Search Results

You are looking at 101 - 110 of 128 items for

  • Author or Editor: Gábor Kovács x
Clear All Modify Search
Authors: Mónika Salamon, Zsuzsanna Soós, Roland Oláh, Máté Hazai, László Sóvágó, Dóra Kovács, Borbála Pál, Éva Baranyi, Ferenc Lintner and Gábor Winkler

Bevezetés: A terhességi cukorbetegség időben történő felismerése és megfelelő kezelése az anya és a magzat számára egyaránt kiemelkedő fontosságú. Noha nemzetközi és nemzeti szaktársasági állásfoglalások születtek az időben történő felismerés módszertanáról, az esetek egy része az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott (1. ajánlás) s ma legáltalánosabban használt módszerrel is rejtve maradhat. Több vizsgálatban összefüggést találtak az anyai vércukorszint és a halvaszülések, a praeeclampsia-előfordulás, illetve a születési időre számított nagy súlyú újszülöttek világrahozatala között, a legnagyobb visszhangot a Hyperglycemia and Adverse Pregnancy Outcomes vizsgálat hozta. Megállapításai nyomán a Diabéteszes Terhességgel Foglalkozó Munkacsoportok Nemzetközi Szövetsége a 75 grammos cukorterhelésen alapuló, de az 1. ajánlásban szereplőtől eltérő kritériumrendszerű szűrést javasolt (2. ajánlás). Célkitűzés: A vizsgálat célja várandósok terhességi kimenetelének elemzésével a két szűrési eljárás hatékonyságának összevetése volt. Módszerek: Egyszeres terhességet hordozó 1107 várandóst, 831 normális glükóztoleranciájú és 276, a két szűrés valamelyikével gestatiós diabetesesnek minősülő terhest vizsgáltak, részletesen elemezve a terhességi kimenetel anyai (koraszülés, túlhordás, sectio caesarea, toxaemia) és magzati mutatóit (születési súly, újszülöttkori hypoglykaemia). Eredmények: A születési időre számított nagy súlyú magzatok prevalenciája kivételével – melynek csökkentésében a 2. ajánlás, illetve az ennek alapján megkezdett gondozás hatékonyabbnak bizonyult – a két szűrési eljárás eredményességében érdemi különbség nem volt kimutatható. Következtetés: Az új ajánlás szerinti szűrés a glükózanyagcsere-zavar biztonságosabb felismerését eredményezheti, az egyértelmű állásfoglalás azonban nagyobb esetszámú további vizsgálatokat igényel. Orv. Hetil., 2013, 154, 776–783.

Restricted access
Authors: Zoltán Jánó, Elemér Mohos, György Réti, Tamás Kovács, József Mohay, Csaba Berki, Sándor Horváth, Krisztina Bene, Myroslav Horzov, Gábor Bognár, Gábor Sándor, Péter Szenkovits, Petra Mohos, Gábor Tornai and Attila Nagy

