyű-elégtelenség és ascendenstágulat, illetve homograftelégtelenség miatt az aortabillentyű plasztikája, a pulmonalis billentyű, illetve az aorta ascendens és arteria pulmonalis törzs cseréje vált szükségessé. Magyarországon betegünk az első, akinél ilyen redoműtét történt. A műtét sikere igazolja, hogy megfelelő gondozás, diagnosztika (echokardiográfia, MR, CT) mellett az időben történt műtét jó korai és késői eredményt biztosíthat a komplex szívhibás, felnőttkorú betegek számára. Orv. Hetil., 2017, 158(14), 546–549.

Open access

The study addresses the find types decorated with ring-and-dot motifs and the interpretation of this motif in relation to three brooches from Tolna County. Although the three brooches are decorated in a similar manner, their forms differ, reflecting cultural contacts with entirely different regions.

Restricted access