Absztrakt

Bevezetés: Bár a stomaképző műtétek száma napjainkban egyre csökken, azonban amennyiben valamilyen oknál fogva mégis erre kényszerülünk, akkor akár 50%-ot elérő gyakorisággal számolhatunk parastomalis sérv kialakulásával. Az esetek mintegy harmadában ezek műtéti korrekcióra szorulnak, gyakran sürgősséggel, ügyeleti körülmények között. Az alkalmazott műtéttípusok nem egységesek és a nemritkán nagy kihívást jelentő eljárások komplikációrátája magas. Osztályunkon 2003 óta alkalmazunk speciális háromdimenziós hálókat a parastomalis sérvek megelőzésére és megoldására. Betegek és módszerek: 2012. január 1-jétől 2016. június 1-jéig prospektív, kontrollált, randomizált vizsgálat keretében abdominoperinealis exstirpatióval egyidejűleg 38 esetben végeztünk preventív hálóbeültetést, illetve 14 esetben már meglevő parastomalis sérvet korrigáltunk hálóbeültetéssel. A kontrollcsoportokban eddig 46, illetve 18 beteg szerepel a preventív, illetve rekonstrukciós ágon. A bevonást 2017-ig végezzük. A preventív csoportban 22 esetben laparoszkóposan, 62 esetben nyitottan végeztük a Miles-műtétet. A rekonstrukciós csoportban hat esetben laparoszkóposan, 26 esetben nyitottan végeztük a különböző típusú hasfal-rekonstrukciókat. A vizsgált időszakban az átlag utánkövetési idő 19,2 hónap volt a hálós és 22,6 hónap volt a nem hálós alcsoportokban a preventív ágon, és 25,9 hónap, illetve 20,4 hónap volt a hálós, illetve háló nélküli alcsoportokban a rekonstrukciós ágon. Eredmények: Az eredmények részletes statisztikai analízisét a vizsgálat lezárultával fogjuk elvégezni. Az interim eredmények alapján a komplikációarányok nem különböznek számottevően a hálós, illetve a nem hálós csoportok között. Az eddig vizsgált időszakban a preventív vizsgálati ágon parastomalis sérv kialakulását a nem hálós csoportban 18 esetben (39.1%), a hálós csoportban három esetben (7,8%) észleltük. A rekonstrukciós ágon rekurrenciát a nem hálós csoportban nyolc esetben (44%), a hálós csoportban pedig egy esetben (7,1%) észleltünk. Következtetések: Eredményeink korrelálnak az irodalomban egyre szaporodó különböző hálóbeültetéses eljárásokkal. Ezt elsősorban a parastomalis sérvek kialakulási patomechanizmusának megértésén alapuló egyedi hálókonstrukciónak tulajdonítjuk.

Restricted access
Authors: Csaba Berki, Elemér Mohos, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, József Mohay, Sándor Horváth, Gábor Bognár, Krisztina Bene, Myroslav Horzov, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Petra Mohos, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán, Vivien Herpai and Attila Nagy

Absztrakt

Célkitűzés: Akár colitis ulcerosa (CU), akár familiaris poliposis (FAP) miatt történik a J-pouchcsal rekonstruált proctocolectomia, a késői komplikációk vonatkozásában lényeges a colonnyálkahártya teljes eltávolítása, ugyanakkor a hosszú távú funkcionális eredmények érdekében nagy jelentőségű a minél kisebb traumával járó műtéti technika. Mindkét szempontnak megfelelni látszik az általunk 2000 óta alkalmazott, procedure for prolaps and haemorrhoids (PPH) géppel készített ileoanalis anastomosis. Betegek és módszer: 1990. márciustól 2016. szeptemberig 117 beteg került osztályunkon CU vagy FAP miatt J-pouchcsal készített és ileoanalis anastomosissal rekonstruált proctocolectomiára. Az első időszakban kézi anastomosist készítettünk (29 beteg), majd 2000-től használtuk rutinszerűen a PPH-gépet (88 beteg). Tehermentesítő ileostomát többnyire alkalmaztunk. A 117 beteg adatait kórházunk adatbázisából dolgoztuk fel, közülük 45 jelent meg kontrollvizsgálaton és további 31-et telefonon értünk el, így 76 beteg (65%) volt utánkövethető. Detektáltuk a székletürítés gyakoriságát, a loperamidszedést, az inkontinencia fokát (Wexner-score), valamint a perianalis dermatitist. Az átlagos követési idő a kézi varrattal készített anastomosis csoportban 18,6 év, a PPH-géppel készített csoportban 7,6 év volt. Eredmények: A kézzel varrt anastomosis csoportban 4/29 betegnél (13,8%) kényszerültünk a pouch exstirpatiójára és végleges ileostoma készítésére (két pouchitis, egy pouchelhalás és egy recidív rectumtumor), a napi átlagos székletürítés száma: 4,3, a Wexner-score 8,5 volt, 2/15 beteg él (13,3%) inkontinencia miatt ileostomával. A PPH-géppel készített anastomosis csoportban 4/88 betegnél (4,5%) távolítottuk el a pouchot (pouchitis), átlagosan 4,0 alkalommal volt naponta székletük, az inkontinenciascore 7,6 volt, 4/61 betegnél (6,6%) maradt inkontinencia miatt az ileostoma végleges. Konklúzió: Tapasztalataink alapján a PPH-géppel készített anastomosis technikailag jól kivitelezhető, elvi okok miatt a rectumnyálkahártya eltávolításának vonatkozásában hatékony, a funkcionális eredmények szempontjából pedig jobb eredményt észleltünk, mint a kézzel varrt anastomosis esetén. Adataink a kis esetszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Authors: Elemér Mohos, Attila Nagy, György Szabados, György Réti, Tamás Kovács, Zoltán Jánó, Csaba Berki, József Mohay, Lóránt Szabó, Krisztina Bene, Gábor Bognár, Myroslav Horzov, Petra Mohos, Gábor Sándor, Gábor Tornai, Péter Szenkovits, Tibor Nagy, Csaba Orbán and Vivien Herpai

Absztrakt

Célkitűzés: A nyelőcső-reszekció többnyire rossz állapotú betegeken végzett, két testüreget megnyitó műtét, ennek megfelelően magas mortalitási és morbiditási adatokkal. Ennek javítása érdekében kerültek bevezetésre a kisebb megterhelést jelentő, minimálisan invazív módon végzett beavatkozások. A torakoszkóposan és laparoszkóposan végzett McKeown-műtét közvetlen posztoperatív szakra kifejtett hatását tanulmányoztuk 20 esetünk kapcsán, továbbá közlésre kerül az általunk alkalmazott műtéti technika. Betegek és módszer: Osztályunkon az elmúlt négy évben 20 torakoszkópos oesophagusreszekciót végeztünk laparoszkópos gyomorcsövesítéssel és nyaki anastomosissal. Egy beteg strictura, a másik 19 carcinoma miatt került műtétre, közülük 11 volt T4 stádiumú. 17 betegnél történt neoadjuváns kemoradioterápia előrehaladott stádium miatt. A rendszeres kontrollvizsgálatokat az onkológiai ambulancia végezte. Eredmények: Átlagosan 25 hónapos követési idő után nyolc betegünk van életben, közülük kettő áll kezelés alatt ismert recidív tumor miatt. 19 beteg a műtétet követően 12 órán belül extubálásra került, az intenzív osztályon töltött idő egy-két napra rövidült. A műtéti idő átlagosan 320 perc volt. Nyolc betegnél összeejtett tüdő mellett végeztük a mellkasi dissectiót, közülük három esetében alakult ki pneumonia, míg a ventilált tüdő mellett operált 12 beteg esetében egy alkalommal. Egy betegnél kényszerültünk sürgős konverzióra aortasérülés miatt, amit azonnali thoracotomia után sikerült ellátnunk. Egy beteget veszítettünk el 30 napon belül nyaki anastomosiselégtelenség, mediastinitis, oesophagotrachealis fistula miatt. Két betegnél kellett a posztoperatív szakban retorakoszkópiát és a ductus thoracicus lekötését elvégeznünk chylothorax miatt. Konklúzió: Megfigyelésünk szerint a minimálisan invazív nyelőcső-reszekció lényegesen alacsonyabb mortalitás és morbiditás mellett vezet azonos onkológiai eredményre a nyitottan végzett beavatkozással összehasonlítva. Ventilált tüdő mellett végzett mellkasi dissectio után a légúti komplikációk aránya tovább csökkent. Aorta-, illetve tracheaérintettség esetén mérlegelendő a thoracotomiából végzett exploráció és esetleges reszekció. Tapasztalataink az alacsony betegszám miatt további megerősítésre szorulnak.

Restricted access
Authors: István Tas Gurdon, Erika Ligeti, György Réti, Myroslav Horzov, Gábor Bognár, Tamás Kovács, Csaba Berki, Zoltán Jánó, József Mohay, Erzsébet Krisztina Bene, Petra Mohos, Gábor Tornai, Gábor Sándor, Péter Szenkovits, Tibor Sándor Nagy, Csaba Orbán, Vivien Herpai and Elemér Mohos

Absztrakt:

Bevezetés: Osztályunkon 2017-ben két esetben is a végleges szövettani feldolgozást követően idiopátiás granulomatózus mastitis diagnózisa született. Az idiopátiás granulomatózus mastitis az emlő ritka, jóindulatú, gyulladásos elváltozása, mely klinikai képében malignitást utánozhat.

Osztályunkon előforduló esetek kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet erre a differenciáldiagnosztikai problémát jelentő kórképre.

Restricted access
Authors: Gábor Veres, Dolóresz Szabó, Ágnes Várkonyi, Beáta Tari, Marianne Polgár, Judit B. Kovács, Ágnes Horváth, Erika Tomsits, István Tokodi, Hedvig Bodánszky, Antal Dezsőfi, Erzsébet Szakos, Noémi Vass, Viktória Ruszinkó, Márta Kovács, Katalin Eszter Müller and András Arató

A terápiarezisztens, súlyos Crohn-beteg gyermekek kezelésére új lehetőséget nyújt az antitumornekrózis-faktor-α-terápia (infliximab). Jelen vizsgálat célja az infliximabterápia hatékonyságának, mellékhatásainak felmérése hazánkban, a gyógyszer gyermekgyógyászati alkalmazásának engedélyezésétől a 2008. december 31-ig terjedő időszakban. A vizsgált periódusban országosan 23 gyermek részesült infliximabkezelésben. Az indukciós terápia során a betegek 5 mg/ttkg infliximabot kaptak a 0., a 2. és a 6. héten, ahol meghatároztuk a betegség aktivitását jelző mutatót (pediatric Crohn disease activity index). Az infliximabkezelés során kedvező terápiás választ 18 betegnél (81,8%) tapasztaltunk, teljes remisszióba 13 gyermek került (59,1%). A számításokat 22 beteg adatai alapján végeztük. A kezelés 6. hetére a fistulák 70%-a bezárult. A gyógyszerrel összefüggésbe hozható akut infúziós reakció 2 betegnél jelentkezett, egy másik esetben anaphylaxiás reakció alakult ki. Késői mellékhatás három gyermeknél jelentkezett. A vizsgálatunkban részt vett, hagyományos terápiára rezisztens, súlyos Crohn-betegek döntő többségénél az indukciós infliximabterápia hatásosnak bizonyult.

Open access
Authors: Gábor Skaliczki, M. Weszl, K. Schandl, T. Major, M. Kovács, J. Skaliczki, H. Redl, M. Szendrői, K. Szigeti, D. Máté, Cs Dobó-Nagy and Zs Lacza

Purpose: The clinical demand for bone grafting materials necessitated the development of animal models. Critical size defect model has been criticized recently, mainly for its inaccuracy. Our objective was to develop a dependable animal model that would provide compromised bone healing, and would allow the investigation of bone substitutes. Methods: In the first group a critical size defect was created in the femur of adult male Wistar rats, and a non-critical defect in the remaining animals (Groups II, III and IV). The defect was left empty in group II, while in groups III and IV a spacer was interposed into the gap. Osteoblast activity was evaluated by NanoSPECT/CT imaging system. New bone formation and assessment of a union or non-union was observed by μCT and histology. Results: The interposition model proved to be highly reproducible and provided a bone defect with compromised bone healing. Significant bone regeneration processes were observed four weeks after removal of the spacer. Conclusion: Our results have shown that when early bone healing is inhibited by the physical interposition of a spacer, the regeneration process is compromised for a further 4 weeks and results in a bone defect during the time-course of the study.

Restricted access
Authors: József Tímár, Miklós Kásler, Alexandra Heringh, Miklós Soós, Dóra Mathiász, Anna Romány, Adrienn Józsa, László Szilák, Tamás Forrai, László Patthy and Gábor Kovács

A fejlesztés 3. évében 8 új molekuláris diagnosztikai szolgáltatást fejlesztett ki a Konzorcium az emlőrák, vastagbélrák, tüdőrák, GIST és melanoma prognosztikája és predikciója számára. A kutatási periódusban 2 szabadalmat jelentett be új típusú mitogén/motogén jelpálya-módosításra. Emberi daganatok preklinikai modelljein az eritropoetin erekre gyakorolt hatásainak funkcionális képalkotó vizsgálatokkal történő mérését dolgozta ki. Humán melanoma modelleken a szisztémás progresszió genomikai jellemzőit határozta meg.

Restricted access
Authors: Viktória Evelin Varga, Mónika Katkó, János Harangi, István Balogh, István Kapás, László Madar, Ildikó Seres, Mária Judit Molnár, György Paragh, G. Gábor Kovács and Mariann Harangi

A cerebrotendinosus xanthomatosis egy ritka, ataxiával, spasticitassal, korai mentális hanyatlással és pszichiátriai tünetekkel járó neurodegeneratív betegség, amelyet a koleszterin és a kolesztanol agyban és az inakban történő felszaporodása jellemez az epesavszintézisben részt vevő szterol-27-hidroxiláz (CYP27A1) génjének mutációja miatt. A diagnózis gyakran hibás vagy megkésett a változatos klinikai megjelenés miatt. A laboratóriumi diagnosztika rutinszerűen az emelkedett kolesztanolszint kimutatását végzi gázkromatográf-tömegspektrométer alkalmazásával, majd a diagnózist a molekuláris genetikai vizsgálat igazolja. A korai felismerés és a kenodezoxikólsav-, valamint a hidroximetil-glutaril-koenzim-A-reduktáz-gátló kezelés megkezdése alapvető jelentőségű az irreverzíbilis neurológiai károsodások és a tartós munkaképtelenség kialakulásának megelőzésében. A szerzők összefoglalják a cerebrotendinosus xanthomatosis patomechanizmusával, laboratóriumi diagnosztikájával és kezelési lehetőségeivel kapcsolatos tudnivalókat. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 811–816.

Open access
Authors: Bence András Lázár, Ildikó Katalin Pribék, Csenge Kovács, Ildikó Demeter, János Kálmán, János Szemelyácz, Gábor Kelemen, Zoltán Janka, Zsolt Demetrovics and Bálint Andó

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Alkoholbetegek egészségügyi ellátása során az alkoholfogyasztás csökkentésével vagy annak elhagyásával alkohol okozta megvonási szindróma alakulhat ki. Jelenleg hazánkban nem áll rendelkezésre olyan standardizált mérőeszköz, amellyel az alkoholmegvonás tünetei mérhetők lennének. A nemzetközi szakirodalom, illetve irányelvek a megvonás tüneteinek monitorozására elsődlegesen a Clinical Institute Withdrawal Assessment of Alcohol, Revised mérőeszközt ajánlják, melynek hazai bevezetése hiánypótlónak tekinthető. A jelen vizsgálat célja a Clinical Institute Withdrawal Assessment of Alcohol, Revised hazai változata (Alkohol Megvonási Skála) pszichometriai mutatóinak feltárása, illetve a mérőeszköz alkalmazásának bemutatása. Módszer: A vizsgálat a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájára alkohol okozta megvonási szindróma iránydiagnózissal osztályra felvett páciensek (n = 30) körében történt, utánkövetéses elrendezésben. Kétnaponta, hat alkalommal került felvételre az Alkohol Megvonási Skála, illetve mellette a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála. A felvételek során kapott átlagok összehasonlítása ismételt méréses varianciaanalízissel történt. Belső konzisztenciai mutatók (Cronbach-alfa, tétel-totál korreláció), konvergens és divergens validitási mutatók (Alkohol Megvonási Skála, illetve a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála közötti Pearson korrelációs elemzés alapján) kerültek kiszámításra. Eredmények: Szignifikáns csökkenés volt megfigyelhető a 6 adatfelvételi időpontban az Alkohol Megvonási Skála (F = 202,46, p<0,001), illetve a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála (F = 503,04, p<0,001) pontszámainak esetében. A Cronbach-alfa-értékek az első 3 mérési napon 0,7 felett voltak. Az egy időben felvett Alkohol Megvonási Skála és a Klinikai Globális Összbenyomás – Súlyosság Skála minden esetben 0,45 feletti korrelációt mutatott. Következtetés: Az Alkohol Megvonási Skála megbízható és érvényes mérőeszköz a megvonási tünetek részletes szimptomatológiai vizsgálatára. Így lehetővé teszi a hazai betegellátási gyakorlatban az alkoholmegvonás tüneteinek felismerését és súlyosságának meghatározását. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1184–1192.

Open access